„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára
Andrej Kiska szlovák elnök gratulál Zuzana Čaputovának a szlovákiai elnökválasztás estéjén 2019. március 30-án Pozsonyban
Fotó:EUROPRESS/JOE KLAMAR/AFP
– Vasárnap megválasztották Andrej Kiska köztársasági elnök utódját. A második fordulót Zuzana Čaputová nyerte, aki elődjéhez hasonlóan, politikai előélet nélkül futott be. Mennyiben tekinthető analógnak Kiska és Čaputová civil jelöltként való befutása?
– Csak részben, mivel Čaputová a másfél éve alakult Progresszív Szlovákia nevű párt alelnöke volt, és az elmúlt tíz évben ügyvédként, polgárjogi aktivistaként is gyakorlatilag a közélet részese volt. Az analógia viszont abban az értelemben érvényes, hogy nem rendelkezett közvetlen politikai tapasztalattal. Viszonylag ismeretlennek számított a széles választói tömegek előtt.
– Miért nem indult Kiska egy újabb ciklusra? Még csak az első ciklusán volt túl, tehát indulhatott volna. Ttalán az alapvetően reprezentatív funkciókra korlátozott elnöki jogkör helyett miniszterelnöki ambíciói vannak?
– Erről csak spekulálhatunk. Kiska teljesen más közegből, az üzleti életből érkezett, ahol hosszú éveken keresztül saját vállalkozása csúcsmenedzsere volt. Az elnöki palotában pedig azt érezhette, hogy a politika teljesen másként működik. Főként, ha valaki egy reprezentatív funkciót tölt be. Mintha a ciklus vége felé elment volna a kedve az egésztől, ám háttéinformációk alapján, a tanácsadói csapata erősen presszionálta, hogy tartson ki és lépjen át a pártpolitikába. Nehéz elképzelni, hogy ebben mennyire lesz sikeres, amikor a pártpolitika sokkal több és úgymond agresszívabb aktivitást kíván meg, mint az elnöki teendők. Kiska egyelőre óriási kérdőjel, viszonylag magas a szimpátiaindexe, ám kérdéses, ezt mennyire tudná szavazatokra váltani a parlamenti választásokon.
– A legerősebb ellenzéki párt, az SaS (Szabadság és Szolidaritás) elnöke Richard Sulík visszatér az Európai Parlamentből. Felmerült Iveta Radičová ex-miniszterelnök visszatérése is. Egy kormányváltás esetén Radičová, Sulík vagy Kiska lehet esélyesebb a miniszterelnöki posztra? Nem áll fönn az a veszély, ha összehoznak a sok kis, a SMER-rel szembenálló pártból egy kormányt, mint amilyen a korábbi, Radičová-féle volt? Ebben a keresztény-fundamentalistáktól a drogliberalizálókig mindenki benne volt, és a koalíciós pártok marakodásának a következményeként egy csonka ciklus után, visszatérhetett a SMER a hatalomba, immár koalíciós partnerek nélkül többséget szerezve. Nem ismétlődhet ez meg?
– Ez így biztosan nem fenyeget. Legfőképpen azért, mert a Smer már túl van a zeniten, egyértelműen csökkenő támogatottságú, belülről kiüresedett párt. Az viszont nagy talány, hogy milyen lesz a parlament összetétele a 2020-as választások után. Szlovákiában a választási rendszer miatt, sokkal egyszerűbb pártot alapítani és gyorsan felfuttatni, sikert elérni vele, mint Magyarországon. Ezért szűk egy évvel a választások előtt még komoly mozgások várhatók. Szinte biztos, hogy Kiska pártot alapít, ez jelentősen fog hatni a mostani jobboldali-ellenzéki szereplők támogatottságára. Radičová állítólag szintén a visszatérés gondolatával kacérkodik, de ő – 2010-zel ellentétben –, már aligha lesz főszereplő. Kiskáról nehéz elképzelni, hogy miniszterelnökségre törne. Eddig is arra panaszkodott, hogy alig marad ideje a családra, pedig az államfői poszt a kormányfőihez képest nyugdíjas állás. Sulíkban megvan az ambíció, ám kérdéses, pártjának ehhez meglesz-e a támogatottsága. Az SaS-től a liberális oldalról a feltörekvő Progresszív Szlovákia, a politikai centrum felől pedig Kiska pártja vihet el szavazatokat.
– Hogyan értékelhető Kiska elnöki tevékenysége? Mik voltak a legnagyobb sikerei és bukásai? A miniszterelnök és az államfő közötti rendszeres érdekellentét, és szakpolitikai eltérés mennyire gátolta Szlovákiát a nemzetközi politikában, illetve a törvényalkotásban?
