Kezdőlap » x-demokrata » Újjáéled a korlátozott szuverenitás doktrínája?
Az amerikai rakétavédelmi rendszer rakétái is képesek támadó Tomahawk rakéták kilövésére #moszkvater

Újjáéled a korlátozott szuverenitás doktrínája?

Az amerikai katonai felvonulás Közép- és Kelet-Európában veszélynek teszi ki elsősorban a régiót, de az egész kontinenst, és növeli az EU függőségét

Az amerikai rakétavédelmi rendszer rakétái is képesek támadó Tomahawk rakéták kilövésére #moszkvater
Az amerikai rakétavédelmi rendszer rakétái is képesek támadó Tomahawk rakéták kilövésére
Fotó:Wikipédia

Február elején az Egyesült Államok hivatalosan is megkezdi a kilépést a szárazföldi telepítésű közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről szóló szerződésből (INF). Washington közben 240 millió dollárt különít el a rakétavédelmi rendszer fejlesztésére, és a rendszer elemeit az új stratégia értelmében többek között a világűrben is elhelyezi. Az INF-szerződés megsértésével Amerika továbbra is Moszkvát vádolja, míg Szergej Lavrov külügyminiszter ezzel kapcsolatban kijelentette, az Egyesült Államok nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, hogy az általa kifogásolt 9M729 típusú rakéta tesztelésével Oroszország megsértette volna az INF-szerződést. Szavai szerint a vádaskodás pusztán ürügyül szolgál Washingtonnak a dokumentum felmondásához, és Moszkva azt szeretné, ha teljes lenne az átláthatóság azzal kapcsolatban, hogy a két fél mennyire tartja be az egyezményt. A megoldás valóban az lehetne, ha mindkét fél hozzáférést engedne a rakéták ellenőrzéséhez. Hogy erre csak egy okokt mondjunk, az amerikai rakétavédelmi rendszer rakétái is képesek ugyanis támadó Tomahawk rakéták kilövésére.

 

„Az amerikai lépés egyáltalán nem nevezhető konstruktívnak, és kimondottan gyengíti a világ stratégiai stabilitását”

 

Ez azonban Washingtont láthatóan nem érdekli, mert a megállapodás felmondása kimondottan az érdekében áll. Mindenek előtt azért, mert az INF-szerződés felrúgása közvetve arra kényszerít más államokat, hogy igazodjanak Washington külpolitikai irányvonalához. Így pedig erősödik Amerikának a világban az utóbbi időben gyengülő dominanciája. Ezen kívül a megállapodás híján megnövekedik a katonai faktor a globális politikában, ami ismét csak a világ legnagyobb fegyver exportőrének, az Egyesült Államoknak kedvez.

 A szárazföldi telepítésű közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről szóló szerződés felmondása elkerülhetetlenül felveti amerikai rakéták telepítését Közép- és Kelet-Európában. Ezzel mindenek előtt Európát teszi ki egy katonai csapás veszélyének. Donald Trump lépése éppen ezért felelőtlenség az európai szövetségesekkel szemben. Washington lényegében feláldozza szövetségeseit saját érdekeinek az oltárán.

 

„A Varsói Szerződés egykori tagállamai még emlékezhetnek arra, hogy az országukban idegen csapatok állomásoztak”

 

Mint már azok kivonulása után kiderült, titokban még szovjet taktikai atomtölteteket és azok célba juttatására alkalmas rakétákat is tároltak ebben a térségben, így Magyarországon is. Bár a nyilvánosság erről nem tudott, de ezzel pedig ezek az országok a fizikai megsemmisítésnek voltak kitéve. Az amerikai katonai felvonulás Közép- és Kelet-Európában egy új történelmi korban, de a szovjet időkből ismert korlátozott szuverenitás doktrínáját éleszti újjá.

Románia és Ukrajna példáján azt is láthatjuk, hogy az amerikai katonai- és politikai jelenlét erősödésével ezen országok belpolitikai helyzete is instabilabbá vált. Washington például előszeretettel alkalmazza a korrupció ellen harcoló „független” struktúrákat és a nem kormányzati szerveket a helyi elitek sakkban tartására. Érzi ezt az ukrán elnök is, és a román példát látva nem véletlenül tiltakozik kézzel-lábbal a korrupció elleni ügyészség felállítása ellen.

„De az INF-megállapodás felmondásával az Egyesült Államok megosztja az Európai Uniót is”

 

Az az Oroszországhoz viszonyulás kapcsán m ár enélkül is komoly nézetkülönbségek alakultak ki a kemény fellépést támogatók és a pragmatikus hozzáállás mellett érvelők között. Ez a szembenállás tovább fog mélyülni, ugyanis az első tábor kimondottan elvárja az amerikai katonai jelenlét erősítését, így rakéták telepítését, míg a második ezt veszélyként és a szuverenitás sérüléseként fogja fel, s inkább az önálló európai haderő kialakítását gyorsítaná fel. Az EU vezető országait emellett aggasztja az is, a megállapodás felmondásával, ezzel a Nyugat és Oroszország közötti szembenállás kiéleződésével katonai-politikai értelemben növekszik Európa függése az Egyesült Államoktól.

Az a tény, hogy Amerika kilép az INF-szerződésből, hatással van a világrend alakulására is, és a normális átmenet helyett egy új „hidegháború” felé löki az euroatlanti térséget. A bizalmatlanság fokozódása az erőközpontok közötti ellenőrizetlen konfrontáció lehetőségét hozzák közelebb.

 

„Ami pedig konkrétan Magyarországot illeti, az amerikai katonai jelenlét megerősödése a térségben,  nem Budapest javára változtatja meg a V4-eken belül az erőviszonyokat”

 

Az Egyesült Államok régióbeli befolyásának erősödését és fokozott katonai szerepvállalását nemcsak üdvözlő, de a területükön katonai bázisoknak is helyet adó Lengyelország és Románia túlságos megerősödése gyengíti Magyarország érdekérvényesítését. Nem véletlen, hogy a magyar kormány is a haderő intenzív fejlesztésébe, modernizálásába kezdett. Enélkül ugyanis Orbán Viktor európai ambíciói csupán a levegőben lógnak.

Az amerikai rakéták Közép-Európába telepítésének elengedhetetlenül lesznek komoly gazdasági következményei is. Oroszország és az Amerikával szemben álló többi ország reakciója megnehezíti a magyar keleti nyitás realizálódását is. Sőt, a konfrontáció esetleges kiéleződésével akár gondok lehetnek az olaj- és gázellátásban is, az olaj ára pedig ebben az esetben elkerülhetetlenül emelkedni fog. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az eurázsiai felvevő piac beszűkülése miként hat a német és immár vele összekapcsolódott magyar autóiparra.

Mindezek kapcsán többen is felhívják a figyelmet Orbán Viktor politikájának ellentmondásosságára is. Egyrészről ugyanis Budapest az nemzetek Európájában látja az erős Európa megteremtésének a lehetőségét. Másfelől azonban Magyarország meglehetősen passzív az európai biztonságot érintő kérdésekben. Az európai politikában megnövekedett szerep pedig e téren is felelősséget rak mindenkire. Ráadásul a mostanában mindenütt sokat emlegetett szuverenitás erősítését is Európa önállóságának növelésével kell kezdeni. Ez pedig a jelenleg egyre kiszámíthatatlanabbul a konfrontáció felé csúszó világban a korábbiaknál jóval több figyelmet feltételez a biztonságot érintő kérdésekben.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.