Oroszországot láttatja az emelkedő árak, és az egyes régiókat fenyegető élelmiszer hiány miatt Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök így szeretné elérni a fekete-tengeri kikötők blokádjának feloldását, miközben éppen Kijev nem hajlandó megszüntetni az aláaknásítást. Tény, hogy Oroszország ukrajnai inváziójával a mezőgazdasági ellátási lánc szakadozik, ami veszélyezteti az élelmiszer ellátást, ám hiány egyelőre nincs, az árak pedig már jóval a háború kitörése előtt, a pandémiával elkezdtek felfelé kúszni. Az érlelődő válság tehát jelentős részben mesterséges, a rossz döntésekből fakad, amelyhez jött még a háború. A kialakult helyzet még inkább rávilágít a globális élelmiszerellátási lánc törékenységére, arra, hogy a szuverenitás mutatója alapvetően a kitettség foka.

Oroszország és Ukrajna egyaránt kulcsfontosságú mezőgazdasági szállító. E két ország tavaly a világ legnagyobb exportőre volt az árpa, a kukorica, a repcemag, a napraforgómag és a napraforgóolaj tekintetében. Együttesen a világ búzakínálatának mintegy harmadát exportálták. Oroszország a globális piac 17 százalékát fedte le, míg Ukrajna ennek nagyjából a felét. Keleti szomszédunk ezen kívül a repce kivitelében hasított nagyot a maga 20 százalékával.

„A háború tovább löki felfelé a 2020 vége óta emelkedő élelmiszer árakat, Ukrajna részleges kiesésével az étolaj piacán hiány jelentkezett, a maga 6-8 százalékos részesedésével az ukrán búza exportjának akadozása azonban önmagában még nem lehet oka az élelmiszer válságnak”

Az fekete-tengeri kikötők blokádja, egészen pontosan az aláaknázása ugyan megakadályozza, hogy az ukrán búza eljuthasson más piacokra, vasúton és a szomszédos országok kikötőiből azonban ha vontatottabban is, de tovább folyik az export. Oroszország eközben továbbra is töltené a piacot, ráadásul az ország az idén rekord búzatermésre számít. A Nyugat által bevezetett szankciók azonban megakasztották a logisztikát és a kifizetéseket. De a szankciók és a háború miatt az olyan létfontosságú termékek, mint műtrágya, a növényvédő szerek és a vetőmagok orosz exportja is leállhat, ami alacsonyabb hozamokhoz, és rossz minőségű terméshez vezethet.

„A nyugati és az ukrán kommunikáció eközben – az információs részévé téve a kérdést – a globális élelmiszer piacon keletkezett gondokat megpróbálja kizárólag Oroszországra hárítani”

Ez így persze nem igaz, hiszen Moszkva kész engedni akár az ukrán gabona exportot is, ha feloldják az országa elleni szankciókat. De a fekete-tengeri kikötők megnyitásának konkrét akadálya jelenleg az, hogy azokat az ukránok által telepített aknazár bénítja. Kijev ezt nem hajlandó feloldani, mert szerinte ezt az orosz fél arra használhatná ki, hogy megtámadja a kikötőket. Moszkva felajánlotta azt is, hogy a nemzetközi vizekig kísérné a gabonaszállító ukrán hajókat. Az ukrán fél azonban erre bizalmatlanul csak annyit reagált, hogy a kikötők aknementesítése a blokád feloldása után is legalább hat hónapot venne igénybe. Segítene az odesszai kikötő aknamentesítésében Törökország is, ám Kijev erre nem hajlandó. Moszkva felajánlotta az Azovi-tenger kikötőit, Bergyanszkot és Mariupolt is, s kézenfekvő lenne Belaruszon keresztül eljuttatni a búzát a balti kikötőkbe. Ehhez azonban ismét a szankciókat kellene feloldani. Minden esetre az Izvesztyija értesülése alapján Isztambulban előzetes megállapodás született arról, hogy az ukrán felségvizeken a török ​​katonaság végzi majd el az aknamentesítést, hajói ki is kísérik a gabonaszállítókat a semleges vizekre, ahonnan azokat orosz hajók kísérik tovább a Boszporuszhoz. Az érintettek eddig csak az odesszai kikötőbe érkező áru kapcsán állapodtak meg.

„Megoldás tehát több is lenne, ám ez hol az Európai Uniónak, hol pedig Ukrajnának nem felel meg. Kijev reagálásaiból egyértelműen kiderül, hogy esze ágában sincs a kikötők aknamentesítése, és az egész vádaskodás inkább csak kommunikációs fogás”

Külön foglalkozott e kérdéssel a hét végén Vlagyimir Putyin is. Mint fogalmazott, a kedvezőtlen helyzet a globális élelmiszer piacon nem tegnap alakult ki, s nem is Oroszország Donbasszban és Ukrajnában indított különleges katonai műveletének kezdetével. A folyamat még 2020 februárjában indult, a koronavírus-járvány negatív hatásai elleni küzdelemmel. Az orosz elnök arról is beszélt, hogy a nyugati országok számos hibát vétettek, amelyek élelmiszerválsághoz vezettek, most meg keresik, hogy kire lehetne kenni a felelősséget, úgy gondolva, hogy Moszkva a legkézenfekvőbb jelölt erre.

„Az orosz elnök kiemelte, hogy az ukrajnai hadművelet nyomán a nyugati államok olyan lépéseket tettek, amelyek csak tovább rontották a helyzetet a műtrágya- és élelmiszerpiacokon”

Így például amint a gázárak elkezdtek felfelé kúszni, rögtön megnőtt a műtrágya ára, mert ennek egy része előállításához földgázra van szükség. Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy az ukrán gabona potenciális exportmennyiségét 20 millió tonnára becsülik, ez viszont eltörpül a globálisan termelt mennyiségekhez képest. Hozzátette, hogy Ukrajna valós exportlehetőségei még alacsonyabbak lehetnek. Tény, hogy az ukrán búza exportjának felpörgetése néhány közel-keleti és kelet-afrikai ország helyzetén könnyítene, ez a mennyiség azonban a globális problémákat, és főleg az árrobbanás kérdését nem oldaná meg.

Ez sokkal inkább függ a globális gabona piacból nagyobb szeletet hasító Oroszországtól. A szállítási láncok megszakadása azonban ezt is lassítja, illetve megakadályozza. Az egyre mélyülő válság a leginkább a szegény országokat sújtja, ez pedig újabb menekült hullámot indíthat el.

„Az orosz és a belarusz műtrágya kiesése pedig már az európai mezőgazdaságot is érzékenyen érinti”

A hiány még tovább veri fel az árakat, és a termékek verseny képtelenné válnak a világpiacon. Az árak emelkedésével még az európai országok hazai piacain is megjelennek majd az olcsóbb szállítók, amely egyértelműen a minőség romlását hozza magával.

Az már most látszik, hogy a brüsszeli szankciós politika nem kényszeríti az évek óta ilyen körülmények között élő Moszkvát a külpolitikai irányvonalának megváltoztatására. Egyre fájdalmasabb következményekkel jár ugyanakkor magára az európai gazdaságra. Az üzemanyag és az élelmiszerek árának folyamatos emelkedése az európai lakosság életszínvonalának csökkenéséhez is vezet.

„Miközben tehát Európában a szociális problémák egyre kínzóbbá válnak, Oroszország még eltökéltebben folytatja az invázióját Ukrajnában. Ezt azért lassan felismerhetnék már Brüsszelben is”

Mint már annyiszor láttuk, a szankciókat könnyű bevezetni, ám évek kellene a kivezetésükhöz. Jó példa erre, hogy a hidegháború egyik szimbolikus, megszorításokat tartalmazó törvénye még két évtizeddel a Szovjetunió megszűnése után is élt. Az 1974-es úgynevezett Jackson-Vanik törvény a szovjet zsidók kivándorlásának moszkvai akadályozására hivatkozva korlátozta az Egyesült Államokba irányuló szovjet kivitelt, valamint Moszkva hitelezését. A törvénymódosítást 2012-ben hatálytalanították, ám ekkor hatályba lépett az úgynevezett Magnyitszkij-törvény. A megszorítások, a szankciók politikájának folyamatos fenntartása immár hagyomány. Ezek a büntető intézkedések ennek ellenére nem kényszerítették végleg térdre Oroszországot. A búza és a műtrágyák exportjának korlátozása sem fogja, miközben komoly veszteséget okoz az európai termelőknek, a világ legszegényebb régióiban pedig egyenesen éhezéshez, és elvándorláshoz vezethet.