//Vigyázat, a valóság egyszer szembe jön!
„Az elvakult oroszellenesség és az információs háború szörnyű vegyülésének példája a Szoledar eleste körüli kommunikáció” #moszkvater

Vigyázat, a valóság egyszer szembe jön!

MEGOSZTÁS

Nehezen emészti meg a nyugati fősodor, hogy az orosz csapatok bevették Szoledart. Az Ukrajnában dúló háborút identitásuk részévé tevőket, a háborúhoz kizárólag érzelmi alapon közelítőket sokkolta a kis kelet-ukrajnai város elesése, és a valóság „hajlításával” próbálják megmagyarázni maguknak is a történteket. Másokat jól átgondolt érdekek vezetnek a valóság torzításában, hiszen a háború része az ellenfél sikereinek a kisebbítése. E tényezők eredőjeként a végeredmény lehangoló. Ismét teljes fokozatra kapcsolt az információs háború, és megint csak megállapíthatjuk, hogy a háború első áldozatai között van az igazság.

„Az elvakult oroszellenesség és az információs háború szörnyű vegyülésének példája a Szoledar eleste körüli kommunikáció” #moszkvater
„Az elvakult oroszellenesség és az információs háború szörnyű vegyülésének példája a Szoledar eleste körüli kommunikáció”
Fotó:EUROPRESS/Diego Herrera Carcedo/ANADOLU AGENCY/AFP

Járom a különböző tévécsatornák vitaműsorait, olvasom, nézem a médiát, beszélek emberekkel, és csak kapkodom a fejem. Azt már megszoktam, hogy a háború kérdése egyfajta új térdeléssé, az identitáspolitika részévé vált. Míg az egyik oldal valamiféle felsőbbrendűséget sugározva a kulturlény velejárójának tartja, hogy térdel, kitűzi az ukrán zászlót, és beleélve magát e szerepbe, a hatás kedvéért önkéntelenül is elmorzsol egy-egy könnycseppet, addig a másik harcosan és dacosan akkor sem térdel, és a ló túlsó oldalára átesve sokszor verbálisan az áldozaton veri le még a fenti kétségkívül idegesítő magatartást is. S ez akkor sem szép, ha az ukrán vezetők finoman szólva is megosztják kijelentéseikkel, viselkedésükkel a világot. De őket mégiscsak megtámadták, még ha az előtte ők és nyugati védelmezőik, bujtogatóik is sokat tettek azért, hogy idáig fajuljon a helyzet. Az egyik pillanatról a másikra ukránná lett politikusok, elemzők, újságírók és átlagemberek védelmére azonban még ez sem hozható fel. Belőlük kék-sárga zászlók mögött inkább csak az Oroszországgal kapcsolatos előítéletek, ellenérzések, a ruszofóbia bugyog fel. S mint tudjuk a gyűlölet nem csak rossz tanácsadó, de rendkívüli módon gátolja is a tisztánlátást.

„Sokszor már olyan érzésem van, mintha rossz helyen hajtottam volna fel az autópályára, és szembe mennék a forgalommal. Aztán megint megpróbálom egymás mellé rakni a tényeket, és ebből összerakni a nagyképet, és megnyugszom, hogy a hiba nem az én készülékemben van”

Mert ha a nyugati, beleértve természetesen a magyarországi atlantista-liberális – megjegyzem, itt nem is az ideológiai irányultság, hanem a kérdést az identitás részévé tevő szurkolói attitűd a fontos – fősodort hallgatom, akkor joggal  gondolhatnám, hogy az ukrán csapatok már nem is Moszkva alatt, hanem legalább az Uralnál vannak, Oroszország megrogyott, szétesőben van, az elit és a társadalom is fellázadt a Kreml ellen, Putyinnak pedig az a nagy szerencséje, hogy már nem is él. Közben a demokrácia védőbástyájaként Ukrajna védi Európát a durva ázsiai hordáktól, és már csak kicsit kell kitartani, aztán itt a győzelem. Nem is folytatom tovább, mert még elhiszik. Enélkül is sokan élnek ebben a kábulatban, a morális felsőbbrendűségtől áthatott burokban, és hiszik, hogy a világ csakis az orosz agresszió miatt szenved, egyébként minden rendben lenne.

„Az elvakult oroszellenesség és az információs háború szörnyű vegyülésének példája a Szoledar eleste körüli kommunikáció”

Vannak, akik el sem ismerik, hogy a város elesett. Még Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadónak sem hisznek, aki már napokkal ezelőtt elmondta, hogy menekülnek a csapataik. A frontról bejelentkező katonáknak sem, akik a Bankovát (itt van az elnök és adminisztrációja) átkozzák, amiért megint otthagyták őket megfagyni, kilátástalan helyzetben szemben a gránát esővel komponáló „muzsikusokkal” (Vagner csoport). Tény, hogy Prigozsin a babérok learatásának lázában egy kicsit talán elsiette a bejelentést, ez a lényegen nem változtatott, értelmetlen kétségbeesetten az utóvéd harcokba kapaszkodni, remélve, hogy csoda történik, és nem következik be az elkerülhetetlen. De, az már bekövetkezett. A figyelem már Bahmutra/Artyomovszkra irányul, és a tét pedig az, hogy e csomópont várható behúzása után megkezdődhet az utolsó, legvéresebb ütközet az egész Donbassz uralásáért.

„Érdekes, hogy az orosz háborús párt hasonló esetben – fejvesztett visszavonulás a harkivi fronton és Herszon szervezett kiürítése – a saját vezetését és tábornokait kezdte keresztre feszíteni, és nem rózsaszínre, hanem még sötétebbre festette a valóságot”

Mások magukban már elkönyvelték, hogy Szoledar elesett, és a város „lefokozásával”, a történtek jelentőségének kisebbítésével könnyítik meg az ukrán vereség elfogadását, és/vagy ezzel a propagandával igyekeznek fenntartani a lelkesedést. „Ez egy 10 ezres kisváros, semmi több” – vetik oda nyugodtságot színlelve, és felsorolva a még innen nyugatra és délre lévő védelmi vonalakat. Ehhez még megdönthetetlen érvként hozzácsapják, hogy a fél éve győzelmekben hiányt szenvedő orosz propaganda nagyítja csupán fel a Szoledar elestét. Joggal teszik fel erre reagálva sokan a kérdést, ha nincs jelentősége az egésznek, akkor miért fúj riadót az összes atlantista médium? Miért hazudoznak éppen erről Kijevben? Azt, hogy nagy a baj, jól mutatja az elmúlt napok erőltetett, valójában kétségbeesett ukrán kommunikációja, benne a hamis hírek egyre növekvő számával. De azt is felvethetnénk, hogy miért volt Szoledár egy hónapja ugyanezekben a körökben még kulcsfontosságú város? Vagy miért védte az ukrán hadsereg szinte az utolsó katonáig, elveszítve csak itt nagyjából 10 ezer harcost, és akkor még nem beszéltünk a sebesültekről, megnyomorodottakról, akik még vannak vagy 15 ezren. Most a veszteségek körüli számháborúba ne menjünk bele, az megér egy külön misét!

„Fogadjuk el, hogy Szoledar birtoklása stratégiai értelemben nagyon is fontos. Méghozzá a 15 kilométerre lévő még fontosabb Bahmut/Artyomovszk ostroma miatt. Ezzel újabb utánpótlási vonalat vágtak el, és északról bekeríthetik Bahmutot, a Kramatorszk-Szlavjanszk erődvonal előtti utolsó bástyát. Ennek az utolsó erődvonalnak az áttörése pedig egyet jelenthet az ukrán hadsereg megtörésével, S ez tudjuk, hogy mit jelent”

Tudják ezt nagyon sokan azok közül, akik most megpróbálják elmismásolni Szoledar elveszítésének a jelentőségét. Köreikben jobb híján az a trendi narratíva, hogy elfoglalták, de hogyan! Romokban a város. Ez a felszabadítás orosz módra? Hadd jegyezzzem meg, hogy ez az olvasat ellentmond annak szintén e körökben hangoztatott nézetnek, miszerint nincsenek is akkora ukrán veszteségek, az oroszok jobban hullottak. Ráadásul elfelejtik, hogy háború van, és minden háborúban ez a sorsa az erőd rendszereknek, erődvárosokká tett településeknek. Lásd például a Monte Cassinó-i csatát vagy Budapest ostromát. Ezért jobb a béke, mint a háború! Ez most háború, a háború pedig csúnya dolog. Ebben nincsenek jók. Csak áldozatok és túlélők. Sajnos!

„De a háborúhoz tartozik a jelenlegihez hasonló irtózatos információs zaj is, amely tudatosan takarja el a történteket, manipulál és összezavar”

Ennek a része az elsősorban a brit titkosszolgálat által terjesztett narratíva Putyinról. Most éppen azt sugallják, hogy majd bíróság elé állítják, de ha nem, akkor otthon megbuktatják. Vagy ha ezt sem, akkor majd a már „biztos forrásból” felvezetett vagy 40 halálos betegsége elviszi. Ebbe a sorba helyezik – tévesen – a hadseregen belül a hatékonyság növelése érdekében végrehajtott átszervezést, a „különleges katonai művelet” Geraszimov vezérkari főnök felelősségi körébe helyezését. Azt is mondhatnánk, hogy ki nem mondottan, de a különlegesről háborús szintre emelték a műveletet. De komoly szakértők állítják azt is, hogy Oroszország nem a Nyugattal áll szemben Ukrajnában. Majd egy mondattal később elmondják, hogy 53 ország támogatja Kijevet fegyverrel, felderítési információkkal és dollár milliárdokkal. Szóval, akkor mi van? S a példákat még sorolhatnám a nyugati fegyver szállításokkal kapcsolatos csodavárástól, pontosabban ennek sugallásától az orosz készletek állítólagos kifogyásáig. A végeredmény, hogy az Oroszországról és az Ukrajnában dúló háborúról alkotott nyugati kép távol áll a valóságtól.

Nem tudom, meddig lehet hülyíteni az embereket! Aki józanul gondolkozik, az átlát ezen a propagandán, aki pedig e morális felsőbbrendűséggel átitatott, erősen ruszofób burokban érzi jól magát, az megerősítve érzi magát. Aztán majd meglepődik, mikor szembe jön a valóság.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.