//Hős volt-e Magnyitszkij?
Szergej Magnyitszkij moszkvai sírja #moszkvater

Hős volt-e Magnyitszkij?

A Der Spiegel oknyomozása arra mutat rá, hogy a vitatott körülmények között meghalt orosz „ügyvéd” egykori munkaadója, a brit üzletember William Browder visszaél a tragédiával, és saját magát tisztára mosva manipulálja a nyugati kormányokat.

Szergej Magnyitszkij moszkvai sírja #moszkvater
Szergej Magnyitszkij moszkvai sírja
Fotó:EUROPRESS/ANDREY SMIRNOV/AFP

Szergej Magnyitszkij halála annak szimbólumává vált, hogy az orosz hatalom miként üldözi a visszaéléseit leleplezőket. Az ügyvédként emlegetett, valójában könyvelő halála után tíz évvel a történetében máig nyitott kérdések azonban arra engednek következtetni, hogy Magnyitszkij mégsem az a hős volt, aminek sokan, köztük több nyugati kormány is hiszi. A szövevényes, és egyre homályosabb ügyről a minap angol nyelvű kiadásában rántotta le a leplet a Der Spiegel. A német magazin nyomozása kényes kérdéseket vet fel az Oroszországot sokszor a morális fölény pozíciójából bíráló Nyugat viselkedésével kapcsolatban. Ami pedig a Magnyitszkij-ügy nyomán Moszkvával szemben kiszabott szankciókat illeti,

„a hetilap szerint egyre valószínűbb, hogy az üzletemberből emberjogi aktivistává átvedlett Bill Browder visszaélt egykori beosztottja halálával, és azt felhasználva Oroszország ellen hangolta a nyugati kormányokat. Tíz év után ugyanis csak annyi biztos, hogy Szergej Magnyitszkij halott”

Két verzió él azzal kapcsolatban, hogy mi is történt Magnyitszkijjal, írja a német magazin. Az első iigazi összeesküvés elméleten alapuló triller, amelyet cikkek százaiban ismételnek meg tíz éve, interjúk és parlamenti meghallgatások sorában. Ebben a történetben a moszkvai temetőben nyugvó ügyvéd azért fizetett az életével, mert leleplezte a hatalommal visszaélő csinovnyikokat és eltökélten harcolt a korrupt rendszer ellen. A második történet ennél bonyolultabb, és ebben nincsenek hősök. De ne szaladjunk ennyire előre.  Nézzük a világsajtóban elterjedt történetet.

„Bill Browder a Hermitage Capital, Oroszország egykori legnagyobb külföldi befektetőjének alapítója”

Arra hivatkozva tiltották ki 2005-ben az országból, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Távollétében ezután kétszer kilenc év szabadságvesztésre ítéltek gazdasági bűncselekmények miatt. Először 2013 júliusában, 522 millió rubel meg nem fizetett adó miatt, majd 2017 decemberében 3,5 milliárd rubel adókötelezettség befizetésének elmulasztása, valamint csődbűntény címén. Jelenleg öt ügyben foylik ellene eljárás. Browdert egyebek között emberöléssel, bűnszövetkezet létrehozásával és több mint 5 milliárd rubelnyi elsikkasztott költségvetési pénz tisztára mosásával vádolják. Browder ma Vlagyimir Putyin egykori nyugati védelmezőjéből az első számú ellensége lett. Sorra járja a nyugati országokat azzal a céllal, hogy azok csatlakozzanak a Magnyitszkij-ügy miatt Oroszországra kivetett szankciókhoz. Az általa az ügyvéd haláláról terjesztett történet számára a belépőjegy a politika világába.

Neki dolgozott Szergej Magnyitszkij, aki belügyi vezetőket leplezett le, akik 230 millió dollárnak megfelelő összeget sikkasztottak el az orosz költségvetésből. Ennek ellenére Magnyitszkij ellen indult eljárás. A férfit súlyos adócsalásban való közreműködéssel gyanúsították. 2008-ban tartóztatták le, miután a jogász 5,4 milliárd rubeles adócsalással és az alap pénzének ellopásával gyanúsította meg az orosz belügyminisztérium több tisztségviselőjét. Az előzetes letartóztatásba azonban tisztázatlan körülmények között 2009. november 16-án meghalt. Nyolc évvel később pedig a halála után az ügyben őt képviselő ügyvéd zuhant ki az ablakon.

„Szergej Magnyitszkij a hivatalos közlés szerint akut szív- és érrendszeri elégtelenségben hunyt el egy héttel azután, hogy ismertették vele a vádat”

A szövetségi nyomozó hivatal vizsgálata szerint a jogász nem részesült idejében megfelelő orvosi ellátásban, holott nemcsak a szíve volt beteg, hanem krónikus májgyulladásban és cukorbetegségben is szenvedett. A moszkvai Butirka börtön parancsnok-helyettesét Dmitrij Kratovot ugyanakkor később felmentették, mert az indoklás szerint Szergej Magnyitszkij halála nem volt összefüggésben a férfinél diagnosztizált betegségekkel, a halálát okozó egészségügyi problémákat pedig nem lehetett megállapítani. Tiltakozásul Magnyitszkij halála miatt 2012-ben az Egyesült Államok és Kanada is szankciókkal sújtotta azokat, akiknek szerintük közük volt a halálához. Ezt 2017-ben kiterjesztették az emberi jogokat megsértő orosz tisztségviselőkre. Browder volt a törvény egyik kezdeményezője, és eddig a három balti állam csatlakozott hozzá.

De van egy másik történet is, amely jóval ellentmondásosabb, mint a Browder által előadott sztori. Mint a Der Spiegel újságírója Benjamin Bidder rámutat,

„az ügyre vonatkozó több ezer oldalas iratot áttanulmányozva joggal merül fel a kérdés, hogy valóban meg akarták-e ölni Magnyitszkijt, vagy ezt csak Browder terjeszti”

Az ügyben senki és semmi nem fekete és fehér. a cikk szerzője szerint az orosz hatalom verziója ugyanúgy kétséges, mint Browderé. A dokumentumokból kiderül, hogy Magnyitszkijnél 4,5 hónappal a halála előtt hasnyálmirigy gyulladást diagnosztizáltak, és ám az operáció előtt a cellája felújítása miatt nem sokkal egy másik börtönbe szállították át. Az ennek körülményeit az ügyvéd halála után vizsgáló bizottságban ott voltak a Kremlt bíráló jogvédők is. A jelentésben hosszasan ecsetelik az orosz börtönökben uralkodó áldatlan állapotokat. Azt, hogy Magnyitszkijt egyik helyről a másikra költöztették, későn kapta a meg az anyja által bevitt orvosságokat, ám amikor rosszul lett, viszaszállították oda, ahol a műtétet tervezték. A haldokló Magnyitszkij azonban bepánikolt, ezért nyugtatókat adtak neki, a cellában pedig felügyelet nélkül hagyták. A jelentés azonban még csak nem is utal arra, hogy tudatosan ölték volna meg Magnyitszkijt.

„A Spiegel rámutat arra is, hogy Browder ugyanakkor erre hivatkozva érte el az amerikai és kanadai parlamentnél a szankciók elfogadását”

Történetét megfejelte azzal, hogy halálra verték, méghozzá két leleplezett csinovnyik közbenjárására. A Hermitage Capital adóügyeiben nyomozó két hivatalnokról, mint ahogyan tettlegességről sem esik szó az orosz hivatalos jelentésben. A Der Spiegel újságírója szerint Browder állítólagos bizonyítékai önálló életet élnek, és kevés közük van a vizsgáló bizottság eredeti jelentéséhez. Az aktivista gyakran idézi például az Európa Tanács határozatát, amely ugyanakkor jelentős mértékben az ő kijelentésein alapul. Bidder úgy látja, Browder sikerének titka, hogy az ügyet jó érzékkel összekapcsolta Oroszország romló imázsával, így aztán a nyugati hisz neki. Ám mint a német újságíró megjegyzi, még Browder emberei által publikált dokumentumokban is annyi a belső ellentmondás, hogy egyáltalán nem bizonyító erejűek. Így például furcsa, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvekben Magnyitszkij emlegeti ugyan a két hivatalnok nevét, ám az ominózus 230 millió dollárról egy szót sem ejt.

A Der Spiegel cikke leleplezi az Oroszországban 1500 százalékos haszonnal dolgozó Hermitage Capital módszereit is. Az 1990-es évek végétől például olcsón felvásárolta a nagy állami cégek, a Gazprom vagy a Szberbank papírjait, majd a menedzsmentre támadva számon kérte a korrupciót és reformokat követelt, Miután ezeket végrehajtották, nagy nyereséggel szabadult a részvényektől. Rosszabb esetben öregbítette az alapítvány korrupciót üldöző hírét. A részvények jelentős részét közben üres cégeken keresztül vette meg, amelyekben pszicés betegeket „alkalmazott” szakértőként. Mindezt még azzal fejelte meg, hogy 15 helyett csak 5 százalék adót fizetett. S ha ez nem lett volna elég, igénybe vette a sérültek alkalmazásáért járó adókedvezméyneket is. A cég alkalmazottainak a fele rokkant volt.

„Idővel aztán a hatóságok látókörébe került az adóoptimalizálás e nem éppen nyugati modelljének kialakításában kulcsszerepet játszó Magnyitszkij”

Erről Browder a cikkeiben és a könyvében, de a parlamenti meghallgatásokon is mélyen hallgat. Politikai üldözésként állítja be az alapítvány elleni vizsgálatot, eltitkolva azt is, hogy a két hivatalnok neve felbukkan azokban a korábbi felszólításokban is, amelyek banki adatainak átadására szólítja fel a Hermitage Capitalt. Szóval jóval azelőtt, hogy Magnyitszkij leleplezte volna az állítólagos 230 millió dolláros sikkasztást. Mint ahogy arról sem beszél Browder, hogy már 2006-ban kihallgatták Magnyitszkijt az egyik kiürített cégben a reorganizáció idejére vezérigazgatóként alkalmazott értelmi fogyatékos ügyében. A német újságíró azt is kiderítette, hogy a két adóügyi ellenőr 2012-ben a londoni bíróságon jelentette fel Browdert. Ezt az ügyet azonban akkor még a brit sajtó is úgy tálalta, mint az orosz hivatalnokok vereségét.

„S a történetet még folytathatnánk, de már ebből is kiderül, hogy Browder a maga tisztára mosására használja Magnyitszkij halálát”

Amelyben közrejátszottak az orosz börtönökben uralkodó állapotok is, ám szó sincs arról, hogy meg akarták volna ölni az „ügyvédet”, akinek nem is volt orosz jogi végzettsége, és igazából könyvizsgáló. Mint ahogy nem is leplezett le senkit. Nem ezért tartóztatták le, hanem mert Browderre akartak kicsikarni terhelő tanúvallomást. Erről beszélt a magazinnak a már többször említett vizsgálatban részt vevő orosz jogvédő Zoja Szvetova, aki rá egy hónapra hirtelen az ellenkezőjét kezdte el állítani. Közben az Európai Bíróság a nyáron 34 ezer eurós kártérítés kifizetésére kötelezte az orosz államot, ám ebben az ítéletben sincs szó gyilkosságról. Mint a dokumentumból kiderül Magnyitszkij ellen már jóval korábban megkezdődött a nyomozás, mint ő bármit is „leleplezett” volna.

Browdert azonban mindez nem zavarja, mint ahogy a nyugati kormányokat sem. Mint a német magazin megemlíti, legutóbb az EU soros elnöki tisztét betöltő Finnországban fogadták, ahol az amerikai szankciók európai bevezetésén dolgozó diplomatáknak adta elő a verzióját. Amelyből csak az igaz, hogy Magnyitszkij áldozat. Nem pedig hős. Ám legalább annyira a Hermitage Capital, mint az orosz börtönviszonyok áldozata.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.