Nehezen emészti meg a nyugati fősodor, hogy az orosz csapatok bevették Szoledart. Az Ukrajnában dúló háborút identitásuk részévé tevőket, a háborúhoz kizárólag érzelmi alapon közelítőket sokkolta a kis kelet-ukrajnai város elesése, és a valóság „hajlításával” próbálják megmagyarázni maguknak is a történteket. Másokat jól átgondolt érdekek vezetnek a valóság torzításában, hiszen a háború része az ellenfél sikereinek a kisebbítése. E tényezők eredőjeként a végeredmény lehangoló. Ismét teljes fokozatra kapcsolt az információs háború, és megint csak megállapíthatjuk, hogy a háború első áldozatai között van az igazság.

Fotó:EUROPRESS/Diego Herrera Carcedo/ANADOLU AGENCY/AFP
Járom a különböző tévécsatornák vitaműsorait, olvasom, nézem a médiát, beszélek emberekkel, és csak kapkodom a fejem. Azt már megszoktam, hogy a háború kérdése egyfajta új térdeléssé, az identitáspolitika részévé vált. Míg az egyik oldal valamiféle felsőbbrendűséget sugározva a kulturlény velejárójának tartja, hogy térdel, kitűzi az ukrán zászlót, és beleélve magát e szerepbe, a hatás kedvéért önkéntelenül is elmorzsol egy-egy könnycseppet, addig a másik harcosan és dacosan akkor sem térdel, és a ló túlsó oldalára átesve sokszor verbálisan az áldozaton veri le még a fenti kétségkívül idegesítő magatartást is. S ez akkor sem szép, ha az ukrán vezetők finoman szólva is megosztják kijelentéseikkel, viselkedésükkel a világot. De őket mégiscsak megtámadták, még ha az előtte ők és nyugati védelmezőik, bujtogatóik is sokat tettek azért, hogy idáig fajuljon a helyzet. Az egyik pillanatról a másikra ukránná lett politikusok, elemzők, újságírók és átlagemberek védelmére azonban még ez sem hozható fel. Belőlük kék-sárga zászlók mögött inkább csak az Oroszországgal kapcsolatos előítéletek, ellenérzések, a ruszofóbia bugyog fel. S mint tudjuk a gyűlölet nem csak rossz tanácsadó, de rendkívüli módon gátolja is a tisztánlátást.
„Sokszor már olyan érzésem van, mintha rossz helyen hajtottam volna fel az autópályára, és szembe mennék a forgalommal. Aztán megint megpróbálom egymás mellé rakni a tényeket, és ebből összerakni a nagyképet, és megnyugszom, hogy a hiba nem az én készülékemben van”
Mert ha a nyugati, beleértve természetesen a magyarországi atlantista-liberális – megjegyzem, itt nem is az ideológiai irányultság, hanem a kérdést az identitás részévé tevő szurkolói attitűd a fontos – fősodort hallgatom, akkor joggal gondolhatnám, hogy az ukrán csapatok már nem is Moszkva alatt, hanem legalább az Uralnál vannak, Oroszország megrogyott, szétesőben van, az elit és a társadalom is fellázadt a Kreml ellen, Putyinnak pedig az a nagy szerencséje, hogy már nem is él. Közben a demokrácia védőbástyájaként Ukrajna védi Európát a durva ázsiai hordáktól, és már csak kicsit kell kitartani, aztán itt a győzelem. Nem is folytatom tovább, mert még elhiszik. Enélkül is sokan élnek ebben a kábulatban, a morális felsőbbrendűségtől áthatott burokban, és hiszik, hogy a világ csakis az orosz agresszió miatt szenved, egyébként minden rendben lenne.
„Az elvakult oroszellenesség és az információs háború szörnyű vegyülésének példája a Szoledar eleste körüli kommunikáció”
Vannak, akik el sem ismerik, hogy a város elesett. Még Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadónak sem hisznek, aki már napokkal ezelőtt elmondta, hogy menekülnek a csapataik. A frontról bejelentkező katonáknak sem, akik a Bankovát (itt van az elnök és adminisztrációja) átkozzák, amiért megint otthagyták őket megfagyni, kilátástalan helyzetben szemben a gránát esővel komponáló „muzsikusokkal” (Vagner csoport). Tény, hogy Prigozsin a babérok learatásának lázában egy kicsit talán elsiette a bejelentést, ez a lényegen nem változtatott, értelmetlen kétségbeesetten az utóvéd harcokba kapaszkodni, remélve, hogy csoda történik, és nem következik be az elkerülhetetlen. De, az már bekövetkezett. A figyelem már Bahmutra/Artyomovszkra irányul, és a tét pedig az, hogy e csomópont várható behúzása után megkezdődhet az utolsó, legvéresebb ütközet az egész Donbassz uralásáért.
