„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára
I. (Bölcs) Jaroszlav
Forrás:Wikipédia
A Keletről érkező honfoglalók a szláv államok, állam alakulatok közül először értelemszerűen a keleti szlávok csoportjaival találkoztak. Mégis, hogyan jutottak át e térségen, ha itt szláv állam létezett, s találkoztak-e a kijevi Rusz varég harcosaival? Nos, a válasz az, hogy lényegében nem létezett még akkor ’A Kijevi Rusz’.
„A novgorodi központú Rusz létezett, hogyne, de a kijevi központ még csak formálódott, s ami volt, az nem volt még annyira szervezett, hogy a Kijevtől elég távol vonuló jelentős népcsoporttal harcba bocsátkozzon”
Pláne, hogy azok nem is feléjük vették az irányt, s ’tudták, hova mennek’. Egy népvándorlás, áttelepülés, szálláshely áthelyezés megfelelő előkészületeket kíván.
Rurik, a dinasztia névadó viking őse 820 körül született dorestadi norvég viking uralkodó családban. (A2-B1-C2-D1) Dorestad ugyan mai hollandiai területen van, de aki érdeklődik a vikingek iránt, az tudja, hogy az ókori görögökhöz hasonlóan, ahogy a Magna Graecia kiépült, a vikingek is a kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik kiépítése által diaszpórákban éltek, s integrálódtak új telephelyeik környező népeivel. Ez történt Angliában, és ez történt az orosz földeken is.
„Az első orosz krónika, a Nyesztor-krónika szerint 862-ben érkezett Rurik többedmagával szláv földre, majd erődöt épített a Ladoga-tavon a Volhov torkolatánál (Új-Ladoga)”
Az erőd régészeti feltárása igazolta a település létrejöttének egybeeső idejét, és az agyag edények, háztartási eszközök Jütlandról származását. Ez az alapja annak a nézetnek, hogy az orosz krónikák viking fejedelmét a dorestadi Roerikkel azonosítsák. Azt, hogy nem az első varégekkel érkezett ő, az is igazolja, hogy Novgorod első írásos említése (859) ezt megelőzi, amely akkor már varég településnek neveztetett. Rurik az itteni varégek felett uralkodni, és a varég befolyást növelni, kiterjeszteni érkezett szláv földre. Az Északi-tengertől Bizáncig kiépített kereskedelmi útvonalakat bemutató https://moszkvater.com/olbia-azaz-uton-novgorodbol-bizancba/ #moszkvatér cikk e folyamatról is ír.
„Kijev addigra már jelentős várossá fejlődött egy korai varég (tkp. viking) kereskedelmi lerakatból, de agglomerációja akkor még nem volt jelentős, s a Rusz novgorodi hatalmi centruma épp azokban az évtizedekben integrálta a területébe. Lényegében a Rusz legdélebbi városa volt. 882-ben helyezték át Novgorodból Kijevbe a hatalmi központot, hogy Bizánc felé kiterjeszthessék befolyásukat – s nevezték onnantól Kijevi Rusznak az általuk ellenőrzött területeiket”
A honfoglalók, s mindazok a népek, akik a IX. században vonultak keletről nyugatra, a Kijev és a Dnyeper torkolata közötti 450 kilométer széles területen keltek át a Donon, a Dnyeperen, majd a Dnyeszteren. Elég széles ez a terület népvonulásra, nagyjából megegyezik Románia észak-déli kiterjedésével. Párhuzamként Aggtelek és Szeged között, aminél szerintem nincs szélesebb kiterjedése Magyarországnak, csak 260 kilométer a táv légvonalban.
„Mindez az előzmény kell ahhoz, hogy megértsük, a kijevi fejedelemség fejlődésének kezdetei, és a magyarok honfoglalása időben mennyire közel zajlott le, s miért nem járt jelentősebb kapcsolatfelvétellel, avagy konfrontációval, miként tudtak a honfoglaló eleink elvonulni Kijev mellett, azaz alatt”
Az első dinasztikus házasságra – ahogy a többi dinasztiával – az államalapítás idején került sor, s nem is Géza leszármazottai, hanem testvére Mihály másodszülött fia (a megvakíttatott Vazul) öccse Szár László volt az, aki 1000 körül feleségül vette I. (Nagy) Vlagyimir (Novgorod fejedelme 972-980, Kijev nagyfejedelme 980-1015) lányát, Premyszlavát. Ő Ruriknak, a norvég viking dinasztia alapítónak a negyedik generációs leszármazottja volt, azaz ükunokája. Egyúttal testvére volt I. (Bölcs) Jaroszlavnak (Rosztov fejedelme 988-1010, Novgorod fejedelme 1013-1015, Kijev nagyfejedelme 1015-1017, majd 1019-1054).
„(Bölcs) Jaroszlav lánya, Anasztázia rögtön a második Rurikida hercegnő volt, és az akkor még csak Árpád-házi herceg, Vazul fia András felesége lett”
András az István halálát követő trónviszály, és az Aba Sámuel és Orseoló Péter között lezajlott küzdelem után 1046-tól magyar király lett. Az esküvőre 1037/38 körül Kijevben került sor, még István halálát megelőzően.
Érdemes lenne kitérni a dinasztikus építkezésükre, miként honnan választottak feleséget, mikor hagyatkoztak a viking hagyományokra, s mikor feleltek meg a keresztény szokásoknak, de az egy másik cikk témája lesz majd. Egyúttal figyeljük meg Vajk koronázásának és Szár László esküvőjének egybeesését, azt, hogy Géza figyelme ezzel is összehangoltan szolgálta az államalapítást a külpolitikai egyensúly megteremtésével Róma és Bizánc között. (Vajk esküvője Gizellával ezt megelőzően, 996-ban volt).
„Anasztázia volt az anyja gyébként a magyar-cseh dinasztikus kapcsolatokról szóló cikkben említett Adelaide-nak, aki II. Vratyiszláv felesége lett 1057-ben, elsőként az Árpád-házi hercegnők közül”
Ebben az értelemben elmondható, hogy a kijevi Nagyfejedelemséggel a dinasztikus kapcsolatok előbb vétettek fel, mint a Premyszl-dinasztiával. Az ilyesmi iránt érdeklődőknek álljanak itt ’számszerűsítve’ az első dinasztikus házasságok időpontjai sorrendben. Piast (lengyel) 985, Kometopuli (bolgár) 987, Rurik (Kijevi Rusz) 1000, Premyszl (cseh) 1057, Trpirimovics (horvát) 1063. Mindez érdekes, sőt fontos, de a tartalmat tekintve ’nem ez számít’, és nagymértékben befolyásolják a nemzetközi helyzet változása (időtényező!), valamint az adott geopolitikai érdekek.
„Ezt követően I. (Szent) László ismeretlen nevű lánya lett a galíciai volhíniai fejedelem Jaroszlav hitvese (1091)”
A következő, a magyar uralkodó családra immár geneológiai szempontból nagyobb hatást kifejtő kijevi hercegnő Predszlava volt Álmos herceg felesége (1104), akiről – mivel gyermekük, II. (Vak) Béla vérvonala az Árpád-ház kihalásáig tartott – elmondható, hogy 15 Árpád-házi uralkodónknak volt az ősanyja. De sorban épültek a kapcsolatok a Kijevi Rusz irányába.
Eufémia (Zsófia) Könyves Kálmán második felesége volt (1104, Vazullal egy évben), nekik egy fiúgyermekük született, akit viszont az apja kizárt az öröklési rendből, egyúttal házasságtöréssel vádolta a királynőt, és visszaküldte még várandósan Kijevbe. Borisz ott született, majd felcseperedve bizánci hercegnőt vett feleségül, de a magyar koronáért folytatott küzdelembe nem tudott már beleszólni. Kálmánnak volt fiúgyermeke az első házasságából, aki örökölje a trónt (II. István), neki viszont nem volt már leszármazása. Annyi érdekesség még a hercegnőről, hogy apja. II. Vlagyimir 12 gyermekéből ő volt a 9., s az egyel előtte születetett 8. gyermeket pedig úgy hívták – milyen kicsi a világ! –, hogy Jurij Dolgorukij (A1-B8). Ő volt Moszkva alapítója.
„Könyves Kálmán Zsófia nevű lánya 1117-ben ment nőül Vladimirko (azaz I. Vlagyimir) halicsi fejedelemhez, aki egyúttal 1124-1128 között zvenyigorodi, 1128-1141 között peremiszli, 1141-1153 között halicsi, és 1151-1153 között buszki fejedelem is volt. A magyar király egyúttal segítséget nyújtott neki testvérei elleni hatalmi harcban”
Később Eufrozina érkezett Kijevből (1146) II. Géza első és egyetlen feleségeként. Ő Eufémia unokahúga, egyben II. (Nagy) Msztiszláv leánya volt (A1-B1-C11), azé a nagyfejedelemé, akit a magyar-cseh kapcsolatokról szóló cikkben is említünk, mint akit Haraldnak hívtak kortársai anyai nagyapja II. Harald angol király, a hastingsi vesztes (1066) miatt.
„III. István első felesége 1167-ben a halicsi udvarból származó hercegnő volt, I. Vaszilij lánya, akit egy évvel később visszaküldött a király, s az ausztriai Babenberg családból származó hercegnőt vett feleségül. (Ez volt akkoriban a módja a királyi válásnak, a volt feleség ezután kolostorba vonult)”
A XII. század végén az ország erősödésével, középhatalommá válásával – mint ahogy erről szó volt a magyar-cseh dinasztikus kapcsolatokról szóló cikkben – külpolitikai horizontjukat, azaz hatalmi politikáik színtereit a közép-európai uralkodó családok (Árpád-ház, Piastok, Premyszl-dinasztia) messzebbre vetették a környező országokénál. Az orosz fejedelemségeknek jöttek ugyan létre kisebb jelentőségű frigyei Magyarországgal, ahogy a Lengyel Királysággal, de ez már javarészt nem a Kijevi Nagyfejedelemség, hanem az egyes kisebb orosz fejedelemségek – mind-mind Ruriktól eredő – családjainak történetéhez kapcsolódnak. A Rurik-dinasztia öröklési szabálya az volt, hogy a kijevi nagyfejedelmi cím a nemzetség legidősebb tagját illette, s ez felsőbb hatalmat biztosított a többi fejedelem felett. Mindez működött II. (Monomah) Vlagyimir és fia II. (Nagy) Msztyiszláv, a már sokat emlegetett Harald haláláig (1132). Azt követően annyit ért, amennyire érvényt tudott szerezni jogának a nagyfejedelem.
„Kijev hatalmi centrumkénti erejét ugyan a mongolok 1240-es érkezése zárta le, de már a XII. század közepétől jelentősen gyengítették azt az északabbra fekvő meg-megerősödő orosz fejedelemségek betörései, katonai fellépései”
1169-ben Andrej Bogoljubszkij vlagyimiri herceg mért jelentős csapást a nagyfejedelemségre, majd 1203-ben a szmoleszki, szintén Rurikida Rosztyiszláv herceg végzett öldöklést a városban. S csak aztán jöttek a mongolok 1240-ben.
Úgy képzeljük el ezt az egészet, hogy van egy nagyfejedelem, I. (Bölcs) Jaroszlav, akit megsegített a gyermekáldás, s mivel virágzásában volt akkor Kijev, ő maga is magas kort ért meg, s valamennyi gyermeke megérte a felnőttkort. Sőt leányági leszármazottai az Árpád-ház és a francia Capet-dinasztia trónutódlási jogát is tartósan biztosították. Fiai külön-külön fejedelmi jogkört kaptak, s hagyományoztak utódjaikra a Kijevi Rusz fennhatósága alatt álló egyes orosz városokban. Ezek között vannak olyanok, amelyek végig jelentős történelmi helyszínként nevezhetők, mint Rjazany, Jaroszlavl, Rosztov, Szuzdal, Tver, s vannak olyanok, amelyek Kijev és Novgorod befolyásának csökkenésével, és a közép-orosz földek felemelkedésével a történelemből már kevésbé csengenek ismerősen: Polock, Turov, Csernyigov, Murom, Luck, Pronszk, Starodub (ez utóbbi Ótölgyesnek is fordítható)
„E fejedelemségek uralkodóinak családjával kötött frigyek az alábbiak voltak”
1221/1222 körül András herceg, IV. Béla testvére, s így II. András fia feleségül vette a novgorodi fejedelem Msztyiszláv lányát, Máriát.
1243-ban IV. Béla legkedvesebb lánya Anna a csenyigovi Rosztiszlav, egyben halicsi fejedelem felesége lett, aki egyrészt Bélának a halicsi fejedelemségért vívott harcát erősítette, másrészt az ausztriai Babenbergek elleni csatáiban segítette a második honalapítót, de legfőképp vívta a maga harcát az apja örökségéért a novgorodi majd a halicsi területeken. Támogatásáért apósa bőségesen jutalmazta, horvát bán, majd macsói bán is lett, s mivel az akkori bolgár cár a lányát vette feleségül, a bolgárok ügyeibe is beavatkozott, közvetített érdekükben Bizáncban.
„Mindezt azért írom részletesen, hogy lássuk mennyire felaprózott, ugyanakkor szövevényes volt akkoriban a Magyar Királyság Kelet-Európa politikája”
1251-ben IV. Béla másik lányát, Konstanciát halicsi Leó, az egyik legjelentősebb halicsi fejedelem vette feleségül. Ő volt az, aki az addigra halicsi-volhíniai fejedelemséggé vált hol felaprózódott, hol szétesett területeket egyesítette, s a fejedelemség, azaz Galícia központját Lvovba, a későbbi időkben Lembergnek is nevezett városba helyezte át.
„Galícia, azaz a Halicsi Fejedelemség története sajátos történelmi helyzet, amiben volt még magyar-orosz dinasztikus házasság, de még milyen! Akár Mikszáth Különös-házasságában”
A foglyul tartott báty, majd az elengedéséért házasságba kényszerített öccs esete. A Halicsi Királyság épp II. András (1205-1235) expanziós törekvései miatt rövid ideig a magyar koronához tartozott (Kálmán herceg 1215-1219, András herceg 1226-1229 és 1231-33 között), de ezt a címet – ahogy az lenni szokott hasonló esetekben, ha egy címet megszerez egy uralkodó – évszázadokig használják még a leszármazottak is, akkor is, ha már nem uralják a területet.
„Galícia, azaz a Halicsi Fejedelemség területei Magyarországgal közvetlenül szomszédosak voltak, így királyaink időnkét hadat viseltek arrafelé”
Megvédendő a mindenkori fejedelmet, vagy mert megkérte őket valamelyik halicsi herceg, hogy támogassa őt az Árpád-ház (akár saját testvére ellen), vagy közvetlenül magyar politikai (azaz hatalmi) érdekek érvényesítése miatt. Így a halicsi (galíciai) kapcsolatokat, így a házasságokat a ’szeretlek – nem szeretlek ’szövetség jellemezte.
„Az alábbiakban azt szemlézzük, mikor, milyen jogcímen s milyen eredménnyel vívott a Magyar Királyság harcot a XI-XII. században Galíciáért”
– 1092-ben I. (Szent) László vezetett büntető hadjáratot Vaszilkó tyerebovli fejedelem ellen, mert a kunok az ő biztatásukra támadták meg Magyarországot (igen a Szent László-legenda), az oroszok békét kértek, melyet László elfogadott.
– 1099-ben II. Szvjatopluk kijevi nagyfejedelem kérte Könyves Kálmán segítségét a fenti tyerebovi Vaszilkó és két másik fejedelem ellen. Vereség, a kunok csellel megvertek minket.
– 1121 Jaroszlavl, a volt lodomériai fejedelem kérte II. István segítségét II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem ellen. Az ostrom előtt Jaroszlavlot megölték, II. István felhagyott az ostrommal.
– 1138 Jaropolk kijevi nagyfejedelem segítségül hívta II. Bélát Csernyigov vára alá, ennek hatására a két szembenálló orosz fél megbékült, nem volt szükség a magyar haderőre.
– 1144 Vlagyimir halicsi fejedelem megsegítésére küldött sereget II. Géza
– 1148 II. Géza a kijevi nagyfejedelm védelmére érkezett a csernyigovi fejedelemmel szemben „Komolyabb harcokra a Dnyeper olvadása miatt nem került sor.”
– 1149 Jurij Dolgorukij Szuzdalból megtámadta a nagyfejedelmet, aki segítséget kért II. Gézától, de mire ő megérkezett átadta Kijevet a Hosszúkezűnek, „de utána visszaszerezte, majd újra elvesztette” („aztán jött a csősz, és mindenkit kizavart az erdőből”).
– és még így tovább 1150-1151-1152-ben, majd kis szünet után 1188-ban immár foglalási céllal vonultak a magyarok Galíciába.
„Ezeket csak kiragadva szemléztem, hogy lássuk hányféle fordulatot vett egy-egy katonai akció akár menet közben is, s milyen aktuális szövetségek ellen vagy mellett léptek fel a magyarok a térségben”
Végül II. András maga több, pontosabban számos (ami több mint a ’több’) hadjáratot vezetett a halicsi fejedelemségbe, megvédeni fiai uralkodói jogát, ami vegyes eredményeket hozott (végül vereséget) Mindez az érdeklődők számára nyomon követhető a Magyar Katolikus Lexikon halicsi hadjáratok szócikkében.
„A fentiek alapján vegyük észre, hogy minden egyes házasság egyfajta katonai szerződéskötés is volt egyben, szövetség a másik oldalán való hadba lépésre katonai konfliktus esetére”
Ennek szem előtt tartásával vegyük számba a Könyves Kálmán és IV. Béla uralkodása között a Halicsi fejedelemséggel kötött hét dinasztikus házasságot is. De a fentiek vonatkoznak a Kijevi nagyfejedelemséggel, és a többi orosz fejedelemséggel kötött mindegyik korábban tárgyalt frigyre is.
A mongolok 1240.évi támadása Kijev hatalmi centrum szerepét megtörte, a politikai centrum északabbra tolódott, a szuzdali-vlagyimiri területekre, ahogy ennek szerepéről az Andrej Rubljovról szóló cikkben írtunk.
„Megszűntek lényegében a XIII. század második felétől a magyar-orosz kapcsolatok, azt sem az Anjouk, sem a magyar trónon ülő Jagellók, s az őt követő uralkodók sem erősítették. Geopolitikai értelemben túl messzire távolodott tőlünk Oroszország”
A Jagellók keleti ága még érintett volt, s érdeke is volt az orosz kapcsolatokat erősíteni. Ez történt a Várnánál 1444-ben meghalt I. Ulászló öccsével, I. Sándor litván herceggel is, aki 1495-ben Kijevből származó hercegnőt vett feleségül.
De a magyar és a cseh, valamint lengyel trónra került Jagellók, (I. Ulászló, II. Ulászló és II. Lajos) épp az európai, elsősorban a Német-Római Birodalomban élő főnemesi, uralkodói családokkal volt érdekük dinasztikus házasságot kötni, ahogy ez meg is történt a Habsburg-Jagelló házassági szerződéssel 1506-ban, amely a sajnálatos mohácsi események, a király halála után Habsburg birtokká tette Magyarországot.
„Majd már amikor Oroszország a péteri reformok után megerősödött, és ugyanúgy nagyhatalmi tényezővé vált, mint a Habsburg Birodalom, s a <nemzetközi helyzet is fokozódott>, akkor merül fel dinasztikus kapcsolat létrehozása a két uralkodóház között”
De addig sok minden történt a történelemben, s ha a következő részben nagyobb lépésekkel is haladunk, sőt ugrunk is pár száz évet a történelemben, az orosz dinasztikus kapcsolatok kapcsán lesz miről mesélnünk.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Attila Csiki says:
Arról, hogy hogyan vonultak el a honfoglalók ebben a Kijevtől a Fekete-tengerig tartó Románia szélességű sávban, mennyi időt töltöttek Etelközben (milyen keveset! alig 50 évet, szemben a korábbi pár száz éves elképzelésekkel szemben), milyen forrásokat dolgoznak fel az utóbbi években megújuló őstörténeti kutatások, ajánlom Sudár Balázs remek összefoglalóját, https://www.youtube.com/watch?v=-NRboW4TJ_w&t=2381s