„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára
„Alekszandra Pavlovna I. Pál (1796-1801) harmadik gyermekeként, egyben II. Katalin (1762-1796) unokájaként 1783-ban született. Nagyanyja fiút várt harmadiknak is, ahogy titkára feljegyzéseiben megmaradt, a cárnő véleménye sommás volt. (ни рыба, ни мясо)”
Forrás:Wikipédia
A mongol invázióval a kijevi hatalmi centrum 1240-ben olyan ütést kapott, aminek következtében az addig hatalmi központként működő Kijev megszűnt hatalmi központ lenni, s a déli bázisát elveszítő északi központ, a virágzó Hansa-város, Novgorod sem tudott már így ellenállni a XIII. században őt megtörni igyekvő német és dán támadásoknak. Alekszandr Nyevszkij a Csúd-tavon aratott 1242-es győzelme a Német Lovagrend felett kellő legendát kapott, de valójában csak rövid ideig volt képes a Lovagrend támadásait elodázni. A lovagrend bár Novgorodot nem foglalta el később sem, jelentős livóniai földterületeket vett el a kereskedő várostól. A tovább virágzó kereskedelem már jelentősebb politikai erőt nem biztosított a városnak, a hatalom birtoklását az orosz fejedelemségek között lezajlott háborúk döntötték el.
„A több évszázados folyamat során a két korábbi centrum közötti, addig viszonylag kevésbé fejlett területre, az úgynevezett közép-orosz földekre (Vlagyimir, Szuzdal, majd Moszkva) tevődött át az orosz államiság központja. Ez idő alatt e fejedelmi családok egymás között házasodtak, illetve – felismerve Litvánia felemelkedését – a Jagellókhoz közeledtek, vagy éppen a keleti tatár (mongol) törzsek szövetségét megnyerni kívánva frissítették vérvonalukat”
Az Árpád-ház pár évtizeden belül bekövetkezett kihalása után az Anjou dinasztia, majd Luxemburgi-házból származó Zsigmond, s az őt követő, litván eredetű, de a lengyel trón megszerzésével a magyar trónra pályázott, s azt szintúgy elnyerő Jagelló-ház, de a két Jagelló uralkodó között Hunyadi Mátyás sem erősítették a Rurikida hercegekkel a kapcsolatot, hanem az európai politikai küzdelmek, illetve szövetségek iránt mutattak érdeklődést.
Magyarország önálló középhatalmi státusa az Árpád-házzal véget ért, onnantól más uralkodó házak regnálása alatt azon családok geopolitikai törekvéseit szolgálva létesítettek házassági kapcsolatokat, ahogy a lengyelekről, illetve a csehekről szóló posztban utaltunk rá.
„Öt évszázad telt el úgy, hogy a két hatalmi centrum igen távol került egymástól. Buda, majd Bécs, illetve a közép-orosz földek, Vlagyimir, Szuzdal, majd Moszkva eltérő okokból, de nem került egymás látómezejébe, ami a házassággal megerősíteni kívánt szövetség igényét jelentette volna”
Mindez hirtelen, egy teljesen máshol történt történelmi esemény hatására változott meg. Akkor, mikor már az európai hatalmi törekvések, az állam konglomerátumok koncentrációja szinte közelivé tette a Magyar Királyság (persze a Habsburg Birodalom) és az Orosz Birodalom életterét.
A XVIII. század végén a Nagy Francia Forradalom felrúgta az európai status quo-t, és a forradalom leverésére létrejött változó összetételű európai koalícióval folytatott küzdelmeik, különösen azután, hogy Napóleon a harctéren kiteljesedett, újragondoltatta az európai monarchiákkal a szövetségi rendszert, s ami ezzel járt, a dinasztikus házasságok gyakorlatát is.
„Az első koalíció kudarca miatt – s persze a forradalom eszméinek kézzelfoghatóan érezhető terjedésével – jogosan tartottak szerte Európában attól, hogy a forradalmi eszmék elsöprik a bécsi, berlini, koppenhágai, s megannyi királyi udvart”
(Moszkva messze volt, de ha a francia hadsereg nem is, eszméik odáig is eljutottak – lásd a Puskinról szóló cikkeinket. Bécset konkrétan elborzasztotta Mária Terézia magyar királynő legkisebb (16.) gyermekének, Mária Antóniának 1793. október 16-i lefejezése. (Már magáé a királyé is, de az, hogy 9 hónappal később a királynőt is lefejezték, teljesen megrémisztette a Habsburgokat.) Aki járt a Hofburgban, az emlékszik, hogy Mária Terézia hálószobája mellett volt egy kisebb szoba, amelyikben mindig a két legkisebb gyermeke volt elhelyezve, közel az anyához. Nos, a 16 gyermek 1737 február és 1755 november közötti 18,5 év alatt született – az utolsó az ’A’ oszlopot tekintsék http://w.genealogy.euweb.cz/habsburg/habsburg5.html – és a kis Antóniának, nem lévén kistestvére, megadatott, hogy anyja figyelmét a lehető legtovább érezhesse.
A császár, II. Ferenc természetesen küzdött a gyermekek kimenekítéséért (egy fia és egy lánya volt a francia királyi párnak), a fiú még 1795-ben tbc-ben meghalt, de a lány, Mária Terézia Sarolta Bécsbe menekítéséről sikerült 1795-ben megállapodnia. Milyen érdekes amúgy az uralkodó dinasztiák névadási szokása. Mária Terézia Sarolta egyszerre viselte magán a kiemelkedő uralkodóként a ’történelembe bevonult’ Habsburg nagymama nevét, és a francia történelemben, s így annak során az uralkodói családjaiban vissza-visszatérő, eredetileg Nagy Károlyra utaló Károly nevet. A Charlotte a Charles, Károly női változata.
„A történetben ott tartunk, hogy a magyar királyoknak, a Habsburgoknak európai pozícióik megtartásához szükségük volt nemcsak az európai családokkal való, alapjaiban a Német-Római Császári cím tartós birtoklását célzó házasságokra, hanem egy szélesebb alapot nyújtó, erős katonai szövetségest is biztosító dinasztikus kapcsolatra is. Ennek reményében merült fel az Orosz Birodalommal egy frigy”
Az orosz haderő számosságáról, szervezettségéről, tisztjeinek, vezénylő tábornokainak (Szuvorov, Kutuzov, Szaltikov, Rimszkij-Korszakov, igen a nagyapja) rátermettségéről a hétéves háború (1756-1763), valamint a számos orosz-török háborúból voltak hírei az európai uralkodóknak, nem messziről kellett őket hívni, jelen voltak a XVIII. század európai hadszínterein. Borogyinónál Kutuzov 67 éves volt, nem a ’semmiből jött’ 1812-ben.
„A másik oldal, Szentpétervár ugyanúgy érdekelt volt európai befolyása erősítéséhez egy Habsburg frigyben”
S mindezt – persze az 1812-es év nagy áldozata után – az 1799-1815 közötti szakaszban érte el, katonai szerepvállalása révén. A napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszustól a Krími háborúig tartó négy évtizedben Oroszország volt Európa katonailag legerősebb hatalma, így nem véletlen tudott 1849 júniusában 200 ezer katonát Erdélybe küldeni egy hónap alatt.
Az esküvő megszervezésekor és megkötésekor a francia forradalom már a direktóriumi szakaszában volt, az ifjú Bonaparte a második itáliai hadjáratának sikereit élvezhette. Az elsőt azért indította Franciaország, mert tisztában volt azzal, hogy a francia forradalom leverését célzandó a lassan összeálló európai koalíció a Habsburg Birodalommal az élen (illetve elsődleges szomszédságban) előbb-utóbb megtámadja Franciaországot.
„Mindezt megelőzendő, Napóleon kezdeményezésére Párizs 1796-ban Itáliában indított támadást a Szárd Királyságon (ez Torino) majd Milánón át végig Észak-Itálián a Pápai Államig”
Ez volt Lodi, Arcole, Rivoli győztes csatáinak előzménye (zárójelben kérdezem meg, hogy ’az megvan?’, hogy Párizsban a Rue de Rivoli, az nem egy mellékutca valamelyik kerületben, hanem a Szent Pál-Szent Lajos templomtól vezet végig a Szent-Jakab torony (Chatelet) mellett el, majd a Louvre mellett és a Tuileriák-kertje mentén végig a Concorde térig, a Szajnával párhuzamosan mintegy 3,2 km-en át? A francia gloire-hoz szükség van dicső harcokra, győzelmekre)
Az első itáliai hadjáratot lezáró campoformiói béke aláírásával a Habsburgok az éppen csak megszerzett velencei területeik felosztására kényszerültek, elveszítették a németalföldi területeiket, Lombardiát, Korfut (Sissi palotája később, már görög fennhatóság idején épült), s kiszorultak Észak-Itáliából, de megtarthatták még egy kicsit az Isztriát és Dalmáciát.
