„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Boriszovék a választás legnagyobb vesztesei, több mint 200 ezer szavazatot veszítettek a legutóbbi tavalyi választásokhoz képest”
Fotó:EUROPRESS/Dimitar KYOSEMARLIEV/AFP
A Rumen Radev vezette „Progresszív Bulgária” (PB) 1 444 924 szavazatot kapott. Ez azt jelenti, hogy a balközép koalíciója 44,59 százalékkal 131 mandátumot szerzett a 240 fős bolgár parlamentben, vagyis
„kényelmes többséggel egyedül is alakíthat kormányt”
„A bolgárok közel 45 százaléka azért szavazott az új pártvezetőre, hogy megbüntesse az összes többi pártot. Benne összpontosították a megtorlás iránti vágyaikat, ahogy ez Bojko Boriszov esetében történt 2009-ben. Nem érdekelte őket sem a programja, sem az elképzelései, sem a mögötte álló furcsa, titokzatos alakok, sem a listákon feltűnő régi arcok, sem az oligarchái. Másfél millió bolgár „vakon” szavazott Radevre, a teljes politikai osztállyal szembeni undor vezérelte őket. Radev egyszerűen meglovagolta a 2020 nyarán kialakult Boriszov-ellenes düh hullámát, amely 2024 őszére hatalmas erőre kapott” – írja Valeria Veleva az Epicenter.bg főszerkesztője.
A Bojko Boriszov vezette jobbközép GERB-SZDSZ a második helyen maradt 433 755 szavazattal, ami 13,38 százalékos támogatottságot jelent, amivel 39 képviselői helyre jogosult.
„Boriszovék a választás legnagyobb vesztesei, több mint 200 ezer szavazatot veszítettek a legutóbbi tavalyi választásokhoz képest”
A GERB vereségéhez több tényező együttesen vezetett. A választók elutasították a szocialistákkal és a „Van ilyen nép” párttal kötött, az euró bevezetését célzó koalíciót, miközben erősödött a változás iránti társadalmi igény, és nőtt a kormányzással szembeni fáradtság. Bár a párt eredményeket is fel tudott mutatni, a csalódások, a hibás döntések és a kiüresedett ígéretek aláásták a támogatottságát. A társadalom nyugodtabb politikai stílust és jövőbe mutató víziót várt, miközben az erős brüsszeli orientációval párhuzamosan látványosan nőtt az euroszkepticizmus.
A harmadik helyen a Folytatjuk a változást-Demokratikus Bulgária (PP-DB) neoliberális pártkoalíció 408 845 szavazattal, azaz 12,62 százalékkal, ami 37 mandátumra volt elegendő.
Ők voltak a tavaly őszi/téli jobbközép Zseljazkov-kormány elleni tüntetéssorozatok legfőbb szervezői. A kormánykoalíció buktatása után vérmes reményeket tápláltak a teljes hatalom megszerzésére, de a hat halálos áldozatot követelő Petrohán-hágó menedékházhoz köthető pedofil botrány kapcsán kiderült a liberálisok több vezető politikusának érintettsége, így győzelmi reményeik hamar szertefoszlottak.
„Radev viszonya a liberálisokhoz meglehetősen ellentmondásos”
Öt évvel ezelőtt, a Biden-adminisztráció nyomására az ismeretlenségből emelte ki a két alig ismert protest politikus, Kiril Petkov és Aszen Vaszilev nevét, és miniszteri posztot adott nekik az általa kinevezett ideiglenes kormányban. Ezzel lényegében megalapozta a neoliberális politikusok későbbi karrierjét. Később azonban a liberális kormányhoz köthető törvénytelenségek és korrupciós botrányok hatására elhatárolódott tőlük, és „sarlatánoknak” nevezte őket. Két nappal a választások előtt ismét világossá tette távolságtartását, kijelentve, „annyi bűnt követtek el, hogy nem jöhetnek szóba koalíciós partnerként”, ugyanakkor a választás napján már úgy fogalmazott, egyedül a Boriszov–Peevszki duóval nem hajlandó együttműködni…
A negyedik helyen az ötpárti parlamentben a Deljan Peevszki pártja, a török liberális DPSZ áll 230 693 szavazattal, azaz 7,12 százalékkal, amivel 20 mandátumot szerzett. Peevszkit Boriszovval együtt a bolgár korrupció legfőbb megtestesítőinek festette le a neoliberális sajtó, a támadásaik legfőbb célpontja a két politikus. Utolsóként a Nemzetgyűlésbe az oroszbarát, EU-ellenes „Vazrazsdane” párt jutott be, szinte a küszöbön, 137 940 szavazattal, ami 4,25 százalékos támogatottságot jelent, csupán 13 képviselői hellyel.
„A magukat nemzeti-konzervatívnak tartó, szebb időket látott párt a GERB mellett a legnagyobb vesztesnek tekinthető”
További két formáció is körülbelül 100 ezer szavazatot szerzett, de nem jutnak parlamenti képviselethez. Ezek a MECS és a „Velicsie”. A több mint százéves múlttal rendelkező bolgár szocialisták sem lépték át a 4 százalékos küszöböt. A bolgár választási rendszer egyik legfőbb furcsasága szerint 50 732 választó jelezte, hogy nem támogat senkit sem.
„Mit vállalt Radev ?”
Radev hatalmas elvárásokat koncentrál magára, amelyek hatalmas felelősséggel és kockázattal járnak. Egyszerre kell végrehajtó, törvényhozó és párthatalmat építenie, kormányt alakítania és vezetnie, irányítania a parlamentet és pártstruktúrákat kiépítenie. Ez nem egyetlen ember feladata. Sikere nemcsak vezetői képességein, hanem azon a csapaton is múlik, amely a kormányzást viszi, de ezeket egyelőre nem látni, hiszen a régi nomenklatúra embereivel vette körül magát. Le akarja bontani a bolgár oligarchikus rendszert, de kampányát titokzatos oligarchák finanszírozták.
„A mi oligarcháink ki akarják szorítani a ti oligarcháitokat?”
– merül fel a kérdés. A NATO tábornok egy meggyengült államot örököl. A magas infláció és az egekbe szökő árak, a tátongó költségvetési lyuk miatt a pénzügyek a katasztrófa szélén, az energetika az összeomlás előtt áll. Meg kell szabadulnia a függőségektől, és közben új szabályokat kell felépítenie. Ehhez partnerekre lesz szüksége, mert az ellenállás erős lesz.
„A stratégia kulcskérdés, széles támogatást keres, vagy egypárti kormányzásra törekszik. Nem köteles koalíciót kötni, akár egyedül is vállalhatja a terhet. Ez utóbbi veszélye azonban az, hogy így a döntések egy kézben összpontosulnak”
Győzelme egy új politikai korszak kezdetét jelezheti, de ez nem annyira lelkesedés kérdése, mint inkább az elvárások koncentrációjáé, és ebben rejlik a csapda. Egy ekkora parlamenti többség magában hordozza az önelégültség veszélyét. Egy olyan „betegséget”, amely a bolgár politikusokat gyorsan utoléri. Ezzel kapcsolatban Veleva Petar Sztojanov egykori államfő szavait idézik, miszerint a politikában nemcsak az számít, hogyan kerül valaki hatalomra, hanem még inkább az, hogyan távozik onnan.
„Radev külpolitikai orientációja”
Öt éve elnöki kampányában kijelentette, hogy a Krím orosz, amiért sokáig kellett magyarázkodnia. Politikai ellenfelei hol oroszbarátnak, hol Washington emberének aposztrofálják. Rumen Radev nem határozza meg magát sem EU-, sem NATO-ellenesként, de nem is sorolható az oroszbarát politikusok közé. Pozíciója inkább úgy írható le, mint „nem oroszellenes”. Ez a megközelítés adja politikájának a lényegét.
„Mérsékelten Európa-párti, amennyiben nem épül kifejezetten oroszellenes alapokra”
Egy régi, bevált (III. Borisz cártól származó) formula köszön vissza: „mindig Németországgal (az EU-val), soha nem Oroszország ellen”. A győzelem estéjén ismét geopolitikai dimenzióba helyezte Bulgária külpolitikai szerepét: „Mi vagyunk az Európai Unió egyetlen tagállama, amely egyszerre szláv és ortodox. Fontos kapcsolódási pont lehetünk… az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállításában” – fogalmazott.
„Rumen Radev többször is ellenezte a katonai segítségnyújtást Kijevnek, és béketárgyalásokra szólított fel Oroszországgal. Emellett bírálta Bulgária euróövezeti csatlakozását, valamint az Ukrajnával kötendő katonai-biztonsági megállapodást is”
Győzelmi beszédében ugyanakkor egy tágabb európai perspektívát is felvázolt. „Amire Európának most szüksége van, az a kritikus gondolkodás, a pragmatikus cselekvés és a kézzelfogható eredmények, különösen egy új biztonsági architektúra kiépítésében. Ez lehet Bulgária fő hozzájárulása az európai küldetéshez” – fogalmazott.
„Arról nem esik szó, hogy közvetlenül szeretne Moszkvával tárgyalni, vagy az EU-n keresztül”
Újságírói kérdésre, hogy Bulgáriának le kellene-e állítania az Ukrajnának nyújtott segítséget, így válaszolt: „Már 2023-ban volt egy kezdeményezés, hogy az EU minden tagja segítsen egymillió lövedék biztosításában. Akkor kijelentettem, hogy Bulgária nem fog akadályozni senkit, aki segíteni akar, de maga nem fog részt venni ebben. Ugyanez vonatkozik a pénzre is. Aki akar, fizessen, de én nem látom értelmét annak, hogy mi fizessünk.” Hangsúlyozta, hogy álláspontja változatlan marad.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater