
Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond a Keleti Gazdasági Fórumon Vlagyivosztokban, 2026. szeptember 3-án
Fotó:EUROPRESS/Vyacheslav PROKOFYEV/POOL/AFP
Vlagyimir Putyin a Keleti Gazdasági Fórumon elmondott beszédeinek a középpontjában általában a gazdasági kérdések, ezen belül is a Távol-Kelet gazdasága és fejlődése álltak. Az elnök azonban ezúttal nem tehette meg, hogy ne foglalkozzon kiemelten az oroszokat egyre inkább nyomasztó félelmekkel. Ezek közül is kiemelkedik a mozgósítás kérdése. Putyin nyugtatóan kijelentette, nincs olyan forgatókönyv, amely ezt szükségessé tenné, és az erről szóló pletykákat információs támadásként utasította el. De az oroszokat emellett a betétek esetleges befagyasztása is aggasztja. Az elnök ostoba kitalációnak nevezve a fel-felröppenő híreket, ezt is határozottan elutasította. A harmadik aggodalomra okot adó téma az egyre végtelenebbé váló ukrajnai konfliktus kilátása volt. Itt Putyin nyitva hagyta a diplomáciai ablakot, kijelentve, hogy van esély a rendezésre, és hogy Oroszország és Ukrajna között elsősorban a biztonsági szolgálatokon keresztül élnek a kapcsolatok.
„Az üzenet tehát meglehetősen koherens volt: nem lesz tömeges besorozás, a polgárok pénze a bankokban marad, és a harcok mégis megállapodással zárulhatnak. Ez egyértelműen a lakosság, a vállalkozások és a pénzügyi piacok egyidejű megnyugtatására tett kísérlet volt a választások előestéjén, amikor a társadalom hagyományosan attól tart, hogy a legnépszerűtlenebb döntéseket a szavazás utánra halaszthatják”
Manapság azonban a Kreml egyre nehezebben tudja megnyugtatni a társadalmat. A mozgósításról szóló híresztelések például nem csak úgy a semmiből pattannak ki. A kormány bővíti digitális katonai regisztrációs infrastruktúráját, fejleszti az elektronikus behívó rendszert, és növeli a szerződéses katonák toborzását. A külföldi titkosszolgálatok és agytrösztök ezeket a fejleményeket egy lehetséges új mozgósítási hullám előkészületeiként írják le. Annak ellenére, hogy mindez önmagában még nem bizonyítja, hogy meglenne erről a politikai döntés. Azt azonban megmagyarázza, hogy az elnök ígéretei miért nem elegendők a társadalom egy részének megnyugtatására. Hasonló helyzet alakult ki a betétek körül is. Befagyasztásuk rendkívül kényes döntés lenne. Ez ugyanis egyaránt sújtaná a bankrendszert, a fogyasztást és a rubelbe vetett bizalmat. Ezt a pletykát most nemcsak a Központi Bank, a Pénzügyminisztérium és a parlamenti képviselők, hanem maga az elnök is cáfolja.
„A mai modern információs politika paradoxona azonban, hogy minél gyakrabban kényszerül a hatalom cáfolni egy riasztó forgatókönyvet, A polgárok annál inkább biztosak abban, hogy egy ilyen forgatókönyv létezik. Az emberek ilyenkor nemcsak azon kezdenek elgondolkodni, vajon tényleg igazak-e ezek a hírek, hanem azon is, hogy miért kényszerül az elnök egyáltalán megemlíteni”
Hasonlóan szkeptikusak lehetünk a háború lezárásával kapcsolatban is. Putyin azt mondja, hogy a megállapodás lehetősége továbbra is fennáll, ugyanakkor Kijev intézkedéseit állami terrorizmusnak nevezi, és elismeri, hogy azok bonyolítják a tárgyalások kilátásait. A felek manapság inkább az eszkaláció szakaszában vannak. Míg Putyin ebben a narratívában nyitva tartva az ajtót a megállapodás előtt a „jó zsaru”, addig Szergej Lavrov a „rossz zsaru” szerepét játssza. Korábban a külügyminiszter kizárta az ellenségeskedés leállítását a jelenlegi érintkezési vonal mentén, és megígérte, hogy Oroszország sokkal keményebben fog fellépni, mint korábban. S ez látszik is a támadások intenzitásában.
„A szerepek megosztása szándékos. A külvilágnak a Kreml azt üzeni, hogy a megállapodás lehetséges, de nem a jelenlegi feltételek mellett. Ukrajnának azt, hogy a konfliktus folytatásának az ára emelkedni fog. Az orosz társadalmat pedig arról biztosítják, hogy az államnak nincs szándékában új szükségállapotot bevezetni”
A fő probléma ma nem az információ hiánya, hanem a bizalom. Az elnök tagadhatja a mozgósítást, a betétek befagyasztását és a konfliktus végtelenné válását, a közbizalom helyreállítása ma már pusztán nyilatkozatokkal egyre nehezebb. Ehhez nemcsak szavakra van szükség, hanem a normalizálódás látható jeleire is. Ellenkező esetben a megnyugtató beszédek paradox módon éppen az orosz társadalom alapvető félelmeit erősítik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Ezek után már tényleg kíváncsian várom, hogy Putyin elrendeli-e ősszel az újabb mozgósítást…
Jakubovics Oziás says:
Kérdés, hogy az ottani ötödik hadiloszlop mit tud elhitetni a jónéppel. Vajon ott is annyira elhülyültek-e az emberek, mint itt? Meglátjuk.