Látványosan gyengülnek az utóbbi időben az ukrán hatalom pozíciói. Mindez figyelmeztető a közelgő Orbán-Zelenszkij csúcstalálkozó előtt, hiszen az ukrán elnök aligha képes bármilyen, a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó esetleges ígéretét betartani. Főképp úgy, hogy lassan már az elnöki posztja is veszélybe kerül. Ebben a helyzetben nehéz elképzelni, hogy miről is lehetne megállapodni Kijevvel.

Az eddig kiszivárgott hírek alapján július végén – de legalábbis még az ősz előtt – találkozhat Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij. A csúcstalálkozót előkészítő politikusok reményei szerint a megbeszélés áttörést hozhat az elmúlt években alaposan lehűlt magyar-ukrán viszonyban. Ennek szellemében már hónapok óta pozitív tartalommal igyekeznek megtölteni a kétoldalú viszonyt.

„Budapest érezhetően visszafogta az ukrán hatalom kritikáját, és a járvány ellenére a külügyminiszterek többször is találkoztak. S bár a kétoldalú megbeszélések után a hazai közvélemény előtt ígéreteinek felét Dmitro Kuleba általában visszavonja, tompult Kijev retorikája is”

Valamiféle, egy messze nem csupán a vitás pontokról szóló, a csúcs alkalmával aláírandó memorandum előkészítése folyik, amelynek kapcsán több szó esik a gazdasági tervekről, mint a kisebbségek jogairól. A hangulat a felszínen érezhetően optimista, ám nem minden alap nélkül merül fel, hogy tényleg az anyanyelv használat és az anyanyelven történő oktatás megoldásának küszöbén állunk? Az ismert ukrán politológus Ruszlan Bortnyik úgy véli,

„a választ erre a kérdésre, ugyanúgy, mint Kijev lépéseinek magyarázatára a 2014-ben a Majdanon történtek megértése adja meg”

Akkor az európai értékek mellett elkötelezett országban erőszakos hatalomátvétel zajlott. A Függetlenség terén egyrészről az európai és amerikai politikusok tapsa közepette a demokráciáról szónokoltak a felszólalók, másrészt viszont tüntetőket és rendőröket öltek. Mint mára kiderült, a tiltakozások szervezői a szélsőséges nacionalistákat felhasználva tudatosan provokáltak vérontást, hogy ezzel ellehetetlenítsék Viktor Janukovics elnököt. A politikai helyzet destabilizálása ezután háborúba taszította Ukrajna keleti részét, és nem utolsó sorban a Krím elszakadásához vezetett. Emellett ukrán városok sorában vezetett tragédiákhoz, hogy a lakosság egy része szembefordult a radikálisokkal. Szomorú példa erre Odessza példája, ahol a mérsékelt kijevi politizálás mellett békésen tüntetőkre a nacionalista szélsőségesek rágyújtották a szakszervezetek házát.

„A radikális nacionalisták a választásokon manapság már nem számíthatnak komoly támogatásra, az erőszakos utcai fellépéseikkel azonban továbbra is diktálnak a hatalomnak”

Az immár jó egy éve az országot irányító elit pedig félve figyeli a radikálisok reakcióit, és sokszor már előre a kedvükben járnak. A szélsőségeseknek nem tetsző lépésekről eleve elállnak. Zelenszkij elnök nemcsak fél szemmel a radikálisok felé tekingetve politizál, de a kormányban belügyminiszterként ott tartja az utcai aktivistákat és a neonáci jelképeket viselő egységeket mozgató Arszen Avakovot.

„Mindezek tudatában szögezzük le, hogy e nacionalisták szemében a nyelvtörvény és az oktatási törvény mai, a kisebbségeket kirekesztő formájában az ország függetlenségének a záloga”

Így aztán Zelenszkij biztosan nem tesz e törvények eurokonformmá tétele érdekében olyan engedményeket Budapestnek, amellyel egy pillanatig is kockáztatná az ország belpolitikai stabilitását. Ráadásul úgy, hogy a pozíciói az utóbbi időben látványosan meggyengültek. Nemcsak a pártja, de az ő népszerűsége is bezuhant. A romló külgazdasági környezetben a mélyülő válság ráadásul a gazdasági összeomlás szélére sodorta az országot. Ehhez jön még, hogy a fiatal államfő egyetlen komoly választási ígéretét sem teljesítette. Ebben a helyzetben Ukrajna euroatlanti integrációjának haladása már csak propagandisztikus célokból is létfontosságú Zelenszkij számára. Ráadásul a tapasztalatlan politikusnak az őszi helyi választások miatt a lehető legrövidebb időn belül fel kell mutatnia valamiféle látványos eredményt.

„Ebben a helyzetben a legkézenfekvőbbnek tűnik, hogy olyan látványos és kompromisszumot mutató ígéreteket tegyen, amelyek nincsenek megerősítve konkrét kötelezettségekkel. Ilyen például egy emlékeztető, azaz memorandum”

A találkozót előkészítő miniszterek már hónapok óta arról beszélnek, hogy a vitás pontokban közelednek az álláspontok, és egyre több pontban esik egybe a két ország érdeke. Határátkelők nyílnak, a határmenti infrastruktúra modernizálásáról beszélnek, megnyitják a határt a járvány közepette is, a gesztusok eme zuhatagában azonban egyetlen szó sem esik a legfontosabb kérdésről.

„Egészen pontosan arról, hogy kész-e Ukrajna jogi garanciákat adni arra nézve, hogy tiszteletben tartja az országban élő nemzeti kisebbségek jogait? Hogy Kijevben is értsék, kész-e felhagyni az erőltetett és erőszakos ukránosítással?”

A válasz egyértelmű. A két ország stratégiai érdekeinek ütközőpontjában álló kérdést nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani. De Kijev európai perspektíváiról még abban az esetben is nehéz beszélni, ha – tegyük fel –a magyar kisebbséggel kivételt tesznek, az orosz, a bolgár, a román vagy lengyel kisebbségek jogait pedig továbbra is semmibe veszik. A nyelvkérdés megoldása elképzelhetetlen anélkül, hogy az ukrán hatalom ne változtasson alapvetően a viszonyulásán a kisebbségekhez.

„E civilizált mederbe csak egy erős kormány képes visszatérni. Olyan, amely nem retteg a radikálisok reakcióitól, és nem függ az egymással is harcoló oligarchák változó érdekeitől”

Az elmúlt napok történései alapján – a nyelvkérdés módosításáról szóló egyik előterjesztést a nacionalisták utcai nyomására vették le a napirendről – egyértelmű, hogy a hatalom gyenge bármilyen, a civilizált világ irányába mutató változás átvitelére. A hatalom gyenge és tapasztalatlan. A Nép szolgájára nagy vereség vár az őszi helyhatósági választásokon. A trendeket figyelve ráadásul egyáltalán nem zárható ki még az sem, hogy Zelenszkij sem tölti ki az elnöki ciklust. De ha nem is bukik meg, az egyre biztosabbra vehető, hogy az ígéreteit vagy éppen a megállapodásokban vállalt kötelezettségeit a növekvő nacionalista nyomás alatt képtelen teljesíteni.