„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
Egy CB90-es típusú gyors támadóhajó látható egy katonai bemutatón, amelyet Ulf Kristersson svéd miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatót követően tartottak, ahol Ukrajnának nyújtott új támogatási csomagot mutattak be 2024. február 20-án a Stockholmtól délre található svéd fegyveres erők Berga haditengerészeti bázisán
Fotó:EUROPRESS/Jonathan NACKSTRAND/AFP
„Finnország jó úton halad afelé, hogy Oroszország egyik legelkötelezettebb ellenségévé váljon” – jelentette ki Oroszország helsinki nagykövete még a nyár elején. Mindezt a diplomata a finneknek a NATO Oroszország elleni katonai megfigyelő műveleteiben betöltött új szerepe, a felgyorsult militarizáció mellett arra alapozta, hogy az Egyesült Államok egy megállapodás értelmében akár 15 bázist is telepíthet az országban. Finnország azóta megteremtette a jogi környezetet ahhoz, hogy lehetővé tegye a nukleáris fegyverek telepítését. Ezzel megerősítette Oroszországban a fenyegetettség érzését.
Ugyanez a felfogása Svédországnak, amely az ukrajnai háború kirobbanása után szintén csatlakozott a blokkhoz. Az ebből fakadóan Oroszországgal megnövekedett feszültséget csak növelte az az augusztus végi bejelentés, miszerint Svédország ősszel harci repülőgépeket és hadihajókat fog bevetni Finnország Oroszországgal közös határának ellenőrzéséhez.
„Tudni kell, hogy Finnország több mint 650 évig svéd ellenőrzés alatt állt, mielőtt a 19. század elején orosz befolyás alá került. Így ami készülődik, az lényegében történelem egyfajta visszatérése”
A bejelentés szerint svéd egységeket szükség esetén finn parancsnokság alá helyezhetnek, de a lényeg az, hogy Svédország és Oroszország hamarosan farkasszemet néz egymással a finn határ mentén. Ez azért előre látható volt, mivel egy viking blokk alakul az észak-európai nemzetek között. Bár ennek a vezetésére a sokkal hosszabb NATO-tagsága miatt Norvégiapályázott, Svédország nagyobb népességgel, erősebb gazdasági alapokkal rendelkezik, ráadásul korábban nagyhatalom volt.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Finnország hosszú partszakasszal rendelkezik a Balti-tengeren, amelyet a NATO a saját „belső tavává” kíván alakítani. Ebből természetesen következik, hogy Svédország fokozni fogja katonai tevékenységét a tágabb régióban.
„A nagyobb képet tekintve az egyre inkább formálódik a sarkvidéki-balti front, amelyet az Egyesült Államok felügyelete alatt és Nagy-Britanniának, Oroszország hagyományos riválisának támogatásával Svédország fog vezetni. Trump 2.0 vezetésével alakul hát a „cordon sanitaire” északnyugati frontja Oroszország körül”
Svédországtól délre ott van Lengyelország, amely a német támogatású Ukrajnával versenyez a saját blokkjának vezetéséért Közép- és Kelet-Európában, és e két európai elszigetelési front elkerülhetetlenül egyesülni fog. Akár egy németek által dominált militarizált Európai Unió jön ki ebből, amelyben – annak ellenére, hogy formálisan kívül maradt a blokkon – Ukrajna váltja fel Lengyelországot a NATO keleti szárnyának vezetőjeként, akár egy lengyelek vezette Intermárium, az biztos, hogy Oroszország történelmi nagyhatalmi riválisai ismét összefognak ellene.
A britek, franciák és németek a kapcsolódó regionális katonai telepítéseik révén 2022 óta jelentek meg Oroszország küszöbén, Lengyelország jelenleg az európai NATO legnagyobb hadseregével bír, Svédország pedig hamarosan segíteni fog Finnország orosz határának ellenőrzésében. Lengyelország és Svédország a Balti-tengeren is szorosabban együttműködik. Közös hadgyakorlatokat tartanak, valamint Svédország három dízel-elektromos tengeralattjárót is épít Lengyelország számára.
„Az Oroszországra leselkedő együttes európai fenyegetés ezért egyre félelmetesebbé válik. A jövőre nézve Oroszországnak ezt a kihívást az Egyesült Államok által támogatott európai kihívásként kell felfognia”
Ebben ott vannak a regionális blokkok, különösen a svédek vezette Viking Blokk, amelynek kialakulására Oroszország a „különleges katonai műveletek” előtt szinte biztosan nem számított. Most azonban úgy áll a helyzet, hogy a finn határ mentén ismét szembe kell néznie Svédországgal, ami feléleszti a több évszázados történelmi rivalizálásukat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
„Finnország jó úton halad afelé, hogy Oroszország egyik legelkötelezettebb ellenségévé váljon”
Ezek a finnek tényleg nem férnek a bőrükbe. A végén még újra megtámadják az oroszokat mint 1939-ben.
Jakubovics Oziás says:
Ha a citiből az a parancs jön, mint 85 éve, hogy Támadás! akkor így is lesz…
Egy ruszofóbnál meg úgyis mindig az oroszok lesznek a hibásak.
Jakubovics Oziás says:
Akkor a Szovjetúniót támadták meg. Tudod, a szövetségbe forrt szabad köztársaságokat…
Tuco says:
Akkor éppen Szovjetuniónak hívták az orosz birodalmat. Előtte cári Oroszországnak, utána meg Oroszországi Föderációnak. Mindig mulattat, ha valaki azzal jön, hogy a Szovjetuniónak és Oroszországnak semmi köze egymáshoz. Ugyanaz a hivatalos nyelv, ugyanaz a főváros, ráadásul az Oroszországi Föderáció hivatalosan is jogutódja a Szovjetuniónak. Még a szovjet himnuszban is benne volt, hogy “a nagy Oroszország kovácsolta frigy…”
Jakubovics Oziás says:
Az a Szovjetúnió amiről már mindenki tudja (aki veszi a fáradságot és próbál tájékozódni), hogy egy a “fényességes” nyugatról pénzelt projekt volt, csakhogy jött egy grúz vonatrabló (nem orosz… hehe..) és beleköpött a levesbe…
Stier Gábor says:
Persze hogy van történelmi folyamatosság. Ezt annak kapcsán szoktuk emlegetni, hogy közben Oroszország sok tekintetben változott – hogy mást ne említsek, ideológiai értelemben -, ne ragadjunk le a Szovjetunióhoz fűződő kliséknél.
Stier Gábor says:
Ha, ha, ha…