Tovább folytatódott Volodimir Zelenszkij pártjának vesszőfutása a vasárnapi ukrán helyi választásokon. A hatalom egyre szűkülő mozgástere részben magyarázattal szolgál Kijev Budapest elleni durva kirohanására is. Ha ugyanis eredmények nincsenek, akkor az ellenségképet kell erőteljesebben építeni.

Csodák nincsenek. Másfél évvel Volodimir Zelenszij 73 százalékos győzelme után a választók jelentős része elfordul a hatalomtól. Míg a Nép Szolgája tavaly nyáron a parlamenti választásokon még 43 százalékkal abszolút többséget szerzett a radában, addig most már 20 százalék alatt van a támogatottsága. A mára már a belső megosztottságával is küszködő hatalmi párt a milliós ukrán városok egyikében sem tudott komoly eredményt elérni.

„A „népszolgák” a városi tanácsokban sok helyütt a harmadik helyre szorultak, mint ahogy a polgármester jelöltjeik sem jutottak be a második körbe”

Ez az eredmény azt is megmutatta, hogy a nyugat is kezdi leírni Zelenszkijéket, akiket az ország nyugati részében már megver Petro Porosenko Európai szolidaritás nevű pártja, míg keleten és délen a Jurij Bojko és Viktor Medvedcsuk fémjelezte Ellenzéki platform-Az életért elvnevezésű formáció. E két erő egyik oldalról az európai integráció és a nacionalizmus, míg a másik részről a béke megteremtése és az orosz kapcsolatok normalizálása nevében helyez egyre nagyobb nyomást a hatalmi pártra. De támadja már Zelenszkijt egykori támasza, Ihor Kolomojszkij is, aki a Nép Szolgájának szisztematikus szétverésével bosszulja meg, hogy nem kapta vissza a PrivatBankot.

„A „népszolgák” mélyrepülése egyfajta hangulatjavításként a kormány menesztését hozhatja magával, de akár az előrehozott választásokig is elvezethet, igaz, ebben Zelenszkijék most nagyon nem érdekeltek”

A közhangulatot jól mutatja a rendkívül alacsony, 37 százalékos részvételi arány is, amely csak részben magyarázható a koronavírus-járvánnyal. Ebben vastagon benne van az ukránok apátiája is. A csalódottság nem véletlen, hiszen Zelenszkij szinte semmit sem teljesített az ígéreteiből. Nem teremtett békét, nem győzte le a korrupciót és nem javított az ukránok életkörülményein.

„Ezért aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy az ukránok a lábukkal szavaznak, és továbbra is külföldön keresnek munkát”

A mostani vereség komoly csapás Zelenszkij pártjára, amelynek népszerűségét az AFP 17 százalékosra, az ellenzéki platformét 14, míg Porosenkóékét 13 százalékra teszi. Az eredmények a hatalom szempontjából azért is fájdalmasak, mert a decentralizációval kiszélesedett a helyi vezetők jogköre, ami még komoly fejfájást okozhat Zelenszkijéknek.

„Zelenszkijék hangulatát az sem javítja, hogy nyugati támogatóik is kezdik leírni őket”

Jól mutatja ezt a „sorosisták” egyik képviselőjeként a közelmúltig még az ukrán állami vasúttársaság felügyelő bizottságában havi félmillió hrivnyáért is ott ülő Anders Åslund cikke az Atlantic Councilben. svéd elemző írásának a címe ugyanis az, hogy „Zelenszkij meséjének vége”.

„Ez pedig könnyen azt jelentheti, hogy a „kollektív Soros” is új ember után néz”

Zelenszkijék persze harcolnak, amit mutat a választások előtt két-három héttel figyelem elterelő gumicsontként bedobott „nemzeti konzultáció” is.

A helyhatósági választással együtt Volodimir Zelenszkij kezdeményezett egy országos felmérést is, amely öt olyan kérdést tartalmazott, amelyről állítólag a konyhákban az ukránok beszélnek. Sokkal inkább arról van azonban szó, hogy a hatalom ezzel a „nemzeti konzultációval” próbálja elterelni a figyelmet a problémáiról. A korrupcióért életfogytiglani büntetés kiszabását az ukránok 83 százaléka támogatta. Még többen helyeselték (90 százalék, hogy a parlamenti képviselők létszámát háromszázra csökkentsék. A budapesti memorandum felhasználása Ukrajna területi integritásának helyreállítására 74 százalékos támogatottsággal bír, míg mintegy 65 százalék helyesli a marihuána engedélyezését orvosi célokra. Abban a kérdésben azonban megoszlanak a vélemények (46-46 százalék), hogy létrehozzanak-e szabadgazdasági övezetet a Donyec-medencében.