„Aztán a második itáliai hadjáratban már az Orosz Birodalom is a franciaellenes koalíció mellé állt”
A cár, I. Pál a franciák jelentős itáliai sikerében felismerte az erős fenyegetést a franciák európai hegemónia megszerzéséért folytatott kezdeményezésében. 1799 áprilisában Szuvorov meg is jelent Észak-Itáliában, s lényegében kiűzte az ott talált francia csapatokat a Pó-síkságról. Közben azonban a Habsburgok béketárgyalásokat kezdeményeztek a franciákkal, s az 1801-ben megkötött lunéville-i békével további itáliai területek elvesztésével kiválni kényszerültek. A koalícióban maradtak is egy évvel később békére kényszerültek, viszont ez, a második koalíció volt az, amelytől kezdődően Oroszország 1807-ig a tilsiti békéig az európai hatalmak partnere, sőt jelentős haderőt a franciák elleni hadjáratokba bevonó szövetségese volt. Aztán már csak a franciák angolok elleni kontinentális zárlatára hányt fittyet, és erősítgette angol kapcsolatait, s szépen megvárta, hogy Napóleon megtámadja, mely kaland Borogyinóig tartott (1812).
„Bécs és Szentpétervár egyet akart, a franciákat visszaszorítani. Megindult a szövetség kiépítése, amely majd a napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszuson létrejött Szent Szövetségben (1815) ölt tartósan formát. A szövetség házasság általi megerősítése volt József főherceg, magyar nádor és Alekszandra Pavlovna főhercegnő házassága”
Mert mi is a házasság? Két személy szövetsége egy életre. Kivéve az uralkodó családokat. Ott a két család szövetsége. Egy életre? Valameddig. A Habsburgok (lásd magyar király is) és az Oldenburg-Romanov család közti addig tartott, míg a Balkán iránt érzett ’olthatatlan vágyuk’ miatt el nem hidegültek, majd az I. világháborúban egymás torkának nem estek.
Aki ismer a hétköznapi életben is nem személyek, hanem családok közötti házasságot, az, ahogy az angolszász filmekben az esküvőkön mindig mondják : „…vagy felejtse el mindörökre”.
A menyasszonyról: Előzményként arról, hogy az, hogy Oldenburg-Romanov, avagy a Romanov dinasztia Holstein-Gottorp ága a család neve, ahogy sok helyen írják, rövid magyarázatra szorul. Az Oldenburgok dinasztiájának számos oldalága volt, ezek egyike a Schleswig-Holstein-Gottorp család, amely 1762-től az orosz cári családot is jelentette, 1751-től a svéd királyi családot is, s persze az egyik ága magával vitte az Oldenburg hercegi családi leszármazást.
De hogyan lettek ők az orosz cárok, hogy mégis közben Romanovok is maradtak? Nagy Péter miután 1718-ban kivégeztette elsőszülött fiát, 1725-ben a halálakor ott maradt fiú örökös nélkül. A cári címet előbb felesége (I. Katalin), majd meggyilkolt fiának gyermeke (II. Péter), majd Nagy Péter bátyjának leánya (Anna), ezután Nagy Péter leánya (Erzsébet), majd másik lányának fia (III. Péter) örökölte (na, őt játszotta Nicholas Hoult a ’Nagy Katalin – A kezdetek’ sorozatban), akinek az apja a Holstein-Gottorpi hercegi családból származott. Ennyi, Romanov anya és Holstein-Gottorp apa, aki az Oldenburgok mellékága.
