„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Köszönjük, Mr. Kuleba!

2020. okt. 31.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Minden eddiginél jobban elmérgesedett a magyar-ukrán viszony. Kijev előbb a helyhatósági választásokba beavatkozással vádolta meg Budapestet, majd kitiltott két magas rangú magyar politikust Ukrajnából. Ezzel az ukrán sajtó után az ukrán kormány is ellenségként kezeli Magyarországot, ami végképp értelmetlenné teszi a régóta esedékes csúcstalálkozót. Lehet, hogy a Zelenszkij számára egyre kellemetlenebb belpolitikai helyzetben éppen ez volt a lépéssel a cél? Értjük! Köszönjük az egyértelműsítést, Mr. Kuleba.

Dmitro Kuleba #moszkvater

Dmitro Kuleba
Fotó:EUROPRESS/FABRIZIO BENSCH/POOL/AFP

Kitiltottak Ukrajnából két magas beosztású magyarországi képviselőt. Mindezt az Interfax-Ukraininek nyilatkozva mondta elé Dmitro Kuleba külügyminiszter. Konkrét neveket nem közölt, csupán annyit, hogy egyikük a magyar miniszterelnökség államtitkára. Feltételezhetően Magyar Levente parlamenti államtitkárról és/vagy Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárról van szó. A külügyminiszter szerint a szankcióra az ukrán közügyekbe történt beavatkozás miatt volt szükség.

„Az elvem nagyon egyszerű. Ha megütnek, akkor vissza kell ütni!”

– fogalmazott Dmitro Kuleba. Dmitro Tuzsanszki, a Jevropejszka pravda magyar ügyekben feltűnően járatos újságírója Fb oldalán ennek kapcsán megjegyzi, hogy ennek a lépésnek információi szerint már egy éve, az országgyűlési választások idején kellett volna megtörténnie, de akkor ez valamilyen  csoda folytán elmaradt. Az újságíró a kampányba beavatkozásra cikkeiben figyelmeztette a magyar felet, és ezt állítólag személyesen is elmondta különböző rangú magyar hivatalos személyeknek. Válaszul elmondása szerint azt kapta, hogy cikke csak rombolta a kétoldalú kapcsolatokat.

„A kitiltást mintegy előkészítve az ukrán külügy már kiadott egy rendkívül durva hangú közleményt, és bekérette a kijevi magyar nagykövetet”

Kijev úgy látja, hogy a magyar politikusok a kampányban a KMKSZ melletti szavazásra a figyelmet felhívva közvetlenül beavatkoztak Ukrajna belügyeibe. Mint az említett közlemény fogalmaz, mindez „alattomos csapást mért Kijev arra irányuló következetes erőfeszítéseire, hogy konstruktív megoldást találjon az ukrán-magyar kapcsolatokban fennálló problémákra”.  „Ezzel Budapest megerősítette, hogy közvetlenül beavatkozik Ukrajna belügyeibe, és alattomos csapást mért Kijev arra irányuló következetes erőfeszítéseire, hogy konstruktív megoldást találjon az ukrán–magyar kapcsolatokban fennálló problémákra” – hangsúlyozta a tárca.

„A közlemény megállapítja, hogy Budapest figyelmen kívül hagyta Kijev többszöri felszólítását, hogy hagyjon fel a jogállamiság és a jószomszédi kapcsolatok elveinek figyelmen kívül hagyásával, és tartsa tiszteletben országunk  törvényeit…”

Elfogadhatatlan Budapestről súgni a választóknak, ez megsérti az ukrán jogszabályokat, az ukrán félnek nem marad más választása, mint hogy keményen reagáljon az ilyen lépésekre a bevett nemzetközi gyakorlatnak és Ukrajna jogszabályainak megfelelően. Az érzelmek túlfűtése a magyar fél részéről, valamint az ukrán állampolgárok arra való provokálása, hogy ne tartsák be Ukrajna alkotmányát és törvényeit, kudarcra van ítélve. Az ukrán külügyminisztérium közölte,

