//Volt-e alternatíva?
Erzsébet körút, a New York palota tetejére szovjet zászlót tűző katonák 1945-ben #moszkvater

Volt-e alternatíva?

MEGOSZTÁS

Az 1945-ös szovjet-magyar fegyverszüneti egyezmény. Magyarország a második világháborút a vesztes oldalon fejezte be. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány mozgásterét ez a tény jelentősen korlátozta az 1945-ös szovjet-magyar fegyverszüneti egyezmény megkötésekor. Magyarországnak milyen lehetőségei voltak ilyen helyzetben?

Tornai Csongor Gáspár írása a #moszkvater.com számára

Erzsébet körút, a New York palota tetejére szovjet zászlót tűző katonák 1945-ben #moszkvater
Erzsébet körút, a New York palota tetejére szovjet zászlót tűző katonák 1945-ben
Fotó:FORTEPAN/Vörös Hadsereg

Magyarország szempontjából a második világháborút lezáró békefolyamat egyik legfontosabb állomása a fegyverszüneti egyezmény aláírása volt. A világháború kitörésétől kezdve születtek tervek a háború utáni békéről.

„A három szövetséges nagyhatalomnak más-más elképzelései voltak a háború utáni rendezésről”

Magyarországgal – mint a Vörös Hadsereg által elfoglalt, szovjet érdekszférába vont területtel – kapcsolatban végül a szovjet elképzelések érvényesültek. Egy erős magyar állam létrehozása nem állt a Szovjetunió érdekében. Magyarország háború utáni elszigeteltségben tartása kapcsán egyetértettek a szovjet vezetők. Jelentős problémát jelentett Erdély kérdése. Románia jelentősebb haderővel vett részt a Szovjetunió elleni hadműveletekben – a román haderő volt a második legnagyobb tengelyhatalmi haderő a keleti fronton -, mint Magyarország. Romániának azonban határvitái voltak a Szovjetunióval. Így nem volt egyetértés abban, hogy melyik országnak kisebbek a bűnei.

„Végül a döntésben szerepet játszott, hogy Románia előbb kezdett el a Szovjetunió felé közeledni, 1944. augusztus 23-án pedig sikeresen átállt a szövetséges hatalmak oldalára.  Ez Magyarországnak október 15-én nem sikerült. Másrészt Románia az átállással jelentős haderőt tudott felajánlani a szovjeteknek”

1944. december 22-én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A megalakulását követően legfontosabb feladata a fegyverszünet megkötése volt.Magyarország – a szovjet megszállás miatt – nem állt kedvező tárgyalási pozícióban. Az 1944. december 28-i német hadüzenet után nyílt lehetőség a fegyverszüneti egyezmény megkötésére.

A Szovjetunió által biztosított vonaton indult a küldöttség Moszkvába 1945. december 28-án. A delegáció vezetője Gyöngyösi János volt, aki nem rendelkezett diplomáciai tapasztalatokkal, sőt még a szükséges nyelvismerettel sem. A szovjetek szemében viszont megbízható baloldali ember volt a Független Kisgazdapárton belül. A delegáció tagjai között ott volt még Vörös János honvédelmi miniszter, Balogh István miniszterelnöki államtitkár, Tarnay István követség tanácsos, Kiss István százados, Mátay Florence, Szántó Katalin orosz tolmács és Gyöngyösi János felesége is. Szovjet részről Georgij Makszimovics Puskin, Ivan Zaharovics Szuszajkov, és a magyar származású Béla Jankovics Grigorjev (Geiger Béla) kísérte a magyar delegációt.

Románián keresztül érkezett meg a delegáció Moszkvába 1945. január 3-án, ahol a Nacional szállodába helyezték el, és programot is szerveztek számukra. Gyöngyösi János ekkor a következőket mondta Grigorjevnek:

„Ne vegye szavaimat szerénytelenségnek. Ez nem kérés, hanem titkos nemes álom. Arról álmodom, hogy ha csak egy pillanatra is, de megláthassam a világtörténelem legnagyobb alakját, egy új korszak megteremtőjét, Sztálin marsallt. Semmi reményem, hogy láthassam Sztálint, de Moszkvában tartózkodván képtelen vagyok lemondani arról a jogomról, hogy álmodozzak egy ilyen boldogságról”

A magyar külügyminisztert Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztos 1945. január 4-én este 10 órakor fogadta a Kremlben található irodájában. A szovjet külpolitika első számú embere Gyöngyösi Jánossal beszélte meg a magyar hadsereg újjászervezésének ügyét. A magyar külügyminiszter nem volt illetékes a kérdésben. Ráadásul, a delegáció tagjai között ott volt a hadügyért felelős Vörös János is. A fő téma kettejük között a fasiszták elleni fellépés volt. A delegáció felkészületlenségét mutatja, hogy nem vittek Moszkvába magukkal írógépet, indigót, sőt még papírt sem.

„Tényleges diplomáciai egyeztetésről így nem lehetett beszélni, ugyanakkor azért jegyezzük meg, hogy Magyarország kiszolgáltatottsága miatt egy tapasztaltabb külügyminiszter sem tudott volna tényleges eredményeket elérni”

A magyar külügyminiszternek a tényleges tárgyalások előtt még Vlagyimir Dekanozov külügyi népbiztos-helyettessel nyílt lehetősége megbeszélést folytatni. Gyöngyösi János a tárgyalás során kiemelte, hogy tervei között szerepel a közbiztonság helyreállítása és az államapparátus megtisztítása. Továbbá felvetette a földreform kérdését a német és magyar fasiszták földjeinek felhasználásával.  Dekanozov támogatta az elképzeléseit, és felvetette a kormány összetételének esetleges megváltoztatását, amivel a magyar külügyminiszter is egyetértett. Dekanozovval történő tárgyalás és a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése közötti időszakban a Reuter és az Associated Press iroda munkatársai, valamint az angolszász sajtó moszkvai tudósítói is többször megkeresték a magyar külügyminisztert. Gyöngyösi Jánost emellett felkereste még Pietro Quaroni Olaszország moszkvai nagykövete. A magyar külügyminiszter számára ezek a találkozók fontosak voltak, mivel olyan információkhoz is hozzá tudott jutni, amelyeket szovjetek eltitkoltak előle. Az angolszász sajtó munkatársai jól ismerték a nemzetközi helyzetet, különösen az atlanti térség országain belül. Az olasz nagykövet pedig a szintén vesztes, és katonai megszállás álló Olaszországról tudott információkat megosztani.

„A fegyverszüneti tárgyalások 1945. január 18-án kezdődtek meg, helyi idő szerint 15 óra 30 perckor, a Vorbonszkaja utcai rezidenciában. Molotov elnöksége mellett Averell Harrimann az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, és John Balfour brit ügyvivő is jelen voltak a tárgyalásokon”

A magyar külügyminiszter hivatalosan is fegyverszünetet kért az Ideiglenes Nemzeti Kormány nevében. Gyöngyösi János ekkor a következőket mondta: „Égünk a megtorlás vágyától, ezért kormányunk első feladatának tartotta, hogy hadat üzenjen a németeknek.

A magyar delegáció egy napot kapott a Molotov által átnyújtott feltételek tanulmányozására. A delegációnak arra sem biztosítottak lehetőséget, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjaival egyeztessenek a fegyverszüneti egyezmény tartalmáról. Ez is jól mutatja, hogy Moszkvában nem diplomáciai tárgyalás zajlott. Magyarországnak nem volt arra lehetősége, hogy ne írja alá a szovjetek által diktált feltételeket. Az 1945. január 19-i tárgyalás során csupán kevés kérdés merült fel a magyar delegáció részéről. A fegyverszüneti egyezmény 1. b pontja szerint:

Magyarország kormánya kötelezi magát, hogy lefegyverzi a Magyarország területén lévő német fegyveres erőket, és hadifogolyként átadja azokat

Gyöngyösi kérdése a magyar származású, de német állampolgárságot szerzett Volksbund tagokra vonatkozott. A szovjetek ezzel kapcsolatban Magyarországra bízták a döntést, viszont a gyakorlatban így is a szovjetek által irányított magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) bírt döntéshozó szereppel. A 8. pont pedig a német lakosság vagyonának zárolására vonatkozott. Gyöngyösi János külügyminiszter érdeklődött – a kettős állampolgárokra utalva – a német állampolgárok internálása ügyében. Válaszul azt kapta, hogy a német állampolgárok ügyében a magyar igazságszolgáltatás az illetékes. A magyar delegáció kérte a kártérítés 6 évről 10 évre való kitolását, és a fizetés megkezdésének halasztását 1946. januárt 1-re. A szövetséges hatalmak képviselői nem támogatták a magyar kérést. Molotov kikelve magából a következőket mondta:

„Magyarországra nem támadott senki, Magyarország megtámadta szomszédjait, a Szovjetuniót, Jugoszláviát és Csehországot. Azok a károk, amelyeket a magyar hadsereg a Donnál, Voronyezsnél és Ukrajnában a Szovjetuniónak okozott, sokkal nagyobbak, mint a jóvátételi összeg”

1945. január 20-án a Vorbonszkaja-palotában 15 óra 30 perckor írták alá a fegyverszüneti egyezményt. Szovjet részről Vorosilov marsall írta alá, aki ettől kezdve a SZEB elnöke lett. Gyöngyösi János, Balogh István és Vörös János írta alá magyar részről. A Népszava így ír erről 1945. január 26-án: „A Moszkvában január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény hivatalosan is véget vet a háborúnak, amely valójában már hónapokkal ezelőtt eldöntöttnek volt tekinthető.” Gyöngyösi János részéről komoly diplomáciai hiba volt, hogy nem utalt a csehszlovák-magyar területi változások törvényességére, és Észak-Erdélyre vonatkozó területi igényt sem fogalmazott meg a tárgyalások alatt. A román fegyverszüneti egyezmény szövege szerint: „a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak egy nagyobbik része) adassék vissza Romániának.

„A fegyverszüneti egyezmény Magyarországra katonai, gazdasági, politikai és pénzügyi terheket egyaránt rótt”

A SZEB létrehozásával nem csupán a fegyverszüneti egyezményben foglaltak betartását ellenőrizte, hanem ennek ürügyén beavatkozott a magyar bel- és külpolitikába.  A SZEB-nek nemcsak szovjet, hanem brit és amerikai tagjai is voltak, de gyakorlatban a szovjet teljhatalom érvényesült benne. A SZEB ellenőrizhette és korlátozhatta a rádióállomások, a posta és távírók működtetését, illetve az irodalmi termékek kiadása felett is korlátlan hatalmat gyakorolt. A ki- és beutazások engedélyeztetésében is sajátos jogkörrel rendelkezett, amely önmagában felülírta a magyar állam szerepét.

MEGOSZTÁS