Hosszú, három évtizedes korszak ért véget vasárnap a montenegrói szavazófülkékben. De milyen változást hozhatnak a most összeállt ellenzéki erők a balkáni miniállamban?

Megdőlt a rendszer! Ezekkel a szavakkal jelentette be az ellenzék győzelmét Zdravko Krivokapic, a legnagyobb ellenzéki blokk, a Montenegró Jövőjéért koalíció vezetője, aki korábban aligha számíthatott arra, hogy ő lesz az az ember, aki ellenzékbe küldi a harminc éve hatalmon lévő Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS). Krivokapic ugyanis nem a politika, hanem a tudomány világából érkezett, a Montenegrói Egyetem professzora azonban a kampány során ezt az előnyére fordította. Ráadásul a professzor rövid kampánya során egészen más politikai stílust képviselt, mint ellenzéki kollégái. A kimért, tiszteletteljes, de mégis erősen kritikus hozzáállásával úgy látszik, nem csak azokat nyerte meg, akik az őt támogató pártokat már korábban is támogatták, hanem még új szavazókat is szerzett. Mindennek eredményeként most – szűk parlamenti többséggel – az a három ellenzéki blokk alakíthat kormányt, amelynek pártjai múlt évben is megmutatták arcukat azokon a tüntetéseken, amelyek a Montenegróban eluralkodó korrupciós botrányok kipattanásakor kezdődtek.

„De mihez lesz elég ez a kormányváltás abban az országban, ahol Milo Gyukanovics elnök pártja, a DPS kerek harminc éven át bebetonozódott a hatalomba?”

Aki ismeri a montenegrói politikai életet, az pontosan tudja, annak ellenére, hogy Gyukanovics „pusztán” köztársasági elnök az egykori jugoszláv tagköztársaságban, valójában a DPS elnökeként az egész kormányzati rendszert kontrollálja. Így bár az elmúlt évtizedek során rendre változtak a kormányfők – maga Gyukanovics is betöltötte ezt a funkciót – az ország tényleges vezetője egyértelműen a mostani elnök már 1998 óta, amikor elődje, Momir Bulatovics átült Jugoszlávia miniszterelnöki székébe.

„Az elmúlt 22 évben Gyukanovics rendkívüli alapossággal építette ki a rendszerét, amelyben a legfőbb politikai kérdés mindig is a Szerbiához való viszony volt”

Így végeredményben a montenegrói elnök volt az, aki 2006-ban kivezette országát a később Szerbia-Montenegróra keresztelt államalakulatból, de ő volt az is, aki a legfőbb szorgalmazója volt annak a törvénynek, amely alapvetően ugyan a vallásszabadságról szólt volna, azonban a gyakorlatban súlyosan sértette a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) érdekeit Montenegróban (az SPC szerint Podgorica ezzel a törvénnyel a vagyonától kívánja megfosztani az egyházat).

„Csakhogy a „szerb kártya” ezúttal nem jött be, így az SPC elleni lépésekkel Gyukanovicsnak csak annyit sikerült elérnie, hogy mozgósította a szerb szavazókat”

Ám a montenegrói ellenzék győzelme korántsem jelenti azt, hogy a körvonalazódó koalíciónak könnyű lesz lebontani a DPS örökségét. Mindezek közül a legtöbb port kétségtelenül a már említett vallásszabadságról szóló törvény kavarta, amelynek kijavítása (vagy eltörlése) várhatóan nem lesz nehéz feladat. Az ellenzéknek ebben nagy szövetségese az SPC, és a montenegrói alkotmány értelmében maga Gyukanovics sem emelhet majd ellene vétót államfői minőségében.

„Nem lesz ilyen könnyű dolga ugyanakkor az új kormánynak a korrupció megfékezésével”

A fő problémát itt elsősorban azok az üzletemberek jelentik, akik az elmúlt évtizedekben rendkívül szoros kapcsolatokat építettek ki az állami vezetéssel (közéjük tartozott Dusko Knezsevics is, aki másfél éve kitálalt a kormányzat korrupciós gépezetének működéséről). Egy nemrég megjelent hír szerint ezek az üzletemberek hatalmas pénzekkel tartoznak a montenegrói államnak, így ha esetleg úgy döntenének, hogy nem fizetnek többé, azzal még hatalmas problémákat idézhetnek elő az országban.

„Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Gyukanovics-féle patriotizmus ide vagy oda, Montenegróban a külföldiek nagyon jelentős tulajdoni hányaddal rendelkeznek, így most, a koronavírus-járvány idején sérülékenyebb az ország gazdasága, mint valaha”

És bár a most szövetségre lépő három ellenzéki blokk rengeteg hozzáértő gazdasági szakemberrel rendelkezik, az már most látható, hogy az új kormánynak egyáltalán nem lesz könnyű dolga.

Ennél is nagyobb kihívást jelent majd a kormánynak az ország uniós csatlakozásának folytatása, amely az utóbbi időben megtorpanni látszik. Itt pedig aligha jelent majd jó pontot, hogy az új kormány le kívánja váltani az elmúlt harminc évet, hiszen Gyukanovics DPS-e is nyíltan uniópárti volt. Most már Brüsszelben a tárgyalási fejezetekben említett témákban való előrejutásra kíváncsiak Brüsszelben, amit nem lesz könnyű egyhamar teljesíteni.

„És hogy az új kormány helyzete még ennél is nehezebb legyen, nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az elkövetkezendő két évben még biztosan Gyukanovics marad az államfő, aki valószínűleg ott akadályozza majd a kormányt, ahol tudja”

Így pedig aligha kétséges, hogy egyelőre óriási túlzás azt állítani, hogy megdőlt a rendszer Montenegróban. A kormányváltással lassan ugyan valóban minőségi változás következhet az országban – már ami az uniós integrációban való előrelépést illeti –, attól viszont az ország még igen messze áll, hogy megszabaduljon a Gyukanovics örökségtől.