„Alekszandra Pavlovna I. Pál (1796-1801) harmadik gyermekeként, egyben II. Katalin (1762-1796) unokájaként 1783-ban született. Nagyanyja fiút várt harmadiknak is, ahogy titkára feljegyzéseiben megmaradt, a cárnő véleménye sommás volt. <Se nem hal, se nem hús> (ни рыба, ни мясо)”
Elsőszülött lányként kiemelt figyelem irányult rá. 1796-ban már majdnem férjhez ment IV. Gusztáv svéd királyhoz, azonban mivel az oroszok ragaszkodtak ahhoz, hogy Alekszandra feleségként is megtarthassa pravoszláv vallását, a frígy nem jött létre. Ezt követően jött a Habsburg ajánlat II. Ferenc császár nyolc évvel fiatalabb, akkor 23 éves öccsének József főhercegnek a személyében. A menyasszony 16 éves volt.
Az esküvő 1799. október 30-án volt a gatcsinai palotában. Maga a Gatcsina-palota Szentpétervártól délre van, mintegy 40 kilométerre, Carszkoje Szelo (ma Puskin) után, mondhatnánk. Része ama szentpétervári UNESCO világörökségnek, amiról a kronstadti erődről szóló cikkben szó van.
„Az orosz cári család persze nem csak Alekszandra Habsburg házasságával, hanem húgainak más német uralkodói dinasztiákkal kötött házasságai is erősítette európai befolyását”
– Jelenának a Mecklenburg-Schwerini dinasztiával (1799. október 23-án, 1 héttel József főherceg és Alekszandra esküvője előtt megtartva)
– Marijának a Szász-weimári uralkodó családdal (1804. augusztus 3-án)
– Jekatyerinának két házassága volt, az első a család eredeti származását adó Oldenburg uralkodóház egyik tagjával, azaz távoli rokonával, György herceggel, majd annak borogyinoi sebesülésébe történt halála után 1816. január 24-én a Württenberg (Stuttgart, igen, ettől Baden-Württenberg) dinasztiával
– Annának II. Vilmos holland királlyal (immár a háború utáni új világrendben szintúgy Szentpéterváron 1816. február 12-én megtartva)
A vőlegény: József főherceg II. Ferenc öccse volt, hetedik a sorban. Számunkra, magyarok számára, s e téma szempontjából különösen fontos, hogy ő nemcsak egyszerűen egy Habsburg főherceg volt, hanem 51 évig (1796-1847) Magyarország nádora is. A magyarok iránti elkötelezettsége, figyelme, szerepvállalása a reformkori fejlesztésekben példaértékűvé teszi nádori működését.
„Már a kortársaitól kiérdemelte a <legmagyarabb Habsburg> megnevezést”
Gondoljunk bele, mi minden történt ez idő alatt. Mennyi középület épült meg, s mennyi addig nem létezett intézmény alakult meg ez idő alatt. Voltak persze vitái Széchenyivel, s másokkal a városfejlesztésről, de alapjában ő is a fejlődést kívánta előmozdítani. A nemzet a háláját a József nádor téren állított egészalakos szoborral fejezte ki. Ha összegezni kívánnánk a hatását, jelentőségét, akkor a szobor talapzatára vésett két mondattal fejezhetnénk ki: „Pest városát újjáalkotta”, „Egész életét a közügyeknek szentelte”.
„A házasság felhőtlen boldogsága azonban csak két évig tartott, melyet Alekszandra tragikusan hirtelen halála zárt le”
A főhercegi párnak 1801. március 8-án kislánya szültetett, aki az édesanyja nevét kapta, de sajnos gyengesége miatt még aznap meghalt. Alekszandra Pavlovna pedig pár napra rá gyermekágyi lázban szintúgy elhalálozott. A nádor felesége emlékét kegyelettel megőrizte, csak 14 év múlva házasodott újra.
Az ürömi sírhely a halál után két évvel, 1803-ban épült a nádor ürömi birtokán. A sírkápolna hányatott sorsa, a II. világháborút követő békés civil életben történt kifosztása nem válik a dicsőségünkre. Végül a helybéliek munkájával, és itt élő pravoszlávok anyagi támogatásából a sírkápolnát helyreállították, Alekszandra Pavlovnát pedig 2004-ben az ürömi sír kápolnában pravoszláv és katolikus egyházi méltóságok jelenlétében méltó módon újratemették.
Az írás első része itt olvasható:
/* <![CDATA[ *//*! This file is auto-generated */!function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document);/* ]]> */
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
