„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Tíz évvel ezelőtt, 2009. február 8-án lett gyilkosság áldozata Marian Cozma
Fotó:EUROPRESS/AFP/KISBENEDEK ATTILA
Ha valaki, hát Marian Cozma a megfogantatása pillanatától imádta a kézilabdát, hiszen mind édesapja, mind pedig az édesanyja is tagja volt a román kézilabda-válogatottnak. A kis Marianból az idők múlásával hazája egyik, ha nem a legjobb beállósa lett, és már fiatalon bajnok és kupagyőztes lett akkori csapatával, a Dinamo Bukaresttel. Utólag tán úgy tűnhet, a Sors figyelmeztetni akarta a mindig vidám, ám a pályán mindig teljes erőbedobással játszó játékost, amikor 2005-ben a nagy rivális Rapid szurkolói megkéselték. Marian Cozma felépült a sérüléséből, majd a magyar élcsapathoz, az MKB Veszprémhez szerződött, és úgy tűnt, végleg révbe ért a pályafutása. A Madár – Păsărilă – becenévre hallgató játékos ugyanis nemcsak bajnokságot és magyar kupát nyert, hanem a nemzetközi kupasorozatok közül a KEK-et is elhódította. Csupaszív és eredményes játékát látva nem véletlen, hogy a szurkolók kedvence lett.
– jelentette ki Marian Cozma egy fórumon.
Amikor 2009. február 4-én kijelentette, hogy nem kíván többet a román nemzeti együttesben szerepelni, részben mellőzése, részben személyes okok miatt, sokan benne látták a magyar válogatott új beállósát.
Madár azonban sosem szárnyalhatott magyar címeres mezben, mert négy nappal később egy alattomos támadás során szíven szúrták, és az életét veszítette. 2009. február 08-án a veszprémi Virág Benedek utca 1. számú ház pincehelyiségében található Patrióta lokálban ünnepelte az MKB Veszprém több kézilabdázója, csapattársuk Iváncsik Gergő gyermekének születését. Cozma és barátnője önfeledten táncolt, amikor a helyiségbe már korábban megérkező enyingi romabanda tagjai rátámadtak, amiből verekedés kezdődött. A kézilabdázók visszaverték volna az alattomos támadást, ám előkerültek a kések. Marian Cozmát szíven szúrták, aminek következtében az MKB Veszprém KC beállósa a helyszínen meghalt, míg a segítségére siető klubtársai közül Ivan Pešić horvát válogatott kézilabdázót vesén szúrták, míg Žarko Šešum szerb válogatott kézilabdázó pedig súlyos fejsérülést szenvedett, arccsontöréssel műteni kellett. Pešić olyan sérüléseket szenvedett, hogy egyik veséjét el is kellett távolítani, és az ő életét az mentette meg, hogy a szintén jelen lévő szerb csapattársa, Uros Vilovszki a vállán azonnal bevitte a 400 méterre lévő kórházba.
De gyászolt a nemzetközi kézilabda világ… Mindenki abban reménykedett, hogy a tetteseket elkapja a magyar rendőrség, és méltó büntetést kapnak szörnyű tettükre. Már aznap estére lehetett tudni, kik voltak a támadók, hiszen országos körözést adtak ki Raffael Sándor, Sztojka Iván és Németh Győző ellen. A körözöttek közül még aznap éjjel az osztrák rendőrök az ausztriai A2-es autópályán feltartóztatták Raffael Sándort és a vele utazó Németh Győzőt, míg február 12-én feladta magát az addig bujkáló Sztojka is.
Forrtak az indulatok, és ebben a helyzetben a meggyilkolt Marian édesapja, Petre Cozma volt az, aki példát mutatva a megbékélésre szólított fel mindenkit.
– mondta Petre Cozma, amikor három nappal a bukaresti temetést követően részt vett a Veszprém február 16-i BL-meccsén, amikor a csapat a meggyilkolt és sérült társaikért küzdve végül 28-26-ra megverték a spanyol Leon gárdáját.
„A vasárnapi meccsen a szerb Eklemovics és Vujin, a kubai Perez meg a szintén délszláv Perics kapus volt a legnagyobb magyar. Lődözték-védték a gólokat számolatlan, és ríttak a végén, mint a csecsemők. Szerették őket a magyarok. Szerették ők a magyarokat. A magyarok a románokat szerették a legjobban. A meccs utáni percekben, amikor magasra emelték Marian Cozma portréját a csarnokban, a hatezres közönség könnyezett, nem bírta abbahagyni, nem is akarta” – írta az Index sportrovatában Gazda Albert.
Tökéletesen ábrázolta azt, ami Veszprémben történt. És a szurkolók, a két nemzet tagjai nem akarták elengedni Mariant. Közösen emlékeztek rá a 2009. március 8-i ökumenikus istentiszteleten, melyet román és magyar ortodox, katolikus, református és evangélikus püspökök közösen celebráltak a veszprémi várban lévő Szent Mihály-székesegyházban. Május 7-én szintén a királynék városában mutatták be Kálomista Gábor producer Szíven szúrt ország című filmjét, amely szintén az elhunyt játékosnak állított emléket. A tragédia első évfordulója előtt, 2010. február 6-án felállították Mihály Gábor Munkácsy-díjas művész alkotását, Marian Cozma szobrát a Veszprém Aréna előtt.
Amikor megszületett az elsőfokú ítélet az ügyben – 2010 szeptemberétől 2011. június 23-ig, az ítélethirdetésig zajlott a bírósági tárgyalás –, mindenki úgy érezte, az elkövetett bűncselekmény súlyához méltó ítéletet hozott a bíró: a Cozma-gyilkosság első- és másodrendű vádlottját, Raffael Sándort és Németh Győzőt életfogytiglant, míg a harmadrendű vádlott, Sztojka Iván húszévi fegyházbüntetést kapott, és Raffael és Németh legkorábban harminc év múlva szabadulhatott volna.
– mondta az ítélethirdetést követően Petre Cozma.
Ekkor még sem ő, sem pedig az emberek nem sejtették, hogy 2012. április 27-én a másodfokon eljáró bíróság a két fővádlott büntetését a közös elkövetés hiánya miatt 18 évre, Sztojkáét 8 évre csökkentette. A közfelháborodással követett másodfokú ítélet ellen 2012. július 2-án a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati kérelmet adott be a Kúriához, és az indítványában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új másodfokú eljárás lefolytatását kérte. 2012. október 1-én a Kúria megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság ítéleteiben egyaránt voltak hibák, ám a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésre és az eljárás megismétlésére irányuló indítványt alaptalannak találta és elutasította, viszont Sztojka Iván büntetését 8 évről 13 évre súlyosította, a többiek büntetését helybenhagyta.
Marian Cozma édesapja és a sportszerető emberek milliói bíztak abban, hogy még egyszer nem történhet meg hasonló eset. Sajnos, nagyot tévedett mindenki, ugyanis a veszprémi tragédiához kísértetiesen hasonló eset történt 2011. október 9-én, a romániai Giurgiu – magyarul Gyurgyevó – városában, ahol egy szórakozóhelyen a helyi kosárcsapat egyik legjobbja, az amerikai Chauncey Hardy veszítette életét Marian Cozma meggyilkolásához nagyon hasonló körülmények között.
2011. október 8-án a CSS Giurgiu csapata legyőzte a Dinamo Bukarest gárdáját, és a mérkőzésen 22 pontot dobó amerikai három csapattársával egy bárban ünnepelte meg a nagy sikert. Éjfél után egy nagyobb, megközelítőleg 20 fős csoport érkezett a szórakozóhelyre, akik – a helyi források szerint – a gyurgyevói maffia részének tekinthető Butoane-klán Gipsy elnevezésű osztagához tartoztak. Hardy a táncparketten keveredett nézeteltérésbe Ionut Adrian Tanasoaiával, és ezt látva a banda több tagja rátámadt a sportolóra, és addig ütötték, rúgták, kemény tárgyakkal verték, hogy az amerikai kosaras eszméletlenül a földre esett. Az eszméletlen sportolót kórházba szállították, ahol megállapították, hogy kómába esett. Életmentő műtétet hajtottak rajta végre, de a műtét során kétszer is infarktust kapott, majd nem sokkal később elhunyt.
Az elsőrendű vádlott, Ionut Adrian Tanasoaia – aki október 10-én önként feladta magát a rendőrségen – később azt mondta, hogy
, és elismerte, hogy “kissé meglökte”. Orvosszakértői jelentésekben ugyanakkor a sportoló fején és nyakszirtjén található sérülések arról tanúskodtak, hogy a már földön fekvő kosárlabdázót többször nagy erővel fejbe rúgták, nyakát megtaposták.
A mindössze 23 éves sportoló halála lesújtotta mind az amerikai, mind a román társadalmat, hiszen utóbbi két éven belül másodszor élhette át ugyanazt. Sokak szerint a gyilkosságot a fajgyűlölet vezérelte, ráadásul az eset felerősítette a romaellenességet, amit már Marian Cozma meggyilkolásakor is érezni lehetett.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
