//Varsó és Budapest Brüsszellel szemben
Szijjártó Péter és Zbigniew Rau külügyminiszterek találkozása Karpaczban 2021. szeptember 7-én #moszkvater

Varsó és Budapest Brüsszellel szemben

MEGOSZTÁS

A Karpaczi Gazdasági Fórum nyitónapjának kiemelt jelentőségű magyar-lengyel külügyminiszteri találkozóján a két ország tárcavezetői ismét megerősítették a régió sajátos, a nyugat-európai véleménnyel több esetben szembemenő Európa-felfogását. Bár egyelőre úgy tűnhet zavartalan a két ország közti politikai összhang, érdemes megemlíteni, hogy Varsó és Budapest céljai nem minden esetben találkoznak egymással. Tudósításunk a karpaczi fórumról.

Szijjártó Péter és Zbigniew Rau külügyminiszterek találkozása Karpaczban 2021. szeptember 7-én #moszkvater
Szijjártó Péter és Zbigniew Rau külügyminiszterek találkozása Karpaczban 2021. szeptember 7-én
Fotó:Szijjártó Péter Facebook oldala

A jubileumi Karpaczi Gazdasági Fórum nyitónapjának kiemelt vendégeiként a Kárpátok Európája alfórum „Új kihívások a nemzetközi politikában: Amerika-Európa-Oroszország-Kína” panelének keretében Szijjártó Péter magyar, illetve Zbigniew Rau lengyel külügyminiszterek tárgyalták meg a nemzetközi kapcsolatokat, Európát, illetve bővebben a két országot érintő leginkább aktuális jelenlegi kérdéseket. Mint ahogy az a panelbeszélgetés részeként Rau kifejtette a két ország nyolc társával együtt, egy hosszú évekig tartó csatlakozási folyamat végén válhattak végül 2004-ben az Európai Unió tagjaivá. Ám az az Európa a régió számára még egy, a mostanihoz képest szignifikánsan eltérő képet és gazdasági-politikai fejlődési irányt mutatott.

„Rau szerint épp ezért az Európa előtt álló legfontosabb kihívás az európai integrációs projekt és versenyképességének megmentése az elkövetkező években”

Krynica átlátszó #moszkvater

A lengyel külügyminiszter kiemelte, az egykori EK, majd EU alapját adó tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása jelen helyzetben nem működik megfelelően, amely bizonyos esetekben az egyes tagállamok által alkalmazott protekcionista intézkedésekben is megnyilvánul. Ez a közép-európai régióra vonatkozóan az integrációs perspektívák vonzerejének csökkenéséhez, sőt majdnem elhalásához vezet. Ezzel összefüggésben a másik szignifikáns problémát a régiónak az intézményrendszer túlterjeszkedése okozza, amely Rau megfogalmazásában „demokratikus felhatalmazás hiányában, az uniós alapszerződések adta hatáskörökön túlterjeszkedve magát a szabadpiacot veszélyeztetik.” Természetesen Lengyelországot érintően nem maradhatott ki a Varsó és Brüsszel közötti feszültségek gerincét adó igazságügyi reform kérdése, ahol Rau külön kritikával illette az Európai Bíróságot, miután az a reform kapcsán elmarasztaló ítéletet hozott Lengyelországgal szemben.

„Rau a fentebb említett problémákon kívül még aktívan kitért az uniós integráció lehetséges bővítésére is. Mint elmondta az Európai Unió mind a Keleti Partnerség, mind a Nyugat-Balkán esetében majdnem húsz éve lényegében egyhelyben áll, lassan becsukva az ajtót a lehetséges tagjelöltek előtt”

Ezt a fokozatosan kialakuló űrt pedig Európa tétlenségével a vele konkurens hatalmak tölthetik be, legyen szó Törökországról, Kínáról vagy éppen Oroszországról. Bár jelen helyzetben a cikkíró megjegyezné, hogy az Európával hivatalosan egy szövetségi rendszerbe tartozó az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia is ugyanakkora konkurenciaként jelenik meg az EU-val szemben, mint a fentebb említett hatalmak. A lengyel külpolitika aktuális célja, illetve fókusza fényében természetesen nem meglepő Rau elégedetlensége, hisz például Belarusz esetében Varsó – Vilniussal együtt – sokkalta erőteljesebb fellépést várt volna el az Európai Uniótól, mint ami végül materializálódott. Nem véletlenül ejtette el Rau azon halk gondolatát, amely szerint

„egy demokratikus Belarusz akár az EU tagjává is válhatna, hisz ez épp a lengyel pozíciókat, és Lengyelország súlyát erősítené”

A Nyugat-Balkán említése pedig egyfajta gesztus a magyar érdekek irányába, ám nem szabad elfelejteni, hogy Lengyelország elsődlegesen a posztszovjet térség, illetve bővebb értelemben Kelet-Európa EU-hoz közelítésében érdekelt. Bár bizonyos kérdésekben a magyar és lengyel stratégiai fókuszok eltérnek, alapvetően jelen helyzetben a két fél inkább egymás komplementereként jelenik meg.

„Kérdés a későbbiekre nézve, hogy a magyarral szemben erős európai középhatalmi álmokat dédelgető lengyel külpolitika a jövőben is folytatja-e a mainstream uniós narratívával szembeni Magyarországgal közös sajátságos útját, vagy egy esetleges kormányváltástól függetlenül bizonyos kérdésekben megváltozott érdekei miatt végül engedni fog Brüsszelnek”

Ahogy az az MTI tudósításában is megjelent, a magyar külügyminiszter lengyel kollégájával egyetértve fő fókuszként az európai bürokrácia túlterjeszkedése mellett az afganisztáni helyzet kapcsán ismét aktuálissá váló migránsválságot nevezte. Budapest és Varsó egyaránt egyetért abban, hogy nem szabad Brüsszelnek és egyben Nyugat-Európának a 2015-ben elkövetett hibákat megismételnie, mivel annak katasztrofális következményei lennének az Unió egészére. Mindezek mellett Szijjártó kiemelte, hogy a kontinens immár nem csak déli irányból, a Földközi-tenger, illetve a Balkán felől áll nyomás alatt, de megjelent egy új, keleti, Belarusz irányából érkező útvonal, amely már közvetlenül Lengyelországot érinti.

„Minden kritika mellett viszont a külügyérek egyetértettek abban, hogy országaiknak erős Európára van szükségük, ám annak nem föderatív alapokon, hanem a tagállami szuverenitáson kell alapulnia”

Hasonlóan a külügyminiszterek kiemelték a V4, illetve a Három Tenger Kezdeményezés fontosságát, és pótolhatatlanságát a szorosabb közép-európai integráció, és egyben nyugat-európai tagállamokkal szembeni érdekérvényesítés érdekében.

A magyar külügyminiszter a fent említett, alapvetően közös magyar-lengyel politikai állásfoglalásként értelmezhető panelbeszélgetésen túl a közép-kelet-európai országok gazdasági értékláncokban betöltött szerepét megvitató panelbeszélgetés részese is volt az este folyamán.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.