„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Redollarizációval a dedollarizációért

2024. dec. 20.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Kína új módszere . Óriási felhajtást keltett Kínában, hogy a múlt hónapban Szaúd-Arábiában bocsátottak ki amerikai dollárban denominált államkötvényeket. Ez önmagában nem annyira nagy dolog, viszont számos lehetőség rejlik ebben a modellben. Arnaud Bertrand francia üzletember, akit Kína-barát politikai kommentátorként tartanak számon, bejegyzésében úgy magyarázta ezt az eseményt, hogy ez vélhetően üzenet a közelgő Trump-kormányzatnak. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.

Makronóm Intézet

„Az új rend szerint a szaúdiak a felesleges dollárjukért az amerikai mellett kínai kötvényt is vásárolhatnak, amit lecserélhetnek technológiára vagy infrastruktúrára” #moszkvater

„Az új rend szerint a szaúdiak a felesleges dollárjukért az amerikai mellett kínai kötvényt is vásárolhatnak, amit lecserélhetnek technológiára vagy infrastruktúrára”
Fotó:EUROPRESS/AFP

Kína és Szaúd-Arábia az a két ország, amelynek a legnagyobb dollártartaléka és dollártöbblete van. Az utóbbi központi bankjában 445 milliárd dollár nettó devizatartalék található, a szuverén vagyonalapjában lévő eszközök értéke pedig közelít az ezermilliárd dollárhoz. Ennyit elkölteni is nehéz. Amit Amerika nyújthatna ezért a pénzért, az az infrastruktúra vagy a fegyverek, de ekkora értékben nem képes rá. Így Szaúd-Arábia a jobbára energiahordozókból származó kereskedelmi többletéért csak amerikai adósságot vásárolhat, és eközben tétlenül nézheti a kezében lévő dollár leértékelődését.

„Arnaud Bertrand figyelmeztet, hogy ez a történet csupán első látásra banális. Kína <csak> 2 milliárd dollár értékben bocsátott ki dollárban denominált államkötvényeket Szaúd-Arábiában, vagyis ez azt jelenti, hogy a szaúdi befektetők kölcsönöztek zöldhasút a kínai kormánynak”

A kötvénykibocsátás sikerét jelzi, hogy azokat majdnem 20-szorosan túljegyezték (azaz elvben akár 40 milliárd dollárért is jegyezhettek volna a kínaiak). Ez jóval magasabb, mint ami az amerikai kincstári aukciókon megszokott 2-3-szoros, igaz, az amerikaiak nagyobb tételben játszanak.

„Mindenesetre a túljegyzés mutatja, milyen erős piaci vonzereje lehet a dollárban denominált kínai adósságoknak”

Az is érdekes szempont, hogy a kötvények kamatlába mindössze 1–3 bázisponttal volt magasabb az amerikai kincstár kamatlábnál (0,007–0,029 százalékkal kereskedtek az árfolyam felett a 3 és az 5 éves futamidejű kötvények esetén). Tehát Kína gyakorlatilag ugyanolyan kamatlábon tud pénzt kölcsönözni dollárban, mint az amerikai kormány. Ez a világ egyetlen más országáról sem mondható el. Még a legmagasabb hitelminősítésű (AAA) államok is jellemzően legalább 10-20 bázisponttal többet fizetnek az amerikai államkötvényeknél azokban a ritka esetekben, amikor dollár kötvényeket bocsátanak ki.

„Felkeltheti a figyelmet a kötvényeladás helyszíne is, Szaúd-Arábia ugyanis nem tartozik azon nagyobb pénzügyi központok közé, ahol jellemzően államkötvényeket bocsátanak ki”

Mindez jelzi a szaúdiak előzetes jóváhagyását erre a konstrukcióra. Továbbá az ügyletben különös jelentőséget ad az arab országnak az az ismert szerepe is, amelyet évtizedeken keresztül betöltött a petrodollár fenntartásában.

Kína ezzel bebizonyítja, hogy kötvényeivel, amelyek közvetlenül versenyeznek az amerikai állampapírokkal, képes a dollárlikviditás alternatív kezelőjeként működni a petrodollár rendszer Mekkájában, Szaúd-Arábiában.

Mivel a kamatláb lényegében ugyanolyan, a több százmilliárd dollártartalékkal büszkélkedő arab ország számára ez új lehetőséget teremt az olaj eladásából származó dollárjaik elköltésére. Az amerikai helyett immár a kínai kormánynál fektethetik be azokat.

„A régi rend szerint Szaúd-Arábia olajat ad el az Egyesült Államoknak, amely ezért dollárban fizet. Mivel az arab ország nem tud mit kezdeni ezzel a pénzzel, ezért kénytelen amerikai kincstárjegyeket, vagy esetleg amerikai technológiát illetve onnan származó fegyvereket vásárolni”

Mindenesetre a hírre a kínai közösségi média felbolydult, mivel a hazai szakértők és befektetők azt feltételezik, hogy a szaúd-arábiai friss kibocsátás csak egy amolyan próbakör Kína részéről, amivel megmutathatja Amerikának, hogy hatékonyan tudja használni a saját valutáját, méghozzá kifejezetten ellenük, ami drámai következményekkel járhat.

A módszer

Természetesen e modell hatékony alkalmazásához emelni kellene a tétet, 10 vagy 100 milliárd dollár értékben kellene kötvényeket kibocsátani. Ebben az esetben Kína gyakorlatilag is versenyezne az amerikai kincstárral a globális dollár piacon.

„Az új rend szerint a szaúdiak a felesleges dollárjukért az amerikai mellett kínai kötvényt is vásárolhatnak, amit lecserélhetnek technológiára vagy infrastruktúrára”

Ezzel egy olyan párhuzamos dollár rendszer jönne létre, amelyben a dollár áramlás egy részét már Kína, nem pedig Washington irányítaná. Az Egyesült Államok továbbra is nyomtatná a zöldhasút, de hosszabb távon egyre inkább Peking irányítaná azt, hogy ezek a dollárok hová menjenek.

Természetesen az amerikai kormány kiadásainak finanszírozásánál „fájdalmas lenne” minden egyes dollár hiánya, ami az amerikai állampapírok helyett kínai kötvényeknél landolna.

Most, amikor az USA hatalmas költségvetési hiányt termel, és folyamatosan kincstári kötvényeket kell eladnia, hogy finanszírozza magát, Kína megjelenése konkurens dollárkötvény kibocsátóként már középtávon is hatalmas finanszírozási problémákat okozhat az USA vezetése számára.

„Ez gyakorlatilag véget vethetne az Egyesült Államok úgynevezett „túlzott kiváltságainak”, amit a nemzetközi szakirodalom exorbitant privilege néven említ”

Az Egyesült Államok e különleges helyzete abban áll, hogy saját valutájával (dollár) fedezheti a nemzetközi kereskedelmet, elkerüli a fizetési mérleg válságokat, és alacsony költséggel állíthat elő világszerte elfogadott pénzt. A Bretton Woods-rendszer idején ez az aranyfedezet révén vált lehetővé.

Feltehetjük a kérdést, hogy mi szüksége van Kínának a dollárra, hiszen neki is van bőségesen, és  keresnie kell, hogy hol is lehet azt értelmesen elkölteni, befektetni. Tavaly az ázsiai országnak 823,2 milliárd dollár kereskedelmi többlete volt, idénre 940 milliárdra számítanak. Vagyis Kínát már most is teljesen elönti az amerikai fizetőeszköz …

Itt jöhet a képbe az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI), amihez a világ 193 országa közül 152 valamilyen módon csatlakozott. Ezek többségére jellemző a dollárban való eladósodás Amerika vagy más nyugati ország felé.

„Ezen a ponton lehet hatékony Kína stratégiája. Az ázsiai nagyhatalom arra használhatná a dollárjait, hogy segítsen az Egy övezet, egy út kezdeményezésben részt vevő országoknak kifizetni a nyugati hitelezők felé fennálló dollár adósságukat”

Persze semmi sincs ingyen, a dollár adósságtól való szabadulásért az újonnan keletkezett tartozást Kína felé a partnerek visszafizethetik jüanban, stratégiai erőforrásokban vagy más kétoldalú megállapodásokon keresztül.

Ezzel egy csapásra három legyet ütnének. Megszabadulnának a felesleges dollárjaiktól, segítenének a partner országoknak kiszabadulni a dollár függőségből, és mindez elmélyítené ezen államok gazdasági integrációját Kínával, gyengítve a függőséget az Egyesült Államoktól.

„A BRI-országok számára ez azért lenne vonzó, mert kikerülhetnek a dollárban denominált adósság csapdájából (és az amerikai pénzügyi szankciók fenyegetettségéből), és valószínűleg jobb feltételeket kapnának Kínától, ami segítené fejlődésüket”

Tulajdonképpen  Kína a dollár rendszer középpontjába kerülne közvetítőkén. Vagyis a zöldhasú végül mégiscsak visszakerülne Amerikába, csakhogy olyan úton, amely inkább a kínai, semmint az amerikai befolyást növeli, és fokozatosan aláássa az Egyesült Államok önfinanszírozási képességét.

Arnaud Bertrand úgy véli, Amerikának meglehetősen kevés eszköze van ahhoz, hogy megakadályozza Kínát ebben a törekvésben. És ha használná is azokat, az valamilyen formában még jobban aláásná a hitelességét.

Meg lehetne fenyegetni szankciókkal az olyan államokat vagy intézményeket, amelyek kínai dollár kötvényeket vásárolnak, de ez még inkább azt bizonyítaná, hogy a dollár eszközök nincsenek biztonságban az amerikai politikai beavatkozástól. Ez tovább ösztönözné az országokat a diverzifikációra, még inkább súlyosbítva a problémát. A dollár ereje részben a hálózati hatásokból ered, azaz mindenki használja, mert mindenki más is használja.

„De ahogyan azt Oroszország esetében, majd a BRICS lépései során láttuk, a szankciók az összefogás lehetőségét teremtik meg egyes országok számára, hogy együtt távolodjanak el, gyengítve ezeket a hálózati hatásokat”

Egy másik lehetőség az lenne, ha a Federal Reserve emelné a kamatlábakat, hogy vonzóbbá tegye az amerikai állampapírokat. Ez azonban visszájára fordulhat, ugyanis növelné az amerikai kormány saját hitelfelvételi költségeit egy olyan időszakban, amikor már amúgy is hatalmas deficittel küszködnek, és ez potenciálisan recessziót idézhet elő. Kína pedig, amelynek hasonló kamatlábakat kínálnak, mint az USA-nak, egyszerűen kiegyenlíthetné a kamatemelést.

„Az Egyesült Államok választhatná a „nukleáris opciót” is, azaz korlátozhatná Kínát a dollár tranzakciók elszámolására, ám ez gyakorlatilag azonnal szétzilálná a globális pénzügyi rendszert, aláásva a zöldhasú globális tartalékvaluta-szerepét”

Csakhogy pontosan ez az, amit Amerika el akar kerülni. És mivel Kína a világ országai túlnyomó többségének a legfontosabb kereskedelmi partnere, egyáltalán nem biztos, hogy Amerika nyerni tudna ebben a játszmában.

Arnaud Bertrand szerint ebben a szakaszban az ominózus kötvénykibocsátás valószínűleg csak egy üzenet Kína részéről az eljövendő Trump-kormányzatnak:

„mi képesek vagyunk erre, úgyhogy gondold meg nagyon alaposan, hogy milyen ‘csúnya dolgokat’ tervezel velünk kapcsolatban”

Az kétségtelen, hogy ennek a lépésnek megvan a szépsége, és stratégiailag is elegáns. Az ázsiai nagyhatalomnak szinte semmibe sem kerül ez a demonstráció, de arra kényszeríti Washingtont, hogy elgondolkodjon néhány nagyon kellemetlen lehetőségen.

Az írást jegyezte: Santo Martin

(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Az ostoba kommunisták… ja, NEM!
    Tetszik!

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK