//Vérrel szerzett szabadság…
Az 1989-es romániai forradalom Temesváron robbant ki #moszkvater

Vérrel szerzett szabadság…

MEGOSZTÁS

Egy temesvári református lelkész hívei indították el 1989. december 16-án azt a folyamatot, amely Kelet-Európa legkeményebb diktatúrájának vetett véget. Ám amíg a többi kommunista országban szinte vér nélkül győztek a demokratikus erők, addig Romániában több mint 1100 ember veszítette el az életet a napokig tartó harcokban.

Az 1989-es romániai forradalom Temesváron robbant ki #moszkvater
Az 1989-es romániai forradalom Temesváron robbant ki
Fotó:Fortepan/Urbán Tamás

Az 1989-es rendszerváltó forradalmak és megmozdulásokból egyértelműen a romániai volt a legvéresebb. A kommunista rendszer erőszakszervezeteinek áldozatai azonban nem hiába ontották vérüket, ugyanis az ország gyűlölt diktátorát, Nicolae Ceaușescut és feleségét Elena Ceaușescut elűzték és kivégezték. Mellettük az egykori kommunista vezetők egy részét is kivégezték. Pedig a harminc esztendeje történt ezt megelőző események nem jelezték előre, hogy 1989 decembere és karácsonya fegyverropogástól lesz hangos Romániában.

„Igaz, utólag belegondolva esély sem volt békés úton lezárni a Ceausescu-érát”

A kondukátor 1965-ben került a Román Kommunista Párt, majd két évvel később a román állam élére. Sokáig népszerű volt, hiszen többször ellenállt a szovjet iránymutatásnak, így például 1968-ban nem vett részt a prágai tavasz eltiprásában, vagy 1984-ben a szocialista országok közül egyedül Románia vett részt a Los Angeles-i olimpián. Szinte már-már példaként emlegették Ceaușescut a Vasfüggönyön innen. Ám a román vezető kiterjedt besúgóhálózata és hatalmának támasza, a Securitate segítségével a sztálini diktatúrával és személyi kultusszal vetekedő rendszer hozott létre, ami nemzetközileg egyre jobban elszigetelte a román államot.

„A nép gyűlölte a „Kárpátok géniuszát”, aki a hatalmi csúcspozíciókba a családtagjait rakta”

Felesége, Elena lett mindenben a helyettese, fia Nicu bekerült a legszűkebb pártvezetésbe, míg a fivérei a hadsereget és a titkosrendőrséget irányították. A teljes gazdasági önállóság elérése érdekében Ceausescu törlesztette Románia teljes államadósságát, de cserébe a boltokból eltűntek az áruk, az emberek éheztek, a lakásokban hideg volt. Amikor pedig beindította a település-szisztematizálási, közkeletű nevén falurombolási programját, megtörtént az, amire a kiépített diktatúrájában szinte senki sem számított. Felszínre tört az addig elfojtott népharag, és 1987. november 15-én hatalmas tüntetés kezdődött Brassóban a rendszer ellen.

A román és magyar nemzetiségű munkások és diákok kétnyelvű transzparensekkel tiltakoztak az egyre romló életkörülmények és a rendszer kiszolgáló hatóságok ellen. Kezdetben a felkelők csak az élelmiszerhiány, nélkülözés elleni jelszavakat skandáltak, de idővel ez átcsapott politikai követelésekbe.

„A brassói volt az első felkelés, melyen elhangzott a „Le Ceaușescuval” és „Le a kommunizmussal”

Amikor a biztonsági és rendőri erők nekitámadtak a tömegnek, azok megtámadták a városi pártházat. A megmozdulást a katonaság verte le, és véres megtorlást – több mint háromszáz embert tartóztattak le – végül a nagy nemzetközi felháborodás akadályozta meg, holott a hatalom a felkelők kivégzését követelte.

Sokan a brassói tüntetést tartják a kiindulópontnak a rendszerellenes forradalom későbbi kirobbanásához, ami abból a szempontból igaz is lehet, hogy ekkor mertek először nyíltan szembefordulni Ceausescu diktatúrájával. A harag tovább forrt az emberekben, és sejteni lehetett, elég lesz egy szikra, és robbanni fog minden. És így is lett.

