//„Tudom, egyszer be kell fejezni”
„A szigorú karanténban élő orosz elnök online jelentkezett be a novo-ogarjovói rezidenciáról, és zárta le beszédével a három napos tanácskozást” #moszkvater

„Tudom, egyszer be kell fejezni”

MEGOSZTÁS

Putyin a Valdaj Klubban. Az orosz elnök szerint a pandémia segíthet újragondolni a világot, nem érdekli, mit gondolnak róla, és nem az imázsán, hanem az ország megerősítésén dolgozik. Az Oroszország meggyengülésében, elhalásában reménykedőknek pedig azt üzeni, hogy az oroszokat csak az aggasztja, nehogy megfázzanak az ilyen rosszakarók temetésén.

„A szigorú karanténban élő orosz elnök online jelentkezett be a novo-ogarjovói rezidenciáról, és zárta le beszédével a három napos tanácskozást” #moszkvater
„A szigorú karanténban élő orosz elnök online jelentkezett be a novo-ogarjovói rezidenciáról, és zárta le beszédével a három napos tanácskozást”
Fotó:Valdai Discussion Club

Megváltozatta a COVID-19 a világot. Ez alól nem kivétel a Valdaj Klub sem. Az immár világhírű elemző központ először tartja éves találkozóját hibrid formában, párhuzamosan a moszkvai Nemzetközi Kereskedelmi Központban és ezzel párhuzamosan online. S a klub 17 éves történetében először fordult elő, hogy nem jelent meg személyesen Vlagyimir Putyin.

„A szigorú karanténban élő orosz elnök online jelentkezett be a novo-ogarjovói rezidenciáról, és zárta le beszédével a három napos tanácskozást”

Az orosz elnököt nem törte meg a járvány. Sőt, ha lehet, még magabiztosabbá tette. Nem véletlenül, hiszen a rendszerét legélesebben bíráló nyugati államok ezidáig rosszabbul kezelték a járványt, mint Oroszország. Az idővel Putyin továbbra is meglehetősen szabadon bánik. Ezúttal ugyan csak a rezidencián belül kellett mozognia, ám a tervezett kezdési időponthoz képest így is másfél órát késett. Könnyen lehet, hogy bevezető beszédével ismerkedett, mert a felolvasás alatt érezhetően ismeretlen volt számára a szöveg. Nem úgy a benne foglalt gondolatok. Aztán az orosz elnök egyre jobban bemelegedett, és a kérdésekre adott válaszoknál már meg-megvillantotta retorikai képességeit. Ültek a poénjai, és elhelyezett néhány oldalvágást az őt bírálóknak is.

„Már közel három órája tartott a virtuális találkozó, amikor odaszúrt a záró panelt moderáló Fjodor Lukjanovnak, hogy hány kérdés van még. Egyszóval, Putyin kitartott és a legkülönbözőbb témák kapcsán osztotta meg gondolatait”

A Valdaj Klub idei éves tanácskozásának központi kérdése az volt, hogy levonta-e a világ a tanulságokat a világjárványból, és a válságot a maga javára tudja-e fordítani. Nos, azt előzetesen leszögezhetjük, hogy Vlagyimir Putyin levont következtetéseket a sokkoló 2020-as év történéseiből.

„A korábbiaknál többet beszélt a romboló egoizmusról, az összefogás szükségességéről, a fiatalokról, mint a jövő zálogairól, a harmóniáról, a becsületről, környezetünk védelmének szükségességéről és a humanitásról”

A járvány nemcsak a mindennapi életünket, hanem a világpolitikát is megváltoztatta. Katalizátorként gyorsította fel a folyamatokat, így a digitalizáció, az új technológiák alkalmazásának áttörését. A járvány az emberi életet és a biztonságot helyezte a középpontba, a pandémia azonban nem kovácsolta össze a világot. Mint az orosz elnök a helyzetértékelésében fogalmazott, valamennyi együttműködés van, ám messze nem akkora, amekkorára szükség lenne. Putyin szerint a COVID-19-cel szembeni küzdelem sikere nemcsak az orvosoktól, az orvostudománytól, hanem például az összefogás mértékétől, a szervezés hatékonyságától, vagy a felelősség felfogásától is függ.

„Az orosz elnök úgy látja, hogy csak a cselekvőképes állam képes hatékonyan felvenni a harcot a járvánnyal”

Ennek kapcsán figyelmeztetett arra, hogy nem a társadalom totális kontrolljára kell törekedni. Az állam ereje szerinte abban rejlik, hogy az emberek bíznak-e benne. Fontosnak tartotta a társadalom egységének megtartását, és az állam és a társadalom között a bizalmon alapuló harmóniát. E gondolatmenet mesgyéjén megjegyezte, hogy az igazi civil társadalmat nem lehet importálni, az ilyen társadalom ugyanis vazallus marad.

„Az életképes társadalom Putyin olvasatában saját érdekeire, a szuverenitásra alapozva alulról építkezik, nem a transznacionális gondolkodás produktuma, és nem idegen érdekeket szolgál”

Az orosz elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a tavaszi sokk után kiderült, a konfliktusok nem tűntek el, a kihívások a régiek. A világ kardinális változások küszöbén áll, ám továbbra is kiszámíthatatlan, és továbbra is az a fő kérdés, hogy a kihívásokra az országok külön-külön vagy a közös érdekek mentén összefogva próbálnak válaszokat adni.

A formálódó új világrend kapcsán szintén azt vetette fel, hogy ennek alakításakor mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti, avagy koordinálják legalább a lépéseiket. Putyin nem értett egyet a Valdaj Klub éves jelentésének azon kitételével, miszerint az új körülmények közepette a nemzetközi intézmények már nem a garantálói, hanem akadályai az irányíthatóságnak és a globális biztonságnak. A szerzők szerint az új rendben az egyes államok vagy az államok csoportjai a jelenleginél sokkal önállóbban fognak cselekedni, és a nemzetközi szervezetek elveszítik a jelentőségüket.

„Putyin egyetért azzal, hogy 1945 óta nagyot változott a világ, ám szerinte a nemzetközi intézményrendszert nem kell teljesen átalakítani, a szervezeteket megszüntetni. Az alapokat meg kell őrizni, és a struktúrát a megváltozott viszonyokhoz kell alakítani. Az olyan működő szervezeteket, mint az ENSZ, az ENSZ BT és ebben az állandó tagok vétójogát meg kell őrizni. Azokra ugyanakkor, amelyek egyoldalúan, politikai előítéletektől indíttatva avatkoznak be a hatalmi politikába, tényleg nincs szükség”

Putyin beszélt a környezetvédelem megnövekedett fontosságáról, amelynek kapcsán megjegyezte, hogy az emberi beavatkozásra adott válasz a járványok elterjedése is, a klímavédelemről és a digitalizáció felgyorsulásának világunkat átalakító hatásáról. A verseny hibriddé vált jellegéről, a kíbertér szabályozásának fontosságáról, és arról is, hogy technológiai fejlődés mennyire elbizonytalanította az irányokat. Mint fogalmazott,

„a pandémia segíthet abban, hogy újragondoljuk a világot”

Az orosz elnök ezután kérdésekre válaszolva fejtette ki álláspontját, az orosz olvasatot a világ átalakulásáról és az aktuális kérdésekről. Az alábbiakban ezek között tallózunk.

Oroszország helye a világban – Oroszország objektívan értékeli a saját súlyát, területéből adódó, intellektuális, gazdasági, valamint katonai lehetőségeit és általában a potenciálját. A jelenlegi folyamatokat, egyes országok problémáit látva felhívta az Oroszország eljelentéktelenedésében elhalásában reménykedők figyelmét arra, hogy az oroszokat ennek kapcsán csak az nyugtalanítja, nehogy megfázzanak ezeknek a rosszakaróknak a temetésén.

Az állam szerepéről – Amikor jól mennek a dolgok, akkor mindenki a piacot isteníti, ám amikor baj van, akkor az államhoz fordul. Példaként a 2008-as válságot említette, amikor a legnagyobb cégek könyörögtek pár dollárért. Putyin szerint az állam szabályozó szerepe nem tűnt el, néhány szektorban soha nem is tűnhet el, a kérdés mindig a beavatkozás helye és mértéke. Egyensúlyt kell találni a piaci mechanizmusok és az állami beavatkozás között.

A fegyverzetek korlátozásáról – Nem az a kérdés, hogy szükség van-e rá, hiszen ha ezt kiiktatjuk, akkor a világnak nem lesz jövője. Putyin szerint az Egyesült Államok ezeknek a szerződéseknek a durva és demonstratív felmondásával láthatóan politikai és nem katonai célokat követ. Ennek kapcsán Európa azt kérte, hogy legalább Oroszország ne lépjen ki ezekből az egyezményekből. Putyin erre csak azt mondta: Na, ne hülyítsük egymást! A START III szerződés egyéves meghosszabbításában Putyin reménykedik, hiszen mint fogalmazott, konkrét kérdésekről még nem is tárgyaltak. Kína bekapcsolásáról megjegyezte, nincs ellenére, ám Pekingnek is joga van védelemre, és  START III-at akkor már ki kellene terjeszteni a többi atomhatalomra, köztük azokra is, akik tagadják, hogy van atomfegyverük.Egyébként pedig vége azoknak az időknek, amikor a globális kérdésekről csak Moszkva és Washington tárgyalt. Oroszország kész másokkal is egyeztetni.

Karabahi rendezés – Moszkva mindkét harcban álló félhez különleges kapcsolat fűzi, emellett 2-2 millió, dollármilliókat hazautaló örmény és azeri él Oroszországban, az iszlám hitűek aránya pedig 15 százalék, így elemi érdeke a megegyezés. Ezért mindent meg is tesz, naponta többször beszél Jerevánnal és Bakuval is. Jelenleg a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, hiszen emberek halnak meg. Az eddigi áldozatok számát Moszkva mintegy 5 ezerre teszi, ami már csak azért is aggasztó, mert a Szovjetunió az afganisztáni háborúban hosszú évek alatt vesztett 13 ezer katonát. Úgy vélte, nemcsak területi vitáról van szó, hanem – utalt a három évtizeddel ezelőtti szumgaiti örményellenes pogromokra – etnikai szembenállásról is. Megjegyezte azt is, hogy a történtek kapcsán az örményeknek a 20. század elején bekövetkezett tragédiájáról sem szabad elfelejtkezni.

Törökország szerepe – Oroszország nem fél attól, hogy Ankara kiterjesztené a befolyását az oszmán birodalom egykori határáig. Putyin ennek kapcsán megjegyezte, hogy a Krímet semmi sem fenyegeti, biztonságban van. A Krímről szólva inkább a Nyugatnak szúrt oda, mondván, miért mutogassunk a törökökre, amikor az európai „demokratákat” nem érdekli az ott zajlott népszavazás. Felvetette, ha tényleg azt gondolják, hogy Oroszország bekebelezte a Krímet, akkor e logika szerint az ott élők áldozatok, és nem kellene őket szankciókkal büntetni. Moszkvát az érdekli, hogy Törökország Sz-400-asokat vásárolt, pillanatok alatt megépült a Török Áramlat, miközben a nem szuverén módon viselkedő Európával az Északi Áramlat bővítése körül már évek óta megy a huzavona. Moszkva nem minden kérdésben ért egyet Ankarával, de azt értékeli, hogy Törökország szuverén külpolitikát folytat.

Navalnij-ügy – Az ellenzéki politikus nevét Putyin továbbra sem mondta ki. Feltette a kérdést, ha a hatalom mérgezte volna meg, mint állítják, akkor miért engedélyezték a feleség kérésére azonnal a kiutazást Németországba. (Navalnij kiutazási tilalom alatt állt.) Miért nem osztották meg Moszkvával a vizsgálatok eredményeit? Az sem világos, hogy tényleg Novicskról van-e szó. Ha igen, akkor Oroszország vizsgálatot indít, és mint addig, most is megbünteti az elkövetőt.

Az olajkorszakról és az alternatív energiaforrásokról – Az olajkorszaknak nincs vége, és egyelőre nem is lesz. A földgáznak és az atomenergiának pedig még nagyobb jövője van, mert tiszták. Honnan lesz áram az elektromos autókba? – tette fel a kérdést Putyin, megjegyezve, hogy egyensúlyt kialakítani a gazdasági és a környezetvédelmi érdekek között. Az olajár tekintetében egyébként szerinte az érdekek egybeesnek például Amerikával is. Felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország is támogatja a párizsi klímaegyezményt, és a cél a károsanyag kibocsájtás csökkentése 2022-ig 20, 2050-ig 50 százalékkal.

Mit szól a Nyugat folyamatos bírálataihoz, ahhoz, hogy egyesek szinte gyilkosnak tekintik? – Elnökként az orosz érdekek védelme a feladatom. A többi nem érdekel. A 2000-es évek elején is bíráltak, amikor a Kaukázusban a terroristák ellen harcoltunk. Aztán mi lett? Most az egész világ harcol. A 2007-as müncheni beszédem után is bíráltak. Pedig csak azt mondtam, amit most az európaiak, hogy nem szabad más államok belügyeibe beavatkozni. Ez a beavatkozás, rombolja a transzatlanti viszonyt. Tisztelni kell a szuverenitást! Most már az európaiak is értik, amit akkor nem akartak meghallani.

Mi az, amit sajnál? – A kérdés annak apropóján vetődött fel, hogy Putyin beszélt arról, hogy a világ kiszámíthatóbb volt a hidegháború idején, ám senki se higgye, hogy visszasírja ezt az időszakot. A hidegháború végének örül, azt viszont sajnálja, hogy a gyerekeit ritkán látja.

Gondolkodik a történelmi örökségén? – E tekintetben pragmatikus, és ilyen kategóriákban nem gondolkodik. Egyetlen róla szóló könyvet sem olvasott el. Ő csak dolgozik, méghozzá nem a saját imázsa, hanem az ország megerősítésén. Hogy ezt a munkát miként fogják majd értékelni, az az utókor dolga.

Meddig lesz elnök? – Tisztában van vele, hogy egyszer be kell fejezni. Az alkotmány módosítása azonban nem 2024-ről, hanem az ország szuverenitásának a megerősítéséről szól. Hogy mi lesz 2024 után? Majd akkor eldől. Addig is keményen kell dolgozni, mint Assisi Szent Ferenc!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.