Bár a nyugat-európai vezetők ukrajnai látogatásával a nemzetközi figyelem egy időre Kijevre szegeződött, ukrán szempontból csak tovább romlott a donbasszi hadi helyzet. Az orosz belövések következtében már a Liszicsanszkot ellátó utolsó logisztikai útvonal sem biztonságos, miközben egyes jelentések szerint a szeverodonyecki védők a megadást fontolgatják. Noha mint az Izjum környéki és herszoni ellentámadási kísérletekből látszik, Kijev minden áron igyekszik megosztani az orosz haderőt, ez nem sikerül. Ráadásul immár az ukrán vezérkar hivatalosan is beismerte, hogy a háború kezdete óta a technikai állomány felét elvesztették. Mindemellett érdekes szelete a konfliktusnak a tüzérségi felderítés kérdése, ahol az amerikai segélyek révén Kijev jobb pozíciókkal rendelkezik.
Az elmúlt napokban a stratégiai jelentőségű ukrajnai célpontok elleni rakétacsapások esetében Moszkva főképp Nyikolajev és Harkov térségét vette célba. Többek között találat érte az egykori nyikolajevi Krisztall turbinagyár egyik üzemcsarnokát, amely rögtönzött raktárként szolgált az ukrán rakétatüzérség számára. Helyi beszámolók alapján az évek óta elhagyatott üzem közismert ideiglenes tárolóhelye volt az ukrán haditechnikának, miután 2019-ben már millió dolláros értékben pusztultak hajtóművek az üzem udvarán a szabad ég alatt. Hasonló szerepet töltött be a szomszédos Ekvator üzem, amely szintén az orosz rakéták célkeresztjébe került. Továbbá az orosz védelmi minisztérium közlése szerint Harkov Peszocsiny nevű elővárosában megsemmisült az Azov szélsőjobboldali zászlóalj helyi parancsnoksága. Egyúttal egy további harkovi üzemcsarnokot szintén találat ért, amely a sérült/kilőtt haditechnika javítását végezte.
A Krisztall üzemet ért támadás pillanata
„A frontok esetében Nyikolajev egyértelmű aktivizálódása mellett tovább folynak a donbasszi bekerítések, miközben Harkov térsége az elmúlt napokhoz hasonlóan stabilizálódott”
Nikolajevtől délkeletre, a Poszad-Pokrovszkoje és Zeljonij Gaj falvak határolta vonal mentén az ukrán haderő újabb ellentámadást indított Herszon visszafoglalására. A frontvonal kezdeti minimális változását követően úgy tűnik, az offenzíva ismét elakadt, sőt a támadó ukrán alakulatokra az orosz haderő folyamatos tüzérségi és légi csapásokat mér. A már hírhedté váló sokadik „herszoni ellentámadásnak” vélhetően Zelenszkij látogatásához lehetett köze, avagy az államfő érkezésére a helyi ukrán parancsnokság minimális harctéri sikert kívánt bemutatni. Persze, nem elképzelhetetlen, hogy Davidov Brodhoz vagy Sznyigirevkához hasonlóan az ukrán támadást egy orosz ellentámadás fogja az elkövetkező napokban követni, és a front vonala visszaáll a korábbi pozíciókba. A délnyugati hadszíntér esetében a front további szakaszait nagyrészt tüzérségi párbajok és pozícióharcok jellemzik, Krivoj Rog térségében tapasztalható a nyikolajevihez hasonló aktivitás, ám az érintkezési vonal eltolódása nélkül. Utóbbi esetben az ukrán csapatok megerősített védekező pozíciókat vettek fel, mivel Davidov Brod mintájára orosz támadásra számítanak.
„A délnyugati fronthoz kapcsolódóan újabb incidens történt a Kígyó-sziget térségében”
A május eleji ukrán sikertelen visszafoglalási kísérletet követően az orosz haderő rendkívüli módon megerősítette a sziget védelmét. Pancir és Tor légvédelmi rendszerek, páncélozott csapatszállítók, illetve egy nagyobb létszámú orosz kontingens érkezett a területre, hogy elejét vegye egy újabb ukrán akciónak. Péntek hajnalban pedig a Vaszilij Beh orosz vontatóhajó érkezett volna a sziget közelébe, fedélzetén újabb Tor légvédelmi rendszerrel, lőszerekkel és ellátmánnyal. Ekkor viszont, egyelőre még ismeretlen körülmények között egy vagy több ukrán rakéta találta el a hajót. Az ukrán védelmi minisztérium szerint a találatot a frissen a térségbe szállított amerikai AGM-84 Harpoon hajó elleni rakétákkal érték el, míg más források a hasonló kategóriájú a brit Brimstone-t teszik meg, mint lehetséges végrehajtót. A fedélzeten tartózkodó 33 főből 10 embert eltűntként kezelnek, míg a többiek kisebb-nagyobb sebesülésekkel túlélték az esetet. Bár ukrán források már kezdettől fogva elsüllyedt roncsként hivatkoznak a hajóra, az esti órákban nyilvánosságra került felvételek alapján noha jelentős károkat szenvedve, de a Vaszilij Beh túlélte a becsapódásokat. Kérdés persze az elszenvedett sérülések mértéke, de ilyen esetet követően nagy valószínűséggel selejtezik a hajót.
„A Moszkva cirkáló elsüllyesztése után a támadás ismét rámutatott arra, hogy a Kígyó-sziget közüli vizek nem biztonságosak orosz szempontból”
Az ukrán partvédelmi erők képesek csapást mérni a Fekete-tengeri Flotta egységeire. Ráadásul a Tor és Pancir légvédelmi rendszerek maximális 18 kilométeres hatótávolságukkal csak minimális védelmet tudnak nyújtani a sziget környezetében tartózkodó egységeknek. Ezzel szemben a legközelebbi szárazföld is 40 kilométerre található.
Az orosz ellenőrzésű herszoni és zaporozsjei területek integrációja tekintetében a legújabb fejleményt a február 24. után születettek és árvák automatikus orosz állampolgársága jelenti. Egyúttal a házasságkötések is immár orosz eljárásrend szerint zajlanak. Továbbá ukrán jelentések szerint az Európa legnagyobbjának számító Zaporozsjei atomerőmű szeptember 1-jével teljes egészében a Roszatom működtetése alá kerül, és vélhetően az oroszországi hálózatra fog energiát termelni. Kérdés, miképp fogja tudni pótolni Ukrajna az ország össztermelésének 20 százalékát adó erőmű kiesését, de nem elképzelhetetlen, hogy végül Kijev csak él az orosz fél által felajánlott vételi ajánlattal.
„A Donbassz esetében folytatódik az ukrán védelem fokozatos felszámolása”
Szlavjanszk esetében Dolina, illetve Bogorogyicsnoje elfoglalását követően jelenleg a harcok a szomszédos Krasznopolje és Mazanovka falvak környezetében zajlanak. Utóbbi tekintetében szükséges a környékbeli erdős területek megtisztítása, és csak ezt követően fog vélhetően folytatódni az offenzíva. Eközben tovább körvonalazódik egy lehetséges ukrán ellentámadás Izjum ellen a Csepel-Petrovszkoje vonal mentén, egyelőre az orosz tüzérség rendszeres csapásokkal képes elhárítani Kijev kísérleteit. Jól jelzi az offenzíva fontosságát, hogy a napokban több ukrán Szu-25 csatarepülőgépet is lelőtt az orosz légvédelem Mazanovka közelében, pedig megmaradt légierejét Kijev igencsak a legfontosabb frontszakaszokra tartalékolja.
„Szeverodonyeckből ellentmondásos hírek érkeznek”
Ugyanis egyes, egymástól független jelentések szerint az Azot vegyi üzemet védő egyes ukrán katonai alakulatok elkezdték megadni magukat, míg mindezt a Luganszki Népi Milícia sajtóosztálya egyértelműen tagadta. Miután a mariupoli Azovsztallal szemben Szeverodonyecket nem a minden téren motivált és felszerelt Azov szélsőjobboldali milícia, hanem a reguláris ukrán haderő védi, nem elképzelhetetlen, hogy már most törések jelentek meg az alakulatok között. Ennek ellenére a védelem még kitart, tömeges megadásra vélhetően csak napok, vagy egy-két hét elteltével kerülhet sor. Egyelőre az ukrán katonák még bíznak abban, hogy Liszicsanszkból felmentik őket, bár egyes híresztelések szerint külön csatornákon már tárgyalnak az esetleges megadásról. A humanitárius korridor a mariupoli példában látott módon Szeverodonyeckben sem működik, és ugyanúgy a felek egymást vádolják az evakuáció megzavarásával. A luganszki ukrán katonai adminisztráció vezetője, Szerhij Gajdaj szerint összesen 568 civil személy tartózkodik az Azot vegyiüzem területén.
„Vélhetően saját pozícióinak javítása érdekében már Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök is a Zelenszkij által megfogalmazott narratívát osztja”
Avagy a luganszki – és áttételesen donbasszi – ukrán védelem egyik kulcspontja Szeverodonyeck. Pedig egyértelműen belátható, hogy Kijev csakis politikai okok miatt tartja még meg az Azot vegyiüzem területét, és még Zaluzsnij szerint is összesen 9 irányból támadnak az orosz csapatok. A lehetséges visszavonulás pedig már a szomszédos Liszicsanszk irányából sem biztos a jövőre nézve, miután több helyi jelentés szerint az Artyemovszk-Szeverszk-Liszicsanszk útvonal esetében rendszeressé váltak Szeverszknél az orosz belövések. Amennyiben ez tartóssá válik, és akár az Artyemovszk-Liszicsanszk autóúthoz hasonlóan egy szakaszát el is foglalják az orosz csapatok, nem marad ukrán szempontból menekülési útvonal. Mégis az ilyen közleményekkel úgy tűnik ahogy Mariupolban, úgy Szeverodonyeck-Liszicsanszkban is a végsőkig akar az ukrán kormányzat kitartani.
„Harkov jelentősége az elmúlt időszakban egyértelműen csökkent”
A front viszonylagos, hol az egyik, hol pedig a másik félnek kedvező stabilizációjával a harcok jelenleg Gyementyejevka és Pitomnyik déli területein zajlanak. Az ukrán haderő egységeit Harkov térségéből fokozatosan a korábban felvázolt Csepel-Pokrovszkoje vonal irányába csoportosítja át, növelve az Izjumra helyezett nyomást. A cél ugyanaz, mint a harkovi offenzívával, avagy az orosz logisztikai útvonalak esetleges elvágása mellett az ellenség haderejének megosztása. Ám most Oroszország már felkészültebben fogadja az esetleges támadást, így kérdés, hogy milyen eredményt tud elérni mindezzel Kijev. Egyúttal az átcsoportosítás mellett egyre több külföldi zsoldos tűnik fel Harkov térségében, akik vélhetően a kieső ukrán csapatok helyére érkeztek. Többek közt így eshetett immár három amerikai állampolgár is orosz fogságba, akik mind Harkov térségében harcoltak.
Harkov tekintetében érdekes kérdésként merült fel a Donyecki Népköztársaság elnökének, Gyenyisz Pusilinnak a nyilatkozata, amely szerint az egész Harkovi területet, és „minden orosz várost fel kell szabadítani”. Avagy ismét az orosz stratégiai célok közt a Harkov-Kisinyov vonal tűnik fel, bár persze kérdés, Pusilin pontosan mit értett – vagy épp nem értett – az orosz városok alatt. Az már biztos, hogy a Donbassz elfoglalása után sem Oroszország, sem a népköztársaságok nem fognak megállni, mivel még stratégiai szempontból sem lehetne a régió biztonságát szavatolni csupán az egykori adminisztratív határok mentén.
„A Donyeck elleni folyamatos ukrán tüzérségi belövésekkel pedig Vlagyimir Putyin is foglalkozott”
A téma az orosz államfő Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon elmondott beszéde során került elő. A támadások semlegesítése kapcsán az orosz államfő hasonló véleményt fogalmazott meg, mint korábbi elemzéseink, avagy amíg a frontvonal nem távolodik el minimum 30-40 kilométerre Donyecktől, addig a belövések folytatódni fognak. Ehhez viszont a szövetséges orosz-szakadár erőknek meg kell kerülniük a nyolc év alatt kiépített és megerősített ukrán állásokat, majd onnan hátba vagy oldalba támadni őket. Ez viszont időt igényel, és ahogy az elmúlt hónapok harcai alapján láttuk, Moszkva egyértelműen a korábbi villámháború helyett a többszörösen előkészített és biztosított műveleteket választja.
„Átmeneti megoldásként a tüzérségi ellencsapások fokozása jöhet szóba”
Az angol szaknyelvben counter artillery, oroszul pedig контрбатарейная борьба néven ismert folyamat lényege az ellenséges tüzérség felderítése akár tüzérségi radarok, akár egyéb módszerek segítségével, majd kiszámított pozícióra ellentűz vezetése. Megfelelő tüzérségi párbajokkal és tűzcsapásokkal elérhető lenne az ukrán tüzérség visszavonása még akkor is, ha a front vonalában érdemi változás nem áll be. Ugyanis minden mellett Kijev limitált tüzérségi készletek mellett dolgozik, és amennyiben elegendő érzékeny veszteség éri az ukrán haderőt, egyszerűen nem fogja tudni megengedni, hogy ezek mellett folytathassa Donyeck támadását.
„Az általánosan tapasztalható mennyiségi és minőségi orosz tüzérségi fölénnyel szemben viszont az ellentűz esetében Ukrajna jobb pozíciókkal rendelkezik”
Köszönhető ez főképp az amerikai AN/TPQ-36 „Firefinder” felderítő radaroknak, amelyek már a háború kezdetétől fogva aktívan segítették az ukrán tüzérség munkáját. Hasonló eszközökkel Oroszország is rendelkezik a Zoopark-1, Aisztyonok vagy az 1B75 Penicillin rendszerek képében, de eddig nemigen vetette be azokat tömegesen. Orosz haditudósítók helyszíni riportjai alapján megállapítható, hogy az ukrajnai háború egyértelműen a tüzérségi párbajok színtere. Utóbbi részeként a tüzérségnek folyamatos mozgásban kell lennie, hogy elkerülje a bemérést, és ezáltal az ellentűz általi megsemmisítést. Gyakorlatban mindez úgy zajlik, hogy az adott pozíciót pár percen belül el kell hagyni, annak érdekében, hogy az ellenfél ne tudja a pontos koordinátákat megállapítani. Ez az önjáró tüzérség esetén nem is okoz nagyobb problémát, ellenben a vontatott lövegekkel, amelyek szállítása – és az arra való előkészítés – hosszabb folyamat. Mindezek ellenére mindkettő típusnak megvan a jogosultsága a modern konfliktusokban, ám használatuk eltérő eljárásrendet igényel. Mindenképpen szükséges lenne a jövőben orosz szempontból vagy az ukrán tüzérségi felderítő radarok semlegesítése, vagy az ilyen kategóriájú saját rendszerek bevetése a fronton.
Ukrán AN/TPW-36 Firefinder működés közben
„A technikai veszteségeket illetően Kijev immár az első vonalas haditechnika 30-50 százalékának elvesztéséről beszél”
A párizsi Eurosatory konferencia és haditechnikai vásár kapcsán ugyanis a National Defense portálnak nyilatkozott az ukrán szárazföldi erők parancsnoka – egyben helyettes védelmi miniszter –, Volodimir Karpenko. Bár pontos adatokkal Karpenko sem szolgált, de elmondta, hogy a konfliktus kezdete óta Ukrajna nagyjából 1300 gyalogsági harcjárművet, 400 tankot és 700 tüzérségi eszközt vesztett. Ez az adott frontvonalbeli egységekre vonatkozóan mintegy 30-50 százalékos veszteséget jelöl, amelybe a kisebb sérüléseket elszenvedő, de javítandó eszközök nem tartoznak bele. Összehasonlításképp az orosz védelmi minisztérium június 17-i adatai szerint a háború során eddig 3587 tank és páncélozott harcjármű, 2013 tüzérségi eszköz illetve aknavető, valamint 539 rakéta-sorozatvető semmisült meg. A tényleges valóságnak megfeleltethető pontos számot egyik fél adatai alapján sem tudjuk megállapítani – legfeljebb a konfliktus lezárulta után –, vélhetően az valahol a kettő között lehet félúton.
Ám az interjúnak nem is ez a lényege.
„Hanem, hogy már Kijev sem tagadja le az őt ért hatalmas veszteségeket”
A donbasszi harcok fokozódásával pedig az ukrán veszteségek csak még inkább növekedni fognak. Hiába lebegtette be Boris Johnson brit kormányfő az ukrán csapatok angliai kiképzését, megfelelő technikai támogatás mellett mindez alig ér valamit. Miután pedig ukrán kormányzati állítások alapján eddig csupán a beígért haditechnika 10 százalékát kapta meg Kijev, hosszú távon a jelenlegi állapotok változatlansága mellett a mérleg egyértelműen Oroszország irányába billen el. Arról nem is beszélve, hogy több esetben épp a Nyugatról frissen beérkezett technikával adódtak problémák. Avagy például a lengyel T-72M1R harckocsik esetében kezdetben 10 egységből csupán kettő volt működőképes, a többi a meghajtás műszaki meghibásodása miatt el sem érte a harcteret. Mert persze letagadhatatlan, hogy nyugati segítség nélkül az ukrán ellenállás már rég összeomlott volna, de mindez csak az agóniát húzza el, nem pedig megfordítja a háborút. A nyugati hozzáállás drasztikus változása nélkül pedig ez aligha valószínű.
„Továbbá ukrán jelentések szerint az Európa legnagyobbjának számító Zaporozsjei atomerőmű szeptember 1-jével teljes egészében a Roszatom működtetése alá kerül, és vélhetően az oroszországi hálózatra fog energiát termelni. Kérdés, miképp fogja tudni pótolni Ukrajna az ország össztermelésének 20 százalékát adó erőmű kiesését, de nem elképzelhetetlen, hogy végül Kijev csak él az orosz fél által felajánlott vételi ajánlattal.”
Jól értem hogy, az oroszok az elrabolt áramot felajánlják megvételre az ukránoknak? Ilyent még egy közönséges zsebtolvaj sem csinál. Ez maffia módszer.