„nem pusztán csalódottak a magyar tárcavezető kijelentései miatt, hanem úgy vélik, hogy ez aláássa a magyar-ukrán tárgyalásokat, és kemény reakciót helyez kilátásba”

Világos beszéd, és most már azt is tudjuk, milyen kemény válaszra gondolt Kijev. A két ország diplomáciai kapcsolatai ezzel az elmúlt három év legmélyebb válságát élik át. S mivel feltehetően az ilyenkor szokásos magyar válaszlépésekre is sor kerül, a szembenállás csak fokozódni fog.

Lehet azon vitatkozni, hogy a magyar politikusok miért járnak Kárpátaljára, ám ha ez nem tetszik, akkor a nemcsak magyaroknak folyamatosan nyújtott segélyeket sem kellene elfogadni. Úgy tűnik, amit idáig Kijev elfogadott, azt most a kapcsolatok aláásásának, „arcátlan beavatkozásnak” tekint. Az a hatalom, amelyet a belügyekbe nyíltan beavatkozva egy nagyhatalom irányít. De azt azért egyszer sem hallottuk, hogy ezért magas rangú amerikai tisztviselőket utasítottak volna ki. De hagyjuk.

„Nem lehet ezt másképp értékelni – már csak a pokróc stílus miatt sem -, mint a tárgyalások megszakítására tett lépést”

Érthető, hiszen a legfontosabb kérdésekben, a kisebbségi oktatás és a nyelvhasználat területén az egyre nagyobb bajban lévő Volodimir Zelenszkij sem akar engedni. Főképp úgy, hogy most komoly bajban van, és ezt belpolitikai ellenfeleinek egy része hazaárulásnak tekintene. S ha már a vasárnapi helyhatósági választásokon a Nép Szolgája megbukott, akkor kell találni egy témát, amely elterelheti erről a figyelmet.

„S mivel az orosz kérdést már unja mindenki, adja magát az úgynevezett magyar beavatkozás”

Szánalmas vergődése ez a jobb sorsra érdemes, ám mélyrepülésben lévő hatalmi pártnak, és lelepleződése az ukrán integrációs törekvéseknek. Mert mit várhatunk attól az országtól, amelyik ellenségének tekinti azoknak a szövetségeknek az egyik tagját, ahová törekszik.

De semmi baj, legalább kijózanítja ez a pofon az itthon már a magyar-ukrán kompromisszumban reménykedőket, a növekvő nyugati nyomás hatására a magyar érdekek részleges feladására készülőket is. Ez a viselkedés ugyanis egyértelműsíti, hogy tárgyalni lehet, sőt kell is Ukrajnával, ám egy ilyen hatalommal megegyezni semmiben nem érdemes. Azt eddig is tudtuk, hogy az ígéreteit és a vállalásait ez a kormány, ha akarná sem képes teljesíteni. Most már azzal is tisztában lehet mindenki, hogy sarokba szorítva – lásd választási kudarc – az eddigi ígéreteket is a sutba dobva támad, és mindent a hatalmon maradásnak rendel alá. Világos beszéd. Köszönjük, Mr. Kuleba!

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Trump Lengyelországhoz kötné Magyarország szekerét?

    2025. nov. 9.
    Donald Trump quid pro quoként, azaz Lengyelország közép-európai víziójának követéséért cserébe adhatta meg a szankciók alóli mentességet Orb...

    „Orbán nagy harcos”

    2025. nov. 8.
    Miért tervezi Trump, hogy Budapesten találkozik Putyinnal, és mit jelent ez Európa és Ukrajna számára? Hogyan lehetséges, hogy Magyarország ...

    Kijev egész Európa számára kihívás

    2025. nov. 8.
    Az Orbán, Fico és Babiš által kialakuló koalíció erősíti a szuverenisták pozícióját. A három politikus hasonló álláspontot képvisel, Pozsony...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK