//A bolygók egyszer talán visszatérnek…
Zalka Máté a spanyol polgárháborúban (jobbról a második) 1937-ben #moszkvater

A bolygók egyszer talán visszatérnek…

MEGOSZTÁS

Margó. Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe. Ezúttal  a kis Frankl Bélára, egy matolcsi szatócsbolt tulajdonosának a fiára emlékezik, aki íróként később felvette a Zalka Máté nevet, a spanyolországi Huesca alatt pedig már, mint Lukács tábornokot temették el. Felvillantja Zalka Máténak, az írónak az arcát, és nem mellesleg megismerjük egy diplomamunka történetét is.

Zalka Máté a spanyol polgárháborúban egy autó előtt áll 1937-ben #moszkvater
Zalka Máté a spanyol polgárháborúban (jobbról a második) 1937-ben
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

– Testhez álló téma lesz neked, – bíztatott familiáris közvetlenséggel Tolnai Gábor, a régi magyar irodalom történet professzora. – A Darholcz-család felvidéki reneszánsz művészetpártoló família, egyik tagjuk még írogatott is. Szép dolog lenne végigkutatni, mi mindenért lehetünk hálásak nekik.

Látva elképedésem, hamiskás mosollyal folytatta. – Nem lesz vele gondod. Édesanyád Vilma úgy tudom, karintiai ősökre tekinthet vissza, tehát otthon vagy a német nyelvben. Bár a XVI –XVII. századi felvidéki szász német egy kissé más. Na és látom, tanultál latint a gimnáziumban. Igaz, e kor latinja nem egészen olyan, mint a klasszikus, de majd csak elboldogulsz. És ugye orosz a másik szakod? A kutatáshoz kell ismerni a szlovák nyelvet is, ami ugyan kissé eltér, de belejössz. Szóval vágjál bele – mondta ki a verdictet.

„Három esztendővel később, mint egyéves részképzésre kiküldött bölcsészhallgató már a vlagyimiri területi könyvtár katalógusát bújtam Zalka Máté anyagok után kutatva”

Végül, eredendő lustaságom és konformizmusom okán őt választottam diplomamunkám témájául. Forradalmár, hősi halált halt, van orosz kötődése. Megbántam? Az írás végén megkapják a választ…

A döntésben szerepe volt Király Istvánnak, egyetemi tanáromnak, aki mint a Szovjetunióban koholt per alapján tragikusan kivégzett baloldali vezető, Landler Ernő lányának férje duplán érzékeny volt a kor és elveszett irodalma iránt. Amellett, hogy Adyról írt vaskos köteteket.

Szépen gyűlt az anyag, s a kis Frankl Béla, egy matolcsi szatócsbolt tulajdonosának fia – a Zalka Máté nevet később vette fel, mint író – érdekes és izgalmas életútja rajzolódott ki előttem. Már a vidék lázongásra késztette. A millenium évében született. Szabolcs-Szatmárban minden apának ildomos volt fiúgyermekét, amint nyolc éves lett, egy Kossuth-bankóval megajándékozni. Zalka Máté élete végig a nyakában hordta, s ezzel együtt temették el 1936. június 12-én Huesca alatt, mint Lukács tábornokot.

„Ám most még csak a monarchia hadseregének klórszagú angyalbőrét hordja. Az olasz frontra kerül, amelynek borzalmait később regényében a „Doberdó”-ban eleveníti fel”

A művet a maga korában, a harmincas években Remarque könyvével a „Nyugaton a helyzet változatlan”-nal egy sorban emlegették. Természetesen nem Magyarországon, ahová sem ő, sem műve nem juthatott el. Mi Markovits Rodion Szibériai garnizon-ját és Kuncz Aladár nem kevésbé remek Fekete kolostor-át olvashattuk, ha azt akartuk megtudni, mi is történt ott, a messzi Szibériában vagy egy francia fogolytáborban.

De még nem tartunk ott. 1916-ban a keleti fronton a Bruszilov-áttörés során Zalka Máté fogságba kerül. A krasznojarszkij fogolytáborba, ahol már több ezer magyar él. Látván az Oroszországban végbemenő változásokat itt érti meg, hogy az egyetlen menekvés a lázadás. És ekkor jönnek kutatómunkámban a nem várt gubancok. Professzorom tanácsára próbáltam elolvasni a fogolytáborban írt naplóját. Zárolt anyag volt. Ő sem tudott segíteni. Később megtudtam azért, mert

„Zalka nem éppen kendőzetlen őszinteséggel írt fogolytársairól, akik közül jónéhányan a ’60-as évek elején vezető pozícióban voltak”

Zalka megítélésének bonyodalmai azóta sem változtak, csak éppen más előjellel. A ’90-es években elképedve hallgattam munkahelyemen, a parlamenti sajtóirodán a belső tévéláncon, hogyan dicsőíti, s ajánlja figyelmünkbe Gyóni Gézát, mint hazafias költőt egy azóta már széthullott, mezőgazdasági környezetben garázdálkodó párt honatyája. Feltételezem, hogy nem olvasta „Csak egy éjszakára…”  című versét. Feltehetően mást sem…

Zalka Máté, a spanyol polgárháború hőse #moszkvater
Zalka Máté, a spanyol polgárháború hőse
Fotó:EUROPRESS/AFP

Az osztrák-magyar hadsereg 54 146 tisztje és 2 050 000 közkatonája kóstolta meg az orosz hadifogság kenyerét, dolgozott fogolyként üzemekben és földeken. Amikor kitört a februári forradalom, a járványoktól és rossz életkörülményektől alaposan megritkult hadifogoly tömeg a hazatérésnek egyetlen lehetőségét abban látta, ha csatlakozik a bolsevikokhoz. Hogy hányan lehettek, arról megoszlanak a vélemények.

„Zalka Máté ekkorra már megszökött a fogolytáborból, s Krasznojarszk felszabadulása után az I. nemzetközi ezred zászlóalj parancsnokává nevezik ki. És ami itt jön, az már könnyen lehet, hogy mint minden visszaemlékezés, már a legendák világába tartozik”

Maroknyi csapatával bravúros módon leszereli és elfogja a Kolcsak hadseregében harcolt   6000  főnyi   lengyel hadtestet, s az ő ezredét bízzák meg az ellenforradalmi  csehektől elvett állami aranytartalék Kazányba szállításával. A sikeres akció után Lenin magához kéreti és felterjeszti, tüntessék ki aranynyelű tőrrel és  karddal. Harcol Szibériában, az Urálban, Közép-Ázsiában, Ukrajnában és a Krímben… Hét ízben sebesül meg. Ő vezette egyikét annak a három gyalogezrednek, amelyek apály idején, a tengernek pár órára sekélyvizű szélét taposva, megkerülte a bevehetetlennek hirdetett perekopi erődöt.

A polgárháború véget ér, s Zalka Máté fontos diplomáciai megbízásokat teljesít, ami akkortájt – miként manapság is – közel állt a legális hírszerzéshez. Közben megjelennek írásai – oroszul – s így természetesen nem jutnak el a hazai olvasókhoz. A kor szellemét követve vezetőségi tagja a Forradalmár Írók Nemzetközi Szervezetének. Őt is megkísérti az a fajta kulturális forradalom, amelyet a húszas évek legelején hirdettek meg ifjú költők, írók. Lunacsarszkij a szovjet kultúrpolitika akkori korifeusa a proletár írók egyik ilyen rendezvényére elcipelte Lenint is, aki egy ideig hallgatta az ifjú titánok lánglelkű verseit a burzsoá kultúra lerombolásáról és romjain az új proletár kultúra felépítéséről. Majd kissé szarkasztikusan így szólt neves kísérőjéhez.

„Jó lenne nekünk az a régi is, csak lenne…”

Zalka Mátét szerencsére nem szédítették meg a gombamód szaporodó szervezetek. Mint a forradalom katonája minden poszton helyt áll, s közben írta nagy regényét, a Doberdó-t. Ami a harmincas években történt, arról már csak sejtéseink lehetnek.

A diplomamunka elkészült, Zalka Máté része lett életemnek.

1975. január, Spanyolország. Él még a Claudillo, azaz Franco tábornok. Kubába tartok, átutazóban állok meg Madridban. A Külügyminisztériumban egy paksamétát nyomnak a kezembe. Tükösítve – titkosítva van. „Adja át madridi konzulátusunknak”. Nem nagyon értettem, hogy miért a konzulátusnak, de engedelmesen vállaltam a feladatot. A konzulátus munkatársai mosolyogva bontották fel a csomagot: Magyarország alkotmánya volt benne – spanyolul. Elmondták, van magyar nagykövetség is a spanyol fővárosban, azt a régi, háború előtti Magyarországot képviseli. Mint Salazar Portugáliájában és néhány dél-amerikai országban. Őskövületek, senkit nem törődik velük, de a fasiszta rendszerek ezzel mutatják ki, hogy nem ismerik el az új Magyarországot. Az élet persze megköveteli a kapcsolatok intézését. „Erre vagyunk mi. Viszont a nagy diplomáciai fogadásokra minket a protokollt követve nem hívnak meg. Kuriózum, de harminc év során ezzel a „magyar” nagykövettel senki nem állt szóba, ácsorgott, mint kéregető az EMKE sarkon.”