Amikor 1989. december 16-án, Temesváron a rendszer megpróbálta elhurcolni és kilakoltatni a romániai magyarság sérelmei, a falurombolás miatt szavát felemelő Tőkés László református lelkészt, magyar és román nemzetiségű hívők élőláncot alkotva akadályozták meg elhurcolását a templomából.

„A hatóság mégis elvitte Tőkést, és az élőláncból tüntetés lett, és a tömeg behatolt a Temes Megyei Tanács épületébe. Kidobálták és tűzre vetették a diktátor képeit és könyveit”

A kivezényelt rendőrök, katonák, karhatalmisták a tüntetők közé lőttek, a sortűz számos halálos áldozatot követelt. Az összecsapások másnap újra kezdődtek. A katonák pedig éleslőszert használtak, több tüntetőt is lelőttek. Az utcai harcok során a temesváriak Molotov koktéllal próbálták megállítani a hadsereg páncélosait. Ceausescu sürgősen távkonferenciát hív össze a temesvári döntéshozókkal. A diktátor 17.30 óra környékén adta ki a parancsot, hogy lőjenek a civilek közzé.

„Temesváron minden csapat éleslőszert kap. Fel kell őket szólítani, és aki nem veti alá magát, azt rendkívüli állapotnak kell tekinteni, és alkalmazni kell a törvényt. Temesváron a székházat is megtámadták, nem válaszoltak rá, a másik orcájukat is odafordították, mintha Jézus Krisztus lennének…  A humanizmus nem jelent azt, hogy bárki megadja magát, vagy lepaktál az ellenséggel. A humanizmus a nép, az ország és a kommunizmus védelmét jelenti. Minden katonai egység riadókészültségben van, és háborús felszerelést kap. Senki sem távozik éleslőszer nélkül. Minden egység a felszereléshez tartozó könnyű-fegyverzettel, harci fegyverzettel vonul ki” – mondta Ceausescu, aki azt követelte, hogy egy órán belül állítsák helyre a rendet. A kiadott parancsnak megfelelően Ion Coman, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára egy óra után a következő üzenetet küldte a diktátornak:

„Már elkezdődött a tűzharc. Coman jelenti önnek… Újra jelentem, parancsot adtam, hogy tüzeljenek. Vége!”

Temesváron aznap délután elestek az első áldozatok, összesen 68 halott maradt az utcákon. Másnap, Elena Ceausescu parancsára, végrehajtották a Rózsa-műveletet, melynek nyomán a halottasházban lévő 44 áldozatot egy teherautón a bukaresti Hamu Krematóriumba szállították, ahol elégették őket, hogy eltüntessék a vérengzés nyomait. A Securitate egységei a kórházakba is utánamentek a sebesülteknek, és ott helyben lőtték le őket. December 18-án Temes megyében kihirdették a rendkívüli állapotot, ennek ellenére a tüntetések más városokra is átterjedtek, az összecsapások pedig folytatódtak Temesváron. December 21-én a hírhedt Zsíl-völgyi bányászokat az államhatalom vonatokkal szállította a városba, hogy szétverjék a tüntetéseket. Ceausesuék számítása azonban nem jött be, mert a Temesvárra érkező bányászok többsége átállt a forradalmárokhoz.

A következő napokban a megmozdulások számos más városra átterjedtek, és az egyre eldurvuló helyzet ellenére Ceausescu csak a teheráni útjából hazautazva próbálta menteni a rendszerét. Televíziós beszédében kijelentette, hogy reakciós körök és idegen titkosszolgálatok szervezésében huligán elemek provokáltak összeütközéseket.

„Majd december 21-én az általa összehívott bukaresti nagygyűlésen hiába dicsőítette a rendszerét és ígért béremelést az embereknek, a forradalmat már nem lehetett megállítani”

Beszédét füttyszó és petárdarobbanások hangja zavarta meg, a tévéadás megszakadt, a tanácstalan elnök-pártfőtitkár ekkor berekesztette a gyűlést. Ám a tömeg nem mozdult, sőt egyre nagyobb létszámban ellepte a bukaresti utcákat, antikommunista és Ceausescu-ellenes jelszavakat kiabált, Temesvárt és a szabadságot éltette. Az utcákon a fővárosban is megkezdődtek a fegyveres összecsapások, ráadásul hasonló események játszódtak le Aradon, Kolozsváron, Brassóban, Iasiban és Nagyszebenben is.

A fordulópont december 22-én következett be, amikor Vasile Milea honvédelmi miniszter öngyilkosságot követett el, mert nem akart a tömegbe lövetni. Sokan állították, nem önkezűleg végzett magával, hanem Ceausescu parancsára meggyilkolták. Halálhírére a hadsereg a felkelők oldalára állt át. Megkezdődött a harc a diktátor feltétlen híveiből álló Securitate-egységek ellen. Utóbbiak December 23-án és 24-én ellentámadást indítottak, Bukarest különböző kulcsfontosságú pontjait próbálták elfoglalni, de sikertelenül. A Ceausescu-házaspár már korábban helikopteren elmenekült a fővárosból, 22-én délután előbb földre kényszerítették majd elfogták őket Tirgovistében.

„December 24-én Ion Iliescu, a frissen kinevezett kormányfő, rendeletben hagyta jóvá a Nicolae és Elena Ceausescu rögtönítélő bíróság elé állítását”

A tárgyaláson a házaspárt bűnösnek találták népirtásban, az államhatalom aláásásában, közvagyon rombolásában és a nemzetgazdaság lezüllesztésében, mindezekért halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket, amit aztán nem sokkal később végre is hajtottak. A perről és a kivégzésről készült felvételeket másnap bemutatták a televízióban, és ezt követően a fegyveres összecsapások lényegében megszűntek. Győzött Romániában a forradalom.

Tőkés László református lelkész igehirdetése 1990-ben Marosvásárhelyen #moszkvater
Tőkés László református lelkész igehirdetése 1990-ben Marosvásárhelyen
Fotó:Fortepan/Szalay Zoltán

Öt esztendővel ezelőtt Tőkés László úgy nyilatkozott, nem volt törvényszerű, hogy a 30 évvel ezelőtti kelet-közép-európai átalakulások sorában Nicolae Ceausescu diktatúrája is megdől. A román diktátor bukásához vezető temesvári népfelkelés elindítója úgy vélekedett, a kedvező környezet csupán elősegítette, hogy „spontán és öntörvényű” harca – melyben temesvári gyülekezetét is maga mellett tudhatta – sikeres legyen. Tőkés hozzátette, arról nem is álmodott, hogy éppen az ő ellenállása vezet el a Ceausescu-diktatúra bukásához. Szerinte hosszú érlelődési folyamat vezetett a népfelkelésbe torkolló temesvári ellenállásba, aminek Ceausescu falurombolási terve adott erős lendületet. Ugyanakkor azt nem zárta ki, hogy az eseményeket a titkosszolgálatok is befolyásolták. Igaz, ő csak a román titkosszolgálat, a Securitate jelenlétét érzékelte.

„A harcunk a miénk volt, és hogyha ebbe bele is szóltak titkosszolgálati tényezők, azok nem előidézői, hanem kedvező körülményt teremtő tényezői voltak a mi öntörvényű, spontán fellépésünknek. Akiket harcostársnak hittem, de a dokumentumok szerint az ellenfél szolgálatában álltak, csak nehezítették a küzdelmünket, de nem akadályozhatták azt meg”

– jelentette ki Tőkés László.

Az 1989-es romániai forradalom első áldozata egyébként Újvárossy Ernő, Tőkés László egyik legközelebbi munkatársa volt. Újvárossy máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1989 szeptemberében. Holttestét három nappal eltűnése után találták meg a Temesvárral szomszédos Vadász erdőben. A rendőrség egy nappal a bejelentés után sem szállíttatta el a holttestet, és azt csak zárt koporsóban adta át a családnak. Újvárossy Ernő eltűnése előtt a Securitate fenyegetésére panaszkodott Tőkés Lászlónak. A román rendszerváltás halálos áldozatainak száma 1.104 fő, a sebesülteké 3.352 fő.

Források:

MTVA sajtóarchívuma

Wikipédia: A román forradalom

Bárdi Nándor-Gidó Attila-Novák Csaba-Zoltán: Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989-1990).

Kárpáti Ferenc: A román forradalom és Magyarország 1989

Tőkés László: Temesvár ostroma 1989

Mandics György: Temesvári Golgota

Alex Mihai Stoenescu történész (AMS) cikksorozata

MEGOSZTÁS