Mélyrepülésben Európa

Vesztésre áll Európa a világrend átalakulása körül kiéleződött versenyben. A kontinensen folyó háború messze nem csupán a biztonságot gyengítette, látványosan rontotta az Európai Unió versenyképességét és globális pozícióit. Nem segít e helyzeten az sem, hogy Európa még inkább Amerika gyámsága alá került. Európa hanyatlását azonban nemcsak a geopolitikai és gazdasági helyzetének a gyengülésével lehet leírni, hiszen vészesen kimerültek a társadalmi és erkölcsi erőforrásai is. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Nehezíti a talpraállást a széthúzás, a még mindig mély politikai és nemzeti törésvonalak” (A graffiti Banksy egyik munkája, amely Angliában, Doverben látható egy ház falán)
Fotó:EUROPRESS/Daniel LEAL/AFP

Már csak pár évet ad az Európai Uniónak Emmanuel Macron. A francia elnökhöz hasonló aggodalmakat fogalmazott meg az EU gazdasági helyzetével foglalkozó jelentésében Mario Draghi is. Nem véletlen, hogy a versenyképesség kérdése áll a magyar uniós elnökség tevékenységének a középpontjában is. Európa ugyanis tényleg kritikus állapotban van, és a kilábalást első lépésként a helyzet helyes feltárásával, a versenyképesség romlásának megállításával kell kezdeni. Abban a tagállamok között egyetértés is van, hogy Európa rossz állapotban van. Eltérnek ugyanakkor vélemények a válság feloldásának módjai, így a Draghi által javasolt közös hitelfelvétel tekintetében.

„Az sem mindenki számára egyértelmű, hogy nem elég önmagában a gazdasági problémákat kezelni, hiszen a válság ennél sokkal mélyebb és átfogóbb”

A francia elnök egy berlini konferencián beszélt a napokban arról, hogy az Egyesült Államok és Kína is sokkal előrébb áll bizonyos kihívások – éghajlatváltozás, mesterséges intelligencia, védelem és biztonság – kezelésében, és Európa könnyen lemaradhat. Sőt, pesszimista jövőképet felfestve arról is beszélt, hogy az unió 2-3 éven belül teljesen kieshet a világpiacról, ha a megszokott gazdasági menetrendet követi. A lesújtó helyzetkép alátámasztására felhozta, hogy  az egy főre jutó GDP-t tekintve az elmúlt három évtizedben az Egyesült Államok 60 százalékos növekedést produkált, Európa csak 30 százalékot. Kínával összehasonlítva még rosszabb a helyzet. Helyzetértékelését összegezve elmondta,

„nagyon fontos pillanat előtt állunk, és az Európai Unió meghalhat, ha nem változtat a magatartásán”

Korábban már hasonló figyelmeztetést fogalmazott meg az Európai Központi Bank korábbi elnöke is. Mario Draghi szerint az uniónak egzisztenciális kihívással kell szembenéznie, hacsak a versenyképesség növelése érdekében nem alakítja át radikálisan a gazdaságát. Draghi egyebek mellett kimondta, a szankciók károsak, ezek következtében az Európai Unióban nagyjából négyszer drágább az ipari energia, mint amennyit a világpiac ázsiai és amerikai szereplői fizetne, ez pedig az európai vállalatok számára jelenleg leküzdhetetlen versenyhátrány. Emellett az olasz közgazdász szerint az uniós rendelkezések túlszabályozzák a vállalati működési rendet, meg kéne valósítani a tőkepiaci uniót, jelenleg elaprózódik a közösségi piac, csökken a szakképzett munkavállalók tömege. Európa lemaradt az innovációs versenyben is, a kutatás fejlesztés nem használja ki a közösség egységes piacát.

„Az Európai Parlament előtt elmondott beszédében Orbán Viktor is úgy fogalmazott, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk”

A magyar kormányfő a versenyképességkapcsán előre bocsájtotta, hogy szinte mindenben osztja Enrico Letta (volt olasz miniszterelnök) és Mario Draghi helyzetértékelését. Az EU gazdasági növekedése az elmúlt húsz évben tartósan lassabb volt, mint az Egyesült Államoké és Kínáé. Az uniós termelékenység lassabban növekszik, mint a versenytársaké, Európa világkereskedelmi részesedése csökken. Az EU vállalatai kétszer-háromszor magasabb elektromos árakkal szembesülnek, mint az amerikaiak, illetve a földgáz ára négy-ötször magasabb. Az Oroszországtól való leválással jelentős GDP-növekedést vesztett el az EU, és jelentős összegeket kellett átcsoportosítani az energetika terén. A miniszterelnök hozzátette, az európai vállalatok fele az energiaárakat tekinti a legnagyobb akadálynak.