„Érdekes, hogy az orosz háborús párt hasonló esetben – fejvesztett visszavonulás a harkivi fronton és Herszon szervezett kiürítése – a saját vezetését és tábornokait kezdte keresztre feszíteni, és nem rózsaszínre, hanem még sötétebbre festette a valóságot”
Mások magukban már elkönyvelték, hogy Szoledar elesett, és a város „lefokozásával”, a történtek jelentőségének kisebbítésével könnyítik meg az ukrán vereség elfogadását, és/vagy ezzel a propagandával igyekeznek fenntartani a lelkesedést. „Ez egy 10 ezres kisváros, semmi több” – vetik oda nyugodtságot színlelve, és felsorolva a még innen nyugatra és délre lévő védelmi vonalakat. Ehhez még megdönthetetlen érvként hozzácsapják, hogy a fél éve győzelmekben hiányt szenvedő orosz propaganda nagyítja csupán fel a Szoledar elestét. Joggal teszik fel erre reagálva sokan a kérdést, ha nincs jelentősége az egésznek, akkor miért fúj riadót az összes atlantista médium? Miért hazudoznak éppen erről Kijevben? Azt, hogy nagy a baj, jól mutatja az elmúlt napok erőltetett, valójában kétségbeesett ukrán kommunikációja, benne a hamis hírek egyre növekvő számával. De azt is felvethetnénk, hogy miért volt Szoledár egy hónapja ugyanezekben a körökben még kulcsfontosságú város? Vagy miért védte az ukrán hadsereg szinte az utolsó katonáig, elveszítve csak itt nagyjából 10 ezer harcost, és akkor még nem beszéltünk a sebesültekről, megnyomorodottakról, akik még vannak vagy 15 ezren. Most a veszteségek körüli számháborúba ne menjünk bele, az megér egy külön misét!
„Fogadjuk el, hogy Szoledar birtoklása stratégiai értelemben nagyon is fontos. Méghozzá a 15 kilométerre lévő még fontosabb Bahmut/Artyomovszk ostroma miatt. Ezzel újabb utánpótlási vonalat vágtak el, és északról bekeríthetik Bahmutot, a Kramatorszk-Szlavjanszk erődvonal előtti utolsó bástyát. Ennek az utolsó erődvonalnak az áttörése pedig egyet jelenthet az ukrán hadsereg megtörésével, S ez tudjuk, hogy mit jelent”
Tudják ezt nagyon sokan azok közül, akik most megpróbálják elmismásolni Szoledar elveszítésének a jelentőségét. Köreikben jobb híján az a trendi narratíva, hogy elfoglalták, de hogyan! Romokban a város. Ez a felszabadítás orosz módra? Hadd jegyezzzem meg, hogy ez az olvasat ellentmond annak szintén e körökben hangoztatott nézetnek, miszerint nincsenek is akkora ukrán veszteségek, az oroszok jobban hullottak. Ráadásul elfelejtik, hogy háború van, és minden háborúban ez a sorsa az erőd rendszereknek, erődvárosokká tett településeknek. Lásd például a Monte Cassinó-i csatát vagy Budapest ostromát. Ezért jobb a béke, mint a háború! Ez most háború, a háború pedig csúnya dolog. Ebben nincsenek jók. Csak áldozatok és túlélők. Sajnos!
„De a háborúhoz tartozik a jelenlegihez hasonló irtózatos információs zaj is, amely tudatosan takarja el a történteket, manipulál és összezavar”
Ennek a része az elsősorban a brit titkosszolgálat által terjesztett narratíva Putyinról. Most éppen azt sugallják, hogy majd bíróság elé állítják, de ha nem, akkor otthon megbuktatják. Vagy ha ezt sem, akkor majd a már „biztos forrásból” felvezetett vagy 40 halálos betegsége elviszi. Ebbe a sorba helyezik – tévesen – a hadseregen belül a hatékonyság növelése érdekében végrehajtott átszervezést, a „különleges katonai művelet” Geraszimov vezérkari főnök felelősségi körébe helyezését. Azt is mondhatnánk, hogy ki nem mondottan, de a különlegesről háborús szintre emelték a műveletet. De komoly szakértők állítják azt is, hogy Oroszország nem a Nyugattal áll szemben Ukrajnában. Majd egy mondattal később elmondják, hogy 53 ország támogatja Kijevet fegyverrel, felderítési információkkal és dollár milliárdokkal. Szóval, akkor mi van? S a példákat még sorolhatnám a nyugati fegyver szállításokkal kapcsolatos csodavárástól, pontosabban ennek sugallásától az orosz készletek állítólagos kifogyásáig. A végeredmény, hogy az Oroszországról és az Ukrajnában dúló háborúról alkotott nyugati kép távol áll a valóságtól.
