„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Matyi Ákos írása a #moszkvater.com számára
Lyndon LaRouche
Fotó:EUROPRESS/Eckhard Herfet/dpa-Zentralbild/AFP
Lyndon LaRouche volt az egyetlen, aki már három évtizeddel ezelőtt figyelmeztetett a világ összeomló pénzügyi rendszerére. Mindezt azzal indokolta, hogy a pénzügyi és reálgazdaság elválása törvényszerűen ehhez vezet. LaRouche referencia pont azoknál az amerikai és nemzetközi szakembereknél, politikusoknál, akik egy új, az igazságon, a biztonságon és az Amerika, Kína, Oroszország és India közötti együttműködésen alapuló gazdasági modellt szeretnének létrehozni a régi Bretton Woods rendszer helyett. Tudatosan harcolt a pénzügyi manipulációk és spekulációk ellen, és felhívta a figyelmet arra, hogy a virtuális axiómákat fel kell váltani reális termeléssel, vagyonnal és gazdasági jóléttel. Gondolatait a havonta megjelenő Executiv Intelligence Review (EIR) című folyóiratban több mint 30 éven át fejtette ki, célközönsége tudatosan a világ uralkodó elitje volt.
„A LaRouche által javasolt <Eurázsiai Földhíd> vagy az <Oázis terv> gondolatokat az 1984-ben a felesége, Helga Zepp LaRouche által alapított Schiller Intézetban dolgozták ki. Az intézet határozottan ellenzi Samuel Huntingtonnak a civilizációk összecsapásáról szóló tézisét, ezzel ellentétben, a <kultúrák párbeszédét> hirdeti, és idővel a világ egyik legfontosabb gondolati műhelyévé nőtte ki magát”
Megállapította, hogy Amerika termelő gazdasága az 1971 után kialakított – és lebegő valutaváltási árfolyammal működtetett – pénzügyi rendszer a pénzügyi és a fizikai termelés teljes elkülönülése következtében elkerülhetetlenül össze fog omlani. A nevéhez fűződik az ezt jól szemléltető, LaRouche Triple Curve diagram. Úgy gondolta, hogy az összeomlással járó társadalmi és szociális tragédiákat elkerülendő, még időben teljesen át kell struktúrálni a pénzügyi rendszert.
„A második világháború után az újonnan dekolonizált országok politikai szuverenitást szereztek. De jure politikai gyarmatosításukat azonban egy de facto gazdasági gyarmatosítás váltotta fel”
Az ezen változtatni akaró New International Economy Order (NIEO) formálisan az el nem kötelezett országok Algériai találkozóján született meg, de igazi áttörésnek az 1976-ben Sri Lanka, Colomboban tartott ötödik El Nem Kötelezett Országok csúcstalálkozóját tekinthetjük, ahol 85 ország 2 milliárd embert képviselve egyégesen egy Új Világgazdasági Rend létrehozására tettek felhívást. Méghozzá egy LaRouche által 1975 áprilisában bemutatott International Development Bank (IDB.) létrehozásán keresztül, amelynek a feladata, hogy megkönnyítse a hosszú távú alacsony kamatozású hitelekkel való tőkebefektetést az iparosodott országok és az úgynevezett fejlődő országok között, és ezzel küzdjék le Afrika, Latin-Amerika és Ázsia nagy részének fejletlenségét.
Gondolkodását jól mutatja, hogy a Wall Streeten és City of Londonban rendkívül népszerű melthusianista gondolatok, az Afrika megmentésére és felemelésére az akkoriban Afrikára tervezett, már Indiában (1975-77) és Kínában (1979-2015) bevezetett erőltetett kényszersterilizáció és tudatos népesség szabályozás alternatívájaként „Afrika iparosítása” címmel felvázolt egy elképzelést.
„Az el nem kötelezett Indiát tartotta a kulcsnak, amely az Új Világgazdasági Rend (NIEO) kezdeményezés élére állhatna, azt összefoghatná és vezethetné”
India miniszterelnökével Indira Ghandival először 1982 ben találkozott több közgazdász, képviselő, valamint mágnás társaságában, és megvitatták a LaRouche általa felvázolt 40 éves tervet, amelynek a végén India ipari szuperhatalommá nőheti ki magát. Az Indian Council on World Affairsnél tartott beszédében a következőket mondta:
„Nyugat-Európa és az Egyesült Államok domináns intézményeit az úgynevezett angolszász erők irányítják, amelyek a Swiss Bank for International Settlements, IMF stb. köré csoportosulnak. Ezek az erők elhatározták, hogy nem csak összetörik a fejlődő országokat, de annak elnéptelenítéséhez gazdasági eszközöket is alkalmazni fognak”
Ezért aztán LaRouche szerint amíg ezek az intézmények uralják a világot, nincs olyan békés eszköz, amely révén a fejlődő országok Észak és Dél relációjában jelentősen fejlődhetnének. Ilyen körülmények között, minden próbálkozás csupán a kudarchoz vezető út keresése… LaRouche szerint ezért aztán be kell avatkozni a konfrontáció, a depresszió és az esetleges termonukleáris háború irányába mutató történésekbe. Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat meg lehessen akadályozni, az Új Világgazdasági Rend megvalósítására irányuló erőfeszítéseket a háború elkerülésére tett erőfeszítések közé kell helyezni.
„Mexikói elnöke, José López Portillo kérésére készített egy tervet, amelynek a segítségével megmenekülhet az 1971 után a dollár leértékelődése következtében teljes összeomlás és államcsőd szélén álló latin-amerikai régió”
„Operation Juárez” című művében azt taglalja, hogy az Egyesült Államok bankárai nem kollektíven őrültek, de ha köztük lenne olyan aki megpróbálná a térség adósságának teljes átkonstruálását vagy elengedését, azt a többiek ellehetetlenítenék. Ezért ezt ki kell kényszeríteni! A térségnek közös piacot, egy adós kartellt, és az IMF alternatívájaként Nemzetközi Fejlesztési Bankot (International Development Bank) kell létrehoznia. A Wall Street-i és a londoni City bankjainak olyan nagy a kitettsége a térségben, hogy amennyiben a régió országai egyszerre megtagadják az adósság kifizetést, akkor a bankok összeomlanának, ezt az előnyt kihasználva pedig kikényszeríthetnék az adósság átalakítását, és egy Új Világgazdasági Rend létrejöttét.
„Szentül hitte, hogy érte is eljönnek, mint jó barátjáért Indira Ghandiért, mert hitt egy szebb, egyenlőbb, angolszász neokolonializmus nélküli világban, de végül a támadás más formában jött el”
1986. október 6-án szövetségi ügynökök tartottak házkutatást a LaRouch-hoz köthető ingatlanokban. Az akkor 42 éves Robert Müller vezette a nyomozást. A bíróság végül levélcsalás elkövetése miatt 15 évi börtönbüntetésre ítélte, de 1994. január 26-án öt év letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték. A börtönben sem hagyta abba a munkát és 1992-ben is pályázott az elnöki székre, ígyEugene Debsután Amerika történelmének második személye lett, aki börtöncellából indult a választáson.
A kelet- és közép-európai rendszerváltoztatás teljesen új lehetőségeket hozott. A Schiller Intézetben dolgozták ki a „Termékeny Háromszög”: Párizs-Berlin-Bécs tervet, amelyben ez a régió nem csak Európa motorjává, hanem a Föld gazdasági motorjává válna. A Szovjetunió felbomlásával ez a koncepció – amit „Eurázsiai Földhídként” ismerhetünk – kiterjedt a volt tagköztáraságokra egészen a kínai partokig.
Helga LaRouche Kínának először 1996. május 8-án Pekingben „Building the Silk Road Land-Bridge” címmel tartott előadásán mutatta be az „Új Selyemút” elgondolását. Kidolgozott, 300 oldalas formában egy évvel később jelent meg, és ez az alapja a ma „Egy övezet – Egy út” néven ismert kezdeményezésnek.
„A Schiller Intézetben rendkívül intenzíven foglalkozott a Kínai-India-Oroszország stratégiai trilemmájával. Úgy vélte, míg Kína- Oroszország, valamint India-Oroszország között könnyen lehet mindkét fél számára hasznos kapcsolatokat létrehozni, addig meg kellett oldani Kína és India problémáját, hogy az „Eurázsiai Földhíd” elképzelés megvalósulhasson”
Dr. Taras Muranivksy társelnökölt a Schiller Intézet első, 1992-es oroszországi konferenciáján, ahol a téma az IMF „sokkterápiájának” borzalmas oroszországi következményei, és ennek alternatívájaként a LaRouche által az orosz gazdaság gyors újjáépítésére ajánlott „Termékeny Háromszög”/”Eurázsiai Földhíd” tervek voltak.
Oroszországban LaRouche először 1994 áprilisában utazott egy hétre feleségével Helgával, ahol továbbképzést tartott az Orosz Tudományos Akadémia tagjainak a fizikai közgazdaságról, és részt vett a Kuznyecov professzor által tartott „Prezident” csoport havonta megtartott találkozóján. LaRouche az oroszul kiadott Genocide: Russia and the New World Order című könyv miatt figyelt fel egy fiatal és tehetséges orosz közgazdászra, Szergej Glazjevre, kinek a könyvét angolul is publikálta, mint kötelező olvasmányt, hogy az emberek megértsék, mi ment rosszul, és mi volt a rossz a kezdetektől a Szovjetunió felbomlása után. Barátságuk egészen LaRouche haláláig megmaradt.
„Mind a mai napig felmerülnek azok a feltételezések Oroszországban, hogy Vlagyimir Putyin Glazjev által vezetett informális közgazdász think-thank elképzelései állnak Eurázsiai Gazdasági Unió vagy gázt rubelért gondolatok hátterében”
Szergej Glazjev meghívására LaRouche 2001-ben hivatalos meghallgatáson beszédet tartott az Orosz Parlament alsóházában, a Dumában a gazdasági irányelveiről, elsősorban az „Eurázsiai Földhíd” tervéről. Beszédében leszögezte, a jelenlegi pénzügyi rendszert a mostani formájában nem lehet megmenteni és felsorolt négy szükséges lépést a világgazdaság átalakítására, közöttük a teljesen illegitim adósságok eltörlését és a fennmaradók teljes átalakítását.
Mint fogalmazott, a globális monetáris és pénzügyi rendszer átszervezésének a nemzeteken belüli és nemzetek közötti infrastrukturális fejlesztések terén folytatott nagyszabású, hosszú távú együttműködésen, valamint a tudományos és technológiai fejlődésen kell alapulnia. Aláhúzta, hogy a világgazdasági növekedés záloga a kontinentális Eurázsia szuverén nemzetállamai közötti transzkontinentális együttműködés új rendszere lesz.
A meghallgatáson többek között felszólalt Dr. Dmitri Lvov, H.E. Datuk Yahya Babaa a moszkvai maláj nagykövet és Dr. Tatyjana Korjagina az Orosz Schiller Tudományos és Kulturális Intézet vezetője, a 2000-es évek elején Putyin és az orosz titkosszolgálatok egyik legfontosabb tanácsadója.
Sztanyiszlav Mihajlovics Menysikov professzor 2007-ben a LaRouche-családot is meghívta, mint személyes vendégeket a 80. születésnapjára, ahol köszöntőjében LaRouche gondolatai alapján vizionált egy világot 2027-re, amelyben az „Eurázsiai Földhíd” az alapköve az eljövendő új nemzetközi rendnek. Ugyanebben az évben a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon Vlagyimir Putyin Egy Új Nemzetközi Gazdasági Rendre tett felhívást. Putyin kijelentette,
„ha fenntartható fejlődést akarunk elérni, létre kell hoznunk egy új nemzetközi gazdasági rendszert, amely a bizalomra és a kölcsönösen előnyös integrációra épül. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egészséges verseny fontosságát, ugyanakkor el kell mozdulnunk a közös és egymásra épülő érdekek és kapcsolatok kialakítása felé… A gazdasági kapcsolatok új rendszere alapvetően új megközelítést jelent a nemzetközi szervezetek munkájában”
Hszi Csin-ping kínai elnök 2013. szeptember 7-én Asztanában bejelentette az „Új Selyemút” gazdasági övezet kiépítését a Csendes-óceántól a Balti-tengerig. Helga Zepp LaRouche emiatt 1998 óta először, 2014. februárjában visszatér Kínába, és több tucat szemináriumot, konferenciát szervez, és televíziós interjút ad az „Új Selyemút” témában. A CCTV Dialuge című műsorában Helga LaRouche-t úgy mutatták be, mint azt a személyt, aki több mint 20 évvel korábban először szorgalmazta Kínában az „Eurázsiai Földhíd” gondolatát.
A BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) vezetői 2014. július 16-án találkoztak a brazíliai Fortalezában a szervezet hatodik csúcstalálkozóján, és lépéseket tettek az új nemzetközi gazdasági rend megteremtése érdekében. A BRICS-csúcstalálkozón 72 pontos Fortaleza-nyilatkozatot adtak ki, köztük az Új Fejlesztési Bank (New Development Bank) megalakításáról, amely megismétli Lyndon LaRouche közel négy évtizeddel ezelőtti javaslatát, hogy az International Development Bank (IDB) megkönnyítse a hosszútávú, alacsony kamatozású hitelekkel történő tőkebefektetést az iparosodott országok és az úgynevezett fejlődő országok között, és ezzel küzdjék le Afrika, Latin-Amerika és Ázsia nagy részének fejletlenségét.
2017. február 17-19-én Münchenben (Németország) tartott nemzetközi biztonsági konferencián az Egyesült Államok alelnöke és a német kancellár jelenlétében Szergej Lavrov orosz külügyminiszter új világrend létrehozását szorgalmazta, az úgynevezett transzatlanti rendszer felváltására. Mint hangsúlyozta, a régi rendszer felett eljárt az idő. Ez olyan rendszer, amelyben a Nyugat hatalma a világ pénzügyrendszere feletti ellenőrzésen alapul. Ezzel egyidőben Kína elnöke egy pekingi konferencián kiállt a nemzetközi együttműködés mellett, hogy kifejezze ugyanezt az óhajt, és azt javasolta, hogy a pusztuló transzatlanti rendszert váltsák fel az „Új Selyemút” projekttel, amely a gazdasági fejlődésen, együttműködésen és az összes nemzet közötti békén alapul. Miután Donald Trump elnök a NATO-rendszert elavultnak minősítette, és ez ugyanabba az erős és közös paradigmába esik, amely a világrend szabályainak és céljainak megváltoztatását és alternatív renddel felváltását célozza.
„Ez ugyanaz az alternatív rendszer, amit Lyndon LaRouche anno a világ vezetőinek ajánlott”
A Trumpot érintő üldözési mánia előtt mind a mai napig értetlenül állnak sokan, és azt pedig végképp kevesen veszik észre, hogy ugyanaz a Robert Müller felügyelte a LaRouche elleni nyomozást is, amelyik Robert Müller vezette Trump elnök elleni Russia Gate nyomozást. Láthatjuk, hogy Trump mind a mai napig csak a LaRouche-sal szemben már ismert bánásmódot kapja.
A két férfi nem is különbözhetne jobban státuszban, kulturális és szellemi teljesítményben. LaRouche egy világtörténelmi zseni, Gottfried Leibniz mintájára. De mindkét férfi megérintette azt, amit Franklin Roosevelt halála után úgy neveznek, „third rail of American politics”. A világháború után kialakult angolszász birodalmi rendszert fenyegették. LaRouche ezt közvetlenül, folyamatosan és kifejezetten néven nevezve tette, míg Trump hallgatólagosan tette mindezt. Elutasította az örökös háborút, jobb kapcsolatokra törekedett Oroszországgal, a Glass Steagall banki szétválás elrendelésére szólított fel, és az általa hangoztatott politika hatalmas infrastruktúra fejlesztést és modern ipari termelést ígért.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Bérces Zsolt says:
LaRouche elgondolását és gondolatait nem ismerem mélyebben. Ennek ellenére jelezném, hogy eléggé fantaszta-futurista jellegűek lehetnek, finoman fogalmazva.
Évekkel ezelőtt véletlenül találkoztam egy magát LaRouche-istának valló német fickóval. Eleinte azt hittem, hogy az anno Bandung-ban megfogalmazott Békés egymás mellett élés 5 alapelvét, a Pancsasilát hirdeti Nyugat-Európa-i átdolgozásban, de olyan fanatikus arroganciával tette, hogy az riasztó volt, kb. 15 perc elteltével menekülőre fogtam.
Amit elmondott, abban volt minden, együttműködés a közjóért meg Világbéke stb-stb. Kételyt, keresztkérdést a hogyan-mikéntről viszont nem tűrt. Lehet, hogy csak egy meg-nem-hallgatottságba beleunt emberrel találkoztam, de nekem kellemetlen találkozás volt.