„Orbán figyelmeztetett arra is, a zöldátmenet önmagában megoldás”

Mint rámutatott, az európai zöldmegállapodás alapja, hogy új, zöld munkahelyeket hozzanak létre, de ha a dekarbonizáció munkahelyek megszűnéséhez vezet, akkor ez megkérdőjeleződik. A magyar kormányfő szerint az autóipar az uniós tervezés hiányának legkirívóbb példája, hiszen iparpolitika nélkül alkalmazzák a klímapolitikát. Felvetette azt is, hogy az EU nem követte a klímaambíciókat az európai beszállítói lánc átalakításának ösztönzésével. Az európai vállalatok jelentős piaci részesedést veszítenek, és ha a kereskedelmi korlátozások felé lép az EU, akkor még több piacot fog veszíteni. Hangsúlyozta, hogy az EU és az USA közti termelékenységi szakadék fő oka a digitális technológia volt, és úgy tűnik, hogy Európa lemaradása tovább nő ezen a téren. Orbán Viktor ezután arra tért rá, hogy az Európai Unióban működő vállalatok mennyire le vannak maradva a technológiai kutatásokban az Egyesült Államokkal szemben, ahogy a demográfiai mutatók terén is rosszabbul szerepel „az öreg kontinens”, mint az Egyesült Államok.

 „Általánosságban is elmondható, és Draghi jelentésére kiemelten érvényes, hogy közgazdasági értelemben racionális a fősodor helyzetértékelése, politikailag azonban nem igazán. Az európai gazdaság számára adott megoldási javaslatok ugyanis csak akkor lesznek hatásosak, ha mind egyszerre, csomagban valósulnak meg”

Erre viszont kevés az esély. Jó példa erre a megoldásként javasolt közös hitelfelvétel gondolata, amely igencsak megosztja a tagállamokat. De nincs egyetértés a vámokkal védett belső piac gondolatát illetően sem. Egykor a KGST esetében is visszaütött, hogy nem kereskedtek a Nyugattal. Ezzel csak azt érték el, hogy végképp lemaradtak. Pedig közben Washington hatalmas lépéseket tesz a kereskedelmi háború eszkalációja felé. A kínai elektromos autókra kivetett 100 százalékos extravám után nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozva be akarja tiltani az Amerikában értékesített autókban a kínai szoftverek és hardverek használatát. És efelé tereli Európát is. S miközben a kínai elektromos autókra az állami támogatás miatt vet ki büntető vámokat, ugyanígy a versenyhelyzetet torzítva állami támogatással csalogatja az Egyesült Államokba az európai cégeket. Macron is felhívta a figyelmet arra, hogy Kína és az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait, ám Európa ez utóbbi ellen nem tesz semmit.

„A helyzet most még az 1970-es évekbeli olajválságnál is rosszabb, mert ez a válság nem globális, lényegében csak csak Európát érinti. A nemzetközi környezet sem kedvező, de mindenek előtt az elhibázott politikája miatt”

Az európai versenyképességet együttesen rombolja az átgondolatlanul, aktivista hévvel indított úgynevezett zöld forradalom, az átgondolt iparpolitika hiánya, az EU-n belül mindent eluraló, csúcsra járatott, a struktúrát teljesen elmerevítő bürokrácia, az ebből is következő, általában jellemző rugalmatlanság, és az Európai Unió egyre mélyülő belső töredezettsége, amelyet csak tetéz Ursula von der Leyen megosztó politikája. A német politikus saját kénye-kedve szerint alakította az Európai Bizottság struktúráját, amelynek a fő rendező elve, hogy a tényleges döntések az ő kezében maradjanak. Ez megosztja az egységet, és egészségtelenül megerősíti Von der Leyen befolyását az Európai Unió politikájára. Ennek is az eredménye, hogy az unió nem igazán képes hatékonyan reagálni az előtte sorjázó kihívásokra.

