//Vissza lehet-e tuszkolni a szellemet a palackba?
Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter (k), Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete (b) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) rendkívüli választmányi ülésének kezdete előtt Ungváron 2018. október 13-án #moszkvater

Vissza lehet-e tuszkolni a szellemet a palackba?

MEGOSZTÁS

Az ukrán külügyminiszter a hétvégén a Kárpátalján járt, ma pedig magyar kollégájával találkozik Luxemburgban

Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter (k), Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete (b) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) rendkívüli választmányi ülésének kezdete előtt Ungváron 2018. október 13-án #moszkvater
Ungvár, 2018. október 13.
Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter (k), Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete (b) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) rendkívüli választmányi ülésének kezdete elõtt Ungváron 2018. október 13-án
Fotó: MTI/Nemes János

Mire jut a magyar és az ukrán külügyminiszter ma Luxemburgban? Konkrét lépések is követik Pavlo Klimkin által a Kárpátalján még szombaton megütött visszafogottabb hangnemet? Ez a legfontosabb kérdés az utóbbi napok túlfeszített hangulatában. A higgadtságra most nagy szükség lenne, hiszen a Mirotvorec „halállistája” sötét időket idézett fel a kárpátaljai magyarokban. Érezhette az ukrán vezetés is, hogy egyes nacionalista csoportok bátorításként értékelték a hatalom magyarellenes kijelentéseit, s a nyílt megfélemlítéstől sem riadtak vissza. Így ismét a külügyminiszterre hárult a feladat, hogy megnyugtassa a kárpátaljai magyar kisebbséget. Klimkin ezt a kárpátaljai magyarok vezetőivel találkozva meg is tette, a szellemet azonban nehéz lesz visszatuszkolni a palackba. Segíthet ebben, hogy a média most éppen az ukrán ortodox egyház önállósodására figyel.

A két ország közötti diplomáciai feszültséget némiképp oldja, hogy Klimkin bejelentette, a napokban megadják az új magyar nagykövet számára a több mint három hónapja visszatartott fogadó nyilatkozatot.  A kárpátaljai magyarság azonban feszülten várja, hogy mi jön a nacionalizmus túlfűtése után.  Nem sok jóval kecsegtet, hogy vasárnap 10 ezren emlékeztek meg Kijevben a finoman szólva is ellentmondásos megítélésű, mondjuk ki, az ukrán függetlenségért náci nézeteket hangoztatva és náci módszerekkel harcoló Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) megalakulásának 76 évfordulójáról.

Ebben a feszült hangulatban adott ki nyilatkozatot a KMKSZ választmánya. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség felháborítónak tartja és mélységesen elítéli azt a mesterséges magyarellenes hangulatkeltést, mely az utóbbi hetekben odáig fajult, hogy mára a kárpátaljai magyar kisebbség megfélemlítve, egzisztenciálisan is veszélyeztetve érzi magát saját szülőföldjén.

„Mélységesen megdöbbentő, hogy az ukrán illetékesek tétlenül nézik, ahogy a Mirotvorec elnevezésű szélsőséges ukrán honlap etnikai alapon listázza a kárpátaljai magyarokat, visszaélve személyes adataikkal. Úgy véljük, az ukrán államnak kötelessége lenne garantálni a saját állampolgárai biztonságát, azonban sajnálatos módon azt tapasztaljuk, hogy eddig egy lépést sem tettek az illetékesek annak érdekében, hogy a honlapról lekerüljenek az Ukrajnában élő állampolgárok adatai. Meggyőződésünk, hogy egy Európai Unióba tartó jogállamban megengedhetetlen az olyan szélsőséges nacionalista szervezetek és weboldalak működése és tevékenységük büntetlenül hagyása, melyek egy, az országban élő – ukrán állampolgárságú – etnikai kisebbség helyzetének megoldását annak listázásában és fizikai felszámolásában látják. Elengedhetetlennek tartjuk a felelősök mielőbbi előállítását, és a kisebbségellenes cselekedetek megakadályozását.

Értetlenül állunk az előtt, hogy miként jegyezhették be az ukrán parlament honlapjára állampolgári kezdeményezés nyomán azt az alkotmányellenes petíciót, amelyben az ukrán–magyar kettős állampolgárok kollektív „deportálásához, kitoloncolásához” gyűjtenek támogatást. Ukrajna Alkotmányának 25. cikkelye értelmében – mely szerint: „Ukrajna állampolgára nem fosztható meg állampolgárságától és attól a jogtól, hogy megváltoztassa állampolgárságát. Ukrajna állampolgára nem toloncolható ki Ukrajnából és nem adható ki más államnak.”–követeljük az aláírásgyűjtés leállítását, és a kezdeményezők felelősségre vonását etnikai alapon való gyűlöletkeltés miatt.

Meggyőződésünk, hogy az EU-s állampolgársággal is rendelkező ukrán állampolgárok komoly lehetőségeket jelentenek az európai struktúrák felé való közeledésben, az ország európai integrációjának megerősítésében. Vitathatatlan, hogy az állampolgárság kérdésének szabályozása rendkívül fontos kérdés, s bízunk benne, hogy a jövőben a törvényalkotók ebben, az ország lakosságának jelentős részét érintő kérdésben a nép érdekeinek megfelelően dolgoznak ki jogszabályt, betartva az alkotmányos előírásokat is.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ukrán politikai vezetés az ukránok és a magyarok közötti ellentétek szításával kíván politikai tőkét gyűjteni a közelgő elnök- és parlamenti választásokon.

Határozottan tiltakozunk a parlament által elfogadott jogszabályok ellen. A 2017-ben elfogadott, máig rendezetlen oktatási törvény, a 2018-ban első olvasatban elfogadott nyelvtörvény teljesen ellehetetlenítik a nemzetiségek megmaradását.

Minden embernek alapvető joga, hogy a saját anyanyelvén tanulhasson. Ukrajnában élő nemzeti kisebbség tagjaiként mégis azért kell harcolnunk, hogy alanyi emberi jogainkat gyakorolhassuk. A beterjesztett és elfogadott oktatási és nyelvtörvény alkotmányellenes, hiszen többek közt ellentmond az Ukrajna Alkotmánya 53. cikkelye 5. részében megfogalmazottaknak, miszerint: „Azoknak az állampolgároknak, akik a nemzeti kisebbségekhez tartoznak, a törvény értelmében garantálva van az anyanyelven való oktatás vagy az anyanyelv elsajátításának joga az állami vagy az önkormányzati oktatási intézményekben…”Továbbá szemben áll számos nemzetközi szerződéssel, arról nem is beszélve, hogy egy Európai Unióhoz közeledni kívánó országnak nem a nemzeti kisebbségek jogainak szűkítésével kellene bemutatkoznia, hanem azzal, hogy az európai értékeket hűen képviseli, a lakosok érdekeit megvédi, és minden jogot biztosít számukra ahhoz, hogy békében és elégedettségben élhessenek az országban.

Ukrajna állampolgáraiként követeljük, hogy ne szűkítsék a nemzetiségi kisebbségek anyanyelvhasználati jogait, az alaptörvénynek megfelelően járjanak el a törvényhozók. Az Ukrajna nemzetiségeinek jogairól szóló Deklaráció kimondta, hogy ott, ahol a nemzetiségek egy tömbben élnek, a nemzetiségek nyelve az államnyelvvel egy szinten használható. Az Alkotmány szerint: „Az alkotmányos emberi és szabadságjogok garantáltak és visszavonhatatlanok. Új törvények elfogadása vagy a hatályos törvények módosítása esetén tartalmukra és terjedelmükre nézve az érvényes emberi és szabadságjogok nem szűkíthetők.”

Rendkívül aggasztónak tartjuk a magyar–ukrán diplomáciai kapcsolatok megromlását. Szeretnénk emlékeztetni minden ukrán felelős vezetőt, hogy Magyarország az elmúlt húsz év során mindig is segítő, baráti kezet nyújtott Ukrajnának. Segítette abban, hogy megerősítse függetlenségét, szuverenitását, és bekapcsolódjon az európai országok közösségébe.

Arra kérünk minden illetékest, hogy érdemben tegyen a kialakult helyzet mielőbbi rendezéséért, a békés egymás mellett élésért, az együttműködésért, a jószomszédi viszony helyreállításáért.”

Kérdés, hogy meghallják-e ezeket a kétségbeesett szavakat Kijevben, s a magyar diplomáciának vannak-e hatékony eszközei nyomást gyakorolni az ukrán vezetésre. Némi reményre az adhat alapot, hogy mind Kijevben, mind Budapesten érzik a húr túlfeszülését.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.