//Törvényen felül
"A jaltai konferencián 75 éve február 4. és 11. között a szövetséges államok vezetői hosszú időre megrajzolták Európa kontúrjait" #moszkvater

Törvényen felül

Heti tükör. Jalta után 75 évvel már csak nyomaiban látjuk az akkor kialakult világrendet. Bizonytalanság közepette formálódik az új erőegyensúly, amely nem nagyon tetszik a hidegháborúban győztes szuperhatalomnak.

"A jaltai konferencián 75 éve február 4. és 11. között a szövetséges államok vezetői hosszú időre megrajzolták Európa kontúrjait" #moszkvater
“A jaltai konferencián 75 éve február 4. és 11. között a szövetséges államok vezetői hosszú időre megrajzolták Európa kontúrjait”
Fotó:EUROPRESS/RIA Novosti / Sputnik

Alighanem szép lassan megszokhatjuk, hogy idén minden II. világháborúval kapcsolatos évforduló kapcsán kiéleződnek az emlékezetpolitikai csaták. Ha máshol nem, a sajtóban minden bizonnyal. Így volt ez az elmúlt napokban is, ezúttal a jaltai konferencia kapcsán is, ahol 75 éve február 4. és 11. között a szövetséges államok vezetői hosszú időre megrajzolták Európa kontúrjait.

„Sőt, mind a mai napig Sztálin világában élünk”

– állapítja meg a New York Timesban írt cikkében a Nyolc nap Jaltában című könyv szerzője, Diana Preston. A történész szerint napjainkra is hosszú árnyékot vet Jalta szelleme, ahol a legerőteljesebben Sztálin tudta érvényesíteni az akaratát. Már csak azért is – jegyzi meg -, mert országa mindenkinél többet szenvedett a háborúban, így a Szovjetunió morális alapon is igényt tartott az elismerésre. Mutatja ezt az ukrán válság is, hiszen Putyin erdejébe nem igazán mer bemenni a Nyugat. De Kim Ir Szen is a Vörös Hadsereg őrnagyi egyenruhájában érkezett Phenjanba, és Japán kapcsán is elfogadta Roosevelt és Churchill a szovjet vezető feltételeit. Cserébe megmaradt a Brit Birodalom, és Hongkong, mint nyugati támaszpont. Preston szerint Nagy-Britannia és az Európai Unió viszony is másként alakul, és nem jutunk el a brexitig, ha de Gaulle-t meghívják Jaltába, és Párizs nem blokkolja sokáig a britek csatlakozását.

„A világ ma is átalakulóban van, és a nagyhatalmi osztozkodás veszélye ismét a kisállamokat fenyegeti”

Ezt már a német Tagesspiegel jegyzi meg Jalta kapcsán, hozzátéve, hogy azért úgy már nem lehet felosztani befolyási övezetekre Európát, mint akkor. A világrend átrendeződése azonban most is gyengíti a stabilitást, és felrúg több szabályt is. Mint a Handelsblatt megállapítja, az Egyesült Államok például eddig bevett szabályokat felülírva vet ki szankciókat az Északi Áramlat bővítésében résztvevőkre. A beruházásban résztvevőkkel szemben kilátásba helyezett retorziók hatására a svájci-holland Allseas cég ugyan kivonta a Balti-tengerről csőfektető hajóját, az építést azonban a Gazprom saját erővel így is be tudja fejezni.

„Ezért aztán az Egyesült Államok a szankciók újabb hullámával azokat a cégeket próbálja elijeszteni, amelyek majd gázt vennének”

Az építők már nagyon közel, 150 kilométerre vannak a céltól, így az Északi Áramlat bővülésének megvalósulását már aligha lehet megakadályozni. Washington azonban mindenképpen kiszorítaná Oroszországot az európai gázpiacról. Nem csupán a saját LNG-jének akar ezzel piacot teremteni, hanem geopolitikai szempontból is fokozná a nyomást Oroszországra. Mint a lap megjegyzi, ezt támasztja alá, hogy Amerika annak ellenére folytatja a harcát az Északi Áramlat ellen, hogy Moszkva és Kijev megegyezett a tranzitról. Washingtont azonban már ez sem érdekli, pedig korábban ezzel próbálta indokolni az Északi Áramlattal szembeni fellépését. A német gazdasági szereplők közben egyre nyugtalanabbak, mert az orosz gáz nélkül rövid- és középtávon mindenképpen versenyképtelenebb a német gazdaság.

„Ha nem teszünk valamit, az ilyen területenkívüli szankciók következtében az európai gazdaság játékszerré válik az amerikaiak és a kínaiak kezében”

– kongatja meg a vészharangot az egyik német gazdasági társaság, az OAOEV elnöke. Oliver Hermes szerint válaszul az Európai Uniónak szankciókat kellene kivetni az amerikai cégekre. Ez azonban – teszi hozzá a Handelsblatt cikkírója – kiszámíthatatlan következményekkel járna a transzatlanti viszonyra.

Akár erre a helyzetre is értelmezhetnénk a Tages-Anzeiger megállapítását, miszerint

„vége annak a demokráciának, melyet eddig ismertünk”

Igaz, a svájci lap nem az Egyesült Államok nemzetközi tevékenysége, hanem az impeachment kapcsán jegyzi ezt meg. Mint a szerző megjegyzi, az amerikai demokrácia azon az elven alapul, hogy senki, az elnök sem lehet a törvények felett, s az Egyesült Államokat nem emberek, hanem a törvények irányítják. Olcsó magyarázatnak látszik mindezek után a világ bajaira ráfogni, hogy Jalta után 75 évvel is Sztálin világában élünk.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.