//Politikai válságba süllyedt Szerbia?
Kormányellenes tüntetés Belgrádban 2019. február 2-án Fotó:EUROPRESS/AFP/Milos Miskov/Anadolu Agency #moszkvater

Politikai válságba süllyedt Szerbia?

MEGOSZTÁS

Két hónapja kezdődtek Szerbiában azok a tüntetések, amelyek hétről-hétre több tízezer embert visznek az utcára csak Belgrádban. Ám miközben a megmozdulások egyre több városra terjednek ki és az ellenzék is akcióba lépett, a kormánypárt továbbra is stabilan vezeti a népszerűségi listákat. Boban Sztojanovicsot, a Belgrádi Egyetem Politikatudományi Karának oktatóját kérdeztük arról, hová vezethet az országos tiltakozási hullám Szerbiában.

Kormányellenes tüntetés Belgrádban 2019. február 2-án Fotó:EUROPRESS/AFP/Milos Miskov/Anadolu Agency #moszkvater
Kormányellenes tüntetés Belgrádban 2019. február 2-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Milos Miskov/Anadolu Agency

Aligha számíthatott a szerb kormány gerincét alkotó Szerb Haladó Párt (SNS) arra novemberben, hogy hamarosan több tízezren fognak tiltakozni a kormány ellen, illetve Alekszandar Vucsics államfő lemondásáért. Nem csak azért, mert hosszú évek óta nem voltak ekkora megmozdulások az országban, hanem azért is, mert a haladók országos támogatottsága úgy közelít az 50 százalékhoz, hogy az utána következő pártok már annak is örülnének, ha a szavazatok tizedét magukénak tudnák.

Mégis, miután november végén brutálisan összevertek egy ellenzéki politikust, Borko Sztefanovicsot, a december 9-től kibontakozó tüntetések mindent megváltoztattak. Ugyan Vucsics nyilvánosan elítélte a politikus bántalmazását, sokan a mai napig azt gondolják, hogy a szerb kormány gerincét képező Szerb Haladó Párt bérelte fel az elkövetőket. Csak olaj volt a tűzre, hogy Vucsics az első tüntetések után bejelentette, akkor sem enged a demonstrálók követeléseinek, ha ötmillióan vonulnak az utcákra. Ezután még többen vonultak az utcára, de lassan a tüntetők követelési listája is egyre hosszabb lett.

„A demonstrálók kiegyensúlyozottabb közmédiát szeretnének és a belügyminiszter távozását, legfontosabb céljuk pedig az, hogy az államfő mondjon le. A tüntetés szervezői emellett azt kérték Vucsicstól, hogy adja elő a Koszovóval fennálló konfliktus megoldásáról szóló tervét, ha egyáltalán létezik ilyen”

Szerintük az elnöknek inkább a szerb polgárokkal kellene egyezségre jutnia Koszovóról, nem pedig Brüsszellel, Washingtonnal, Moszkvával vagy éppen Pristinával. Később aztán Újvidék is megmozdult. A vajdasági székvárosban több ezer embert fejezte ki elégedetlenségét a jelenlegi hatalommal szemben, a tüntetők Szerbia és Vajdaság zászlaját lengették, valamint a kilencvenes évekből ismert Otpor jele is megjelent a lobogókon. A városközpontban tett séta során a tüntetők a legtöbb időt a Vajdasági Rádió és Televízió székháza előtt töltötték, kifejezve ezzel elégedetlenségüket a vajdasági közszolgálati média munkájáról is.

Mindeközben az ellenék sem ült ölbe tett kézzel. A Szövetség Szerbiáért (SzS) nevű, nemrég alakult ellenzéki esernyőszervezet – mely számos jobboldali, baloldali pártot és civil szervezetet tömörít – választási bojkottot hirdetett, amit arra az esetre helyeztek kilátásba, ha a jelenlegi feltételek mellett tartanák meg a március végére belengetett rendkívüli választásokat.

