Maratoni kampány végére tesz pontot a december 22-én a voksolás Horvátországban. Jóllehet a hivatalos kampány csak december 5-én kezdődött, az ellenzéki pártok, de főként a média már nyár óta hevítette a kedélyeket.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Sorra bukkantak fel a potenciális jelöltek – 14-en – erős nyomást gyakorolva a hivatalban lévő Kolinda Grabar-Kitarovićra, jelezze végre, ringbe száll-e második mandátumért. A legnagyobb kormányerő, a nemzeti konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) által támogatott elnök asszony október elején jelentette be, hogy indul a választáson.

„A korai kampánykezdésben valószínűleg a HDZ-nek a vártnál gyengébb európai választási szereplése is közrejátszott”

A baloldali ellenzék ezen felbátorodva „totális háborút” indított a kormány és az elnök asszony ellen. A kezére játszott a volt szocialista nagyipar óriásainak, aktuálisan a hajógyáraknak a haláltusája, amiért azonban legalább annyira felelősek voltak a baloldali kormányok is, illetve a szakszervezetek. A pedagógus szakszervezetek magasabb szorzókat követelve több mint egy hónapig megbénították az oktatást országszerte. A média ugyan folyamatosan a közvélemény egyhangú támogatásáról tudósított, a közösségi oldalak tanúsága szerint azonban a sztrájk egyáltalán nem járult hozzá a másik fennen hangoztatott cél, a pedagóguspálya presztízse helyreállításának eléréséhez.

„Ilyen felfokozott érzelmi állapotban, a hivatalban lévő államfő jelöltségének bejelentésével kezdődött el igazán a választási kampány”

A közvélemény-kutatások szerint Grabar-Kitarović nagy előnnyel startolt (34 százalék), ami azonban fokozatosan zsugorodott (kb.30 százalékra, illetve az alá). Nem valószínű, hogy az első körben nyer, de változatlanul a legesélyesebb arra, hogy bejusson a másodikba. A második helyre Zoran Milanović volt kormányfő, a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokraták (SDP) jelöltje a befutó (25 százalék). Meglepetés az ismert hangszeres művész Miroslav Škoro indulása függetlenként, akinek várható eredményét 20 százalék körülire becsülik.

Bár ő egykor a HDZ tagja volt, most a jobboldali kispártok és egy valamikori kormányerő, a Most (Híd) támogatásával indul. Nyilvánvalóan a HDZ jelenlegi, értékelésük szerint koalíciós partneréhez, a liberális Horvát Néppárthoz (HNS) közelítő politikájával elégedetlen radikális jobboldal állította Grabar-Kitarović ellenében, hogy ettől a „támasztéktól” megfossza Plenković miniszterelnököt és pártját.

„Maga az államfői poszt, a parlamentáris demokráciákban megszokott módon Horvátországban sem jár igazi végrehajtó hatalommal, de itt is a hadsereg főparancsnoka. Ezzel a jelöltek egyike-másika nincs tisztában, ezért olyan ígéretekkel hozakodtak elő a kampány során (például az alkotmány megváltoztatása), amelyekre megválasztásuk esetén nem lenne jogosultságuk”

A társaság egyébként meglehetősen színes, lefedi a teljes politikai spektrumot, és érezhető rajta napjaink demokráciájának hanyatlása. Összesen tizenegyüknek sikerült a megfelelő számú (10 ezer) támogató aláírást összegyűjtenie. Köztük van Mislav Kolakušić volt bíró, aki tavasszal függetlenként bejutott az Európai Parlamentbe, s most Brüsszel politikáját próbálná „eladni” a horvát elnöki székben. A „balszélről” említésre méltó Katarina Peović, a Munkásfront jelöltje, az Új Baloldal és a Szocialista Munkáspárt támogatását élvezi, s a kommunista Jugoszlávia apologétájának mutatkozott a kampány során. Az új típusú baloldalt képviseli Ivan Pernar, a horvát parlament „fenegyereke”, előfordult, hogy tiszteletlen magaviselete miatt el kellett távolítani az ülésteremből. Egyébként a kevésbé sikeres európai parlamenti választás miatt önmagával meghasonlott Živi zid (’élő fal’) elnevezésű protestpárt egykori tagja.

„A legérdekesebb jelölt talán Dario Juričan, filmrendező, aki felvette a korrupcióval gyanúsított zágrábi polgármester, Milan Bandić nevét, és a horvát politikai viszonyok kifigurázásaként a korrupció legalizálására építette kampányát”

A HDZ-uralom rákfenéjének tekintett korrupció minden jelöltnél központi téma volt, hangsúlyos volt még a migráció kérdése, a NATO és Horvátország szerepe abban, a bosznia-hercegovinai horvátok helyzete, az állam és a katolikus egyház viszonya, az abortusz kérdése, a homofóbia. Állítólag közkívánatra, s a jelöltek egyes kérdésekben elfoglalt álláspontjában való eligazodást segítendő, december 17-én sor került a jelöltek közötti, Horvátország történetében első tévévitára.

Hogy milyen hatást tett a választókra, az majd vasárnap derül ki. Helyi elemzők szinte egybehangzó véleménye szerint lényegeset nem. A kérdések ugyanis, amelyekre válaszolniuk kellett, nem voltak elég konkrétak, nem hatoltak a téma mélyére. Arról azonban meggyőzhették a közönséget, hogy a jelöltek körülbelül egyharmada egyáltalán nem alkalmas az elnöki posztra.

A legnagyobb meglepetést Škoro keltette, szokatlanul elfogódott volt, pedig előadóművészként gyakran áll színpadon. Kolinda Grabar-Kitarović és Zoran Milanović viszont azzal okozott meglepetést, hogy képes volt felülemelkedni önmagán. Az elnök asszony a szokásosnál összeszedettebb és szabadabb volt, Milanović viszont éppen az ellenkezőjével tűnt ki. Sikeresen fékezte meg pökhendi, sértő modorát. Ha mégis volt némi hatása ennek a vitának, úgy vélelmezhető, hogy az elnöki poszt sorsa kettejük között dől majd el, valószínűleg a második fordulóban.