– Mivel az államfő hatáskörei meglehetősen korlátozottak, sem pozitív, sem negatív értelemben nem tudott gátja lenni annak, amit a kormányzat vagy a törvényhozás meg akart valósítani. Kiska öt éve alapvetően pozitív mérlegű, főként azért, mert elődjének a tíz évig a posztot betöltő Ivan Gašparovičnak negatív megítélésű volt a működése. Kiskától ugyanakkor mindenki többet várt, öt éve a kampányban azt ígérte, hogy aktív államfő lesz, ehhez képest sokszor megkésve reagált. Első két éve viszonylag nyugodt volt, az utóbbi másfél-két évben viszont egyre fokozódó állóháborút vívott a Smerrel és annak vezetőjével, Ficóval.
– Mit vár a szlovák lakosság Čaputovától és mennyire válthatja be a fiatal jogász a hozzá fűzött reményeket?
– Megválasztása alapvetően a koalícióval szembeni bizalmatlanság jele volt. Választói nagyjából azt várják el, hogy erőteljesebben vigye tovább azt a vonalat, amit Kiska kezdett meg. Mutasson rá a kormánykoalíció botrányaira, foglalkozzon a kiemelt társadalmi ügyekkel. Čaputová úgymond a politika által meg nem rontott új arcként kerül az elnöki hivatalba, választóinak nagy része feltehetően azt is várja tőle, hogy ezek alapján egyezkedjen a pártpolitikusokkal.
– Az, hogy Čaputová nem csak szlovákul, hanem a különböző kisebbségek nyelvein, így magyarul is megköszönte a választóknak a belé helyezett bizalmat, mennyire pozőrség vagy mennyire őszinte gesztus?
– Mivel viszonylag új arc, aki ráadásul a kampányig semmilyen kapcsolatban nem volt a kisebbségi ügyekkel, ezt nehéz felmérni. Lehet egy újfajta politikai kultúra előszele is, ám ezt a következő években még bizonyítania kell. Azt ígérte, hogy magyar kisebbségi ügyi tanácsadója is lesz, továbbá, hogy rendszeresen egyeztet a magyar szervezetekkel. Ha valóban így jár el, az már jelentős előrelépés lesz Kiska vagy Gašparovič időszakához képest.
– Maroš Šefčovič politikai jövője hogyan alakulhat? Az elnöki kampányidőszakra kivett, fizetés nélküli szabadságát követően (amelynek hiányát például a Fidesz számon kéri Timmermans Európai Bizottság – csúcsjelöltön) visszamegy Brüsszelbe egy harmadik EU – biztosi ciklusra? Mivel pártja, a SMER van kormányon, a jelölés joga az övék… (hacsak át nem adták a koalíciós szerződésben az SNS-nek vagy a Hídnak)…
– Šefčovič a brüsszeli politikában érzi otthon magát, minden bizonnyal újra megpályázza a biztosi posztot. Feltehetően ez volt a Smerrel kötött alku része is. Vállalja az elnökjelöltséget, és ha nem jön be – amire előzetesen nagyobb esély volt, mint a sikerre –, akkor jutalomként a Smer eléri, hogy folytathassa brüsszeli karrierjét. Ha ez nem is jönne össze, hamarabb el tudom képzelni őt egy ENSZ-es vagy EU-s diplomata poszton, mint parlamenti képviselőként.
Mózes Szabolcs
– Pellegrini mennyire autonóm kormányfő és mennyire Fico bábja?
– Eddig nem mutatta jelét, hogy több lehetne, mint Fico meghosszabbított keze. Az látszik, hogy nincs ínyére ez a szerepjáték, ám eddig nem tudott kitörni belőle. Titkon abban bízott, hogy sikerül leüzletelni Kiskával Fico kinevezését az Alkotmánybíróság élére, esetleg Šefčovič győz és államfőként kinevezi őt AB-elnöknek. Pellegrini eddig mindig úgy lépett előre a ranglétrán, hogy valaki fölötte politikailag elhasználódott. Így lett először oktatási miniszter, majd parlamenti elnök, aztán a Kuciak-gyilkosság után kormányfő. Ahhoz viszont, hogy Ficót felváltsa, ez kevés lesz.
– Mi lehet Fico további stratégiája? Čaputová kinevezné a volt miniszterelnököt alkotmánybírónak? Ha nem, ki lehet a SMER következő miniszterelnök-jelöltje? Fico, Pellegrini vagy új arc?
– Kizárt, hogy Čaputová az AB elnökévé nevezné ki Ficót. Feltételezhetően a Smer listavezetője és így kormányfőjelöltje lesz, aztán majd 2020 tavaszán kiderül, lehet-e politikai támogatottsága ahhoz, hogy visszaszerezze a miniszterelnöki posztot.
– Az utóbbi évek botrányos ügyei (a Gorilla – ügy, Jan Kuciak meggyilkolása, a Németországban élő vietnami állampolgár szlovák kormánygéppel való kicsempészése a vietnami kormányzat által, stb.) mennyire tud lecsapódni egyik vagy másik ellenzéki pártnál, szavazat formájában?
– Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján az ellenzék alig tudott javítani, miközben mindhárom kormánypárt támogatottsága csökkent. A kiábrándult választók egy része a szélsőséges vagy úgynevezett rendszerellenes vagy protest pártoknál és jelölteknél köt ki. Ahogy jeleztem, a következő hónapokban komoly változások várhatók a pártpalettán, ezután meglátjuk, hányadán áll a jobboldal.
