„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A moldovai politika legutóbbi néhány éve mintha az ukrán belpolitika 2014 előtti és 2014 utáni jellemzőit ötvözné”
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP
Moldovát hosszú ideig háromosztatú politikai rendszer jellemezte. Az oroszbarátnak tartott szocialistákkal és kommunistákkal ellentétes oldalon a köztársaság euroatlanti integrációját és akár Romániával való egyesülését is támogató blokk állt, közöttük pedig egy oligarchikus tömb, az ország de facto urának tartott Vladimir Plahotniuc oligarcha Demokrata Pártja. 2019-ben azonban a szocialisták és a nyugatosok váratlanul szövetségre léptek, amelynek egy elhúzódó politikai és alkotmányos válság, és nem mellesleg a Demokrata Párt összeomlása lett az eredménye. Plahotniuc kénytelen volt elhagyni az országot, rövidesen pedig eljárások sora indult ellene, a 2010-es évek korrupciós ügyei pedig máig meghatározó témáját jelentik a moldovai közbeszédnek.
„Ami viszont még inkább meghatározóvá vált, az az ország geopolitikai és kulturális irányultságáról folytatott vita”
Ha a 2010-es éveket Moldova lassú és tét nélküli európai közeledése jellemezte, amelynek fő eredménye a vízummentesség elérése és a társulási egyezmény aláírása volt. Az ország gazdasági és politikai állapotára, valamint a vitatott státusú keleti területekre tekintettel pedig nem igazán tűnt valószínűnek, hogy a közeljövőben Moldova ennél messzebb juthat az integráció útján. Miután azonban 2019-ben az ország politikai élete kétpólusúvá vált, az ezzel kapcsolatos viták is kiéleződtek.
„A moldovai politika legutóbbi néhány éve mintha az ukrán belpolitika 2014 előtti és 2014 utáni jellemzőit ötvözné”
Egyrészt adva van egy örök vita tárgyát képező szakadár terület – Transznisztria, azaz a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság –, amely az Oroszországgal való viszony kérdésének is különös súlyt ad. Másrészt, nem kis részben nyugati segítséggel egyre nőtt az Európa-párti, nyugatos erők hatalma, ez az irányvonal azonban korántsem tudott olyan kizárólagossá válni, mint a Majdan utáni Ukrajnában.
A nyugatos Cselekvés és Szolidaritás Párt (PAS) jelöltje, Maia Sandu 2020-ban és 2024-ben is győzni tudott az elnökválasztáson – előbb a hivatalban lévő elnökkel, a szocialista Igor Dodonnal, majd a szintén a szocialisták által támogatott volt főügyésszel, Aleksandr Stoyanogluval szemben –, maga a párt pedig egyedüli többséget szerzett a 2021-es parlamenti választáson is.
„Azonban az ország lakosságának többségét leginkább érintő és érdeklő problémákkal – mint a COVID és a szomszédban zajló háború által tetézett gazdasági nehézségek és energetikai krízis, vagy a mindent átható korrupció – érdemben nem sokat tudtak kezdeni. Így aztán a PAS fő és mondhatni egyedüli üzenetévé az vált, hogy ők élvezik Európa támogatását, ellenfeleik ezzel szemben Moszkva karjaiba löknék az országot”
Ennek az üzenetnek a hatékonysága azonban kérdéses, hiába vált az ország 2022-ben hirtelen hivatalosan is EU-tagjelöltté. Moldova lakossága – főleg az ukrajnai háborúval szembesülve -meglehetősen megosztott az európai integráció kérdésében. Arról nem is beszélve, hogy ez gyakran nehezen elválasztható a Romániával való integráció kérdésétől. Utóbbi irányvonalra jellemző, hogy 2023-ban az ország alkotmányában is románra cserélték Moldova hivatalos nyelvének nevét a moldáv helyett. A moldovai társadalom megosztottságára jellemző a tavalyi, Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos referendum eredménye, amelyben a támogató és ellenző szavazatok fej-fej mellett végeztek, az Európa-pártiak csekély, hozzávetőlegesen 10 ezer szavazatos győzelmét hozva, másfél millió leadott szavazat mellett.
„Az idei közvélemény-kutatások is megosztottságról árulkodnak. A legtöbb kutatás szerint a kormánypárt és első számú kihívói hasonló támogatottságnak örvendenek, ami, ha a választások eredményei is tükrözik majd, a PAS egyedüli többségének elvesztésével jár majd”
Ezt pedig Sanduék nagyon nem szeretnék, hiszen a parlament jogkörei szélesebbek az elnökénél, és így mindent meg is tesznek azért, hogy elkerüljék a vereséget. Egyik feltörekvő riválisukat, a Győzelem nevű politikai blokkot például el sem engedte indulni a választási bizottság, mind a szövetség együttes, mind annak tagjainak önálló indulását elutasította. Ennek a pártnak az orosz emigrációban élő, hazájában a legnagyobb korrupciós ügyekben eljárás alatt álló Ilan Shor a tulajdonképpeni vezetője, távollétében azonban Evgeniya Guţul, Gagauzia vezetője állt volna a lista élén. Utóbbi nem csak a választási regisztráció elutasítása miatt nem fog sikerülni, de azért sem, mert Guţult letartóztatták és augusztusban hét év börtönre ítélték tiltott kampányfinanszírozás miatt.
„Itt érdemes megemlíteni Gagauzia kérdését is”
A türk nyelvű, de többségükben ortodox keresztény gagauzok a Szovjetunió széthullásakor törékeny megállapodásra jutottak Chișinăuval, amelynek értelmében autonómiát kaptak. A gagauzok, akárcsak a de facto önálló dnyesztermellékiek pedig természetesen minden nacionalista, jelen esetben románosító törekvésre érzékenyen reagálnak, és közülük sokan remélik, hogy Moszkva és a vele való jó viszony akadályozhatja meg Moldova Románia általi bekebelezését, és így az orosz, ukrán és gagauz nyelvű lakosság jogainak csorbulását. Gagauzia jelentős befolyással bír Moldova politikai életében, hiszen Guţul mellett a már említett Stoyanoglu is ott kezdte politikai pályáját, Guţul elődje a gagauz kormányzói székben, Irina Vlah pedig a jelenlegi legerősebb ellenzéki tömörüléshez csatlakozott.
„A Hazafias Választási Szövetséget (BEP) két volt elnök, a szocialista Igor Dodon (2016–2020) és a kommunista Vladimir Voronin (2001–2009) vezeti. A BEP kiáll az oroszokkal való jó viszony szükségessége mellett, és azzal vádolja Sanduékat, hogy belerángatnák az országot az ukrajnai háborúba”
Dodon szerint, miután Grúziát nem sikerült rávenni arra, hogy második frontot nyisson Oroszországgal szemben, ez a szerep most a háborúpárti nyugati erők tervei szerint Moldovára hárult. Így a volt elnök szerint Sandu győzelme esetén román csapatok szállnák meg az országot, a moldovai és ukrán hadsereg pedig közös művelettel számolná fel a Dnyeszter Menti Köztársaságot, ahol orosz békefenntartó erők állomásoznak. Így ez jó eséllyel az Oroszországgal való közvetlen összeütközéshez vezetne. Sandu ezzel szemben a maga részéről azt állítja, Dodonék győzelme esetén sodródna háborúba az ország, mivel Moldova hátba támadná Ukrajnát.
„A Sandu által felvázolt forgatókönyvnek sincs túl nagy realitása”
Bár a háború kitörése óta időről időre felmerült, hogy a dnyesztermelléki orosz csapatok támadást mérhetnek Ukrajnára egy Odessza elleni orosz műveletet támogatva, ennek esélye a háború első napjait leszámítva szinte nulla volt. Transznisztria teljesen el van vágva az oroszoktól, az ott álló csapatok létszáma csekély, felszerelésük pedig nem elegendő egy ilyen jellegű művelethez, így egy ilyen öngyilkos akció csak a szakadár köztársaság felszámolásával végződhetne. Ezen a moldovai hadsereg támogatása sem változtatna érdemben, ha pedig a jövőben az oroszok maguk érnék el Odesszát az ukrán erők valamiféle összeomlása következtében, akkor vélhetően már nem lenne nagy szükségük sem Moldova, sem Transznisztria támogatására.
„A Dodon által vázoltakkal szemben is sok minden szól”
A NATO a harcias retorikája mellett is szeretné elkerülni a közvetlen összeütközést Oroszországgal, Románia támogatása nélkül pedig Moldova sem vágna bele egy ilyen akcióba. Még akkor sem, ha Ukrajna is támogatná azt, márpedig Kijevnek jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy egy számára jelentéktelen ponton nyisson újabb frontot.
Csakhogy, egyrészt az ukránokra jellemző, hogy a műveleteiknél a média felé való eladhatóság ugyanannyira számít, mint a stratégiai szempontok, egy Transznisztria elleni hadjárat pedig elvileg könnyű győzelemmel kecsegtet, ami Oroszországnak presztízsveszteséget okozna. Másrészt pedig Sandu vélheti úgy, hogy az Európa és Oroszország között már fennálló feszültség jó alkalmat kínál a dnyesztermelléki kérdés végső rendezésére, Oroszországnak pedig nincs valódi lehetősége arra, hogy ezt megakadályozza.
„A konfliktus kockázatai mellett pedig azzal is számolhatnának, hogy végső soron Ukrajnában is az Oroszországgal való nyílt konfrontáció volt az, amely 2014 után végleg megerősítette az ország nyugati orientációját és stabil társadalmi többséget hozott létre ebben a kérdésben”
Akárhogy is, sem Kijev, sem Chișinău nem vágna bele egy ilyen műveletbe a nyugati szövetségeseik jóváhagyása nélkül. Így ez a forgatókönyv is inkább csak akkor válhat valósággá, ha az orosz csapatok harctéri helyzete jelentősen romlana, a nyugatiak Oroszországgal szembeni óvatossága tovább csökkenne és az ukránok csapatokat tudnának felszabadítani ezen művelet támogatására. Jelenleg nem úgy tűnik, hogy ezekre sor kerülne.
„Ahogy az is kérdéses, hogy bárki is végezzen az első helyen, ki alakíthat majd végül kormányt”
A legtöbb felmérés legfeljebb csak 30–35 százalék körüli eredményt jósol a két nagy erőnek, a parlamentbe pedig még legalább két másik párt bejutása is várható. Az egyik az Alternatíva, amelyet Ion Ceban, a főváros polgármestere vezet és amelyet Stoyanoglu is támogat. Ez a párt programja szerint szintén az európai integráció híve, Sanduék azonban azzal vádolják, hogy csak Oroszország egyik proxyjáról van szó, amelynek célja, hogy szavazatokat raboljon a PAS-tól. A másik párt egy korábban oroszbarát jelöltként ismert populista politikus, Bălți városának volt polgármestere, Renato Usatîi pártja, a Mi Pártunk (PN). A pártvezető azonban pár éve „kegyvesztetté” vált Oroszországban, eljárás is indult ellene, és azóta Dodon egyik éles kritikusává vált – miközben üzenetei hasonlóak a szocialistákéhoz. Így, míg az elvileg Európa-párti Alternatívát oroszbarátsággal vádolják, az oroszbarátnak tűnő PN riválisai szerint Sanduék érdekeiben lép fel, és annak kihívóitól rabol szavazatokat.
„ Akárhogy is, ez a két homályos hátterű párt lehet majd a királycsináló, mivel egyikük vagy akár mindkettejük nélkül egyik <nagy> sem tud majd várhatóan kormányt alakítani”
De mi is a választások tétje? Ha Sanduék meg tudják erősíteni hatalmukat, jó eséllyel Ukrajna háború előtti lépéseit másolva tovább folytatnák a vélt vagy valós oroszbarát erők elleni fellépést, bevetve a jól ismert korrupcióellenes szervezetek teljes eszköztárát, és persze élvezve az Európai Unió vezetésének támogatását.
Erre utal az is, hogy hosszú évek emigrációja után sikerült hazahozatni a cikk elején említett Plahotniucot, aki vélhetően a moldovai politikai élet bármelyik képviselőjével szemben érdekes információkat tud megosztani büntetése enyhítése érdekében. Plahotniucot többmilliárd dollár elsikkasztásával és tisztára mosásával, illetve az ebben való segédkezéssel vádolják, neve felmerült mindhárom (!) ellenzéki erő finanszírozása kapcsán (persze bizonyítékok nélkül), és érintett a Dodonnal szemben felhozott vádakban is. A volt elnök évekkel ezelőtt tőle fogadhatott el jelentős összegeket kampánya finanszírozására.
„Ezzel párhuzamosan folytatnák az ország nyugati irányba fordítását, a Romániával való közeledést, amivel nemcsak a Transznisztria körüli állóvizet kavarhatnák fel, de Gagauziában is növekedhetne a feszültség”
Persze, Dodonék győzelme sem kecsegtet paradicsomi állapotokkal. Az elnök és a parlament közötti feszültség vélhetően némi bénultságot okozna a moldovai politikában, a szocialisták semlegességre irányuló politikája az ukrajnai konfliktusban vélhetően Kijevvel és Brüsszellel is konfrontálná Chișinău-t. A Románia és Ukrajna közé szorított ország így a választások eredményétől függetlenül elsősorban az ukrajnai háború mielőbbi lezárultában bízhat, amely talán lehetőséget adna az elmúlt években felkorbácsolt indulatok lecsillapítására, és a kapcsolatok minden irányban való rendezésére. Az orosz földgáz és Moldova régóta vitákkal terhelt kapcsolatának kérdéséről nem is beszélve. Egy esetleges eszkaláció ugyanis jó eséllyel elsők közt sodorná magával a kis posztszovjet köztársaságot.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Ha a nyugat az EU-val az élen nem fokozza a helyzetet Moldovában pénzzel, nyomással, hitegetéssel és csalással, ahogy azt tette korábban Ukrajnában, Moldova nem jut Ukrajna sorsára, különösen mert nem lesz aki a dnyesztermelléki oroszokat és velük Putyint ismét provokálja. A megúszásnak kicsi az esélye, mert a háborút az európai elit a túlélése érdekében mindenképp folytatja, ha már Ukrajnában vesztésre áll, és nem megy fényesen az eszkalációja.
Ugyanis amatőrökre bízták a drónreptetéseket, viszont csapatokkal Ukrajnába menni nem mernek, mert félnek hogy ott az oroszok agyon csapák őket, viszont atomháborút ők sem akarnak. Így hát újabb proxit keresnek maguknak, olyat, akit maguk helyett háborúba küldhetnek kiszélesítve a frontokat, és nem engedve lankadni a harcokat, amiről majd legfőképp Románia tehet, de a többiek is vastagon beletenyerelnek.
Felkészül: Kalinyingrád és Litvánia Lengyelországot is bevonva.