„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP
A magyar külügyminiszter a fenti kérdés tisztázására végrehajtott próbaszállítás után azt találta mondani, hogy a vezeték tartósan nem bírná ezt a terhelést. Azt, hogy a horvát fél az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta ötször emelte a szállítás díját, háborús nyerészkedésnek minősítette. Ebbe kapaszkodott bele a horvát politika. Andrej Plenković, kormányfő szerint ezzel a váddal inkább a MOL illethető, hiszen ötszörös árat kér a horvát olajtársaság, az INA általa birtokolt részvényeiért, amelyeket Horvátország ezért nem tud visszavásárolni.
„Különösen a balliberális oldal vetette rá magát nagy hévvel erre a témára. Meglátta benne a lehetőséget, hogy ráerősítsen Brüsszel véleményére, miszerint a magyarok csak az ára miatt vesznek orosz olajat. A Janaf kapacitása igyanis szerintük igenis megfelelő a MOL finomítói igényeinek kielégítésére”
Ez az eset olvasatukban leleplezte annak valódi okát, hogy miért nem akarnak a „magyarok” Horvátországtól venni: az orosz olaj olcsóbb. A bal- és a jobboldal között ingadozó Híd (Most) képviselője jó eszközt látott ebben az ügyben Horvátország számára, hogy a „magyarokat” még jobban megszorongassa. Valószínűleg arra gondolt, hogy Horvátország ennek örvén visszavághat a MOL ellen elvesztett perekért, amelyekben nem sikerült bebizonyítania, hogy a MOL korrupció árán szerezte meg az INA gázüzletágát, és még sok minden másért.
Talán még azért is, hogy Szlavóniában megint felütötte a fejét az afrikai sertéspestis, vagy valahol kikapott a vezető horvát futballcsapat. Plenković kormányfő hangsúlyozta, kifejezetten kérte Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy az EU által delegált szakemberek is legyenek jelen a próbaszállításnál. Így ők is tanúsíthatják, hogy a magyar állítás a vezeték elégtelen kapacitásáról hamis, a háborús nyerészkedéssel való gyanúsítás pedig szemtelenség. A Janaf a legjobb nemzetközi modell szerint alakította ki a tranzitdíjat. Mit láttak az EU által delegált szakemberek, mit sem, az EU tartózkodott attól, hogy a díjszabást kommentálja. Az orosz olaj helyett viszont szívesen segít más forrást találni Magyarországnak és Szlovákiának.
„A MOL-Janaf affér miatt aligha emelkedett Horvátország ázsiója Brüsszelben, ahol Plenković miniszterelnök egyébiránt igen jó kapcsolatokkal bír, a magyar-horvát viszony viszont romolhat. Ez a magát más oldalról fenyegetve érző Horvátországnak nem hiányzik”
Annak, hogy a horvát politikai élet szereplői egymásra tromfolva igyekeztek védeni a horvát érdekeket a „magyarok” (sic!) ellen, főleg belpolitikai okai vannak. Az ingatag parlamenti többséggel rendelkező jobbközép kormánynak jelenleg egy bűnvádi eljárás alatt álló képviselőn, Josip Dabro volt mezőgazdasági miniszteren áll vagy bukik a többsége. Enélkül is folyamatosan ki van azonban téve a baloldali-liberális ellenzék támadásainak. Gyakran jelentéktelen, mondvacsinált ügyekben kényszerül védekezni.
„Érthető tehát, hogy ebbe a valóban fontos ügybe belekapaszkodott. Annak jelentőségét azonban nem annyira a MOL-lal kibontakozott nézeteltérés, hanem egy másik olajtársaság, a szerbiai NIS adja. A nagyrészt az amerikai szankciók alatt álló Gazpromnyefty tulajdonát képező vállalatnak ugyanis amerikai pénzügyminisztériumi döntés nyomán a horvát csővezeték üzemeltető Janaf idén február óta nem szállíthat orosz olajat”
Attól fogva az Egyesült Államok adagolja az ideiglenes engedélyeket, eddig összesen nyolcat. Az utolsó előtti október 1-ején járt le, éppen a MOL-lal támadt vita kirobbanása után. Az engedélyt október 8-ig, majd október 8-án 15-ig meghosszabbították, végül a szankciót véglegesítették.
