Kezdőlap » x-demokrata » „Sokakat meglep még az önállóságával Zelenszkij!”
Volodimir Zelenszkij megérkezik az ukrán elnökválasztást követően megkezdett nyaralására a törökországi Bodrumba 2019. április 29-én #moszkvater

„Sokakat meglep még az önállóságával Zelenszkij!”

A megválasztott ukrán elnök nem az oligarchák bábja, és nem fog állandóan Brüsszelbe és Washingtonba szaladgálni. Erről Andrej Buzarov kijevi politikai elemző beszélt a #moszkvatérnek nyilatkozva. A politológus úgy látja, a magyar-ukrán kapcsolatok feszültségét csak lassan, lépésről lépésre lehet feloldani, mint ahogy Oroszországgal is csak fokozatosan kezdődhet el a párbeszéd. Az elemzővel beszélgettünk még az új elnök és Ukrajna mozgásteréről, valamint a várható belpolitikai fejleményekről is.

Volodimir Zelenszkij megérkezik az ukrán elnökválasztást követően megkezdett nyaralására a törökországi Bodrumba 2019. április 29-én #moszkvater
Volodimir Zelenszkij megérkezik az ukrán elnökválasztást követően megkezdett nyaralására a törökországi Bodrumba 2019. április 29-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ali Balli/Anadolu Agency

– Közel húsz éve mindenki arra a kérdésre kereste a választ, hogy Who is Mr. Putin?, míg ma azt találgatják, kicsoda Volodimir Zelenszkij. Ön szerint Who is Mr. Zelensky?

– Egyelőre még az ukránok sem tudják. Az biztos, hogy karakteres személyiség. Az is, hogy egyszerű Krivoj Rog-i családból emelkedett ki, és a saját erejéből vált azzá, ami lett. Ismert showman, komikus, producer. Még egyszer aláhúznám, hogy saját erejéből, és ez egy politikus esetében azért fontos, mert így nem irányítható. Bárki bármit is mond, nem egy báb.

– Sokan állítják ennek az ellenkezőjét, az ismert oligarcha Ihor Kolomojszkij ugyanis komoly szerepet játszott a politikussá válásában. Mekkora Zelenszij mozgástere?

– Kolomojszkij adott pénzt Zelenszkij kampányára, élén a 112 tévécsatornával segített neki ebben a médiája is, ám ez még nem jelenti azt, hogy Zelenszkij az oligarcha bábja lenne. Úgy gondolom, hogy Zelenszkij sokakat meg fog lepni az önállóságával. Abban is biztos vagyok, hogy előnyére válik, hogy járatlan a politikában.

– Ma igen, de holnap is? Amikor már egy országot kell irányítania?

– Az, hogy nem a politikából jött, az ma is és holnap is pozitívum. Tiszta lappal indul. Egyébként pedig nagyon gyorsan tanul. Példaként hozhatunk fel hozzá hasonló példákat, így Ronald Reagant, aki színész volt, aztán simán újraválasztották, vagy éppen Donald Trumpot, akinek szintén nem volt az elnöksége előtt politikai tapasztalata. Zelenszkij azonban nemcsak önálló, vág az esze, de kiszámíthatatlan is. Most mindenki találgat, de sokakat meg fog lepni. Például azzal, hogy nem fog Brüsszelbe vagy Washingtonba szaladgálni. Ahogy a sokak által bírált Orbán Viktor a magyar érdekeket védi, úgy Zelenszij az ukránokat fogja. Ebben biztos vagyok.

– Ha már Orbán Viktort említette, milyen esélyt lát az elmérgesedett kétoldalú kapcsolatok javulására? Hogyan lehet ezt a konfliktust feloldani?

– Csakis lépésről lépésre, fokozatosan. Olyan ez, mint a konfliktus a Donbaszban, még ha nem is lőnek. Nem lehet gyorsan megoldani.

– A sietve elfogadott nyelvtörvény sem segíti ezt, de csapda a társadalmi megbékélést hirdető Zelenszkij számára is…

– Ez így van. Nemcsak a magyar, hanem az orosz és más nyelvek használatát is megnehezíti, politikai értelemben pedig a törvény elfogadásával a cél elsősorban a társadalmi feszültségek felizzítása volt. Ezek után Zelenszkijnek nem lesz egyszerű kijönnie a nyelvtörvény jelentette csapdából. A kétoldalú kapcsolatokat azonban ennek ellenére lehet javítani. Mindenek előtt úgy, hogy a társadalomtól a sajtón és a szakértőkön át a nagypolitikáig minden szinten megindul a párbeszéd. Ahogy lehet, az elkövetkező hónapokban a legfelső szinten is találkozót kell tartani. Ha másért nem, akkor azért, hogy legalább megakadályozzuk a kapcsolatok további romlását. Meg kell állni, le kell nyugodni ahhoz, hogy javíthassunk a jelenlegi helyzeten. Erre szükség is lesz, hiszen gond e nélkül is van bőven.

Andrej Buzarov (balra) ad interjút a #moszkvater számára Stier Gábornak Nyíregyházán #moszkvater
Andrej Buzarov (balra) ad interjút a #moszkvater számára Stier Gábornak Nyíregyházán

– Petro Porosenko ezek megoldásában aligha fog segíteni. Sőt!

– Ez így van, éppen ezért a kétoldalú kapcsolatok javítása terén idén legfeljebb azt várom, hogy Zelenszkij és Orbán találkoznak, ahol a magyar fél garanciát kap arra, hogy a helyzet nem romlik. Idővel aztán javulhat is, de ez nem lesz egyszerű.

– Már csak azért is, mert Zelenszkijnek a 73 százalékos győzelmét még politikai támogatottságra kell átkonvertálnia. Ezt figyelembe véve elképzelhetőnek látja az októberben esedékes parlamenti választások előrehozását?

– Nem. Ezt nagyon nehéz lenne ilyen rövid idő alatt előkészíteni. Ráadásul a jelenlegi hatalom a végletekig elhúzza még a beiktatást is. De szerintem Zelenszkij sem érdekelt a gyors választásokban, mert valójában még nincs pártja, a Nép szolgáját arra még elő kell készíteni, fel kell építeni.

– Októberig viszont nagy eséllyel csökken a jelenlegi népszerűsége…

– Így van, de ez nem olyan nagy baj, hiszen legalább letisztulnak az erőviszonyok.

– A nyelvtörvény mellett nagy visszhangot keltett a napokban az elnöki jogkörök megnyirbálását célzó törvény is. Erről talán nem a távozó hatalomnak kellene döntenie, azonban Ukrajna amúgy is a parlamenti berendezkedés felé halad. Egyetért ezzel?

– Teljes mértékben, s úgy gondolom, hogy Ukrajna egy-két éven belül parlamenti köztársaság lesz. A politikai erők ennek megvalósulását ugyan különbözőképpen látják, a többségük azonban már letette emellett a voksát. S ez így helyes szerintem is.

– Ez azonban azt is jelenti, hogy hiába várnak Zelenszkijtől sokat, egy ilyen rendszerben nem lesz túl nagy mozgástere. Sokkal inkább a pártoktól kellene tehát várni a csodát…

– A pártok szerepe megnövekedik, ezért azt javaslom a magyar politikusoknak is, hogy a kapcsolatok javítása érdekében a parlamenti pártokkal építsenek ki minél szorosabb kapcsolatot. A jövőben ugyanis ennek döntő szerepe lehet.

– S ki lehet a miniszterelnök?

– Az első számú jelölt szerintem a jelenlegi belügyminiszter Arszen Avakov.

– Hát igen, mindenki az oligarchákat emlegeti, de ő most is kulcsfigura, ahogy mindig is a saját játékát játszotta. Hogy tud mindig talpra esni?

– Egykori üzletemberként, az államigazgatásban jó ideje fontos pozíciót betöltve megkerülhetetlen. Önálló játékos, akinek a feladata most az volt, hogy biztosítsa a választások törvényességét. Ezt meg is tette, nem segített egyik félnek sem, ezzel pedig kivívta a Nyugat megbecsülését. Mindig is kiválóan lavírozott az erőközpontok között, és olyan helyzetet igyekezett teremteni, hogy ne neki kelljen megkeresni másokat, hanem hozzá jöjjenek. Az ő kegyeit most is mindenki keresi, s úgy látom, hogy Avakov célja a kormányfői poszt. Ha ő nem ambicionálja a miniszterelnökséget, akkor mellette szóba jöhet még Julija Timosenko. Feltéve, ha a választásokon jó eredményt ér el.