Hová vezethet ez a tüntetéshullám és az ellenzék aktivizálódása Szerbiában? Ezt a kérdést tettük fel Boban Sztojanovicsnak, aki szerint nagyon úgy tűnik, hogy még az SzS vezetőit is meglepte, hogy ilyen sok ember jelent meg ezeken a tüntetéseken. Ám az ellenzék is felébredt, amit nem csak az SzS megalakulása jelez, hanem az is, hogy maguk az ellenzéki szavazók is ébredeznek. Ugyan ez még korántsem jelenti azt, hogy az SzS-szel a teljes szerb ellenzék egyesült, ahogy az sem, hogy az ellenzéki szavazókat sikerült volna egyesíteni, azonban

„kétségtelen tény, hogy a helyzet napjainkra már most tovább fejlődött, mint amire korábban bárki is számíthatott volna”

– Mindez azért is kulcsfontosságú, mert a mostani események reményt adnak azoknak az ellenzéki szavazóknak, akik a korábbi években passzívakká váltak. Legalább ennyire fontos, hogy felhívták a világ közvéleményének a figyelmét arra, hogy Szerbiában valami nincs rendjén, így ma a legbefolyásosabb lapokban is hétről-hétre tájékoztatják az olvasókat a friss fejleményekről. Ám még ezeknél is lényegesebb, hogy az ellenzéki szervezetek nem álltak meg a tüntetéseknél, hanem megértették, hogy a kormánnyal szembeni harc egyetlen eszköze, ha nem adnak legitimitást a következő, szinte bizonyosan SNS-kormánynak azzal, hogy részt vesznek a választásokon, erre ugyanis már a nemzetközi szereplőknek is reagálniuk kell – véli Sztojanovics.

Vitathatatlan azonban, hogy a kormánypártnak jelenleg nincs túl sok oka félni attól, hogy a népszerűsége a tüntetések miatt zuhanni kezdene. Mégis, Sztojanovics szerint nagyon úgy néz ki, hogy Szerbiában ezzel egy politikai válság alakult ki, hiszen most már két hónapja több tízezren vonulnak az utcákra szerte az országban, sőt az ellenzék többsége is bojkottot hirdetett. De mit tehetnek ebben a helyzetben azok, akik a kormány lemondásáért küzdenek?

„A politológus úgy látja, hogy a tüntetéseknek előbb vagy utóbb radikalizálódniuk kell, ami jelentheti akár a köztévé munkájának blokkolását vagy akár élőláncot a köztévé vagy a kormány épülete köré. A rendkívüli választások kiírása például okot is adna az ilyen radikalizálódásra”

Úgy látszik, a szerb haladók sem ültek ölbe tett kézzel, mikor látták, hogy egyre tömegesebbé válnak a tiltakozó demonstrációk. Nemrégiben például készítettek egy lejárató videót, amely azt sugallja, hogy a tiltakozások mögött nem is a civilek, hanem két vezető ellenzéki politikusa, Dragan Gyilasz és Vuk Jeremics állnak, akik valójában kinevetik az embereket. Majd Jeremics pénzt kér a tüntetések finanszírozásához az első számú maffiózótól, amit persze meg is kapnak egy bőröndben. Ennél persze komolyabb ellenkampányt is indítottak a haladók. Csütörtökön vette kezdetét a „Szerbia jövője” névre hallgató kampánysorozat, amelyben szerbiai állami vezetők mutatják be az eddig elért eredményeket, valamint felvázolják a jövőre vonatkozó fejlesztési terveket. Sőt, a tervek szerint nem csak holmi médiaakcióról van szó, Alekszandar Vucsics Ana Brnabics szerb miniszterelnökkel ellátogat az ország több mint száz városába. Mindezt Vucsics azzal indokolta, hogy Szerbiának meg kell védenie nemzeti érdekeit, mert valójában a „külső nyomások” befolyásolják az országot. Ennél azért sokatmondóbb volt Nikola Szelakovics, Vucsics főtitkára, aki elmondta, a most induló kampány nem derült égből a villámcsapás, azt már egy ideje tervezik, de nem tagadta azt sem, hogy mindennek köze lehet a már egy ideje emlegetett rendkívüli parlamenti választásokhoz.

Hová vezethet mindez? Boban Sztojanovics szerint

„Vucsics akcióját leginkább egy választás előtti kampánynak lehet nevezni, már amennyiben valóban kiírják a rendkívüli parlamenti választásokat”

Mindezek mellett ebben a lépésben megtalálhatók az ellentüntetés jegyei is, hiszen várhatóan sokan fognak ezeken részt venni. A politológus úgy látja, hogy Vucsics ezzel visszaél az államfői tisztségével, hiszen ezzel egy klasszikus kampányt fog csinálni, ami ellentétes a törvényekkel. Egyelőre azonban még nem lehet tudni, hogy mindez csak bevezetés a valódi választási kampányba, vagy csak előkampányról van szó – állítja a politológus, aki szerint bármelyikről is legyen szó, kétségtelen, hogy erre most már az illetékes hatalmi szerveknek is reagálniuk kell.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.