„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Alekszander Szuvorov Joseph Kreutzinger festményén
Forrás:WIKIPÉDIA
Alekszandr Vasziljevics Szuvorov az orosz történelem egyik legjobb tábornoka mindig mindenben szerette a határozottságot. Ám ezt nem egyszer megbánhatta, hiszen pontosan ezért nem szívelte a zseniális hadvezért I. Pál cár, aki hadseregreformként bevezette többek között a porosz mintájú egyenruhát, ami ellen Szuvorov nyíltan felszólalt és tiltakozott.
„A rizspor nem lőpor, a hajfonat nem oldalfegyver, én meg nem vagyok német, hanem született orosz”
– közölte még a cárral is. Nos, I. Pál nem maradt adós a válasszal, és Szuvorov kegyvesztett lett. Az újkor egyik legnagyobb stratégáját a novgorodi kormányzóságba száműzték.
Persze, amikor újra kellett a tudása, azonnal elővették. Szuvorov katonai pályafutásának egyik csúcsa volt az 1799-es itáliai hadjárat, amikor az osztrák csapatokkal egyesülve az orosz hadak rövid idő alatt elűzték a francia hadsereget az egész Pó-síkságról. Szuvorovot a sikereiért a cár az „Italijszkij” azaz „Itáliai” hercegi címmel jutalmazta. Ám ez nem jelentette azt, hogy valaha megbocsájtott volna neki.
Nem véletlen, hogy amikor egy 2008-as televíziós show-ban – Oroszország neve (Imja Rossziji) – minden idők legnagyobb oroszát szavaztatták meg a nézőkkel, akkor a több hónapon át tartó hatalmas választási verseny végén, nem kevesebb, mint 45 millió szavazat beérkezése és kiértékelése után
„Szuvorov neve is ott volt a 12-es döntőben, ahol végül nyolcadikként zárt”
Maga a show a rendszerváltás utáni Oroszország legnagyobb szabású kísérlete volt arra, hogy a tömegek történetszemléletét a kívánt irányba befolyásolja, hogy a szocializmussal elveszett identitását újjal cserélje fel. A verseny lefolyása és végeredménye azt mutatja, hogy ez nem teljesen sikerült, hiszen a legnagyobbak közé ugyanúgy bekerült a végül győztes Alekszandr Nyevszkij, II. Miklós cár 1911-ben meggyilkolt miniszterelnöke, Pjotr Sztolipin, a már említett Szuvorov, valamint a Joszif Sztálin és Vlagyimir Lenin is.
„De az 1800. május 18-án elhunyt Szuvorovnál, akinek a neve már életében fogalommá vált. Az elmúlt valamivel több, mint két évszázadban az ő karizmatikus egyénisége a legyőzhetetlen hadvezér szimbóluma lett”
Persze mindez nem véletlen, hiszen hatvanhárom csatát nyert meg, és egyszer sem szenvedett vereséget, ami az orosz hadtörténelemben példátlan. A köré fonódó legendát nemcsak a csatamezőkön aratott győzelmei alapozták meg. Ugyanis a mélyen vallásos, átlagos testmagasságú, mindössze napi 2-3 órát alvó Szuvorov igazi példakép volt a katonái számára. A hadjáratokban szívesen aludt szénán vagy szalmán, katonáival közös bográcsból ette a kását. Nem véletlen, hogy a serege mindenhova követte, és gondolkodás nélkül végrehajtotta a parancsait. Levelezései között találták meg a rá nagyon is jellemző mondatot:
„Harminckét alkalommal ért sérülés. Kétszer csatában, hússzor a családi életemben és tízszer a cári udvarban”
Pontosan 220 év telt el a halála óta, de az orosz közvélemény ma is legnagyobb személyiségei között tartja nyilván. Szuvorov meg is érdemli az utókor elismerését. Katonai szolgálata alatt hősiesen harcolt Oroszország minden ellenségével, a poroszokkal, a törökökkel, a tatárokkal, a lengyelekkel és a franciákkal. Döntő érdeme volt a Krím területének Oroszországhoz csatolásában (1783), a kubányi védelmi rendszer kiépítésében, a két törökellenes háború győzelmeiben. A már említett I. Pál cárral folytatott vitáján kívül II. Katalinnal is kis híján összetűzésbe keveredett. Ugyanis Szuvorov 1773 májusában az orosz főparancsnokság engedélye nélkül foglalta el Turtukaj erődjét. A parancs megtagadásáért a hadbíróság halálra ítélte, ám az újabb fényes siker miatt II. Katalin megkegyelmezett neki, mondván, a győzteseket nem szokták elítélni. A cárnő igencsak kedvelte Szuvorovot, és társaságban „az én kis tábornokomnak” nevezte őt.
„Népszerűségét nemcsak sikereivel, de elméleti tudásával is megalapozta. Az 1796-ban írt A győzelem tudománya című munkája például még ma is a legtöbb katonai akadémia tananyagának része”
Ebben tételszerűen fogalmazta meg a katonai sikerek titkát. Szuvorov szerint a háborúban határozottan és merészen, az ellenség leggyengébb pontján kell támadni, mert az offenzíva nagy erkölcsi előny. Úgy vélte, az ellenséget gondosan fel kell deríteni, az adatok birtokában a lehető leggyorsabban kell dönteni, majd lendületes, meglepetésszerű támadással habozás nélkül szét kell zúzni. Rossznak és hátrányosnak tartotta az úgynevezett vonalharcászatot, ezért fontosnak tartotta, hogy a századok és zászlóaljak oszlopos menetét összehangolja a szétszórt, úgynevezett csatárcsoportos harcrenddel. Úgy gondolta, hogy a főerőket a döntő irányokban együtt kell tartani, míg a mellékirányokat csak fedező-biztosító erőkkel kell megszállni. Szuvorov döntő fontosságúnak tartotta, hogy az ütközet során mindig legyen tartalékképzés. Valamint azt, hogy a védelem legyen mindig aktív, és mindig menjen át támadásba. Talán nem véletlen, hogy kedvenc, a mai napig fennmaradt mondása is ehhez a könyvhöz köthető:
„A gyorsaság szükséges, a sietség káros”
Szuvorovot nem véletlenül tartják az újkor egyik legnagyobb stratégájának. Olyan tanítványai voltak, mint a 17 évesen az nála szolgált Kutuzov, aki az orosz hadtörténelemnek szintén kiemelkedő alakja lett. Pályafutása első felében az 1768 és 1774 között zajló orosz-török háborúban aratta első komoly, nagy győzelmeit. Kozludzsánál – ma Szuvorovo – 8000 katonájával győzelmet aratott a mintegy 40 ezer fős török sereg fölött. II. Katalin 1794-ben Lengyelországba küldte Szuvorovot, aki 1794. szeptember 19-én Bresztnél legyőzte Kościuszko hadait, másfél hónap múlva pedig bevette Varsó elővárosát, Pragát. Itt engedett a nyomásnak, és szabadjára engedte a katonáit, akik a fennmaradt dokumentumok alapján megközelítőleg 20 ezer civil lakost gyilkoltak le. Végül Varsó is kapitulált, és a hálából tábornaggyá (marsallá) előléptetett Szuvorov ezzel végleg leverte a lázadást.
„Szuvorov 1795 végén visszatért Szentpétervárra, hogy átvegye az új orosz hadsereg vezetését, ám a már említett vitája I. Pál orosz cárral odáig fajult, hogy kegyvesztettként 1797-ben elbocsátották és felügyelet alá helyezték Dél-Oroszországban”
Azonban a napóleoni háborúk itáliai eseményei miatt ismét aktiválták, ahol újabb győzelmeket aratva kiűzte a franciákat az egész Pó-síkságról. Az orosz csapatokat ezt követően Svájcba küldték, ahol Szuvorovnak a zürichi térségben Rimszkij-Korszakov tábornok csapataival kellett volna egyesülnie. Ám amíg előbbi több csatát megnyert, addig utóbbi elveszítette a második zürichi csatát, így meghiúsult a két orosz sereg egyesülését célzó stratégiai terv.
Szuvorov azonban ebben a nehéz helyzetben is bízott a katonáiban – 20 ezer embere maradt minimális felszereléssel Masséna tábornok 60 ezer emberével szemben –, és az általa összehívott haditanácsban a következőt mondta: „Visszafordulni szégyenletes, még soha sem hátráltam meg. Masséna 60 ezer emberrel rendelkezik, nekünk még 20 ezer sincs. Nincs élelmünk, lőszerünk, tüzérségünk… Segítségre nem várhatunk… Az összeomlás szélén vagyunk… Csak a remény marad… csapataim bátorsága és önfeláldozása! Hiszen oroszok vagyunk!”
„És Szuvorov még egyszer utoljára megmutatta, hogy korának egyik legnagyobb tábornoka”
A már behavazott Panixer-hágón keresztül kitört Bündnerlandba, és október közepére eljutott Ausztriába. Mindössze 15 ezer éhező és kimerült katonája maradt, akikkel 1799. december 5-én elérte a Varsó melletti Pragát, ahol téli szállásra vonultak. Szuvorov súlyos betegsége miatt kénytelen volt átadni a parancsnokságot, és 1800. május 18-án elhunyt. Halála után hat nappal az Alekszandr Nyevszkij kolostorban helyezték örök nyugalomra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
