„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Aknamentesítő munkában Ukrajnában a Mikolajiv régióbeli Sznyigurivka falu melletti mezőn 2024. június 4-én
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
A háború kitörése után néhány nappal, 2022 februárjának végén az orosz és ukrán küldöttek már tárgyalásokat folytattak a konfliktus lezárásáról Belarusz területén, amely egyeztetések végül a törökországi Isztambulba kerültek át. Egy hónappal később már egy kész szerződés tervezetről adtak hírt a felek, az előrehaladó békefolyamat jeleként pedig az orosz csapatok elhagyták Ukrajna északi részét. A tárgyalások azonban rövidesen megszakadtak – minden jel szerint nyugati nyomásra –, a harcok azóta is folynak, és úgy tűnhetett, az isztambuli tervezet végleg elvesztette az aktualitását. Tavaly nyáron azonban Vlagyimir Putyin egy afrikai delegációval tárgyalva bemutatta a sajtónyilvánosságnak a tervezet egy részét, és azóta az isztambuli megállapodás ismét a figyelem középpontjába került, hiszen az orosz vezetők rendszeresen úgy hivatkoznak rá, mint amely egy jövendő békemegállapodás alapjául szolgálhat.
„De mit tartalmazott ez a sokat emlegetett isztambuli tervezet?”
Területi szempontból rendkívül engedékeny volt Ukrajnával szemben, hiszen első körben helyreállította volna a 2022. február 24-i status quo-t, hosszabb távon pedig csak a Krím-félsziget orosz fennhatóságát irányozta elő, még a Donbassz is vissza kerülhetett volna Ukrajna kötelékébe a minszki megállapodásokhoz hasonló kondíciókkal. Ezek a kitételek természetesen már nem érvényesek, ahogyan azt az orosz elnök is hangsúlyozta többször, az isztambuli egyezmény csak a „területi realitások” figyelembevétele mellett szolgálhatnak a jövőbeli tárgyalások kiindulópontjaként.
„Sokkal fontosabb napjaink szempontjából a szerződéstervezet Ukrajna semlegességére és demilitarizálására vonatkozó része, ami Ukrajna NATO-csatlakozásának ellehetetlenülését, és a nyugati fegyverszállítások leállítását jelentené”
Putyin legutóbbi nyilvános békeajánlata alapján is ez az, amihez az oroszok leginkább ragaszkodnak az isztambuli tervekből, és amiből a Nyugat (és talán Kijev is) a legkevésbé hajlandó engedni.
Kijevnek egyébként is radikálisan más álláspontja van a békéről, amelyet egy 10 pontos békeformulában nyilvánított ki az ukrán elnök. Ennek a formulának hangsúlyos elemei közé tartozik, hogy az orosz csapatoknak ki kell vonulni Ukrajna területéről – Kijev szerint csak ezután lehet értelme egyáltalán tárgyalni is valamiről -, a jövőbeli békeszerződésnek pedig tartalmaznia kell az oroszok általi jóvátételekre, és a háború bűnösök felelősségre vonására vonatkozó pontokat. A formulában szerepel a nukleáris, az élelmezési és energetikai biztonság, az összes fogoly hazaengedése, az ENSZ alapokmányának betartása és a területi egység helyreállítása, a háború okozta környezeti károk elhárítása, az eszkaláció megakadályozása, valamint a háború végeztével annak szerződéses rögzítése.
„Ezeket a követeléseket – bár egyre kevésbé markánsan – a nyugati országok is felkarolták, és támogatásukra megpróbálták rávenni az úgynevezett globális Dél országait is. A <globális Dé>l országai azonban – élükön az ezen csoporton egyszerre kívül és belül helyet foglaló Kínával – más elképzelésekkel jelentkeztek a háború lezárásával kapcsolatban”
A háború első évfordulóján Peking állt elő egy 12 pontos tervezettel az ukrajnai konfliktus politikai megoldása kapcsán, júniusban pedig afrikai államok egy csoportja nevezte meg a Dél-afrikai Köztársaság vezetésével saját 10 pontos béketervét. A két tervezet közös elemei közé tartozik az országok szuverenitásának tiszteletben tartása, a tárgyalások folytatása Oroszország és Ukrajna között, a különböző humanitárius kérdések megoldása, és a gabonakereskedelem folytatólagosságának biztosítása. A háborút mindkét elképzelés alapján az aktuális frontvonalak mellett fagyasztanák be, és ez lenne a további tárgyalások alapja.
Némileg eltérő javaslattal állt elő 2023. június elején az azóta elnökké választott, de még be nem iktatott Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter, aki demilitarizált zóna kialakítását, és a vitatott területeken ENSZ által ellenőrzött népszavazások megtartását javasolta. Lula da Silva brazil elnök megválasztása után nem sokkal, már 2023 elején felajánlotta közvetítői szolgálatait, ugyanakkor ő és az ügyben általa megbízott tanácsadója, Celso Amorim volt külügyminiszter is többször hangsúlyozta, hogy Oroszország érdekeit is számításba kell venni a konfliktus megoldásánál. Majd augusztus elején sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia is tett egy javaslatot, amelyben Ukrajna területi egységének tiszteletben tartása mellett az azonnali tűzszünet és a fogolycserék lebonyolítása jelentik a fő pontokat.
„A június 15-16-án a svájci Bürgenstock üdülőhelyen a világ számos országának magas és kevésbé magas rangú vezetői annak a tárgyalás sorozatnak a záró állomásán gyűltek össze, amelynek célja az ukrán/nyugati és a <déli> álláspontok közelebb hozása, az ukránok reményei szerint a béke formula <globális Déllel> való elfogadtatása lett volna”
Ez ma már biztosan nem fog megvalósulni. Számos kulcsfontosságú ország nem, vagy csak alacsonyabb szinten képviselteti magát az eredetileg csúcstalálkozónak tervezett eseményen – a legfontosabb kimaradó éppen Kína. Ráadásul az ukránok már így is kénytelenek voltak engedni, és a 10 pontjukból végül csak a három leginkább elfogadhatót viszik ki Svájcba.
Ez a három pont a nukleáris biztonság, az élelmiszerbiztonság és a fogolycserék, illetve más humanitárius problémák (például az Oroszországba került ukrán gyerekek sorsa) kérdése. Volodimir Zelenszkij elnök szerint ezekben kellene közös, globális többségi álláspontot kialakítani, majd a tavaly felbontott gabonakereskedelmi megállapodáshoz hasonló egyezmény megkötésére rábírni Oroszországot, amely az első lépés lehetne a valódi és teljeskörű békemegállapodás felé.
„Nem véletlen, hogy pont ezt a három kérdést emelték ki az ukránok”
A nukleáris biztonság érzékeny téma mind az atomfegyverrel nem rendelkező, mind pedig az azt birtokló országok számára, így Kijev akár joggal is reménykedhet abban, hogy sikerül az atomfegyverek bevetése elleni közös nyilatkozatot kieszközölni a résztvevőknél, amelyet aztán diplomáciai sikerként tálalhat. Az élelmiszerbiztonság – a gyakorlatban az ukrán gabona tengeri kikötőkön történő eljutása a „globális Dél” államaiba – szintén többek számára fontos téma. Ne feledjük, a tavaly nyáron felmondott gabona megállapodás során Kína és Törökország is a főbb felvásárlók közé tartozott. Humanitárius kérdésekben pedig már eddig is sokat segítettek az Ukrajna és Oroszország közötti egyeztetésekben a közel-keleti országok, korábban Törökország és Szaúd-Arábia, újabban pedig Katar és az Egyesült Arab Emírségek is közvetített a fogolycserék, valamint a családtagjaiktól elszakadt gyermekek hazajuttatása érdekében.
„Kijev tehát a korábbiaknál realistább célokkal vágott neki a svájci találkozónak, amely azonban így a tényleges célt – azaz a háború lezárását – eleve nem hozhatja közelebb”
Nem véletlen, hogy már egy új, Szaúd-Arábiában rendezendő, és Oroszország részvételével megtartandó konferenciáról is szó van a sajtóban, a „globális Dél” vezető hatalmainak hozzáállása ugyanis egyértelművé tette, hogy a két versengő alapkoncepció – az orosz vereséggel számoló ukrán formula és az azonnali tűzszünetet javasló kínai tervezet – közül utóbbi örvend támogatottságnak a köreikben, és ebben a kérdésben aligha várható változás. Kína és Brazília közös nyilatkozatban állt ki egy orosz részvétellel zajló konferencia megrendezése mellett, és ezt Vang Ji kínai külügyminiszter szerint tucatnyi más ország is támogatja.
„Persze, Ukrajna és Oroszország beleegyezése nélkül a déli országok követelései önmagukban nem hozzák el a békét, azonban az nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét hadviselő fél fontosnak tartja ezen országok – a globális többség – álláspontját”
Sok szempontból ők jelentik a mérleg nyelvét, hiszen az ő segítségükkel tudja Oroszország kivédekezni a szankciókat, nem véletlen, hogy Kijev is a maga oldalára akarta állítani őket. Így persze Oroszország sem hagyhatja figyelmen kívül, amit mondanak, és bár jelenleg Moszkva helyzete kényelmes, hiszen Kijev tárgyalásokkal kapcsolatos makacs elzárkózása miatt nyugodtan deklarálhatja a kínai béketervek támogatását, a valóságban a helyzet ennél bonyolultabb.
Az orosz vezetés ugyanis – Peking koncepciójának ellentmondó módon – többször is kimondta, hogy a Kijevvel szembeni bizalmatlanságuk okán esetleges tárgyalások idejére sem függesztenék fel a hadműveleteket, mivel félő számukra, hogy azt Ukrajna csak csapatai átrendezésére és újabb nyugati fegyverszállítmányok bevárására használná ki. Vlagyimir Putyin pedig a minap arról beszélt, hogy a tárgyalások feltétele lehet az ukrán csapatok kivonása a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság (Ukrajna Donyeck és Luhanszk megyéje), valamint Zaporizzsja és Herszon megye Kijev ellenőrzött területeiről.
„Kijev ugyan ismét elutasította Moszkva javaslatát, esetleges engedékenységével azonban akár el is billenthetné a déli országok jelenleg inkább Oroszország számára kényelmes pozícióját Ukrajna irányába”
Már csak azért is, mert bár ezen országok többsége vélhetően alig leplezhető örömmel konstatálná az Egyesült Államok kudarcát Ukrajnában, sokan közülük Oroszország túlzott győzelmében sem érdekeltek. Ukrajna megmaradt fekete-tengeri kikötőinek oroszok általi elcsatolása például vélhetően sem a régió kiemelt szereplőjének számító Törökországnak, sem az ukrán mezőgazdaságban érdekeltségekkel bíró szaúdiaknak és kínaiaknak nem nyerné el az őszinte tetszését.
Persze Kijev – és a Nyugat – makacsságának feladásáig még el kell jutni, hiszen anélkül, hogy engednének pozíciójukból, nemcsak Oroszország, de a „globális Dél” sem fog kompromisszumra jutni velük. Putyin svájci konferencia elé időzített békeajánlatának egyik célja is az lehetett, hogy „kiprovokálva” Kijev elutasító válaszát, ismét rögzítse, Oroszország kész tárgyalni, Ukrajna és nyugati szövetségesei azok, akik erre nem hajlandóak.
„Persze, a kulisszák mögött már nagyon valószínű, hogy mind a nyugati vezetők, mind Kijev elfogadta annak tényét, hogy Ukrajnának – legalábbis egy időre – le kell majd mondania egyes területeiről, mivel a NATO közvetlen beavatkozása nélkül azok visszaszerzése jelenleg esélytelen, a közvetlen beavatkozás viszont világháborúhoz, és jó eséllyel atomháborúhoz vezetne”
Oroszország azonban az eddig megszerzett területek megtartása mellett a megmaradt Ukrajna területéről is kiszorítaná (legalábbis katonai-politikai értelemben) a nyugati országokat, az Egyesült Államok viszont vélhetően csak Ukrajna már elveszett területeiről hajlandó lemondani (plusz-mínusz néhány ezer négyzetkilométer Kelet-Ukrajnában), az ország maradékát viszont továbbra is befolyási övezetében tartaná, ami az úgynevezett koreai forgatókönyv ukrán változata. A felek azonban, ugyan egyelőre eltérő feltételekkel, de vélhetően készek a tárgyalásokra, és a nemzetközi környezet is ebbe az irányba szorítja őket.
„Az eszkalációs retorikába Vlagyimir Putyin Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon elmondott beszédei orosz részről enyhülést hoztak, egyes harcias politikusok EP-vereségei pedig nyugati részről is hasonlóhoz vezethetnek, legalábbis egy időre. A háború lezárására vonatkozó orosz és nyugati/ukrán álláspont közötti különbség azonban egyáltalán nem elhanyagolható”
S ha abból indulunk ki, hogy eddig is több olyan pont volt, ahol véget lehetett volna vetni a harcoknak, ehelyett azok tovább folytatódtak, sőt olykor súlyosbodtak is, egyáltalán nem zárható ki, hogy a retorikai verseny előbb-utóbb fegyveres eszkalációhoz is vezethet, hiszen, ha egyik fél sem hajlandó engedni, akkor előbb-utóbb be kell váltani a fenyegetéseiket.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Krötinger says:
Velemenyem szerint mar maga az a teny is, hogy az europaiak – akar az EU, akar az europai orszagok egy resze – több mint 2 ev alatt egyetlen beketervet vagy barmilyen racionalis elemeken alapulo, konstruktiv es celravezetö bekejavaslatot sem voltak kepesek letenni az asztalra, arra mutat, hogy az EUropai allamok egyaltalan nem erdekeltek a gyors es bekes rendezesben. Van annal nagyobb szegyen, lehet-e ennel szemmellathatobban csödöt mondani, ha meg egy a közelünkben dulo, relativ vilagos okokra visszavezethetö haborut sem vagyunk kepesek a beke iranyaba befolyasolni? Amig a Nyugat kizarolag Ukrajna nemzetbiztonsagi erdekeit ismeri el es fenntartja azt az embertelen es cinikus elkepzeleset, hogy “a fegyverek eletet mentenek”, addig szerintem meg sok beketerv születhet. A valosagmegtagado hozzaallas miatt Nyugaton egyelöre sokkal erösebb az eszkalaciora es a haboru “totalis” kiterjesztesere valo hajlam. Epp ma olvastam az egyik vezetö nemet napilap szalagcimeben, hogy “Oroszorszagot barmikor zsebretesszük” (Wolfgang Ischinger a Tagesspiegelben), a nemet hadügyminiszter pedig tegnap arra szolitotta fel a nepet, hogy egyszerüen szokjanak hozza Putyin nuklearis fenyegeteseihez, nem kell neki mindent elhinni, oda se figyeljenek… hogyan, miböl legyen itt beke?