„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Az orosz védelmi minisztérium által 2024. március 1-jén közzétett felvétel az ország nukleáris elrettentő erejéhez tartozó ICBM próbalövést mutatja be
Fotó:EUROPRESS/AFP/ RUSSIAN DEFENSE MINISTRY
Hónapok óta először került sor nagyszabású orosz rakétacsapásra Ukrajnával szemben. November 17-én reggel 120 rakéta és 90 drón támadta az elsősorban az ukrán energetikai infrastruktúrához tartozó célpontokat. Történt mindez azután, hogy korábban az úgynevezett globális Dél államai is felszólítottak az energetikai csapások szüneteltetésére, és Donald Trump megválasztását követően Oroszország is békülékenyebb hangra váltott az Egyesült Államokkal szemben. Ráadásul a hétvégi támadás a hírek szerint érintette az ukrán energetika kulcsfontosságú pontjait, az atomerőműveket a villamoshálózattal összekapcsoló transzformátorállomásokat, amelyek megsemmisítése egybehangzó vélemények szerint padlóra küldheti Ukrajna energiarendszerét.
„Bár azt, hogy újabb csapásokra kerül sor, nem lehetett kizárni, azonban a támadás nem teljesen illeszkedett az orosz vezetés mérsékelten ugyan, de békülékeny hangvételéhez Donald Trump megválasztását követően”
Bár a Trump béketerveiről érkező, meg nem erősített sajtóhírek nem igazán felelnek meg az orosz elvárásoknak, az ukrán energetikai rendszer teljes elpusztítása katonai szempontból ugyan indokolt lenne az oroszok számára, diplomáciai téren viszont könnyen több kárt okozhatna számukra, mint amennyit a katonai haszna indokolttá tenne. A támadás napjának estéjén azonban egy lehetséges magyarázat is napvilágot látott. A nyugati sajtó ugyanis szinte egybehangzóan állította, hogy Joe Biden leköszönő amerikai elnök engedélyt adott Ukrajnának arra, hogy bevesse a nagy(obb) hatótávolságú amerikai ATACMS rakétákat Oroszország területén lévő célpontok ellen. Pár nappal később ugyanez a hír jelent meg a brit StormShadow rakétákat illetően is.
„Ez utólagosan magyarázatot adott az oroszok reggeli légicsapására is, amelyet így akár előzetes figyelmeztetésként is értékelhetünk”
Érdemes felidézni, hogy szeptemberben már biztosra vette a nyugati média, hogy Ukrajna megkapja az engedélyt ezen fegyverek orosz területek elleni használatára, akkor azonban Oroszország retorikai eszközökkel is eltántorította őket ettől. Szeptemberben Vlagyimir Putyin azt mondta, a fegyverek bevetésének engedélyezése az adott országok közvetlen részvételével lesz egyenértékű az Oroszország elleni háborúban, majd bejelentette az orosz nukleáris doktrína módosítását is.
Az új doktrína szerint Oroszország akkor is nukleáris csapással válaszolhat az ország elleni támadásra, ha egy nem atomhatalom ország támadja meg, de nukleáris hatalmak támogatásával. Nem nehéz kiolvasni ebből, hogy kimondottan a jelenlegi helyzetnek címezték a módosítást. A doktrína pedig most életbe is lépett, Putyin ugyanis csak a fegyverekkel kapcsolatos engedélyekről szóló újabb hírek után írta azt alá. Ezúttal azonban az orosz lépések nem vezettek a nyugati hátraarchoz, és mind az amerikai, mind a brit rakéták bevetésére sor került már a napokban a Brjanszki és Kurszki területeken fekvő orosz célpontok ellen.
„Az újabb orosz válasz sem maradt el. Pontosabban, először elmaradt, hiszen az amerikaiak már november 20-án nagyobb orosz légicsapásra számítottak, és több európai országgal együtt be is zárták aznap nagykövetségeiket, azonban a válasz végül csak november 21-én történt meg. Akkor viszont nagyot szólt, legalábbis a sajtóban. A csapás egyedül a dnyiprói Juzsmas rakétagyár ellen irányult (bár annak környékén is estek károk), azonban az ukránok azt állították Oroszország RSZ–26 Rubezs típusú, új fejlesztésű interkontinentális ballisztikus rakétákkal támadtak”
Marija Zaharova orosz külügyi szóvivőt sajtótájékoztató közben hívták fel, hogy közöljék vele, a dnyiprói Juzsmas elleni ballisztikus rakétacsapást, amelyről a nyugati médiában írnak, semmilyen formában ne kommentálja. A telefon túlsó végén lévő személy hangja azonban behallatszott a közvetítés mikrofonjába, így a kérés önmagában is felért egy kommentárral. A nyugati sajtóban hamar megjelentek a cáfolatok a rakéta interkontinentális jellegével kapcsolatban, és végül Vlagyimir Putyin rendkívüli videóbejelentése tett – nagyjából – pontot a vita végére.
„Az orosz elnök megerősítette, hogy egy új típusú hiperszonikus ballisztikus rakétát vetettek be Ukrajna ellen, amelynek neve azonban nem Rubezs, hanem Oresnyik”
Putyin szerint a konfliktus globális jellegűvé vált, és további eszkaláció esetén Oroszország fenntartja a jogot arra, hogy azon országok célpontjaira mérjen csapást, amelyek engedélyt adnak fegyvereik bevetésére orosz területek ellen. Külön hangsúlyozva, hogy az új rakétát semmilyen jelenlegi légvédelmi rendszer nem tudja lelőni (ami persze vagy így van, vagy nem).
.embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }
Azt fontos hangsúlyozni, hogy Putyin külön videós bejelentkezést tartott az ügy kapcsán, amelyre csak ritka pillanatokban – a különleges hadművelet bejelentésekor, a részleges mozgósítás elrendelésekor vagy a Wagner-zendülés után – került eddig sor.
„Az oroszok tehát a maguk részéről a helyzetet „komolyként” könyvelték el, és ezt a hozzáállást várnák el a Nyugattól is”
Pontosan persze nem tudjuk, mit tud az új orosz fegyver – csak annyit, hogy hiperszonikus –, azonban az sem feltétlenül intézhető el egy kézlegyintéssel, ha elsősorban közepes hatótávolságú, és nem interkontinentális fegyverről van szó. A kis (500-1000 km) és közepes (1000-5500) hatótávolságú, szárazföldi indítású rakéták gyártásának, fejlesztésének és hadrendben tartásának tilalmáról ugyanis még 1988-ban megállapodott a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a szerződést pedig végül 2019-ben éppen az amerikaiak mondták fel.
„Az új rakéta tehát üzenet a Trump-adminisztrációnak is”
Nem véletlenül mondta videóüzenetében Putyin, hogy az amerikaiak hibát követtek el az egyezmény felmondásával, és a besorolásával kapcsolatos zűrzavar is az egyezményhez lehet köthető. Könnyen lehet ugyanis, hogy hivatalosan interkontinentális ballisztikus rakétaként jelölték a programot, amelynek eredménye ez a rakéta lett, éppen az egyezmény kijátszása miatt, ahogyan az a korábban emlegetett, nem ismert végkifejletű Rubezs rakétaprogram esetén is felmerült a sajtóban a korábbi években. Azt is észben kell tartani, hogy ezek a kis- és közepes távok jóval nagyobbak, mint a nemrég ukránok által bevetett „nagy hatótávolságú” rakéták maximális röptávjai.
„A lépték tehát eggyel emelkedett, a helyzet pedig némiképp eszkalálódott, azonban az események nem léptek ki az eddig történés folyam medréből”
Az orosz válasz – eddig legalábbis – a nyugati lépésekkel arányos volt, hiszen sem az ATACMS, sem a StormShadow (vagy azzal azonos jellemzőkkel bíró SCALP) rakéták nem fordítanak majd a háború menetén, és nem okoznak olyan hátrányt Oroszországnak, amely az eszkaláció jelentős fokozásával lenne csak orvosolható. Természetesen elméletileg a lehetséges forgatókönyvek sora az eddigiektől eltérő rendkívüli események teljes hiányától, és a közelgő békekötéstől a közvetlen amerikai-orosz nukleáris összecsapásig terjedhet, a Kreml eddigi lépései alapján azonban a kettő lehetőség közötti, és az előbbi opcióhoz közelebbi forgatókönyv lehet a reális az elkövetkező hónapokban.
„Egyrészt, a harcok alakulása a frontvonalon jelenleg az oroszoknak kedvez, így nem érdekük, hogy a támogatások fokozásának irányában provokálja a nyugatiakat. Másrészt, Donald Trumpot még be sem iktatták, márpedig az oroszok vélhetően megvárnák, hogy valójában milyen álláspontot is képvisel a régi-új elnök a háborút illetően. Harmadrészt pedig az oroszoknak van egy eddig teljes egészében nem kijátszott lapjuk, amelyre már utaltunk is fentebb, és amely szoros összefüggésben van az elmúlt napok rakéta háborújával. Ez pedig az ukrán energetikai rendszer elleni olyan mértékű csapás, ami tartós országos áramkimaradásokhoz vezetne”
Ehhez az említett transzformátor állomások kilövésére lenne szükség, ami persze önmagában nem egyszerű feladat, és nem valószínű, hogy egyetlen csapással megoldható lenne. Arról nem is beszélve, hogy az ukránok vélhetően már fel vannak rá készülve, hogy akár csináld magad módszerekkel is, de áthidalják az okozott károk jelentős részét. Könnyen lehet, hogy amellett, hogy Oroszország nemzetközi reputációja, és a nyugati országok csökkenő érdeklődése szempontjából sem lenne előnyös egy ilyen akció, az is szerepet játszik ennek elmaradásában, hogy a vele kapcsolatos kockázat fenntartása nagyobb értékkel bír Oroszország számára, mint a lehetőség kijátszása.
Azonban az is elképzelhető, hogy ezt pontosan egyik fél sem tudja. Télen, a legsötétebb és leghidegebb napokon akár egy néhány napos országos áramkimaradás is katasztrofális hatással lehet az ukrán hátországra, az ukrán légvédelem kimerítésével, és kellően nagyszámú rakéta bevetésével pedig ez akár elérhető is lehet. A nagyfeszültségű vezetékeket a hétköznapi villamos hálózattal összekötő állomások ugyanis fix célpontok, amelyeknek helye és elrendezése is egy Google-kereséssel fellelhető információ.
Azonban, ha a teljes és hosszan tartó blackout nem is szerepel az orosz célok között, az energetikai rendszer elleni támadások jó eséllyel folytatódnak majd, párhuzamosan az ukrán hadiipari létesítmények elleni csapásokkal.
„A Juzsmas elleni ballisztikus rakéta csapásnak ugyanis van egy másik üzenete is. Oroszország nem nézi jó szemmel az önálló ukrán rakéta programot, és általában az ukrán hadiipari komplexum saját lábra állítására irányuló törekvéseket. Az energetikai rendszer működésének korlátozása pedig természetesen ennek fejlődését is visszavetné, mintegy kiegészítve az ipari létesítmények elleni közvetlen csapásokat”
Teljesen kizárni persze nem lehet a fokozottabb eszkalációt sem, az azonban akkor lenne valószínűbb, ha a nyugati országok valamilyen újabb olyan lépést tennének, amelyre eddig nem került sor – ezen a téren azonban lehetőségeik egyre végesebbek. A nyugati országok fokozottabb beavatkozása esetén is valószínűbb lenne azonban egy korlátozottabb, elrettentőnek szánt (Ukrajna területén történő nukleáris vagy valamelyik NATO-tagállam területe elleni nem nukleáris) csapás, mintsem egy azonnali teljeskörű háború kirobbanása. Oroszországban ugyanis megvannak azok a hangok, akik szerint éppen egy ilyen csapás segíthetné elő az eszkaláció elkerülését. Ennek teszteléséig azonban remélhetőleg már nem jutunk el.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Oroszországban ugyanis megvannak azok a hangok, akik szerint éppen egy ilyen csapás segíthetné elő az eszkaláció elkerülését. Ennek teszteléséig azonban remélhetőleg már nem jutunk el.”
————————————————————————————————-
Megint eljutottunk Szergej Karaganovhoz aki lelkesen propagálja, hogy jól oda kell csapni atombombával és ebből mindenki ért. (Karaganov elmeorvosi vizsgálatát én elengedhetetlennek tartom!)
Mi történne akkor, ha válaszcsapás címén bevetnek atombombát? Szerény véleményem szerint órákon belül minden létező és működő atomrakétát elindítanának a már összeállított programok szerint. Egy atomháborúban a csapásra akkor is automata válaszcsapások indulnak el, ha a hadviselő fél már elpusztult. Számítógépek fogják levezényelni a háborút, és az ember még körülményként sem értelmezhető a túlbecsült ‘AI’ (mesterséges intelligencia) számára.
A politikai dimenzió teljesen összeomlik. Putyin egyből elveszíti az összes szimpatizánsát, de nem lesz már idő a leváltására sem, mert teljes mértékben összeomlik a rend az atomcsapások hatására. Ezt Putyin is tudja, de azt sem vállalhatja fel, hogy üres fenyegetőzéssel, blöfföléssel vádolják. Saját maga sétált be ebbe a kelepcébe. Nézem az arcát a Híradóban. Fáradt és meggyötört. Látszik rajta az a nyomás, hogy most kilátástalan lépéskényszerbe kerülhet/kerül, és nincsen jó válasza erre.
Krötinger says:
Nekem már csak egy kérdésem van: mennyire fontos a Nyugatnak, hogy szétverje Oroszországot? Szerintem ez a kulcs és az utóbbi napok történései csak erről szólnak, Ukrajna sorsa már egész nyíltan a kutyát sem érdekli. Az amerikai, a brit és a francia kommunikációból azt olvasom ki, hogy Oroszországot olyan lépésekre akarják kényszeríteni, ami Európa és Oroszország megsemmisülésével járna. Tegye fel magának mindenki azt a kérdést, hogy képesnek tartja-e az USAt arra, hogy geostrategiai okokból nem csak Ukrajnát, de egész Európát feláldozza. Véleményem szerint most ott tartunk, hogy egy Európára korlátozott nukleáris háborúba vezetnek minket, mégpedig szép egyenesen. Hányszor olvastunk már arról, hogy az USAnak és Europának nincs stratégiàja.
Nincs? Hiszen itt bontakozik ki a szemünk láttára, még ha nem is akarjuk elhinni. Logikai alapon kizártnak tekintem, hogy a dolgok teljesen véletlenül vagy csak politikai, stratégiai rövidlátásból, “butaságból” fejlődnek egyenesen ebbe az irányba.