„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Király Tibor László írása a #moszkvater.com számára
Medve tehát van, létezik. Az általa okozható veszély talán akkor, ha peched van. A veszély igazán akkor jelentkezik, ha betolakodsz a megjelölt területére, vagy egy darabot akarsz kihasítani belőle, esetleg bántod a kölykeit, vagy provokálod. Egyébként békén hagy.
„A medve viszonylatában kétféle ember van. Az egyik rögeszmés, ősi, állati ösztönökkel végleg el akarja pusztítani. A másik évszázadok óta egymás mellett, együtt él a medvével. Az előbbi típus általában városi, <környezetvédő>, zöld emberke, Brüsszelből, Washingtonból, Budapestről, vagy akár Bukarestből. A másik élhet akárhol, de az biztos, hogy nem az előbbiek iskoláját járta”
Kelet-Európában minden nemzetnek vannak rossz, tragikus emlékei az 1945-től 1990-ig tartó szovjet befolyás időszakáról. Részben ez volt az alapvető oka, hogy egy új, jobb világba vetett remény egész Kelet-Európát túlnyomó többségű egyetértéssel bevitte az Európai Unióba és a NATO-ba.
A Vörös Hadsereg és a Szovjetunió jelentette fenyegetettség érzését két-három évtizedig eltakarta a NATO-ba vetett bizalom, a vélt biztonságérzet, az utazás szabadsága, és a kétségkívül javuló életkörülmények. A jólét azonban elmaradt, az Egyesült Államok szembe találta magát az alapjaiban változó globális világgal, az EU pedig ennek a változásnak a tagállamok nemzeti politikájában okozott gazdasági, ideológiai törésvonalaival szembesült.
„Nem válaszolt józan, reálpolitikai reakciókkal a bekövetkezett változásokra, Oroszország putyini átalakulását teljes mértékben a múltba ragadt, rögeszmés, hidegháborús attitűdök alapján ítélte meg. Persze a rövidlátó rögeszme, mint túlélhető betegség volna a jobbik eset. Sokkal ijesztőbb, ha ez tervezett, irányított, tudatos stratégia részükről”
A Nyugat rosszul felfogott, téves helyzetértékelése, és elképzelt jövőképének valóra váltása mostani témánk szempontjából 2014-ben a Majdanon kezdődött, Odesszában folytatódott, majd a Donbassz elleni háborúval vetették el úgy a kalapácsot, hogy Oroszország kénytelen volt kiegyenesíteni, kaszát csinálni a kalapácshoz tartozó sarlóból.
A NATO kelet-európai bővülésével Románia az Egyesült Államok szemében az egyik legfontosabb, stratégia partner lett Oroszországgal szemben.
Az ide telepített katonai bázisok fedezetében a román politikai elit, a pártok ideológiai és gazdasági felvásárlásával megszerezte a teljes román politikai rendszer lojalitását a világhódításra készülő, nyugati liberális demokrácia számára.
„Az orosz-ukrán konfliktus kirobbanásával a román politikai elit és a közvélemény is nehéz helyzetbe került”
A kelet-európai status quo bármiféle megbomlása – ugyan kevés alappal –, de olyan fenyegető változások képzetét is vizionálta, amelyekben együtt járt a területvesztés, és a Nagy-Románia törekvések lehetősége is. A határok módosítása a román politika jó részében, kimondva, kimondatlanul, nemcsak meglévő, romantikus nacionalista vágy, hanem realizálható külpolitika program.
„Románia és Moldova lehetséges egyesülésére mindkét részről voltak kormányzati szintű jelek. Ciolacu román miniszterelnök, és Maria Sandu moldovai elnök is tett erre utaló kijelentést”
Az egyesülés a román-moldáv vágyak mellett felvet súlyos kérdéseket is. Hogyan reagál erre a törekvésre az orosz ajkú Transznyisztria, a Moldovában jelenleg autonómiát élvező gagauz kisebbség, akiket Ankara támogat. Nem mellékes az sem, hogy minderre mit lép Oroszország, akinek a Dnyeszteren túli területek miatt alapvető érintettsége lenne az ilyen irányú eseményekben.
„Bármekkora szimpátia övezi is mindkét ország közvéleményében az egyesülést, az valószínűsíthető, hogy ezzel Ukrajna mellett egy olyan, újabb kelet európai tűzvészek jönne létre, amely mellett Moszkva nem mehetne el szótlanul”
Az azonban látható, hogy amekkora nyitottsággal áll Románia észak-keleti határainak megváltoztatásához, ugyanolyan félelem él a román közvéleményben a nyugati határok, azaz a magyar, vélelmezett revízió kérdésében. Ennek a kettősségnek a román állam számára egyedül akkor volna feloldása, ha az orosz-ukrán konfliktusból Amerika támogatásával Ukrajna kerülne ki olyan győztesen, és a hűségért cserében felvethető lenne a Nyugat felé Moldova annektálásának kérdése.
„Ebben a helyzetben a reális erőviszonyokat nézve, a biztonság szempontjából nem maradt más választás a román politikum számára, mint egyértelműen felsorakozni a NATO, az Egyesült Államok, a Nyugat direktívája, ideológiája és propagandája mögött”
Székelyudvarhely 2022, március
Forrás:Facebook
Amögött az ideológia mögött, amely az oroszelleneségen túl agresszívan hirdette, képviselte – sőt, a hódoltsági területén élőktől elvárta – annak a gondolkodásnak követését, amelynek számos elemét határozottan elutasítja a hagyományosan erős, ortodox vallású román többség. A keresztény értékek, hagyományos családfelfogás, férfi-nő szerep, LMBTQ, gender elutasítása, migráció elleni fellépés, ezek sokkal inkább az orosz közgondolkodással esnek egybe.
„A román politikai rendszer nagyjából ezzel a dilemmával szembesült. Nevezhetjük azonban bármilyen rövidítéssel, a román belpolitika alakulatai, a nyugati elvárásoknak való megfelelésben árnyalatnyi különbségekkel, de mindannyian egyetértettek”
Különösképpen addig, amíg a román külpolitika magabiztosságát az amerikai, katonai jelenlét garantálja. Trump Amerikájának sem érdeke, hogy lazítson ezen helyzeten. A Konstanca mellett található Mihail Kogalniceanu légi bázis felújítása és kibővítése is jelzi a Fekete-tenger térségének a fontosságát Washington számára. (Az építkezés befejezése után a bázis a körülbelül 2800 hektáros területen 10 ezer NATO katona és családjaik befogadására lesz alkalmas.)
És amíg Brüsszel és Washington is elégedett, addig lehet csúcsra járatni az állami pénzek, és vagyon elherdálását, a felelőtlen pénzszórást, a korrupciót, amely legfelső szintű gyakorlata és mintája átjárta az államigazgatás és a magánszféra rendszerét le a végekig.
A februárban megindított orosz „különleges katonai művelet” a helyzet megítélése tekintetében élesen kettéosztotta a román társadalmat. Azok, akik Putyin szándékában a nyugati demokráciára rárontó, hódító agresszoron túl látták, tisztában voltak, vagy legalább sejtették a konfliktus színfalak mögötti globalizmus érdekeit, azok egyértelműen az egész Európában felerősödő, józan, úgynevezett békepárti, Brüsszel háborús direktíváját elutasító oldalhoz csatlakoztak. Mint mindenütt, Romániában is a szélsőjobbra sorolt, nacionalista pártok lettek ennek képviselői. Különösen érdekes jelenség ez a román-magyar relációban.ű
„A történelem furcsa játéka, hogy a politika bizonyos kérdésekben közös nevezőre hozta a magyar kormányt a román jobboldallal”
A novemberi elnökválasztás eredményét törölték, májusban került sor az ismétlésre.
A fordulatokban bővelkedő események ismertek, „bájos” képét mutatva az európai és a román liberális jogfelfogásnak, a demokrácia és alkotmányosság sajátságos értelmezésének.
Románia lakosság döntött. A döntést a fellebbezéseket elutasítva a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta. Románia jövőjét így továbbra is a nagy politikai pártok osztozkodása, marakodása határozza meg annak függvényében, hogy hogyan alakul az orosz-ukrán konfliktus.
„Ha orosz részről Novorosszija valósul meg, nyilvánvaló, hogy ez rá fogja kényszeríteni a politikai elitet, hogy változtasson Oroszországhoz való ellenséges viszonyán. Bármely más estben Románia marad Amerika előretolt karja, illetve Brüsszel gyarmata”
Az AUR győzelme esetén valószínűleg a Patrióták felé vette volna az irányt Románia a szlovák-szerb-magyar együttműködés mintájára. A neoliberális Románia esetében azonban félő, hogy a nagypolitika ezzel ellentétben egy lengyel-litván-moldáv szláv szövetségi rendszer vonzásába taszítja az országot, új cordon sanitaire-ként Oroszország ellen.
„Különösen nehéz a helyzet, ha azt nézzük, hogy a Trump által képviselt, az amerikai világpolitikában, az orosz-amerikai relációban bekövetkezett változás mellett, a háború utolsó ukrán katonáig történő folytatását az az angol-francia politika követeli a legnagyobb erővel, amelynek alapvető érdeke Románia megtartása mind a politikai céljaik, mind Magyarország patriotizmusa ellen”
És ez – mint már adódott a múltban – nem sok jót tartogat Magyarország számára sem.
Mind az elnökválasztás, mind az orosz-ukrán konfliktus kapcsán foglalkoznunk kell az egységes román nemzetállamon belül mégiscsak létező, ám teljesen másként működő erdélyi magyar, illetve székely társadalom véleményével, amelynek sajátságos hátterét képezi az Ukrajnában élő kárpátaljai magyar kisebbség helyzete, amely jogállását, körülményeit tekintve megegyezik az erdélyi magyarokéval.
„Ebből kiindulva kézenfekvő kellene legyen, hogy az erdélyi magyarok politikai vezetése a diszkriminatív ukrán hatalommal szemben a kisebbség, illetve az azt támogató Oroszország pártján foglaljon állást”
Az RMDSZ, mint az egyetlen, létező, komoly szervezet azonban nincs könnyű helyzetben.Kormányzati pozíciókra aspirálva nem mehet szembe a balliberális kormány euró-atlantista, oroszellenes retorikájával. Tovább bonyolítja a helyzetét, hogy mindezt úgy kellene tennie, hogy a FIDESZ magyarországi, valamint uniós parlamenti tevékenységével se legyen túl nagy az ütközés.
2023 júniusában egy rendezvényen voltam, amit meglátogatott az egyik legfelsőbb szintű, RMDSZ-es önkormányzati elöljáró.
Az istenadta nép körbevette, mint papot a hívek, itta szavait a mezőgazdasági támogatásokról, a fellendülő turizmusról, a szép, gondtalan székely jövőről.ű
„Monológszerű előadása lélegzetvételnyi szünetében valaki megkérdezte, hogy mi a véleménye az orosz-ukrán háborúról, mi lesz még ebből? Pillanatnyi, döbbent zavar után azt válaszolta: Ezzel nekünk nem kell foglalkozni, fontosabb dolgaink is vannak”
A hadsereg főnöke, Gheorghiță Vlad tábornok azt mondja, hogy Oroszország folyamatosan távolról támadja
Romániát. Sok veszély van
Forrás: digi24.ro
Ennyi volt a válasz. Nagyjából ugyanennyi is az RMDSZ állásfoglalása is a konfliktusról, befelé, saját közössége irányába. Kitérő hallgatás. Általános kommunikációjukban Putyin egyértelmű agresszor. A kárpátaljai magyarok kérdését nem tartják kiemelt helyen. Ez talán még érthető is lenne, hogy elkerüljék a román politika szemében az estleges párhuzamba állítás vádját, opportunizmusukat azonban jelzi, hogy – ha már az előző kérdés túl forró -, akkor legalább érinthetnék az Ukrajnában élő oroszok sorsát, tragédiáját.
A székely átlagember azonban minden agymosás ellenére a reflexek, az ösztönök szintjén még ráérez igazra és hamisra. A háború első hónapjaiban, amikor még teljesen hidegzuhanyként hatott és közeli, veszélyes időket sejtettek a hírek, huszon-, harminc éves férfiak egymás között arról beszélgettek, hogy ha Románia is belekeveredik a háborúba, hogyan fogják innét elérni a magyar határt, mielőtt még lezárják azt. Az egyik városban egy angol tanárnő mondta, hogy a fiát inkább Londonba küldi a rokonokhoz, akár ne lássa évekig, csak nehogy besorozzák a katonának. A Romániában élő magyarok közül sokakat foglalkoztattak ilyen gondolatok.
„Az utca embere legfőképp félt, hogy belekeveredik egy olyan háborúba, amelyhez semmi köze, ráadásul azon az oldalon, amelyik szemben áll Orbán Viktor és Magyarország külpolitikájával. A Duna Tv-ből folyamatosan a béke hangjait hallotta, de a szűk rokoni, baráti körön kívül közvéleménnyé nem nőtt fel a háború kérdése”
A székely évezred óta katona nép volt. Mint ilyen, egyszerűen, határozottan, tradicionálisan szemléli a világot. A parancson kívül az érzései dominálnak. Mint ilyen, nézi a híreket, látja azt az oroszt, hetven fölött, a Putyint, aki hasonló katonás fegyelemmel beszél, határozottan cselekszik, védi a fajtáját… és hát ez tetszik neki.
„Vele szemben ágál, ripacskodik valaki, aki férfinak is gyenge, az erdőn egy napot sem bírna ki… és ez vezethet egy országot! A Zelenszkijről alkotott vélemény azokon az első, szerzett információkon alapul, amelyek elnöksége előtti idejéből mutatnak rá a tradicionális gondolkodás számára deviáns, irritáló jelenségre. És az érzés néha ráérzés is a valóságra”
Napjainkra mindenki hozzá szokott a háború híreihez. Az ember szinte közömbössé vált iránta. Trump színre lépése, a megelőző és az első hónapok kommunikációja azt az érzetet, reményt keltette, hogy hamarosan béke lesz. Aztán ez remény is egyre jobban szertefoszlani látszik.
Ismerik a viccet? János és Jancu régóta szomszédok. Korán kelnek, rendezik a kertet, a jószágot. Elfáradva meg-megállnak, megtárgyalva dolgokat, közben leeresztenek egy pohár jó fajta szilvát, vagy cujkát. Egyik reggel Jancu szó nélkül hátat fordít Jánosnak. Nem köszön vissza. Egész nap hallgat. Így megy ez másnap is.
Harmad János megkérdezi:
– Te, Jancu, aztán miért haragszol?
– Azért, te, mert ti annyi rosszat tettetek Avram Jancuval!
– De Jancu, az már 150 éve volt!
– No igen, de én csak tegnap tudtam meg!
„Erdélyben, a Partiumban, a román többségű helyeken – ha a politika és az annak lekötelezett <értelmiség> keltette indulatokat figyelmen kívül hagyjuk – a maradék magyarok megtanultak együtt élni, dolgozni a román többséggel. A hétköznapokban nem is jelentkezik probléma. Persze, az újság mindkét oldalon felkapja, ha mégis becsúszik valahol valami atrocitás”
A magyar többségű Székelyföldön is hasonló a helyzet, bár itt a román nyelv ismeretének hiányossága nehezíti a szót értést, de így-úgy a többségük már elboldogul. A normálisan gondolkodó, itt élő román pedig tanulgat magyarul. Sőt, ha a rendőrhöz nem agresszív, kötekedő, székely gőggel szólsz, hanem emberként kezeled, még talán magyarul is megszólal.
„Mindenkinek vannak román ismerősei, kapcsolatai. Ugyanazok a gondjaik, a problémáik, ugyanúgy érintik őket az árak, az infláció, a háború. Más a kultúránk, a szokásaink, az életmódunk, de a történelem ebbe a térbe zárt most össze bennünket. Ez van. És háborúba menni ők sem akarnak”
A jövő tekintetében pedig nem nagyon látszik más, élhető kiút, se román, se magyar számára, mint a nemzetek Európája és a hosszútávú, a kiinduló problémákat orvosló béke. A történelem XXI. századi gordiuszi csomóját átvágó kard valószínűleg Putyin kezében van, az ostobák meg Pandora szelencéjét nyitogatják. Ha észhez térne az emberiség – román, lengyel, litván, német, magyar – meg kellene próbálni inkább, bármilyen nehéznek is tűnik, kibogozni a csomót.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Szélsőségesen oroszpárti, csúsztatásoktól hemzsegő cikk. Szinte minden mondata kritikát érdemelne. De most csak két gondolatot fűzök hozzá.
Románia (Hazánkhoz hasonlóan) önként csatlakozott az EU-hoz és a NATO-hoz, nem kényszer hatására, mint korábban a szovjet (orosz) érdekszférához. Ezek után felesleges azon meglepődni, hogy osztja a nyugati országok túlnyomó többsége által képviselt álláspontot az orosz-ukrán háború kérdésében.
Nem kell a romániai magyaroknak megmondani, hogy mit gondoljanak az orosz-ukrán háborúról, meg úgy általában a világról. El tudják dönteni ők maguk is.
+1: A magyar kormánypárt örök szégyene marad, hogy a szélsőségesen nacionalista, nyíltan magyargyűlölő jelöltet támogatta az elnökválasztáson. A romániai magyarok máig nem felejtették el Gyurcsány árulását. Erre is emlékezni fognak.
Bérces Zsolt says:
Aki Orbán Viktor tihanyi beszédéből azt hallotta ki, hogy Simion támogatására szólított volna fel, az vagy komoly szövegértési problémákkal küzd, vagy pedig szándékosan manipulál, magyarul hazudik.
Orbán szimplán nem a baloldali-liberális „mindentől előre elhatárolódni” retorikát követte.
Ugyanis Orbán Viktor egyfelől közölte, hogy kitart a jószomszédi viszonyok fenntartása/lehetőség szerinti javítása mellett, amelynek része kell, hogy legyen a romániai magyar kisebbség identitás-megőrzésének biztosítása is, így nem hagyja magukra az erdélyi magyarságot, ám másfelől azt is leszögezte, hogy a magyar kormány számára az RMDSZ álláspontja a mérvadó, minden körülmények között azt támogatja.
Érdekes módon ezt a mondandót nemcsak az erdélyi magyarok, de még a románok is tökéletesen megértették — nemcsak Erdélyben, de még Bukarestben is.
Az pedig a ballibek szégyene, hogy mit és miként próbálnak kiforgatni! De Ön legalább elismeri Gyurcsány eddig oly sokat tagadott árulását — az eddigiekhez képest már ez is haladás!
Tuco says:
Orbán szó szerint ezt mondta:
„Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: »Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.« Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a magyarok, mind a románok teljes jogú tagjai az Európai Uniónak és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.”
Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Én ebből azt olvastam ki, hogy név szerint megnevezve Simiont hasonló értékrendet tulajdonít neki, mint amit maga is vall. Ez nálam támogatásnak minősül, de mint mondtam, mindenki azt gondol amit akar. Egy biztos: azt egészen biztosan nem mondta Orbán, hogy nem örülne annak, ha egy szélsőségesen nacionalista, nyíltan magyargyűlölő polizikus lenne Románia következő elnöke, mivel az semmi jót nem jelentene a magyar kisebbség számára.
Köszönöm ha elolvasta, részemről ezzel a témát lezártam.
Stier Gábor says:
Uram, nem oroszpárti. Nem az Ön ízlésének való. Értjük,de hagyjuk már ezt az új zsidózást!
Király Tibor László says:
Nem érdemes túl hosszan sorolni a különböző tényeket álláspontunk igazolására, mert ha a világ összes ide vonatkozó bizonyítékát össze is gyűjtenénk, a farizeusokat az sem győzi meg, “ha valaki föltámad a halottak közül.” (Lukács ev. 16. 31.)