Hosszú hónapokon át hallgatták ki az Auschwitzban dolgozó nácikat, és egy név újra és újra előkerült a rémségek kapcsán.  Josef Mengeléé, aki az auschwitzi koncentrációs tábor orvosaként a foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté. És mindennek ellenére megúszta a számonkérést, hiszen a világ csak 1979. február 7-én szabadult meg végleg tőle.

A világtörténelem egyik leggonoszabb emberének tartják a Halál angyalát, és a sors legnagyobb igazságtalanságának, hogy sosem kellett az igazságszoltáltatás előtt számot adnia a tetteiről. Pedig ha valaki megérdemelte volna a halálos ítéletet, az ő volt. Persze, Josef Mengelét nagyon sokan szerették volna bíróság elé állítani, sokáig valódi hajtóvadászat is folyt utána, ám végül sem a Moszad ügynökei, sem más nem tudta elkapni őt Dél-Amerikában. Nem véletlen, hogy a közvéleményt folyamatos lázban tartotta, mi lehet a Halál Angyalával.

„Nem kevesebb, mint 35 éven keresztül bujkált üldözői elől, és Adolf Eichmann elfogása után Mengelét tartották a legkeresettebb náci bűnözőnek”

Amikor 1979. február 7-én meghalt – a tengerben úszkálva szélütést kapott –, családja eltitkolta halálhírét. São Paulótól délre, Embu temetőjében Wolfgang Gerhard néven temették el. Közben egyre nagyobb erőkkel keresték a Halál angyalát, és három évvel később, 1982-ben megújították az ellene szóló elfogatási parancsot. A fejére kitűzött díjat 10 millió német márkára emelték.

Mengele nyughelyét 1985-ben fedezték fel, és csak 1992-ben derült ki végre, hogy az ő maradványait rejti a sír. Az exhumálás után Mengele maradványait a São Paulo-i Igazságügyi Orvostani Intézetben őrizték. A Moszad egykori tisztje, az Eichmannt elfogó munkacsoportot vezető Rafi Eitan 2008-ban azt mondta, hogy az izraeli hírszerző szolgálatok nem voltak hajlandók a két náci főbűnöst egyszerre elfogni, mert túlságosan kockázatosnak tartották az akciót.

„Azaz, tűnjön bármilyen morbidnak, de Mengele annak köszönhette akkor az életét, hogy az izraeli ügynökök inkább Eichmann elfogására koncentráltak”

Ha megnézzük a Halál angyalának pályafutását, tökéletes példáját látjuk annak, hogy egy adott politikai rendszer miként tud önmagából kifordítani egy tisztes családból származó fiatalembert. Ugyanis bármilyen hihetetlen, de Mengele művelt volt, kiváló egyetemre járt, fényes orvosi karrier előtt állt, amikor a náci ideológia beszippantotta. Nem egészen három esztendő alatt jutott el odáig, hogy csatlakozott a Waffen SS-hez, majd emberek millióit vezényelt a gázkamrába, szemgolyókat operált ki élő foglyokból, és gyerekeken hajtott végre borzasztó kísérleteket.

„Ha a világnak egy kis szerencséje lett volna, Mengele meg sem éri Hitler hatalomra jutását”

Ugyanis 15 éves koráig kis híján háromszor is meghalt. Előbb hatévesen majdnem belefúlt  egy hordó esővízbe, majd néhány év múlva súlyos vérmérgezést kapott, míg 1926-ban csontvelőgyulladásban szenvedett. Ám felépült, 1935-ben ledoktorált, majd egy év múlva letette az állami orvosi vizsgát.

„Előbb asszisztensként, 1938-tól pedig orvosként dolgozott a frankfurti kórházban. Ekkor már mint a náci párt és a Waffen SS tagja. Rövid, három hónapos hegyivadász alapképzésben részesült, és 1940 júniusában hadnagyként szolgálatba helyezték”

Hamarosan orvosi szakszolgálatra jelentkezett a Waffen-SS-be, ahol egy orvosi tartalékos zászlóaljba került, és miután katonaként is megállta a helyét – többek között kimentett egy égő harckocsiból két német katonát –, megkapta az első osztályú Vaskeresztet, főhadnagynak léptették elő. Súlyosan megsérült az orosz fronton, és 1942 nyarától alkalmatlannak nyilvánították további aktív szolgálatra. Mengelét 1943 áprilisában előléptették századossá, és még ebben az évben Auschwitz-Birkenauba vezényelték. Május 30-án lépett szolgálatba, és elkezdődött az ámokfutása.

Az ő feladata volt az egészségügy megszervezése és felügyelete, illetve – más orvosokkal felváltva – az újonnan érkezettek közül a gyermekek, idősek és betegek kiválogatása, akiket aztán munkaképtelenekként a gázkamrákba küldtek.

„Emellett megkezdte őrült kísérleteit a foglyokon, nem kímélve sem az időseket, gyermeket vagy a nőket. Sokan azért mentek bele a kísérleteibe, mert egyszerűen azt hitték, így életben maradhatnak. Ráadásul Mengele látszólag udvariasan viselkedett a foglyokkal.”

Auschwitzban gyakori volt a roma rabok körében a vízrák (noma), amely akkor alakult ki, ha az érintettek kórosan alultápláltak voltak és szennyezett vizet ittak. A betegség következtében az áldozatok annyira lesoványodtak, hogy egyes helyeken a csont átlyukasztotta a bőrüket. Az ebben a betegségben szenvedő gyerekeket Mengele kísérleteknek vetette alá, ezek végén pedig megölte őket, testrészeiket konzerválta.

Embertelen kísérleteinek másik fő alanyai az ikrek voltak. Például tífusz baktériummal fertőzte meg őket, majd a betegség különböző stádiumaiban vért vett tőlük, amelyet elemzésre Berlinbe küldött. Ha egy ikerpár egyik tagja meghalt, Mengele megölette a másikat, hogy a boncolásnál összehasonlíthassa a szerveiket. A mára fennmaradt dokumentumok alapján megközelítőleg 1500 ikerpárból mindössze 200 élte túl kísérleteit, és köztük is magas volt azoknak a száma, akiknek a kísérletek gyógyíthatatlan testi betegséget, valamint lelki traumát okoztak. Sok esetben mindkettőt.

„Mengele előtt célként a német faj szaporodásának elősegítése lebegett, és ki akarta deríteni az ikerszülések okát”

A legborzasztóbb emberkísérleteknél egy 1944-ben deportált zsidó származású magyar orvos Nyiszli Miklós lett Mengele fő korboncnoka, aki a 2018-ban megjelent visszaemlékezésében leírta, Mengele bármi áron elő akarta segíteni, hogy a jövőben minden német anya lehetőleg ikreket szüljön. A korboncnokként dolgozó Nyiszli szerint Mengele órákat töltött az adatok, szervek, eredmények vizsgálatával, nagyon elszánt volt, a kísérletek rendszerint hosszú időn át tartottak, és fájdalmasak voltak. Ugyanakkor az is kiderült a dokumentumokból, hogy Mengele kísérleti alanyainak a tábor többi rabjához képest valamivel jobb életkörülmények jártak, mivel néha étel kiegészítésben részesültek, és őket az őrök nem verhették meg.

„A Halál angyalának 15 fős, fogoly orvosokból álló személyzete volt Auschwitzban, és további mintegy 15 főt hívatott a környező táborokból, akikkel speciális eseteket tárgyaltak meg”

Ám mielőtt valaki azt gondolná, hogy Mengele bárkitől is tanácsot fogadott el, netán kritikát, az téved. Ezek a megbeszélések maximum arra voltak jók, hogy valamennyien azt mondták, amit a főnök hallani akart. Ugyanis így életben maradhattak.

A gyerekek számára játszóteret építtetett, ő volt számukra a „jóságos Mengele bácsi”. Később, a halálát követően a fia, Rolf egy orvos visszaemlékezéseit felidézve elmesélte, az apja képes volt arra, hogy előbb cukrot vitt nekik, majd ha már nem volt rájuk szükség, gond nélkül a gázkamrákba küldte őket. De egy alkalommal, amikor a sziámi ikrek viselkedését akarta vizsgálni, fogott két roma ikertestvért, és összevarratta őket. Vegyi kísérleteket is folytatott, ilyenkor különböző anyagokat fecskendezett a gerincbe, bőrre, fül mögé, különböző testnyílásokba, és várta, hogy milyen hatást vált ki a betegekben. Rendszerint halál, lebénulás, süketség lett a vége. Egy alkalommal egyszerre tizennégy cigány ikergyereket ölt meg kloroform injekcióval, miután elaltatta őket, mindössze azért, mert érdekelte a kórboncnoki vizsgálatok eredménye. És akkor a nőkön, terhes nőkön végzett embertelen kísérleteiről most ne is beszéljünk.

„Megérezte, hogy menekülnie kell még a Vörös Hadsereg érkezése előtt, így 1945. január 17-én elhagyta Auschwitzot. Magával vitte a kísérleti dokumentációjának nagy részét, míg a maradékot az SS-katonákkal megsemmisíttette”

A háború befejeződése után előbb egy orvos kollégája bújtatta, majd júniusban álnéven amerikai hadifogságba került. Ősszel Fritz Hollmann néven a felső-bajorországi Mangoldingbe ment, és félév múlva Helmut Gregor néven előbb Genovába, majd 1949. június 20-án a North King nevű gőzössel Buenos Airesbe hajózott. Ekkor már ott volt Hans-Ulrich Rudel és Eichmann is, akik segítettek Mengelének a beilleszkedésben.

„A Halál angyala megúszta, hogy bíróság előtt feleljen embertelen tetteiért, és életét a bitón fejezze be”

A természet azonban bosszút állt, 1979. február 7-én az óceánban úszva szélütést kapott, és meghalt. Az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb hóhéra pokolra szállt.

Felhasznált irodalom:

Az Auschwitz album: Egy transzport története. (szerk. Israel Gutman, Bella Gutterman). Budapest, Yad Vashem, 2004.

Benno Müller–Hill: Genetics of susceptibility of tuberculosis: Mengele’s experiments in Auschwitz. Nature Reviews Genetics. August, 2001, Volume 2, Issue 8. 631–634.

Olivier Guez: Josef Mengele eltűnése (Budapest, Ulpius – Művelt Nép Kiadó 2018)

Karsai László: Táborok, haláltáborok. Beszélő, 1999. december. 12. szám. 736–745.

Kirády Attila: Emberkísérletek a náci haláltáborokban. Alexandra, Pécs, 2004.

Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban. Magvető Kiadó, Budapest, 2018.

Ota Kraus–Erich Kulka: Hitler halálgyárai. Black&White Kiadó, Nyíregyháza, 2000.

Alfred Pasternak: Embertelen kutatás: Orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007.

Robert Jay Lifton: Náci orvosok: Az orvosi eszközökkel történő emberölés és fajírtás lélektana. Alexandra, Pécs, 1997.

Szita Szabolcs: Magyar sorsok Auschwitz–Birkenauban. Noran Libro, Budapest, 2018.