– Említettük az oligarchákat. Úgy gondolom, hogy az oligarchikus berendezkedés a rendszer lényege, így még sokáig fennmarad…

– Zelenszkijnek van esélye arra, hogy megtörje. Minimalizálhatja az oligarchák befolyását.

– De szét is törheti ezt a rendszert?

– Sok függ Ukrajna nyugati szövetségeseinek a magatartásától.

– S mi lesz Oroszországgal? Elkezdődhet valamiféle párbeszéd?

– Ez a legnehezebb kérdés. De nem zárom ki, hogy a parlamenti választások után lesz valamilyen közeledés. Mint ahogy azt sem, hogy ennek érdekében Jurij Bojko vagy más oroszbarát politikus bekerül a kormányba is. Ő például tárgyalhatna Oroszországgal az energetikai kérdésekről. Aztán a többit meglátjuk.

– Ezek a lépések azt jelentenék, hogy az ideologikus megközelítést ukrán oldalon felváltja a pragmatizmus. Ez az előrelépés előfeltétele?

– Igen, és a parlamenti választások után megkezdődhet a párbeszéd a Donbaszról.

– Sok mindenről beszéltünk, de még mindig nem tudjuk, ki is valójában Zelenszkij. Próbáljuk meg a csapatán keresztül megközelíteni ezt a kérdést. Hogyan jellemezné ezt a csapatot?

– Eléggé zárt ez a csapat. Tudunk róla ezt, azt, de azt hiszem, az egész csapatot még nem ismerjük. Annyit egyértelműen állíthatunk, hogy ez a csapat fiatal, így vagy úgy azért kapcsolódnak a politikához, s nagyon értik az úgynevezett új média működését. Most is megmutatták, hogy választást lehet nyerni a közösségi médiával. Ez forradalmi lépés volt Ukrajnában. Emellett elérték azt is, hogy ezúttal nem a külső erők szerepe volt a döntő. Az összes jelölt azt próbálta megmutatni, hogy melyik európai, amerikai vagy éppen orosz politikus áll mögötte, Zelenszkij azonban nem ezekre a közös fotókra alapozott.

– Rendben, de azért az Egyesült Államok jóváhagyása nélkül alighanem Zelenszkij sem tehet majd egy lépést sem. Milyen befolyással bír Ön szerint az ukrán belpolitikára Amerika?

-Ukrajna első számú partneréről van szó, amely nemcsak politikailag, de pénzügyi értelemben is támogatja. Emellett nagyon fontos a katonai együttműködés. Amerika szerepe tehát meghatározó, megszabja a reformok irányát, és az ukrán politikusok hallgatnak is rá.

– Amerika azonban elsősorban a saját érdekeit követi…

– Természetesen. Amerika geopolitikai kategóriákban gondolkodik. De ettől még Ukrajna első számú szövetségese.

– Emellett Kijev folyamatosan az európai integrációról beszél, de milyen szerepet játszanak az ukrán gondolkodásban az európai hatalmak?

– Az európai tematikát előszeretettel használta a kampányban Porosenko és mások is. Annak ellenére, hogy az elit tisztában van az integráció esélyeivel. Az euroatlanti integráció belátható időn belül nem realitás. Erre Ukrajna ma még egyáltalán nem kész. A lényeg, hogy közeledjünk Európához. A választások azonban azt igazolták, hogy az ukránok többségének sincsenek ezzel kapcsolatosan illúziói, már sem hisznek a gyors integrációban.

– S ehhez még hozzátenném, hogy míg az az ukrán társadalom egyik része a Nyugatra, addig a másik továbbra is Oroszországra figyel…

– Ez így van. Az ukrán társadalmon belül három közösséget különíthetünk el. A keleti régiókét, amely az Orosz Ortodox Egyházon keresztül Moszkvára fókuszál, az Ukrán Ortodox Egyházhoz közel álló, Ukrajna centrikus, ám mindkét irányban nyitott a központi területeket, valamint az erősen Nyugat felé orientálódó, Oroszországgal szemben ellenséges görög és római katolikus Nyugat-Ukrajnát. A társadalom e belső megosztottsága nagyon emlékeztet Libanonra.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.