„Egyértelműen a tehetetlenség leplezéséről, a figyelem eltereléséről van szó”

Az elnök kérdései ugyanis egyáltalán nem újak, és nem is életbevágóan fontosak.  Különös tekintettel arra, hogy az országban tombol a koronavírus, és egyre súlyosabb a járvány okozta gazdasági válság. Ráadásul – jegyzi meg elemzésében a Kárpátalja című lap – egy kivételével valamennyi „elnöki” kérdésről megtudakolták már a közvélemény-kutatók a polgárok véleményét. Az írás idézi Vadim Karaszjevet, a Globális Stratégiák Intézetének igazgatóját, aki szerint kezdeményezésével az elnöknek közvetlenül a helyhatósági választások előtt sikerült befolyásolnia a közbeszédet. Igaz, ez sem segített, de ennek eredményeként nem a települések és a helyi önkormányzatok problémáiról, hanem a felmérés témáiról folyt a vita.

„Emellett a kormányzatnak nagyon is jól jöhet még a „nép véleménye” bizonyos kérdésekben”

Mint arra Szerhij Hajdaj kampányszakember a strana.ua összeállításában például rámutat, sokan már most is referendumként emlegetik a közvélemény-kutatást, nincsenek tisztában a kettő közötti lényeges különbséggel. Az emberek egy jelentős része azt hiszi, ha igennel felel Zelenszkij kérdésére, automatikusan börtönbe kerülnek a legkorruptabbakat. A többség aligha fog elgondolkodni azon, hogy az elnököt eddig sem akadályozta semmi a bűnösök elítélésében, az életfogytiglani szabadságvesztés bevezetésében.

„Ám vannak a kérdések között veszélyesebb témák is, mint például a Budapesti Memorandum kapcsán feltett kérdés”

A Kárpátalja emlékeztet rá, hogy 1994-ben Ukrajna lemondott az atomfegyverekről az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország biztonsági garanciáiért cserébe. Más szóval, ezek az atomhatalmak garantálták Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Ugyanakkor aligha várhatja a kijevi kormányzat, hogy az átlagpolgár tisztában legyen a Budapesti Memorandum valódi súlyával és jelentőségével napjainkban. Ruszlan Bortnik politológus szerint a memorandum olyasvalamiként él a köztudatban, amivel megrövidítették Ukrajnát. Érthető hát, ha a többség gondolkodás nélkül igennel felelt erre a kérdésre is.

„De mi van, ha a kérdést pontosabb lett volna úgy megfogalmazni, hogy támogatnák-e az emberek, ha Ukrajna hivatalosan segítségért (beleértve a fegyveres segítséget is) fordulna az Egyesült Államokhoz és Nagy-Britanniához területi integritásának helyreállítása érdekében, vagyis a Krím és Donyec-medence visszafoglalása céljából?”

Különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint Ukrajna ki szándékozik hátrálni a Donyec-medencei béketeremtést célzó minszki folyamatból, hívja fel a figyelmet a kárpátaljai lap elemzése. Ezt a kérdést azonban – azaz kérjen-e Ukrajna támogatást Amerikától és Nagy-Britanniától Oroszországgal szemben – aligha merné az elnök népszavazásra bocsátani tudván, hogy a lakosság jelentős részben orosz ajkú, orosz érzelmű, s a NATO-ra, a Nyugatra gyanakvással tekint. A strana.ua azt sem zárja ki, hogy a közvélemény-kutatás eredményére támaszkodva megpróbálhatják módosítani az Alkotmány 17. cikkelyét, eltávolítva belőle azt a passzust, amely tiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését Ukrajna területén. Erre ugyanis egy hivatalos népszavazás keretében aligha kapnának felhatalmazást. Ebben a kontextusban érthetőbb még a Magyarországgal szembeni keménykedés is.

Persze, Zelenszkijék ötlete vissza is üthet. főleg, ha valakinek eszébe jut, hogy az orosz nyelvről, a háborúról, a békéről, az Oroszországhoz való közeledésről tartson közvélemény-kutatást.