„Nehezíti a talpraállást a széthúzás, a még mindig mély politikai és nemzeti törésvonalak”

Vegyük csak a gazdasági kérdéseket, amelyekben jól kitapintható Franciaország és Németország rengeteg kérdésben eltérő véleménye, miközben a kisebb tagállamok a nagyobb szomszédok által éppen az Amerikával és Kínával lépést tartás érdekében nyújtott támogatások torzító hatásaitól tartanak. Nem segítik a kilábalást a mélyülő politikai törésvonalak, az északi és dél, a keleti és a nyugati tagországok közötti érdekütközések, vagy éppen az eredetileg Európa fejlődésének irányát meghatározó trióval – Németország, Olaszország és Franciaország – szemben Amerika meghosszabbított kezeként formálódó, brit-skandináv-lengyel tengely, amelynek egyáltalán nem elhanyagolható külső támogatója az Európa jövőjét jelentős mértékben meghatározó Ukrajna.

„Mindezekhez jönnek még az ukrajnai háború okozta károk, valamint az amerikai-kínai versengés mellékhatásai”

De ne felejtsük ki az Európa mélyrepülését kiváltó okok sorából a migráns politika elhibázott kezelését sem. Angela Merkel és a nyugat-európai elit a „jóemberkedés” mellett éppen a bevándorlással próbálta kezelni az egyre égetőbb munkaerő hiányt, ehelyett végletesen megrendítette nemcsak a nyugati országok szociális rendszereit, de ami hosszú távú hatásai miatt még ennél is fontosabb, meggyengítette az európai identitást.

Azt az európai identitást, amely az európai elitek, a nyugati társadalmakon elhatalmasodó értékvesztés jóvoltából már enélkül is olvadóban volt. Mindannak a hanyatlása, ami a Nyugatot sikeressé tette. A Nyugat hanyatlása címmel megjelent könyvében Emmanuel Todd francia történész és szociálantropológus ezek közül is kiemeli az egyetemes oktatást, a kollektív kormányzást és az erős egyéni erkölcsöket adó protestantizmus hanyatlását. Mint fogalmaz, a vallások összeomlottak, helyükbe pedig a vallásosság zombi formái léptek, így a „zéró vallás” szakaszába léptünk, ahol már nem maradtak kollektív hitek. S valóban, a nyugati civilizáció kimerítette erkölcsi és társadalmi tőkéjét. A társadalmak atomizálódtak, a népesség elöregedett, a termékenység hanyatlik, a dezindusztrializáció és az értékek válsága által előidézett kollektív cselekvésre való képtelenség aggodalmat és szomorúságot kelt.

„Tetézi a problémákat, hogy mivel Európa nem önálló, a saját érdekeit sokszor felülírják az amerikai érdekek”

A geopolitikai célok így prioritást élveznek a gazdasági racionalitással szemben. Ez a vazallus helyzet nem segíti azt sem, hogy az unió külpolitikája összhangban legyen az európai érdekekkel, így például a nyersanyagok biztosításáért folytatott versennyel. Így ütötte, illetve üti ki az európai versenyképességet eddig biztosító két lábat, az olcsó orosz energiahordozókat, és a kínai piacot. De emellett probléma még az európai politikának a pragmatizmust és a realitásokat felülíró túlideologizáltsága.

„A gondok tehát nem az orosz-ukrán háborúval kezdődtek, ez a konfliktus azonban egyrészről éles fényben mutatta meg a problémákat, a hatásaival pedig csak súlyosbította azokat”

Felgyorsította a világrend átalakulását, ami felkészületlenül érte a jólétben elkényelmesedett, elpuhult társadalmakat és a minden korábbinál gyengébb minőségű politikai elitet egyaránt. A következmény lesújtó, a morális értelemben is hanyatló, belső ellentétektől szabdalt Európa elveszítette az esélyét arra, hogy az átalakuló világ egyik geopolitikai pólusává váljon, és immár a gazdasági hatalma is veszélybe került. Európa vesztésre áll az Oroszország és a Nyugat szembenállásának gazdasági frontján, és az Egyesült Államokkal, valamint Kínával folyó versenyben is. Itt tehát az ideje, hogy Európa felébredjen, a társadalmak cselekvésre, irányváltásra kényszerítsék az elitjeiket, és első lépésként a saját kezébe vegye a sorsát. Ez persze nem is olyan egyszerű, hiszen a gyámság alatt az európai országok elszoktak a szabadságtól és a felelősségtől. Sokat tanulhatna e tekintetben a saját érdekeit általában jól látó, és nagyon is határozottan érvényesítő Amerikától.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com