//Szuvorov, a legyőzhetetlen
Alekszander Szuvorov Joseph Kreutzinger festményén #moszkvater

Szuvorov, a legyőzhetetlen

MEGOSZTÁS

Volt olyan cár, aki az egekig magasztalta és elismerte katonai vezetői képességeit (II. Katalin), de volt olyan orosz uralkodó, aki Alekszandr Vasziljevics Szuvorovot annak őszintesége és hazaszeretete miatt egyszerűen félreállította (I. Pál). Egy biztos, azt senki sem vonta kétségbe, hogy a XVIII. század egyik legjobb katonai parancsnoka volt.

Alekszander Szuvorov Joseph Kreutzinger festményén #moszkvater
Alekszander Szuvorov Joseph Kreutzinger festményén
Forrás:WIKIPÉDIA

Alekszandr Vasziljevics Szuvorov az orosz történelem egyik legjobb tábornoka mindig mindenben szerette a határozottságot. Ám ezt nem egyszer megbánhatta, hiszen pontosan ezért nem szívelte a zseniális hadvezért I. Pál cár, aki hadseregreformként bevezette többek között a porosz mintájú egyenruhát, ami ellen Szuvorov nyíltan felszólalt és tiltakozott.

„A rizspor nem lőpor, a hajfonat nem oldalfegyver, én meg nem vagyok német, hanem született orosz”

– közölte még a cárral is. Nos, I. Pál nem maradt adós a válasszal, és Szuvorov kegyvesztett lett. Az újkor egyik legnagyobb stratégáját a novgorodi kormányzóságba száműzték.

Persze, amikor újra kellett a tudása, azonnal elővették. Szuvorov katonai pályafutásának egyik csúcsa volt az 1799-es itáliai hadjárat, amikor az osztrák csapatokkal egyesülve az orosz hadak rövid idő alatt elűzték a francia hadsereget az egész Pó-síkságról. Szuvorovot a sikereiért a cár az „Italijszkij” azaz „Itáliai” hercegi címmel jutalmazta. Ám ez nem jelentette azt, hogy valaha megbocsájtott volna neki.

Nem véletlen, hogy amikor egy 2008-as televíziós show-ban – Oroszország neve (Imja Rossziji) – minden idők legnagyobb oroszát szavaztatták meg a nézőkkel, akkor a több hónapon át tartó hatalmas választási verseny végén, nem kevesebb, mint 45 millió szavazat beérkezése és kiértékelése után

„Szuvorov neve is ott volt a 12-es döntőben, ahol végül nyolcadikként zárt”

Maga a show a rendszerváltás utáni Oroszország legnagyobb szabású kísérlete volt arra, hogy a tömegek történetszemléletét a kívánt irányba befolyásolja, hogy a szocializmussal elveszett identitását újjal cserélje fel. A verseny lefolyása és végeredménye azt mutatja, hogy ez nem teljesen sikerült, hiszen a legnagyobbak közé ugyanúgy bekerült a végül győztes Alekszandr Nyevszkij, II. Miklós cár 1911-ben meggyilkolt miniszterelnöke, Pjotr Sztolipin, a már említett Szuvorov, valamint a Joszif Sztálin és Vlagyimir Lenin is.

„De az 1800. május 18-án elhunyt Szuvorovnál, akinek a neve már életében fogalommá vált. Az elmúlt valamivel több, mint két évszázadban az ő karizmatikus egyénisége a legyőzhetetlen hadvezér szimbóluma lett”

Persze mindez nem véletlen, hiszen hatvanhárom csatát nyert meg, és egyszer sem szenvedett vereséget, ami az orosz hadtörténelemben példátlan. A köré fonódó legendát nemcsak a csatamezőkön aratott győzelmei alapozták meg. Ugyanis a mélyen vallásos, átlagos testmagasságú, mindössze napi 2-3 órát alvó Szuvorov igazi példakép volt a katonái számára. A hadjáratokban szívesen aludt szénán vagy szalmán, katonáival közös bográcsból ette a kását. Nem véletlen, hogy a serege mindenhova követte, és gondolkodás nélkül végrehajtotta a parancsait. Levelezései között találták meg a rá nagyon is jellemző mondatot:

„Harminckét alkalommal ért sérülés. Kétszer csatában, hússzor a családi életemben és tízszer a cári udvarban”

Pontosan 220 év telt el a halála óta, de az orosz közvélemény ma is legnagyobb személyiségei között tartja nyilván. Szuvorov meg is érdemli az utókor elismerését. Katonai szolgálata alatt hősiesen harcolt Oroszország minden ellenségével, a poroszokkal, a törökökkel, a tatárokkal, a lengyelekkel és a franciákkal. Döntő érdeme volt a Krím területének Oroszországhoz csatolásában (1783), a kubányi védelmi rendszer kiépítésében, a két törökellenes háború győzelmeiben. A már említett I. Pál cárral folytatott vitáján kívül II. Katalinnal is kis híján összetűzésbe keveredett. Ugyanis Szuvorov 1773 májusában az orosz főparancsnokság engedélye nélkül foglalta el Turtukaj erődjét. A parancs megtagadásáért a hadbíróság halálra ítélte, ám az újabb fényes siker miatt II. Katalin megkegyelmezett neki, mondván, a győzteseket nem szokták elítélni. A cárnő igencsak kedvelte Szuvorovot, és társaságban „az én kis tábornokomnak” nevezte őt.

„Népszerűségét nemcsak sikereivel, de elméleti tudásával is megalapozta. Az 1796-ban írt A győzelem tudománya című munkája például még ma is a legtöbb katonai akadémia tananyagának része”

Ebben tételszerűen fogalmazta meg a katonai sikerek titkát. Szuvorov szerint a háborúban határozottan és merészen, az ellenség leggyengébb pontján kell támadni, mert az offenzíva nagy erkölcsi előny. Úgy vélte, az ellenséget gondosan fel kell deríteni, az adatok birtokában a lehető leggyorsabban kell dönteni, majd lendületes, meglepetésszerű támadással habozás nélkül szét kell zúzni. Rossznak és hátrányosnak tartotta az úgynevezett vonalharcászatot, ezért fontosnak tartotta, hogy a századok és zászlóaljak oszlopos menetét összehangolja a szétszórt, úgynevezett csatárcsoportos harcrenddel. Úgy gondolta, hogy a főerőket a döntő irányokban együtt kell tartani, míg a mellékirányokat csak fedező-biztosító erőkkel kell megszállni.  Szuvorov döntő fontosságúnak tartotta, hogy az ütközet során mindig legyen tartalékképzés. Valamint azt, hogy a védelem legyen mindig aktív, és mindig menjen át támadásba. Talán nem véletlen, hogy kedvenc, a mai napig fennmaradt mondása is ehhez a könyvhöz köthető:

„A gyorsaság szükséges, a sietség káros”

Szuvorovot nem véletlenül tartják az újkor egyik legnagyobb stratégájának. Olyan tanítványai voltak, mint a 17 évesen az nála szolgált Kutuzov, aki az orosz hadtörténelemnek szintén kiemelkedő alakja lett. Pályafutása első felében az 1768 és 1774 között zajló orosz-török háborúban aratta első komoly, nagy győzelmeit. Kozludzsánál – ma Szuvorovo – 8000 katonájával győzelmet aratott a mintegy 40 ezer fős török sereg fölött. II. Katalin 1794-ben Lengyelországba küldte Szuvorovot, aki  1794. szeptember 19-én Bresztnél legyőzte Kościuszko hadait, másfél hónap múlva pedig bevette Varsó elővárosát, Pragát. Itt engedett a nyomásnak, és szabadjára engedte a katonáit, akik a fennmaradt dokumentumok alapján megközelítőleg 20 ezer civil lakost gyilkoltak le. Végül Varsó is kapitulált, és a hálából tábornaggyá (marsallá) előléptetett Szuvorov ezzel végleg leverte a lázadást.

„Szuvorov 1795 végén visszatért Szentpétervárra, hogy átvegye az új orosz hadsereg vezetését, ám a már említett vitája I. Pál orosz cárral odáig fajult, hogy kegyvesztettként 1797-ben elbocsátották és felügyelet alá helyezték Dél-Oroszországban”

Azonban a napóleoni háborúk itáliai eseményei miatt ismét aktiválták, ahol újabb győzelmeket aratva kiűzte a franciákat az egész Pó-síkságról. Az orosz csapatokat ezt követően Svájcba küldték, ahol Szuvorovnak a zürichi térségben Rimszkij-Korszakov tábornok csapataival kellett volna egyesülnie. Ám amíg előbbi több csatát megnyert, addig utóbbi elveszítette a második zürichi csatát, így meghiúsult a két orosz sereg egyesülését célzó stratégiai terv.

Szuvorov azonban ebben a nehéz helyzetben is bízott a katonáiban – 20 ezer embere maradt minimális felszereléssel Masséna tábornok 60 ezer emberével szemben –, és az általa összehívott haditanácsban a következőt mondta: „Visszafordulni szégyenletes, még soha sem hátráltam meg. Masséna 60 ezer emberrel rendelkezik, nekünk még 20 ezer sincs. Nincs élelmünk, lőszerünk, tüzérségünk… Segítségre nem várhatunk… Az összeomlás szélén vagyunk… Csak a remény marad… csapataim bátorsága és önfeláldozása! Hiszen oroszok vagyunk!”

„És Szuvorov még egyszer utoljára megmutatta, hogy korának egyik legnagyobb tábornoka”

A már behavazott Panixer-hágón keresztül kitört Bündnerlandba, és október közepére eljutott Ausztriába. Mindössze 15 ezer éhező és kimerült katonája maradt, akikkel 1799. december 5-én elérte a Varsó melletti Pragát, ahol téli szállásra vonultak. Szuvorov súlyos betegsége miatt kénytelen volt átadni a parancsnokságot, és 1800. május 18-án elhunyt. Halála után hat nappal az Alekszandr Nyevszkij kolostorban helyezték örök nyugalomra.

MEGOSZTÁS