– Az öt százalékos küszöbbel a 10-12 százalékos magyarság nem tud a parlamentben tartani két pártot, ezért sokan szorgalmazzák az MKP és a Híd újraegyesülését. Az utóbbi hónapokban ráadásul a korábbi miniszter Simon Zsolt is új pártot alapított, és létezik Krivánszky Miklós pártja is. Anno, az MKP-t három pártból gyúrták össze. Milyen esélye van annak, hogy a mandátumokat maximalizálandó újra egységes magyar képviselet legyen?
– Egyre inkább látszik, hogy ez létszükséglet lesz, ám félő, hogy a szereplők egy része kitart a jelenlegi állapotok mellett. Bugár Béla például már az elnökválasztás előtt jelezte, hogy a Híd külön indul a választásokon. Az egyezséghez az is kellene, hogy a hiteltelenné vált régi motorosok egy része távozzon, ami ugye, önként sosem működik igazán. Emellett komoly problémaként látom azt is, hogy a felvidéki magyar pártok tartalmilag is kiüresedtek, egy egyesülés, közös lista önmagában lehet, hogy kevés lesz, hihető és kompetens program, tartalom is kellene hozzá.
– Az önkormányzatokban az MKP, a parlamentben a Híd bír erősebb pozíciókkal, az EP-ben mindkét pártnak 1-1 képviselője van. Milyenek az erőviszonyok a két párt között?
– Az MKP stabilan az 5 százalékos bejutási küszöb alatt van, a Híd pedig tendál ebbe az irányba. Már most 5-6 százalék között mérik, és tegyük hozzá, hogy az utóbbi öt év országos választásai előtt (2014-es EP-választás, 2016-os parlamenti és a mostani elnökválasztás, ahol a párt vezetője indult) mindig többre mérték a Hidat, mint amilyen eredményt végül elért. Szóval jelenleg komoly esélye van annak, hogy egy éven belül ők is stabilan 5 százalék alatt lesznek. Mivel a Hídnak szlovák szavazói is vannak, azt nehéz megmondani, milyenek az erőviszonyok a magyar szavazótáboron belül. A 2016-os parlamenti választás során készült nagymintás exit poll adatai alapján akkor az MKP-nak volt több magyar szavazója.
– Az MKP és a Híd egyaránt tagja az EPP-nek, a Fidesz által dominált magyar EPP – delegációba azonban nincs meghívva a Híd képviselője, Nagy József. Míg a többi határon túli magyar képviselő igen. Az, hogy a Bugár – és az Orbán – párt között ilyen rossz a viszony, melyik pártvezetőn múlik? Nem groteszk az a helyzet, hogy míg a kormányközi kapcsolatokról ódákat zeng a magyar kormányközeli sajtó, a kormányban lévő magyar párttal szóba sem áll, az azonos pártcsaládhoz való tartozás ellenére sem?
– A Fidesz és a magyar kormányzat számára a Híd – elsősorban jellege miatt -, nem partner. A mindenkori magyar nemzetpolitika külhonban a magyar pártokkal tartott fenn kapcsolatot, a Híd vegyes, magyar-szlovák etnikai jellege ebből a szempontból leküzdhetetlen akadályt jelentenek Budapest számára. A kapcsolat alacsonyabb és szakpolitikai szinten ugyanakkor létezik.
– A 2014-es EP-választások során az egész unión belül Szlovákiában volt a legalacsonyabb a részvétel, csupán 13 százalék. Jelenleg is hasonló arány várható? Ez, adott esetben, jó lehet a Hídnak és az MKP-nak egyaránt, ha jól tudnak mobilizálni. Mennyire aktív a szlovákiai magyar választóréteg?
– Részvételt mindig nehéz előre jósolni, ám alighanem ismét Szlovákiának lesz az egyik leggyengébb mutatója ezen a téren. Ront a helyzeten, hogy az öt évvel ezelőttiekhez hasonlóan, most is volt már egy intenzív kampány két választási fordulóval – gondolok itt az államfőválasztásra –, ami után nehéz az embereket ismét mobilizálni. Főleg azzal, hogy ki lesz az a maréknyi képviselő, akit a 700 fős brüsszeli parlamentbe küldünk. Másik oldalról viszont az utóbbi öt évben felértékelődtek az uniós és európai témák, elég, ha azt mondjuk, migráció, V4-es együttműködés, orosz politika. Ezek olyan hívószavak lehetnek, amik feljebb tolják a részvételt. Ha most kellene tippelnem, valahol a 15-20 százalék közötti tartományba lőném. Ami pedig a magyarokat illeti, itt két ellentétes erő hat. Egyrészt az utóbbi tíz évben trendszerűen csökkent a választási részvétel a magyarok körében, másrészt viszont mind az MKP-nak, mind a Hídnak megvan a stabil választói magja. Ami 60 százaléknyi országos részvételnél kevés lehet, de 15-20 százalék esetén eredményre vezethet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
