Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
„Trump és Vance ugyanakkor a tárgyalások fontosságáról, és a háború lezárásáról is többször beszélt, így az ő esetükben még több alapja lehet annak az ukrán félelemnek, ami egyébként a demokratákkal kapcsolatban is felmerült, és amely szerint a Nyugat valamilyen kompromisszumra akarja kényszeríteni Kijevet a háború lezárása érdekében”
Fotó:EUROPRESS/Jim WATSON/AFP
Az elmúlt tíz évben Ukrajna számos tekintetben függő helyzetbe került az Egyesült Államoktól és annak gyakran többé-kevésbé szintén függő helyzetben lévő szövetségeseitől, amit a háború kitörése csak tovább erősített. Ukrajna rászorul költségvetése közvetlen pénzügyi támogatására, az amerikai fegyverszállítmányokra, Washington elvi hozzájárulására és gyakorlati közreműködésére az amerikai fegyverek bevetésével kapcsolatban, kénytelen az USA, az EU és a nyugati pénzügyi szervezetek követelményeinek megfelelő reformokat hozni, és összességében minden lépésénél figyelembe venni az Egyesült Államok álláspontját.
„Mindez azonban nem jelenti, hogy Washington és Kijev között egyirányú kommunikációra épülő alá-fölérendeltségi viszony van, amelyben az ukrán vezetés vakon és kérdés nélkül követi az amerikai utasításokat, amelyeket aztán a Fehér Házban örömmel konstatálnak. A két ország politikai elitje között kényes és sokoldalú viszony alakult ki, amely gyakran mindkét félnek terhet jelent, nagyobb céljaik érdekében azonban kénytelenek vállalni az ezzel járó kellemetlenségeket”
Jelenleg is több olyan kérdés van a két ország kapcsolatában, amely különböző szinteken feszültséget okoz. A konfliktus alapját az jelenti, hogy az amerikaiaknak ugyan kiterjedt hálózatuk van az ukrán politikai és gazdasági eliten belül, azonban az országot vezető Volodimir Zelenszkij, és a mögötte álló erős ember, Andrij Jermak nem tartozik ebbe a körbe. Zelenszkij, pontosabban Jermak saját érdek csoportot alakított ki az elmúlt években, amely minden riválisát háttérbe szorította az ukrán belpolitikai palettán – kivéve a nyugati hálózatokat. Ez annak ellenére konfliktusokhoz vezetett a két csoport között, hogy hivatalosan mindkettő élvezi Washington támogatását, és a döntő kérdésekben – például a háborúval kapcsolatban – nincs köztük nézetkülönbség.
„Ez a konfliktus nyilvánult meg például Olekszandr Kubrakov infrastrukturális fejlesztésekért és helyreállításért felelős miniszterelnök-helyettes leváltásában, akinek túl jó nyugati kapcsolatai miatt kellett távoznia, vagy abban az immár jogi eljárásokba is torkolló rivalizálásban, amely a különböző korrupcióellenes szervek között alakult ki”
Bár a Nemzeti Korrupcióellenes Irodát (NABU) sokáig a nyugati befolyásoltságú állami szervek mintájaként emlegették, az Elnöki Iroda fokozatosan kiszorította onnan a nyugati hálózatokhoz közvetlenül bekötött személyeket, akik azonban továbbra is őrzik vezető pozíciójukat a Különleges Korrupcióellenes Ügyészségben (SZAP).
Bár általában az ukrán személyi politikával kapcsolatos „kritikai észrevételek” a színfalak mögött hangzanak el amerikai részről, Kubrakov amerikai nagykövet általi méltatása annak leváltása után nyílt jelzés volt, az ukrán korrupcióellenes politikával kapcsolatban pedig teljesen általános a nyilvános amerikai bírálatok elhangzása. Persze ezek alapja is részben személyi jellegű – az amerikai bekötöttségű személyek mellőzése –, és azért zavarja Washingtont, mert a korrupcióellenes szerveken keresztül tudna legközvetlenebbül befolyást gyakorolni az ukrán politikai elitek felett.
„A személyi-politikai vonzaton túl azonban az Egyesült Államok anyagi okokból is elégedetlen lehet, hiszen, miközben Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozása jelentős részben függ az Egyesült Államoktól, az amerikaiak gyakran kénytelenek szembesülni azzal, hogy az ukrán bürokrácia és politikum tagjai még mindig saját gyarapodásukra fordítják a költségvetési pénzeket”
A Harkiv környéki orosz támadás különösen élesen világított rá erre a problémára, hiszen számos olyan vád hangzott el ukrán katonák és aktivisták részéről is, miszerint az ukrán hadvezetés és hivatalnoki kar úgy égette el a védelmi vonalakra szánt pénzeket, hogy azokból nem sok valósult meg.
Az amerikaiak a hírek szerint ellenzik a moszkvai patriarchátushoz köthető ortodox egyház betiltását is Ukrajnában, de vita van Washington és Kijev között azzal kapcsolatban is, hogy mit szabad tennie Kijevnek Oroszország területén, és mit nem. Több beszámoló is utal rá, hogy az Egyesült Államok aggódik Ukrajna Oroszország területén végrehajtott, finoman szólva titkosszolgálati jellegű akciói miatt. Az ukránok rendszeresen követnek el merényleteket neves, a háborút támogató személyek ellen Oroszországban, amit Washington eszkalációs kockázatnak, és nem mellesleg a közvélemény szempontjából is nehezen megmagyarázhatónak tart. Ugyanígy ellenzi Washington a nagyhatótávolságú fegyverei bevetését az orosz hátország ellen – ami miatt, ahogyan az F–16-osok késlekedő érkezése miatt már Kijev az, amelyik rendszeresen kritikákat fogalmaz meg az USA-val szemben.
„A demokrata adminisztráció azonban elkötelezett Kijev támogatása mellett, ami korántsem lenne egyértelműen kijelenthető egy esetleges republikánus kormányzatról”
Márpedig az elnökválasztások közeledése és Donald Trump népszerűségi mutatói miatt immár ezzel is számolnia kell az ukrán vezetésnek. Trump és környezete – kiváltképp alelnökjelöltje, J.D. Vance – rendre felszólalt az ukránoknak nyújtott támogatásokkal szemben. Igaz, egyértelműen nem jelentették ki a republikánus vezetők sem, hogy megszüntetnék Ukrajna támogatását. Azt inkább kölcsönökké alakítanák át, illetve az Európai Unióra hárítanák át, ami annyiból reménykeltő lehet Kijev számára, hogy vélhetően a republikánusok is meg akarnák majd tartani Ukrajnát az amerikai érdekszférában (más kérdés, hogy ez a gyakorlatban mit jelent az országra nézve).
„Trump és Vance ugyanakkor a tárgyalások fontosságáról, és a háború lezárásáról is többször beszélt, így az ő esetükben még több alapja lehet annak az ukrán félelemnek, ami egyébként a demokratákkal kapcsolatban is felmerült, és amely szerint a Nyugat valamilyen kompromisszumra akarja kényszeríteni Kijevet a háború lezárása érdekében”
Az elmúlt időszakban ennek a kompromisszumnak a körvonalai is egyre jobban kirajzolódni látszanak, bár azt túlzás lenne állítani, hogy már tisztán látunk a kérdésben. Mint említettük, az Egyesült Államok vélhetően szeretne katonailag is jelen maradni Ukrajnában – erre a Trump környezetéből érkező tervek is utalnak –, amellyel kapcsolatban a NATO-tagság lehetősége is rendre felmerül, a gyakorlatban azonban kétséges, hogy akár egy demokrata, akár egy republikánus kormányzat meglépné Ukrajna felvételét az észak-atlanti szövetségbe.
„Az azonban szinte biztos, hogy a háborút lezáró kompromisszum kapcsán már Ukrajna területi veszteségeivel számolnak, és ebbe a kijevi vezetés is beletörődni látszik”
Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy a háború lezárásáig Ukrajnának újabb területeket kell majd veszítenie (ahogy azt az oroszok követelik), vagy ellenkezőleg, valamennyit még vissza tud majd szerezni (ahogy arra például Boris Johnson béketerve és vélhetően az ukrán remények céloznak).
Akárhogy is, Ukrajna nem nélkülözheti az Egyesült Államok támogatását, és így részben kénytelen lesz engedni annak követeléseinek is, azok maga számára kedvezőbbé alakítása érdekében azonban megpróbálhat hatni. Vélhetően ennek köszönhető, hogy Zelenszkij már felvette a kapcsolatot Donald Trumppal, akivel utóbbi állítása szerint „nagyon jó beszélgetést” folytattak telefonon. Más kérdés, hogy a kampányhajrában ez a fajta tapogatózás mennyire nyeri el a demokraták tetszését, akiknek a jóindulata a következő félévben Kijev számára döntő jelentőségű lehet. Igaz, azt követően talán már Trump barátságára lesz szükségük, de ez korántsem vehető száz százalékig biztosra.
„Ha pedig tényleg sor kerül a háború lezárására, az Egyesült Államok vezetése számára már nem lesz szükségszerű az aktuális ukrán vezetés kifejezett támogatása, főképp, hogy sokkal beágyazottabb és lojálisabb embereik is vannak az ukrán politikában”
Zelenszkijnek tehát a következő hónapokban a front és a nemzetközi diplomáciai környezet alakulása mellett még az amerikai belpolitika is fejtörést okoz majd, és meg kell próbálnia vékony határon egyensúlyozva eltalálni, kire érdemes tennie a tétjeit, és megfejteni, a leendő győztes mit kezd majd Ukrajnával a választások után.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater