//Randevú a kedvenc ellenséggel
Vlagyimir Putyin és Joe Biden kézfogása genfi találkozójukon 2021. június 16-án #moszkvater

Randevú a kedvenc ellenséggel

MEGOSZTÁS

Mint az várható volt, áttörés nem született, ám az orosz és az amerikai elnök Genfben tudatosan konstruktív hangnemben próbálták kiszámíthatóbb mederbe terelni az egymás közötti vitákat, és valamelyest konszolidálni a mélypontra jutott kétoldalú kapcsolatokat. Meglepetést tehát nem hozott a várva várt genfi csúcs, ám Vlagyimir Putyin és Joe Biden találkozójának létrejötte már önmagában komoly eredmény.

Vlagyimir Putyin és Joe Biden kézfogása genfi találkozójukon 2021. június 16-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin és Joe Biden kézfogása genfi találkozójukon 2021. június 16-án
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP

A találkozó előtt néhány nappal az NBC amerikai tévécsatornának adott interjú már megadta a genfi találkozó alaphangját. Vlagyimir Putyin egyfajta főpróbának tekintette a beszélgetést, míg Joe Biden szinte tárgyalás részének, amelyre Genfben reagálni lehet. A sajtótájékoztatókon egyébként az interjúhoz képest kevés újdonság hangzott el.

„Minden esetre a kapcsolatok konszolidálásának a jele, hogy visszatér állomáshelyére a két nagykövet, mint ahogy visszatérhetnek a korábban kitiltott diplomaták is”

Ezen kívül ismét megkérdezhették az újságírók, hogy gyilkosnak tartja-e magát, természetesen szó volt az emberi jogok helyzetéről, nem maradhatott el Alekszej Navalnij egészségének a felemlegetése, és az Ukrajna NATO tagságára vonatkozó kérdés sem. A válaszokban semmi újdonság nem volt. Az orosz elnök a már ismert módon felhozta, hogy az Egyesült Államok nincs abban a morális helyzetben, hogy másokat kioktasson és számon kérjen, amerikai kollégája pedig igyekezett továbbra is magas lóról beszélve lenézni Oroszországot. Jól jellemzi ezt a hozzáállást, hogy Biden ismét leporolta Oroszország kapcsán a „Felső-Volta atomrakétákkal” szlogent.

„Putyin igyekezett végig érzékeltetni, hogy Oroszország egyenrangú partnerként tárgyal az Egyesült Államokkal, míg Biden épp ellenkezőleg, továbbra is a már jól ismert lekezelő hangnemben beszélt Oroszországról”

Például akkor, amikor a már említett Felső-Volta hasonlatot kifejtve azt ecsetelte, hogy Oroszország nehéz helyzetben van, ám ennek ellenére elkeseredetten igyekszik globális hatalomként mutatkozni. Ugyanakkor Putyin üzenetét erősítette magának a találkozónak a ténye. Így aztán a Kreml elégedett volt magának a csúcstalálkozónak a létrejöttével, és többet nagyon már nem is akart. S nem is várhatott senki a jelenlegi helyzetben. Éppen ezért a mindkét oldalról érezhető tudatosan békéltető, konstruktív és visszafogott hangnem a körülményekhez képest bíztató.

„A sajtótájékoztatók alapján a tárgyalásokról messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, és a jelenlegi ismereteinket figyelembe véve még korai lenne a megbeszélések értékelése is”

Sokkal fontosabb volt például egy elejtett félmondatnál, hogy mit tárgyalt a két fél Kínáról. Az a tény, hogy Biden Oroszországra nehezedő kínai nyomásról beszélt, azt sugallja, Washington a lehetőségekhez mérten szeretné leválasztani Moszkvát Pekingről. Hogy azonban ennek a politikának mekkora a realitása, azt a jövő dönti el. Az amerikai törekvéseket minden esetre csak abban az esetben kísérheti némi siker, ha csökkentik a nyomást Oroszországra.

„Az is csak a további lépésekből látszik majd, hogy a keleti és a nyugati nagyhatalomnak sikerült-e legalább részlegesen megállapodnia az átalakuló világ játékszabályai tekintetében”

Feltehetően e két kérdés alakítja majd az összes olyan témában Washington és Moszkva álláspontját, mint Ukrajna, Belarusz, de az amerikai törekvések és viselkedés hatással lehetnek majd az orosz-európai kapcsolatok alakulására is. A mostani találkozó az első lépés lehet Washingtonnak a francia és német Oroszország-politikában már kitapintható reálpolitikai fordulata felé, az eddigiek alapján azonban még nem dönthető el, hogy ez be is következik-e. Annak ellenére, hogy egyre több amerikai szakértő és a külpolitika alakításában részt vevő személy is javasolja ezt.

„E megközelítés szerint az Egyesült Államok egyszerre lenne képes válaszolni az Oroszország által támasztott kihívásokra, és kialakítani Oroszországgal egy konstruktívabb, kiszámíthatóbb kapcsolatot. Persze, ettől még Putyin az amerikai elit kedvenc ellensége maradna, de ebben a kifejezésben a jelenleginél nagyobb súllyal szerepelne a kedvenc szó”

Az együttműködés és a versengés vegyítésének külpolitikáját sugallja a találkozó létrejötte, de a diplomáciai kapcsolatok visszaépítése, és a közös érdekeket jelentő témakörök, így a stratégiai stabilitás kapcsán folytatott párbeszéd újraindítása is. A sajtótájékoztatón Biden szájából elhangzottak azonban még mindig a régi megközelítésről árulkodnak, azt a hibás feltételezést mutatva, miszerint a párbeszéd a „helyes”orosz viselkedés egyfajta jutalma lehet. Persze, a változásokhoz idő kell, és Genf akár még lehet ezek kezdete is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.