„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Borisz Nyemcovra emlékezők az őt ábrázoló transzparenssel Szentpéterváron, a gyilkosság utáni megemlékezésen 2015. márciusában
Fotó:EUROPRESS/Alexei Danichev/Sputnik/Sputnik via AFP
Alekszej Navalnij elítélése kapcsán gyakran felemlegette a világsajtó a tragikus sorsú Borisz Nyemcovot. Nem véletlenül, hiszen a két ellenzéki politikus között bizony felfedezhető a párhuzam. Ha nem is úgy, mint azt a fősodor sajtó sugallja. Lapozzunk vissza 2015-re, a gyilkosság utáni napra.
Sokkolta a világot Borisz Nyemcov halála. A gyilkos golyók az orosz ellenzék megkopott fényű, ám mégiscsak szimbolikus alakjának életét oltották ki. Azét a politikusét, aki évek óta következetesen, néha már-már hisztérikusan bírálta Vlagyimir Putyint. Most is épp leleplezésre készült, és a háború elleni megmozdulást szervezett. De ott van a történetben a szerelmi szál is, a gyilkos pedig nem máshol, mint az orosz hatalom jelképének számító Kreml tövében csapott le. Olyan pillanatban, amikor a világ Moszkva minden lépésére idegesen és ellenségesen reagál.
„Agatha Christie sem hozhatott volna össze mozgalmasabb és sejtelmesebb szcenáriót”
Érthető hát, ha a világsajtó vezető híre lett a gyilkosság, de az is, hogy azonnal megkezdődött a kombinálás, és szárnyal az összeesküvés-elméleteket kedvelők fantáziája. Azon sem lepődhet meg a jelenlegi hangulatban senki, hogy a történtek hátterében az elemzők így vagy úgy, de az orosz hatalmat lát(tat)ják.
De maradjunk a tényéknél, és próbáljuk meg mindenekelőtt ezekre alapozva megvilágítani a gyilkosság lehetséges hátterét. Borisz Nyemcovnak a jelenlegi hatalommal szembeni bátor kiállását nem sértve jegyezzük azért meg, hogy a politikus már régen nem jelentett komoly veszélyt a Kreml számára.
„Nem igaz tehát, hogy Putyin legnagyobb ellenfelének, sokkal inkább legkeményebb bírálójának életét oltották ki a gyilkos golyók”
Ennek fényében azonban kétségkívül felmerülhet, hogy az ukrán válságba belebonyolódott hatalom számára ugyancsak kellemetlen, ha e háborúval szemben következetesen fellépő Nyemcov bizonyítékokkal áll elő Moszkva közvetlen érintettségét illetően.
Csakhogy az úgynevezett hibrid háború természetéről enélkül is eleget hallott és tud már a világ, így ennek további részletezése legfeljebb háromnapos dicsőséget hozhat a médiában.
„Ráadásul a Nyemcov halálában Putyin kezét látók érvei ellen szól, hogy keresve sem lehet találni most alkalmasabb lehetőséget Oroszország befeketítésére, mint egy ilyen gyilkosság”
Ha tehát igaz a nyugati médiában nem éppen pozitív éllel hangoztatott állítás, miszerint az orosz elnök hideg és számító, akkor talán elfogadhatjuk, hogy ilyen hibát nem követne el. Persze, ezzel párhuzamosan akkor azt a cinikus forgatókönyvet is próbáljuk meg kizárni, hogy – mint a Kreml sugallja – szándékos provokáció történt, amelynek célja Oroszország lejáratása. A politikai szálak boncolgatásakor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Nyemcov többször dolgozott az Oroszországgal finoman szólva sem szimpatizáló ukrán politikai erők tanácsadójaként, nyíltan felelőssé tette a Kremlt a mostani válságért, s ez a jelenleg felkorbácsolt nacionalista közhangulatban sokak szemében halálos bűn lehet.
„Ezért akár ölhetnek is a Donbaszban harcolók”
S a gyilkosság hátterében állhat még szimpla maffialeszámolás és szerelemféltés is. Nyemcov nem volt ugyan dúsgazdag, de azért tehetős, s máig sikertelenül próbálta például visszaszerezni a még 2008-ban a Roszvooruzsenyije cég volt vezetőjének, Alekszandr Kotyelkinnek kölcsönadott hétszázezer dollárját. S hát a gyilkosság legközelebbi szemtanúja, a topmodell Anna Durickaja is veszélybe sodorhatta a nagyéletű Nyemcovot, hiszen a jól értesültek szerint a fiatal és csinos hölgyet egy gazdag orosztól szerette el.
Agatha Christie sem kuszálhatta volna össze tehát jobban a szálakat, ám most nem szórakoztató krimiről, hanem egy brutális gyilkosságról van szó. Méghozzá abban az Oroszországban, ahol manapság nem hemzsegnek a Miss Marple-ok és a Poirot-k, így az ilyen történetekben a bűnt ritkán követi a bűnhődés.
Borisz Nyemcov, az ifjú trónörökös
„S akkor most ugorjunk vissza 1997-be, a Jelcin-korszak zavaros világába, amikor Borisz Nyemcovotmég az elemzők a jövő embereként emlegették”
„Oroszország el akar távolodni a rabló kapitalizmustól, és már ma is a világ legérdekesebb, fejlődő piaca”, fejtette ki a napokban az ismert pénzember, Soros György annak kapcsán, hogy az eddigi legnagyobb egyszeri beruházást hajtotta végre az orosz pénzpiacon, mikor majd egymilliárd dollárt fektetett be a Szvjazinvesztbe, az orosz állami telekommunikációs vállalatba. Korábbi ódzkodását bevallása szerint azóta adta fel, hogy márciusban Borisz Jelcin miniszterelnök-helyettessé nevezte ki a liberális gazdasági nézeteiről ismert volt Nyizsnyij Novgorod-i kormányzót, Borisz Nyemcovot.
„Soros benne a törvényes kapitalizmus biztosítékát, az új gondolkodás további térnyerését látja”
Ennek egyik jele egyébként az is, hogy Jelcin e lépéssel megtörte azt a hagyományt, hogy a központi hatalom közvetlen káderutánpótlásának forrása csak Moszkva vagy Szentpétervár lehet. Nyitott a régiók felé, egészséges rotációt indítva el ezzel. Az elnök, már a „történelemkönyveknek dolgozva”, példát mutatott a nemzedékváltásra is. Kijelentésein rendre a két ifjú titán, Csubajsz és Nyemcov nézetei tükröződnek, ami egyértelműen a konzervatív szárnyat vezető miniszterelnök, Viktor Csernomirgyin pozícióinak gyengülését is jelzi.
„Nyemcov azonban nemcsak külföldi és hazai politikusok, gazdasági szakemberek elismerését gyűjtötte be az elmúlt hetekben. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a kommunista Gennagyij Zjuganov mellett őt tartják a legesélyesebbnek Jelcin után az elnöki posztra”
Közvetetten pedig szintén az ő s irányvonalának győzelme volt, hogy szűkebb pátriájában helyére egykori közeli munkatársát választották meg kormányzónak a kommunista jelölt ellenében. A hetedik éve folytatódó reformok sikere kétségkívül az is, hogy Nyizsnyij Novgorod Moszkva és Szentpétervár után szeptemberben tervezi piacra dobni első eurokötvényét.
De ki is valójában az orosz politika új csillaga, akit már egyenesen Jelcin utódjaként tartanak számon? Az éleseszű, elbájoló beszélgetőpartnerként jellemzett, jó kiállású Nyemcov karrierje szédületes. A leggyakrabban alkalmazott kifejezés vele kapcsolatban, hogy „tehetséges”. Kitűnik azzal, hogy képes maga körül a legkülönbözőbb politikai alapállású embereket összefogni. A gondolkodás szabadságára való törekvését már a Szovjetunió utolsó éveiben demonstrálta a Gorkijba száműzött Andrej Szaharov melletti nyílt kiállásával.
„Rendkívül impulzív egyéniség, ezt bizonyította abban a híressé vált tévévitában is, mikor a számára kimondottan ellenszenves Zsirinovszkijjal üdítőt loccsantottak egymás arcába”
A szépreményű fizikus, tudományos főmunkatárs 31 éves korában az Oroszországi Föderáció Legfelső Tanácsának képviselője. Egy év múlva Jelcin kinevezi Nyizsnyij Novgorod kormányzójának, amely tisztségben másodszor is megválasztották, 37 évesen pedig már miniszterelnök-helyettes. A Novosztyi hírügynökség számára írt elemzéseikben Jelena Szokolova és Marina Sakina az orosz belpolitika jó ismerői egyaránt kiemelik, neki volt köszönhető, hogy Gorkij, a zárt város megnyílt a gazdasági átalakulás számára. Hat és fél évi kormányzóskodása idején végigvitte a privatizációt, foglalkozott a földreformmal, regionális programok új pénzügyi mechanizmusait dolgozta ki, templomokat állított helyre, utakat, bevásárló- központokat épített, újranyitotta az októberi forradalom előtt a gabonaárat meghatározó árutőzsdét.
„A reformok kidolgozásába és megvalósításába aktívan bevonta a liberális Gigorij Javlinszkijt és csapatát is. Politikai nézeteit tekintve Sakina szerint talán a Jegor Gajdar vezette Oroszország Demokratikus Választása nevű párthoz áll legközelebb”
Esélyeit azonban helyesen mérte fel, mikor visszautasította ajánlatukat, s nem indult az elnökválasztáson. Hibázott viszont akkor, mikor elhamarkodottan esélytelennek nevezte Jelcint, de „fiatalságára” való tekintettel a jelek szerint ezt megbocsátották neki. Politikai bölcsességről tett ugyanakkor tanúságot a miniszterelnök-helyettesi poszt elfogadásakor. Azt kérte Jelcintől, hogy személyesen is egyeztethessen vele folyamatosan, s legkevesebb két évig – hiszen a reformok hatása csak ennyi idő alatt érződhet – ne lehessen leváltani őt.
Az első lépéssel lényegesen növelte politikai súlyát, a második feltétellel pedig elővigyázatosan azt akarta elkerülni, hogy ő is Lebegy sorsára juthasson. Mindezek után bátran harcot hirdetett a csinovnyikok előjogainak, s a monopóliumok hatalmának megtörésére, a korrupció ellen, s megígérte a nyugdíjak kifizetését. Az ambiciózus tervek első pillantásra végrehajthatatlanoknak tűntek, ám Nyemcov rövid idő alatt bizonyította, hogy kemény harcokban edződött. A gáz ára negyven százalékkal csökkent az ipari felhasználók számára, megkezdődött a külföldi márkájú állami kocsik árverése, s lassan kifizetik az elmaradt nyugdíjakat is.
„Mindez csak a kezdet, a folytatás azonban talán még nehezebb lesz. Oroszországban ugyanis csupán látszólagos a nyugalom, a háttérben folyamatos a klánok pozícióharca”
Már a Szvjazinveszt mostani részleges privatizációja körüli nyílt vádaskodások is jelzik, hogy a hatalmon belüli ellentétek ismét a felszínre törnek, újabb átrendeződés várható. Jelcin betegsége kissé háttérbe szorította a versenyt, ám egészségi állapotának stabilizálódása után világossá vált, teljes elnöki ciklusra kell berendezkedni. Itt az ideje tehát, ha kissé megkésve is, hogy az országot uraló klánok már a 2000-es megmérettetésre is gondolva benyújtsák számláikat a támogatásért, s a választásokon megszerzett birodalmat felosszák egymás között.
A várható újabb összecsapások terepe a nagy olajkonszernek őszre tervezett privatizálása s ezzel párhuzamosan a sajtóbirodalmak továbbépítése lehet, amelyekhez meg kell erősíteni a politikai kapcsolatokat is. Az ismét ringbe szálló legnagyobb klánok a Gazprom, a Szibnyefty és a Logo VAZ, az Onekszimbank, valamint a Lukoil körül csoportosulnak, s politikai kapcsolataik révén Viktor Csemomirgyin kormányfőhöz, a Forbes magazin által a „Kreml keresztapájának” titulált Borisz Berezovszkijhoz, a nemzetbiztonsági tanács titkárához, Anatolij Csubajsz és Borisz Nyemcov miniszterelnök-helyettesekhez kapcsolódnak.
A választás utáni szövetségek közben felbomlóban vannak, a hatalmi eliten belül megkezdődött egyfajta átrendeződés. Csubajszék és Csemomirgyin eddigi fegyverszünetének vége, s Berezovszkij átállni látszik a kormányfőhöz. Egyre többször találhatók egy térfélen az üzleti versenyben – a Szvjazinveszt negyedének odaítélése kapcsán is az ő általuk uralt médiák közösen nyitottak tüzet a Csubajsz-érdekeltségű Onekszim ellen, amely a nyertes konzorcium tagja -, de erre utal a LogoVAZ elnökének azon kijelentése is, miszerint ő találta ki, hogy Csubajsz vezesse Jelcin kampányát.
„Berezovszkij a híresztelések szerint politikai szinten is erősít, Iván Ribkin esetleges belügyminiszterségével a nemzetbiztonsági tanács élére léphet elő. A csecsen térség feletti befolyására szükség is lehet a kaszpi olaj szállításában fontos szerepet játszó Transznyefty közelgő privatizációjakor az itteni üzletben érdekelt, Nyemcovval jó kapcsolatokat ápoló Lukoil ellenében”
Csemomirgyin kormányfő közben egyre gyakrabban találkozik Zjuganovval, s a kommunista többségű duma felhasználásával igyekszik borsot törni a két reformer orra alá. A Csubajsz-Nyemcov tandemben szerencsére nincsenek súrlódások, elsősorban azért, mert nem keresztezik egymás útjait. Nyemcov Jelcin által is táplált elnöki ambíciói nem zavarják, sikereik inkább egymást erősítik. Érezhetően megelégedne a miniszterelnöki székkel, vágyait kielégítené az, ha működő gazdaságot hagyhatna Oroszországra. E forgatókönyv megvalósítása azonban korántsem lesz egyszerű, szükség lesz hozzá Csubajsz és Nyemcov minden politikai tudására és gazdasági befolyására, s arra, hogy éles helyzetekben a politikába vissza-visszatérő Jelcin is melléjük álljon.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