Nem tudom, meddig lehet hülyíteni az embereket! Aki józanul gondolkozik, az átlát ezen a propagandán, aki pedig e morális felsőbbrendűséggel átitatott, erősen ruszofób burokban érzi jól magát, az megerősítve érzi magát. Aztán majd meglepődik, mikor szembe jön a valóság.
Én azt nem értem, ha szoledar ennyire fontos stratégiai város Bahmut bevétele szempontjából, és már csak ennek az eleste kellett ahhoz, hogy Bahmut, és a teljes Donbasz elessen, akkor miért Decemberben láttak hozzá az ostromához? A frontvonal már több mint egy fél éve Soledarnal húzódik. Decemberig senkinek nem jutott eszébe, hogy a teljes donbasz megszerzésének a kulcsa Soledar városa?
A valóság sajnos brutális! Ez a youtube video is mutatja milyen őrült harcok folynak néhány épület elfoglalásáért, és hiába a legmodernebb elektronika, a kézben tartott lokációs eszközök; a háború lényege, hogy emberek halnak meg értelmetlenül. A békén kellene gondolkodni, és sajnálatosan egyre kevesebb hajlandóság van a megállapodásra.
https://www.youtube.com/watch?v=aQpVrQC70AM&embeds_euri=https%3A%2F%2Fwww.vadhajtasok.hu%2F&feature=emb_logo
Az orosz propagandának is szembe kell nézni a valósággal. A háború elején még Kijevről, Harkovról, Odesszáról álmodoztak a nyugatellenes, ukrofób propagandisták. Megállíthatatlan orosz seregről, az egész Donbasz átkarolásáról, a megszállt területek megtartásáról hadováltak a Moszkvatéren, most meg már abból próbálnak sikerpropagandát gyártani, hogy fél év alatt elfoglalnak egy falut. Vigyázat, a valóság nagyon más, mint a vén KGB-s propagandája.
El van tévedve.
Ön van eltévedve. Egy hazugságokból szőtt hamis valóság útvesztőjében bolyong. Nem ártana a tükörbe néznie mielőtt másokra kivetíti a saját tévelygését.
Ez is egy vélemény.
Nézzenek csak bele a saját archívumukba, miket írtak egy évvel korábban. Mi maradt érvényes abból és mit söpört el a szembe jövő valóság. Akik józanul gondolkodtak átláttak a propagandájukon, akik az erősen ukrofób burokban érezték jól magukat azok megerősítve érezték magukat, aztán szembe jött a valóság. Magára is érvényes az amit másokra kivetít, ezzel mikor fog józanul szembenézni?
Mint mondtam, tiszteletben tartjuk a véleményét, olvasson tovább bennünket!
De hogy hányszor hallom ugyanezeket a mondatokat propagandistáktól érvek helyett.
Ez is egy vélemény. Még ha nem is túl színvonalas.
Kedves M.I.!
Ismeri ön a a “Ki nevet a végén?” játékot. Igen, volt pár mellément orosz akció.
De a tények makacs dolgok. 500 ezres ukrán sereg, annyi műhold, hogy az égen
alig férnek el. Szuper fegyverek doszt. 40+ milliárd dollár segély és hol is vannak
most az oroszok? Nos ennyit az ilyen “kis falut bevettek az oroszok” ostobaságokról.
Legalább saját magát ne csapja be! Ha van a fenti cikkenek konklúziója akkor ez.
De akkor térjünk vissza az Ön kijelentéseire ha kasszát csinálunk! Megoldható?
Köszönöm.
M.I. 2023. jan. 15. – 0:32
Önt most darabokra fogom szedni!
A KGB 1990. után megszűnt, helyette az FSZB = Szövetségi Biztonsági Szolgálat (Федеральная служба безопасности Российской Федерации, Federalnaja szlusba bezopasznosztyi Rosszijszkoj federacii.) lépett. KGB-nek nem volt, sem az FSZB-nek szintén nem feladata a sikerpropaganda gyártása. Ráadásul a mai FSZB különbözik a kommunista párt vezette KGB-től, noha nagyon sok szakembert átvettek.
Az orosz katonai vezetés nem tökkelütött hülyékből áll, és pontosan felmérték, hogy Ukrajnát “Blitzkrieg” módjára nem lehet lerohanni. (Hitlernél is csak Hollandia és Dánia esetében működött ez a villámháború, Norvégiát az ún. “ötödik hadoszlop” azaz a belső árulók miatt foglalták el rövid idő alatt.) Szerintem az oroszoknak megvolt a B, sőt a C terv is. Arra talán nem számítottak, hogy ennyi fegyvert zúdítanak oda a NATO országok, de valószínűleg ezzel sem fogják kicsikarni Ukrajna győzelmét. A zászló az oroszoknak áll. A háborúkat pedig nem szokták döntetlenre játszani.
szerintem Ön nem szétszedte, hanem félreértette M.I. hozzászólását. Nem azt írta, hogy a KGB vagy FSZB propagandája, hanem hogy a vén KGB-s propagandája, a vén KGB-s pedig ebben a kontextusban nyilván Putyin (nem fiatal, és ex kgb tiszt volt).
A második világháborús ismeretei is szánalmasak. A blitzkrieg segítségével hetek alatt lerohanták Lengyelországot, Jugoszláviát, Görögorszországot, Belgiumot és Franciaországot, valamint Szovjetutnió nagy részét.
És még háborúkat is szoktak döntetlenre játszani, ezt hívják kompromisszumos békének, mikor egyik félnek se érdeke már folytatni a háborút.
Kedves Stier Gábor úr,
Remek írás, köszönöm!
Nem olvasom rendszeresen a #moszkvater cikkeit, de néha belenézek. Ez a mostani írása örömmel tölt el, mert az én megfogalmazatlan gondolataimat, – amik az ukrajnai háborúval kapcsolatban gyarapodnak,- összefoglalják. A tartalmon túl a szöveg könnyed, néhol leleményes fogalmazása külön élmény.
Köszönöm!
…”De őket mégiscsak megtámadták,”…Persze, a “nemzetközi jogi szabályok értelmében”, csakhogy e jogi szabályokat az a Nyugat állította fel normaként a jövőt illetően. Ezeket, mint azt az elmúlt kb.78 történései bizonyítják, hogy elsősorban maga a “jogalkotó” nem tartotta be. Már az 1945-ben Japánra ledobott 2 atombomba is emberiségellenes bűncselekmény volt, amiben az azok megalkotásában szerepet vállaló világhírű tudósok is azzá váltak, és nem kerültek bíróság elé csakúgy, mint az azok ledobását elrendelő amerikai elnök. A jogtiprást a Nyugat tovább folytatta, amihez az ENSZ-nevű konstelláció cinkos módon asszisztált, és asszisztál. Mindezeket azért írom, mert ha a világrend átrendeződése végbemegy, az ENSZ helyett olyan nemzetközi intézménynek kellene alakulnia, amelyben nem lehetnek törvények felett álló “nagyhatalmak”, és az azokat dirigáló pénzügyi csoportosulások… Ha ez nem történik meg, minden megy a régi recept szerint, akárhány pólusú is lesz az új világrend…
Igaza van, de az egyik törvénysértés nem menti a másikat. Azért a cikkből messze nem a legfontosabb gondolatot ragadta ki.
Valóban elmulasztottam a média bűnös felelősségét megemlíteni, csakhogy ez ősrégi dolog. Ha csak a II. Világháború eseményeinek tudósításaira gondolok, az “arcvonal-kiegyenesítés”, meg a “rugalmas elszakadás” stb., lényegében a közvélemény tudatos manipulálását szolgálta. Ma sincs ez másképp, csak az eszköztár bővült (tv, internet stb.), szemben a filmhiradóval, meg a rádióval. Mindenesetre elgondolkodtatott a szeptemberi prágai tüntetés mérete, és jelszavai, meg a párizsi azonos megfelelője. Ez is a valóság volt, pontosabban annak szelíd bemutatkozása…
Természetesen a valóság teljes elkendőzése és a dezinformálás megy ezerrel mind a két oldalon. Anno a németek és az oroszok is felállítottak propaganda adókat, és az ellenség nyelvén (németek oroszul, és fordítva) próbálták a másik oldal katonáit és a civileket a valóságos helyzetről becsapni. A háború másik nagy dilemmája a harctéri változások gyorsasága. Órákon belül megfordulhat a helyzet. Kisebb települések akár naponta is átkerülhetnek az egyik oldalról a másikra és vissza.
Sajnos a modern fegyverek sem kímélik az emberi életet. Rendben van, hogy elsősorban katonai létesítményeket bombáznak és áramelosztókat, vasútállomásokat. De ennek ellenére nagyon sok a civil halott. A háború mindig pusztulással jár.
Pontosan! Aki a háborús felek híradásainak közvetlen hitelt ad az menthetetlenül naív. Még az indirekt
tartalommal (Miért most? Miért ezt? stb.) is csínján kell bánni. Mint tudjuk a férfiak sohasem hazudnak
annyit mint választás/szex előtt, háború alatt és vadászat után.
Nos, ezen okok miatt valószinűsíthető, hogy Szoledarnál az oroszok be tudták nyomni a konzervnyitót
a családi büszkeségbe. Hogy kinyitják-e teljesen a bádogdobozt az persze még a jövő zenéje.