//A róka és a tyúkok
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatása Petrivszkében, a háború sújtotta Donyeck régióban 2020. április 11-én #moszkvater

A róka és a tyúkok

MEGOSZTÁS

Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Így néhány hírből képet alkothatunk arról is, hogy miként gondolkodik keleti szomszédunk. A közeledő Orbán-Zelenszkij találkozó előtt nézzük hát meg, kivel is van dolgunk! A végén pedig ajánlunk az értelmezéshez az egészről még másfél tanmesét is.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatása Petrivszkében, a háború sújtotta Donyeck régióban 2020. április 11-én #moszkvater
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatása Petrivszkében, a háború sújtotta Donyeck régióban 2020. április 11-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/UKRAINE PRESIDENTIAL PRESS SERVICE

Változik a magyar-ukrán párbeszéd hangneme. Már Szijjártó Péter februári kijevi tárgyalásai után is látszott, hogy a feszültség oldódik a két ország között. Annak ellenére, hogy a kisebbségi jogok kérdésében az áttörés reményével várt Volodimir Zelenszkij elnökségének egy éve sem hozott változást. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter mostani budapesti látogatása is jelzi, hogy intenzíven folyik az Orbán-Zelenszkij találkozó előkészítése.

„Számíthatunk-e vállalható kompromisszumra? A készülő kijevi kisebbségi törvény talál-e kiskaput a nyelv- és oktatási törvényen? Így helyreállítja-e a kárpátaljai magyarok és természetesen mások megtépázott jogait? Esetleg gazdasági lehetőségekkel próbálja kezesebbé tenni Budapestet Kijev? Vagy csak megengedi, hogy a magyar pénzből fenntartott iskolákban magyarul tanítsanak? Lesz-e a fából vaskarika? Egyelőre nem tudjuk. De nézzük meg egy hét hírtermését, és próbáljuk meg ebből jobban megismerni a szomszéd gondolkodását”

Nézzük mindjárt az első hírt, amely a koronavírusról szóló tudósítások rengetegében valahogy elveszett. Nem is nagyon értjük, hogy miért? Az ENSZ-nek az emberi jogok ukrajnai helyzetéről szóló jelentéséről van szó. Olvashatunk benne arról, hogy a Donbasszban az elmúlt egy évben sem nagyon változott a helyzet.

„Továbbra is lőnek, még ha az egy év alatt 27 halott és 140 sebesült 40 százalékos csökkenést is jelent az előző évhez képest. A sérültek és halottak 81 százaléka a szakadár területeken él, tehát az ukrán tüzérség akcióinak az áldozata”

De az ígéretek ellenére nem biztosított e területeken a nyugdíjak folyósítása sem.  Aztán, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) élén történt váltás ellenére is folytatódik a hadifoglyok kínzása, de ugyanígy túlkapásokról számoltak be a másik oldalról szabadultak is. Mint arról a Strana.ua tudósít, az ENSZ emberjogi biztosának fenntartásai vannak a kisebbségek nyelvhasználati jogának csorbulása miatt is. Emellett a jelentés említést tesz a radikálisok újságírókat érő támadásainak folytatódása miatt is.

„Még egyszer felhívnám a figyelmet, hogy az ENSZ jelentéséről van szó. Csak azt nem értem, miért nem érdekli ez az emberi jogokra oly kényes európai sajtót”

 A jelentés nem tesz róla említést, ám az ukrajnai képhez hozzátartozik az az itt fejleszetett számítógépes játék, amelyben a Harmadik Birodalom diktátora, Adolf Hitler a Vörös téren fogadja a győzelmi parádét. Belegondolni is szörnyű, hogy ezek a játékok kiválóan alkalmasak a fiatalok gondolkodásának hatékony formálására. A modern propaganda egyik eszközével állunk szemben, amelyet most nyugati hátszéllel Oroszország ellen fordítanak.

„De vajon ad-e választ a játék arra, hogy mi lett volna az ukránsággal, ha Hitler tényleg győzelmi parádét fogad a Vörös téren?”

S hogy a náci eszmék rehabilitálása, relativizálása manapság is mennyire nyíltan folyik Ukrajnában, azt mutatja, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete gondolkodása. Az állami intézet arra a következtetésre jutott, hogy az SS Galicsina nevű egységének szimbolikája nem a totalitárius náci rezsim szimbolikája. Egy kijevi bíróság azonban egy beadványt vizsgálva ezt a következtetést elvetette, és arra közelezte az intézetet, hogy tartózkodjon az ilyen jellegű érvelés nyilvános terjesztésétől. Hát, erre csak annyit mondhatunk, hogy nagyon helyes!

„De azért nem fér a fejembe, hogy az ukrán állam intézményei nincsenek tisztában a törvénnyel?  Vagy másról van szó?”

De folytassuk a tallózást a történelem sajátos értelmezésével, mondjuk ki, átírásával. Azzal, hogy milyen tankönyvekből oktatják az ukrán fiatalokat. Az oktatási minisztérium által a 8. osztályosoknak ajánlott földraj könyv például arról értekezik, hogy a belaruszok nem szlávok, a franciák és a zsidók pedig az ukrajnai Galíciából vándoroltak el. A szerzők a könyv 271. oldalán kifejtik, hogy erre utalnak az olyan mediterrán földrajzi elnevezések, mint Gallia, Portu(gália). Az Ukrainszkije novosztyi arról is beszámol, hogy

„az ukrán tankönyv a szanszkrit nyelvet az ukránhoz közelinek tartja”

Nem kevésbé meglepőek azok a következtetések, miszerint a szláv nyelvű oroszok finnugor, a hozzájuk közeli bolgárok pedig török gyökerekkel rendelkeznek. A nyelvileg az ukránokhoz legközelebb álló lengyeleket szlávoknak, míg a belaruszokat balti eredetű népnek nevezi a könyv. Ehhez, azt hiszem nincs mit hozzátenni.

Mint ahogy arra a hírre is csak kapkodja az ember a fejét, hogy Volodimir Zelenszkij aláírta azt az ukázt, amellyel Ukrajna szankciókat vezet be azon oroszországi múzeumok, tudományos és oktatási intézmények ellen, amelyeknek érdekeltségei vannak a Krímben.

„Így Kijev szankcionálja az Ermitázst és a moszkvai Lomonoszov Egyetemet is. Azért nem hiszem, hogy ennek hatására a Néva vagy a Moszkva partján lehúznák a rolót”

Ukrajnának azonban nemcsak „múltja” van, bátran bünteti a rettegett Oroszországot, de álmodni is tud. Mégpedig a leggyakrabban arról, hogy erősebb lesz, mint a nagy szláv testvér. S hogy nem a levegőbe beszélek, azt igazolja az ukrán űrügynökség vezetőjének minapi kijelentése. Volodimir Uszov arról beszélt, hogy Ukrajna kiütné Oroszországot az amerikai űrprogramból. Washington ugyanis egyelőre Oroszországból importálja a rakétahordozókat. Kijev szerint azonban az Egyesült Államok a szankciók miatt kiléphet ebből a szerződésből, és helyette Ukrajnából szerezheti be a hajóműveket. Ehhez azonban egyelőre fejlesztések kellenek. És tegyük hozzá, pénz! Ukrajna azonban épp most vesz fel 5 milliárd dolláros hitelt az IMF-től.

„Ha ezt a hírt a függetlenné váláskor olvasom, amikor Ukrajna közel 50 milliós, ipari potenciálja alapján Európa élcsoportjába tartozó országként elindult a saját útján, még elgondolkoztam volna ezen az ötleten. Most inkább csak a fejemet csóválom”

Végül hadd osszak meg az orosz-ukrán viszonyról másfél tanmesét, amelyet Ukrajnáról chatelve két kolléga – egy polonista és egy a régióval régóta foglalkozó újságíró – vázolt fel. Lássuk az elsőt! A róka mindennap felfal egy csirkét, ezért a csirkék elkezdik utálni a rókát, aki erre berág, és naponta kettőt kap be. A csirkék egy része megunja, hívnak egy nagy kandúrt, aki cserében az udvarban található egerekért védelmet ígér.

„A kandúr ugyan nem tudja a rókát elűzni, de a róka nagyon háborog, mert eddig kényelmesen lakmározhatott, most pedig zavarják a komfortérzetét”

A róka mindig megígéri, hogy nem bántja a csirkéket, csak ezt a ronda kandúrt zavarják már el. De azt sem szereti, ha őt nem szeretik, valójában azt szereti, ha simogatják, mert kandúr szeretne lenni. De aztán megint megéhezett.

„A nyugatos, atlantista alapállású lengyel tanmese után pedig lássuk ennek a kiigazítását!”

Az önállósodó tyúkocskák minden áron be akarták bizonyítani a rókának, hogy ők a farkas. A szomszédban lakó patkány erre még rátett egy lapáttal, és nemcsak azzal beszélte tele a tyúkocskák fejét, hogy ők a farkas, és hogy tudnak repülni, de azt is felajánlotta, ha nekimennek a rókának, akkor a macskával karöltve melléjük áll. A tyúkok így még inkább felbátorodva szóltak a macskának, aki mindig le akart számolni a rókával, hogy átállnak az ő oldalára.

„A macska ezt elfogadta, majd nézte, ahogy a tyúkocskák nekiesnek a rókának”

Mint minden tanmese, ez is sántít. Hogy mennyire, és ki a róka, a kandúr, a macska és a patkány, azt döntsék el Önök! S gondolják tovább, hogy miként, milyen állat képében jelenhet meg ebben a történetben Magyarország?

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.