Ante Šušnjar, horvát gazdasági miniszter már ez év elején elismerte, nagy bajban lesz a többségi állami tulajdonú Janaf, ha a szerbiai szállítások leállnak. 2026 végéig van szerződése évi 10 millió tonna olaj továbbítására a NIS pancsovai finomítójába. A horvát vállalat bevételének egyharmadát teszi ki az ebből származó jövedelem. Nemcsak a bevételkiesés okoz gondot, hanem az is, hogy a leszerződött olaj jön, és gondoskodni kell a tárolásáról, ami szintén pénzbe kerül. Több kísérlet, vagy inkább manőver történt már a NIS tulajdonosi szerkezetének megváltoztatására. A Gazpromnyefty 56 helyett jelenleg csak mintegy 44 százalékos részvény pakettet birtokol. A szerb kormány azt is megszellőzette, hogy visszavásárolná a NIS részvényeit, de az orosz fél közölte, nem eladók. A gazdasági miniszter az új helyzetre reagálva azt mondta, BiH-nak és Szerbiának is a legjobb lenne, ha Horvátország megvenné a NIS-t. Vucsics erre gyorsan és gúnyosa replikázott. Persze, Szerbia pedig megvenné a Horvát Elektromos Műveket (HEP), és 50 százalékkal többet kínálna érte, mint bárki más.
„A jelek szerint az Egyesült Államok, de Oroszország is nyomásgyakorlásra használja a NIS ügyét Szerbiával szemben. Washington talán ilyen módon akarja színvallásra kényszeríteni Belgrádot, tegye le végre a garast a Nyugat mellett, ne folytassa a hintapolitikát. Nincs kizárva, hogy Moszkva ugyanezt akarja elérni, csak a maga javára. Az is lehet, hogy mindketten meg akarják leckéztetni Alekszandar Vucsics elnököt és Szerbiát, mert a támogatása kínossá vált”
Az ellenzék nem elég erős, hogy megdöntse, Vucsics elnök pedig nem elég erős, hogy úrrá legyen a belpolitikai zavarokon. Ezen felül lelepleződött, hogy százakat képeztek ki szerbiai táborokban felforgató tevékenységre, a moldovai választások megzavarására. A szerb vezetés makacsul tagad, de aligha lehetséges, hogy nem volt tudomása a dologról. Ettől függetlenül a Janafnak minden oka megvan arra, hogy nyugtalankodjon, mert számára sok pénz forog kockán. A horvát politikai vezetés ugyan azt bizonygatja, el tudja adni az olajat, ha a szerbiai szállítások megakadnak, ami egyébként azon okból is sajnálatos, mert a szerb félnek nem volt panaszos a tranzitdíj.
A Janaf egyik igazgatótanácsi tagja, aki a vita hevében nyilatkozott a horvát közszolgálati televíziónak, kijelentette, a szankciós helyzet megoldása a NIS dolga. Ha mégsem ér el eredményt, lesz vevő a felszabaduló olajmennyiségre. Bár „instant” megoldással nem szolgált, mégis csak jó ötlet volt, hogy a két kormányfő Koppenhágában megállapodott, szakemberekre kell bízni a további tárgyalásokat. Október 8-án tartott megbeszélésük egyetlen konkrét eredménye, hogy október végén ismét találkoznak, és általában, addig folytatják a tárgyalásokat, amíg meg nem egyeznek. Talán ezzel kellett volna kezdeni?!
„A MOL mindenesetre megpendítette, hogy a sokat hivatkozott nyugati példákat abban a vonatkozásban is figyelembe lehetne venni, hogy a csővezetékek tulajdonlásába a felhasználókat be szokták <engedni>. Ez abból a szempontból is üdvös lenne, mert akkor nem kizárólag a politika szabná meg az árakat. Erre Plenkovic úgy reagált, hogy a Janaf horvát cég volt, és az is marad”
Az INA maga is egy kifizető hely volt a politikai spektrum egy bizonyos térfele számára, mielőtt a magyar olajtársasággal „összebútorozott” volna. Igaz, hogy azóta jól működik, és nyereséges, de ezt az „eredendő bűnt” a MOL-nak nem bocsátják meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“A magyar külügyminiszter a fenti kérdés tisztázására végrehajtott próbaszállítás után azt találta mondani, hogy a vezeték tartósan nem bírná ezt a terhelést.”
Tuco says:
Ebben maximum a megérzéseire hagyatkozhatott, mivel az Adria olajvezetéket még soha nem üzemeltették Magyarország felé teljes kapacitáson. Egészen egyszerűen azért, mert nem igényeltük. A témában javaslom Holoda Attila írásait, interjúit. Ő egy valódi energetikai szakértő, még ha nem is külügyminiszter…
Stier Gábor says:
Valódi… Ő a másik irányban elfogult.
HandaBandy says:
A Hadova úr egy tőről metszett propagandista, miután szégyenletesen távoznia kellet a kormányközel pozíciójából. Nem mulaszt el semmilyen testhezálló fórumot ( pl. Friderikusz et.), hogy belerúghasson a jelenlegi energiapolitikába. Ha ő a “valódi”, hát…. Sok sikert kedves Tuco Úr!
Stier Gábor says:
Találó leírás!
Bérces Zsolt says:
Holoda Attila úr és ezen keresztül az Ön csőlátása egész sajátos!
Holoda úr energetikai szakértelméről annyit, hogy kb. 20 éven keresztül bányamérnökként kőolajkutak fúrásával foglalkozott, majd 2012-ben kevesebb, mint 4 hónapig (!) energiaügyi helyettes államtitkár volt.
Azóta – hihetetlen módon – minden energetikai témában (atomenergia, kőolaj-szállítás, kereskedelem stb.) szakértőnek nyilvánítja magát. Szakértelmének fő jellemzője, hogy az Orbán-kormányokat szidalmazza, légbőlkapott állításokkal. Tevékenysége erősen hasonlít a nagyon lebőgött Kulja András “szakértéséhez”.
HandaBandy says:
“csak az ára miatt vesznek orosz olajat.”
Kétszer megdörzsöltem a szemem, hogy jól olvastam-e. Kb. 40 évig furtonfurt koppintgatott fellengzősen ama bizonyos Hegyeshalmon túli fejletthaladó az orrunkra, hogy tanuljuk meg már végre, mi az a piacgazdaság. Most meg azon kell szégyennel telve pironkodnunk, hogy valamit a kedvezőbb ára miatt veszünk meg? Csípjen a fenekembe egy kikapós könyvelő hölgy, mert biztos álmodom ezt itt mind! Avagy a következetesség erény.
HandaBandy says:
Ugató vadliba legyek, ha értem, hogy az USA miért diszponálhat két balkáni ország seftelését illetően. Nagyon pindurka és száradt az a fügefalevél ami Trump úr ágyékán fityeg ezután az alaszkai békemisszió után. Amerika is ott rúg bele az oroszokba ahol csak tud. Nálunk a faluban valahogy nem így készül a béke, bár tudom, hogy a nemzetközi politika, a diplomácia az asztal alatti, heveny bokarugdosás művészete. No, és ha valaki még mindig nem értené többek közt ezért is vannak benn az oroszok Ukrajnában. Gá gá, vau vau. Nem tudom volt-e a Balkán valaha is lojális a magyarokkal.