„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az történik tehát, amire számítani lehetett. Győz a kormányzó erő, az ellenzék pedig nem ismeri el az eredményt, és az utcára vonul. Ám ha a korábbi forgatókönyv szerint alakulnak az események, akkor ezúttal sem lehet majd megbuktatni törvényen kívüli eszközökkel a Bidzina Ivanisvili fémjelezte <álmodozókat>”
Fotó:EUROPRESS/Giorgi ARJEVANIDZE/AFP
Az eredmény egyértelmű. A grúziai (georgiai) parlamenti választásokat 59 százalékos részvételi arány mellett a 12 éve kormányzó Grúz Álom – Demokratikus Grúzia párt nyerte a szavazatok 54 százalékával, amely a 150 fős parlamentben nagyjából 90 mandátumot jelent. Többet, mint amennyivel eddig rendelkezett.
„A széttagolt ellenzék összesen 37,5 százalékot szerzett, ám nem ismeri el a választások eredményét, és az utcára hívja a híveit. Annak ellenére, hogy az EBESZ csupán kisebb, az eredményt nem befolyásoló szabálytalanságokat megállapítva szabadnak ismerte el a választásokat”
A békétlenséget és a megosztottságot már előre vetítették az exit poll felmérések, amelyek attól függően, hogy melyik szervezet rendelte meg őket, élesen eltérő eredményeket mutattak. Az ellenzéki Formula TV által közzétett előrejelzés a négy ellenzéki pártnak együttesen 51,9 százalékot adott, szemben a kormánypárt 40,9 százalékával. Hasonló eredményt közölt a Mtavari Arkhi műsorszolgáltató is, amely 48 százalékot adott az ellenzéknek. A kormánypárti Imedi TV által megrendelt exit poll azonban a Grúz Álom szilárd győzelmét jelezte, a szavazatok 56 százalékát adva neki.
A parlament épülete körül a grúz mellett európai uniós és ukrán zászlók alatt készülődik a grúz Majdan. Nem ismeri el az eredményt – ezt már a választások előtt előre jelezte a Grúz Álom győzelme esetére – az eredetileg a kormányzó erő támogatásával megválasztott, egy ideje azonban már a párttal szembe került államfő sem. A Párizsban született és évtizedeken át francia diplomataként szolgáló, majd grúziai francia nagykövetből az úgynevezett rózsás forradalom után Szaakasvili és a francia elnök megállapodása alapján rögtön a külügyminiszteri székbe ejtőernyőzött Szalome Zurabisvili álláspontja tovább növeli a feszültséget. Az államfő posztjából eredően megengedhetetlen módon lázítva próbál az ellenzék élére állni, és arról beszél, hogy ugyan nincs bizonyítéka a beavatkozásra, de különleges orosz műveletről van szó, a hatalom ellopta a választásokat. Ezt a helyi aktivisták látják, miközben a nemzetközi megfigyelők lassabban reagálnak. Mondjuk ki, arról van tehát szó, hogy a grúz ellenzék készült a vereségre, és eleve eldöntötte hogy az utcán próbálkozik az eredmény megváltoztatásával, és ehhez igazítja a kommunikációját.
„Az történik tehát, amire számítani lehetett. Győz a kormányzó erő, az ellenzék pedig nem ismeri el az eredményt, és az utcára vonul. Ám ha a korábbi forgatókönyv szerint alakulnak az események, akkor ezúttal sem lehet majd megbuktatni törvényen kívüli eszközökkel a Bidzina Ivanisvili fémjelezte <álmodozókat>”
A választások érdekessége, hogy az ellenzéki oldalon az eddig a Grúz Álom ellenpólusaként megjelenő magát a voksolás győztes tartó, Szaakasvili fémjelezte Egységes Nemzeti Mozgalmat ezúttal már megelőzte a Koalíció a Változásért, és ott van már a nyakán az Erős Grúzia nevű pártszövetség, valamint a kormánypártból pár éve kivált Grúziáért nevű párt is. Ha az ellenzéki erők többséget is szereztek volna, a három nyugatos koalíció személyi ellentétei mellett a parlamentbe bejutó volt miniszterelnök, Georgi Gaharia Grúziáért nevű pártjával való ideológiai különbségeiket is át kellene valahogy hidalniuk a kormányalakításhoz. A fenti ellentétek mellett az ellenzéket generációs ellentétek is megosztják. Persze, ettől a kormányzó erő sem mentes, és a későbbiekben kezelnie kell az egyre inkább a háttérbe húzódó Ivanisvili utáni utódlás kérdését. Az intő jel a számukra, hogy a nagyvárosokban, így Tbilisziben, Rusztaviban, Kutaisziban és Batumiban a párt nem szerzett többséget. Az ellenzéki erőkre elsősorban a fiatalok és a nagyvárosok szavaztak. Kiemelten az egyetemi városokban – így Tbilisziben és Kutaisziben -, ahol sokan függenek a külföldi alapítványok támogatásaitól.
„A stabilitást, az eddigi gazdasági növekedés folytatódását, az <ukrán út> elkerülését ígérő kormánypárttal szemben a Nyugat egyértelmű támogatását bíró ellenzék európai integrációt, Oroszországgal szembefordulást ígér”
Ezt a szembenállást és a választásokba beavatkozást jól mutatta már a kampány is, amelynek hajrájában az Európai Unió bejelentette, hogy felfüggeszti Grúzia EU-ba való belépésének folyamatát. A legutóbbi brüsszeli csúcson az EU vezetői világossá tették, hogy Grúzia nem felel meg a csatlakozási feltételeknek, és az ország lépései nem támogatták a demokratikus fejlődést. Két törvényt, az LMBT-propaganda tilalmáról, és a külföldi ügynökökről szóló jogszabályt emelték ki, amelyek szerintük különösen ellentétesek voltak a csatlakozási szándékkal. Az EU vezetői sürgették Grúziát, hogy vonja vissza ezeket a törvényeket, hajtson végre demokratikus reformokat. A grúz miniszterelnök, Irakli Kobahidze erre azt válaszolta, hogy Grúziának demokratikus kormánya van, az országot a nép által választott kormány irányítja, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartania külföldön is, a nép választásának tiszteletben tartása a demokratikus elvek kifejeződése. Kobahidze a választások után egyébként ismételten hitet tett az euroatlanti irány folytatása mellett.
„Ebben a szellemben a kormányzó Grúz Álom pártot az ellenzék és a nyugati fősodor média egyaránt oroszbarátnak és autoriter irányba sodródónak bélyegzi, miközben csak arról van szó, hogy pragmatikus, a grúz érdekeknek megfelelő szuverenista, ám egyértelmű euroatlanti politikát folytat, de nem hajlandó mindenben a nyugati fősodorhoz igazodni, így Ukrajna mellett második frontot nyitni Oroszországgal szemben. Brüsszel azt sem nézi jó szemmel, hogy a párt vezetői kiváló viszonyt ápolnak Donald Trump körével”
E tekintetben árulkodó, hogy elsőként a választások után demonstratívan Tbiliszibe látogató Orbán Viktor magyar kormányfő és Ilham Alijev azeri elnök gratulált a győzelemhez. Őket követte a másik dél-kaukázusi ország, Örményország miniszterelnöke Nikol Pasinjan, majd némi késéssel Erdogan török elnök. Jellemző, hogy a Financial Times erre azonnal felhorkant, és arról ír, hogy Orbán látogatása veszélybe sodorja Grúzia európai integrációját és az ország stabilitását. Kirohant a magyar miniszterelnök ellen az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrell is. A nyugati fősodornak nem tetszik ez az eredmény – az EU már azonnal a szabálytalanságok kivizsgálását, és az európai irány melletti kiállást sürgette -, 13 oroszág elítélte és nem tisztának ítélte a választásokat. Ebben a szellemben nyilvánult meg az Egyesült Államok is. Annak ellenére, hogy a Grúz Álom győzelme egyértelmű. Azt is tudják, hogy a párt nem nyugatellenes, hanem a szuverenista, konzervatív euroatlanti vonalhoz tartozik, amely az amerikai választások után Trump sikere esetén akár új lendületet is kaphat. A Nyugatot azonban most a posztszovjet térségben csak az érdekli, és ez alapján ítél, hogy ki hogyan viszonyul Oroszországhoz, és az orosz-ukrán háborúhoz. A Grúz Álom pedig nem állt be ebbe a sorba, nem sikerült ukrainizálni a stratégisai szempontból fontos helyen fekvő Grúziát, maradt szuverenista. S ez nyugati fősodor szemében megbocsájthatatlan. Félre kell tenni az útból.
„A győztes Grúz Álomra forró ősz vár”
Az ukrán példából tanulva a mostani eredmény ellenére akkor van esélye a túlélésre, ha nem engedi ki a kezdeményezést a kezéből. Ebben a szellemben igyekszik elvenni a „színes technológiák” élét a hatalom azzal, hogy minden választási körzetben sorsolásssal kiválasztott öt körben újraszámolják a szavazatokat. Ez persze lehet, hogy kevés lesz az ellenzéknek és a mögötte álló erőknek, akik előzetesen egyébként úgy nyilatkoztak, hogy az elektronikus szavazás megbízható – körzetek 90 százalékában így zajlott a voksolás -, és nem lehet vele csalni. A feszült belpolitikai helyzet borítékolt, mert ahogy már a posztjával összeegyeztethetetlen módon a tiltakozások élére állt Zurabisvili a felvetette, ő szkeptikus az újraszámlálással kapcsolatban. Zurabisvili magatartása nem meglepő, neki a színes technológiák terén komoly előélete van, hiszen akkor még grúziai francia nagykövetként „a rózsás forradalomban” személyes tapasztalatokat szerzett. Egyértelmű, hogy az ellenzék mindenképpen új választást akar rendezni a Nyugat felügyelete mellett. Olyan hírek is érkeztek, hogy végső esetben egyesek a tömeg provokációjára is készülnek. Ugye emlékszünk az ukrán Majdanokra?! A forgatókönyv egyértelmű. Kérdés, hogy Grúzia tanult- e posztszovjet múlt történéseiből.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
