
Ez a légi felvétel leállt olajszállító tartálykocsikat mutat, amint a lakosok eltorlaszolják az M4-es autópályát Tal Tamrban, Szíria északkeleti Hasake tartományában, 2026. szeptember 16-án, megakadályozva, hogy Északkelet-Szíriából a kormányzati finomítókba jussanak, tiltakozva az üzemanyagárak közelmúltbeli emelkedése ellen
Fotó:EUROPRESS/Delil SOULEIMAN/AFP
A közel-keleti helyzet továbbra is világszerte destabilizálja az üzemanyag piacokat. Az árak ismét hordónként 100 dollár fölé emelkedtek, a gázolaj ára Amerikában pedig rekord magasságokat ért el. A JP Morgan a túlzott bizonytalanság miatt nem tudott az olajpiac alakulására vonatkozóan alapforgatókönyvet kidolgozni. Az orosz olaj legnagyobb vásárlói pedig azon tűnődnek, hogy melyikükre indít Trump „pokoli szankciókat”.
„A <nagy üzemanyagválság> – ahogy a The Wall Street Journal nevezte -, mindenki számára más, és bizonyos szempontból szöges ellentéte az 1973-as válságnak”
Azóta a helyzet drámaian bonyolultabbá vált. Az Egyesült Államok maga lett a világ legnagyobb olaj- és gáztermelője, átadva a fogyasztásban az első helyet Kínának. A globális piac túltelítetté vált olajjal, és az OPEC – amely korábban mega-szabályozó és árstabilizáló volt – már nem tudja kezelni az árakat. Túl sok független termelő ország jelent meg, köztük Brazília és Azerbajdzsán, miközben a katonai konfliktusok és szankciók a végletekig bonyolították a logisztikát, értelmetlenné téve a hosszú távú előrejelzéseket.
„A fő csata most nem a termelési és fogyasztási mennyiségekért folyik, hanem az értékesítési piacok erőszakos megszerzéséért és a versenytársak kizárásáért”
A Nyugat stratégiája, hogy kiszorítsa Oroszországot az üzemanyagok globális piacáról. Ez a törekvés az EU-ba irányuló gázszállítások esetében például 2014 óta, és különösen 2022 után meglehetősen sikeres volt. A dolgok most másképp állnak. Oroszország alkalmazkodott a szankciókhoz, árnyékflottát használ, kontinentális gáz- és olajvezetékeket épít az ázsiai fogyasztókhoz, és fejleszti az Északi-tengeri hajózási útvonalat.
„Az iráni háború és a húszik katonai sikerei a Vörös-tenger partján jelentős mennyiségű közel-keleti olajat vontak ki a piacról. De még itt sem ilyen egyértelműek a dolgok”
Szaúd-Arábia, Katar és a Hormuzi-szorostól északra fekvő Bahrein súlyos helyzetben van. Katar kénytelen az Egyesült Államoktól LNG-t vásárolni, pusztán azért, hogy megőrizze megbízható beszállítói hírnevét. A szaúdiak csaknem felére csökkentették olajtermelésüket, és már le is állították a szállításokat több európai finomítóba. Az Egyesült Arab Emírségek, amely Hormuztól délre rendelkezik Fujairah kikötőjével, sokkal jobb helyzetben van. Továbbá Abu Dhabi jó párbeszédet alakított ki Moszkvával, és pályázik arra, hogy platformként szolgáljon az ukrajnai béketárgyalások folytatásához. Tekintettel Oroszország katonai-technikai együttműködésére Iránnal, ez bizonyos előnyöket kínál az Egyesült Arab Emírségek számára.
Szultán Ahmed Al Jaber, az Egyesült Arab Emírségek nemzeti olaj- és gázipari vállalatának, az ADNOC-nak a vezérigazgatója szerint „a világ energiájának túl nagy része továbbra is túl kevés szűk keresztmetszeten halad át”. Sokatmondó, hogy még a válság tetőpontján is az Emírségek inkább növelték, mint csökkentették az elkerülő útvonalakba történő beruházásokat. Úgy látják ugyanis, hogy
„az infrastruktúra most fontosabb, mint a termelési volumenek”
Annak ellenére, hogy az amerikai belföldi piacon emelkedik az üzemanyag ára, az amerikai energiaipari vállalatok messze nem veszítenek. Boldogan pótolják a lefoglalt közel-keleti olajkészleteket, hosszú távú szerződésekben rögzítve az árakat és a mennyiségeket, miközben a magas árak lehetővé teszik a viszonylag drága palaolaj termelését. Az amerikai termelők azt kapták, amiről soha nem is álmodhattak, garantált értékesítési piacot, adminisztratív támogatást és a geopolitikai kockázat által vezérelt ár prémiumot. Mit jelent ez a világ többi része számára?
„Az olaj fizikai hiánya nem elvont dolog, hanem valóság azok számára, akiknek nincsenek alternatív útvonalaik és saját flottájuk. Európa, amely nyersolajának 95 százalékát külföldön szerzi be, a legsebezhetőbb láncszem ebben a struktúrában”
Az iráni háború kezdete óta a magasabb közúti üzemanyagárak becslések szerint mintegy 53 milliárd euróval terhelték meg az EU-t – derül ki a brüsszeli székhelyű Transport & Environment (T&E) környezetvédelmi szervezet szerdán közzétett jelentéséből. Az extra teher legnagyobb része, 40 milliárd euró, a dízelhez köthető. A T&E becslése szerint a magasabb közúti üzemanyagárak naponta átlagosan 270 millió euróval növelték a szállítási költségeket, ebből 203 millió eurót tett ki a dízel. A fennmaradó, napi 67 millió eurós többlet a benzint terheli. A T&E szerint egy uniós dízelautós 142 euróval fizetett többet, míg egy német távolsági kamion hetente plusz 236 euróval szembesült.
„De ez még semmi ahhoz a kihíváshoz képest, hogy lesz-e elegendő olaj”
Németország 110 millió hordónyi és Franciaország 120 millió hordónyi stratégiai tartalékával néhány hónapig kibírja, de nem tovább. Az ázsiai fogyasztók, köztük Japán és India, az orosz olajra vonatkozó kedvezményeket az Öböl-menti ellátás zavarainak kockázatával egyensúlyozzák. Kína, a világ legnagyobb olajimportőre, kénytelen navigálni a közel-keleti beszállítók és az orosz mennyiségek között, stratégiai tartalékokat halmoz fel, és Pakisztánon valamint Mianmaron keresztül diverzifikálja az útvonalakat.
„Az olajpiac megszűnt a klasszikus értelemben vett piac lenni. Ez egy csatatér, ahol az árakat nem a kínálat és a kereslet, hanem egy adott vevő adott eladóval való kapcsolatának képessége vagy képtelensége határozza meg”
Az OPEC kritikusan meggyengült, a hosszú távú szerződéseket menet közben írják át, és a vezető befektetési házak előrejelzései átadják a helyüket a helyszíni frissítéseknek és Trump ellentmondásos retorikája elemzésének. Kikapcsolt transzponderekkel rendelkező tankerek, nemzetközi vizeken lévő átrakodóközpontok, kockázati kedvezmények és biztonsági prémiumok, ez az új normálitás. A nagy üzemanyagválság még csak most kezdődik, és a nagy kérdés nem az, hogy mennyibe fog kerülni egy hordó, hanem az, hogy ki lesz képes fizikailag beszerezni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Ideje volna fokozatosan elengedni az olaj- és gázfüggőséget. Már vannak működőképes alternatívák. Bónuszként esetleg élhető klímájú világot hagynánk hátra az unokáink számára is.
Tuco says:
Tisztelt uraim,
Mielőtt legközelebb ilyen lelkesen nekem esnek, kérem olvassák el a cikket és a kommentemet még egyszer. Egyik sem Magyarországról szól.
Persze minden maradhat a régiben, égessük az olajat, szenet és a gázt, ahogy csövön kifér. 15 éven belül, de legkésőbb 2050-ig olyan klimatikus változások lesznek, amelyek alapjaiban forgatják fel az emberiség életét. Akkor majd boldogan fizetne mindenki (és fog is!), hogy valahogy visszacsinálja a dolgokat, de már késő lesz. Egyébként már sajnos most is az, mert a folyamat már öngerjesztő.
Ezt a rövid videót pedig HandaBandy kommenttársnak küldöm: :)
https://youtu.be/Qxy7ByWp27U?is=HPSSefrENtkkVGvR
HandaBandy says:
Nézze, Ön személyeskedik pedig én le sem írtam a nicknevét.
Sohasem a személlyel hanem az állításokkal vitatkozunk. Egy még újabb, még csalhatatlanabb világvége horrorral meg nincs egyszerűen kedvem tölteni az Isten drága idejét.
Volt idő amikor a vonatok látványától apadt el a tehenek teje, kis híján betiltották a tojást a koleszterin hisztéria miatt, ingaszerűen hol a vaj aztán meg hol a margarin mérgező és miután a hűtőgépek piaca újfent telítődött az ózonlyuk is begyógyult. Láttam nevetség szintű varangyalagutakat és valahogy a szélkerékről is kiderült, hogy nem a bölcsesség legutolsó forrása.
Amúgy meg kikérem magamnak, hogy akármilyen mozgalom kisajátítva kioktasson, hogy hogyan kedveljem a természetet, utáljam a piszkot, a büdöset és a rendetlenséget.
HandaBandy says:
Csak röviden: Nincsenek.
Működőképes alternatívák? Iparszerű méretekben? Szél? Atommentes energia? Tudomásul kéne venni és felnézni abból a zöldben színjátszó tányérkából ami már nem a frissesség hanem éppen a penész miatt olyan színű!
Rendkívül szívszaggatóak a “zöldítés” féle világvége jóslatok, a baj csak az, hogy eddig még egy ilyen világvége prófécia sem jött be. Soha, sehol. Tudomásul kéne végre egyszer ezt is venni! Egy, ránézésre is zavarodott fizimiskájú és gondolatvilágú Thunberg kisasszony megkomponált PR trükkjei sem tudják a való világot felejtetni.
Azzal is rendesen tisztában kéne lenni, hogy a gáz/olaj nem csak nyers energia, hanem alapanyag (nyers anyag).
Űrhajós says:
Tuco!
A meglehetősen sovány zalai olajmezőket Papp Simon geológus fedezte fel 1937-ben. A háború idején már csúcsra járt a kitermelés, 1943-ban volt a legnagyobb. Akkor vissza is vettek belőle. Anno Rákosiék akik csak “megbízható” hatökröket alkalmaztak vezetőnek a szocialista tervgazdálkodással egy-kettőre tönkrevágták az egészet. A kitermelést mindenhol megduplázták. Megrendezték a MAORT pert, mert az amerikai imperialisták szabotázsának tekintették az egészet, ők persze nem hibásak, hanem csak a sötét amerikaiak.. (Akit érdekel, bőséges irodalma van az ügynek.) Ennyi volt, 1953-ban már alig maradt valami kevés olaj. Kádárék már szakemberekre bizták az algyői gázt, abból jön, de alig 10%-a a szükségletnek és azonnal megy is a tartalékot tároló tartályokba.
Hogyan akar maga itt elengedni olaj- és gázfüggőséget?
Tessék egy ici-picit tájékozódni, de ne utólag, hanem a hozzászólás előtt! Nem szégyen gondolkodni mielőtt leír az ember valamit.
Stier Gábor says:
Ha ezt Ön fizeti? Ám legyen! Én egy kiegyensúlyozott energiamixben hiszek. Azért ne temesse a liberális értékek nevében az olajat és a gázt, mert ez még fontos összetevője lesz ennek a mixnek sokáig. Persze, álmodozni szabad.