Franco még abban az évben meghalt, s a király, Juan Carlos visszafordította Spanyolországot a demokratikus útra. A diplomaták útba igazítottak: „Ne keressétek Zalkát az Elesettek Völgye, vagyis a Valle de los Caídos kegyhelyein. Az a fallangistáknak van fenntartva.. Azt viszont megengedik, hogy huescai sírját rendszeresen megkoszorúzzuk.” Zalka haláláról Buenos Airestől Párizsig mindenütt megemlékeztek. Hős volt. A spanyol közvélemény pedig mind a mai napig nem tud mit kezdeni a borzalmas, turisztikai kuriózumnak is otromba kegyhellyel.

„Spanyolországi tevékenységéről szovjet film készült: Fedőneve: Lukács”

S ekkor, vagy negyven esztendeje találkoztam a lányával, aki a hetvenes, vagy talán a nyolcvanas években Magyarországra jött. Névadó ünnepségre. Már nem tudom mit, miket neveztek el Zalkáról. Utcát, kollégiumot, tengerjáró hajót. S hamarosan hamvai is hazatértek a munkásmozgalmi pantheonba. Könyvei már korábban megjelentek, de a három évtizedes hallgatás nem tett jót neki, kiíródott a magyar irodalom történetéből.

És ekkor lánya elképesztő őszinteséggel beszélt apja döntéséről.

„Apa meghalni ment Spanyolországba. Tudta, ha hazatér, őt is elviszi az a fekete lefüggönyözött autó, amelynek feneketlen gyomrában annyi ember, köztük írótársa, Karikás Frigyes is eltűnt”

Az életpálya még tragikusabban világlott fel előttem. És aztán jött a rendszerváltás és vad és egyoldalú politizálása követte az Internacionálé jelszavát „a múltat végképp eltörölni”. Sikerült.

A spanyol polgárháború gyanús szovjet akcióvá degradálódott. Kit érdekelt, hogy a kontinens legjobb alkotói kiálltak a spanyol nép harca mellett. Kit érdekelt Hemingway 1940-ben kiadott regénye a zseniális „Akiért a harang szól”. Kit érdekelt, hogy a polgárháború lelkes támogatóját André Malraux-t a korántsem kommunista beállítottságú de Gaulle miniszterré teszi, ki mint ilyen, sokat tesz a francia kultúra felvirágoztatásáért. Nálunk szégyenpadra került a szintén „spanyolos” Rajk László, aki a rendszerváltáskor újratemetésével népszerűséget hozott azoknak, akik ma a megszerzett hatalom bástyái között hallgatnak róla.

„Zalka Mátét pedig, akit ifjúkorában beráncigáltak a nagy világégésbe, s úgy halt meg, hogy utána sohasem léphetett hazája földjére, elérte az átnevezés mameluk hevülete”

Ugyan semmi köze nem volt a személyi kultusz torzulásaihoz. Ahogy a kommunistának alig nevezhető, a hazai literatúrát támogató báró Hatvany Lajosnak vagy a munkatáborban keresetlen egyszerűséggel lapáttal agyonvert Szerb Antalnak sem, Utóbbi utcája az igencsak hagyományos magyar „szajkó” névre keresztelődött át, ami szláv jövevényszó, de ez a műveletlen és parvenű átnevezőket nem izgatta. Elvették Zalka utcaneveit, a róla elnevezett kollégiumoknak más nevet adtak, a Katonai Műszaki Főiskola Bólyai János nevét vette fel, majd nemes egyszerűséggel megszüntették. Tunyogmatolcson az emlékszoba szerény anyagát, ahol született átszállították a nyíregyházi múzeumba. Szobrait azok távolították el, akik egy sorát sem olvasták.

„Zalka folytatni szerette volna a Doberdót”

A regényciklus torzója „A bolygók visszatérnek” címmel jelent meg, vagy félévszázaddal ezelőtt, s azóta nem adták ki a műveit. Megérdemelné, hogy a „bolygók visszatérjenek”, hisz a teste már magyar földben nyugszik.

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.