„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„A mostani őszi választások még a szokottnál is kisebb visszhangot váltottak ki a nemzetközi médiában” (a kép illsuztráció)
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP
A hatalom (a „Kreml”) nem a szavazóurnáknál, hanem a voksolás előtt és után alakítja a maga kívánsága szerint a belpolitikai folyamatokat. A jelöltek közül jogi csűrés-csavarással kiszűri a kellemetlennek ítélt személyeket, az elnökválasztásnál szigorú, a helyi voksolásoknál az ottani hangulatnak megfelelő szűrővel. A megválasztott pártok és képviselői pedig a különleges katonai műveletnek nevezett, de mégiscsak háborús időkben a korábbinál lojálisabbak a rendszerhez. Nemcsak a hatalom keménysége, hanem az egyre erősebb patrióta, honvédő közhangulat miatt is.
Ellenzéki pártok helyett jelenleg helytállóbb „nem kormánypártokról” beszélni, ami nem jelenti azt, hogy szociális és korrupciós ügyekben ne fogalmaznának meg kritikákat. Utoljára a 2018-as nyugdíjreform ellen folyt szervezett küzdelem parlamenti eszközökkel és heves utcai tüntetésekkel a kommunisták és a szociáldemokraták részvételével, és részben Alekszej Navalnij szervezésében.
„A hasonló nyugdíjreform ügyében hajthatatlan Macron francia elnökkel szemben Putyin részben engedett is a követeléseknek, főleg a női korhatár tekintetében. Háborús időkben ilyesmi nem várható, ahogy persze a hatalom is igyekszik elkerülni a gazdaságilag ésszerű, de népszerűtlen intézkedéseket”
Az erős központi hatalom birtokában, és talán a szovjet idők rossz tapasztalatai miatt Putyin elnök nem törekszik az egypártrendszer bevezetésére. Az Egységes Oroszország nevű kormánypárt a listás választásokon a 2007-es év kivételével sohasem tudta érdemben meghaladni az ötven százalékot. Biztos többségét részben az egyéni körzetekben egymás ellen is elinduló ellenzéki pártoknak, részint a névleg független, de a kormányhoz húzó jelölteknek köszönheti. Alekszej Navalnij ezt felismerve szervezett országos mozgalmat az „okos szavazás” érdekében, arra biztatva az ellenzéki érzelmű szavazókat, hogy az egyéni körzetükben a legesélyesebb nem kormánypárti jelöltre szavazzanak. Ennek elsősorban a kommunista párt volt a haszonélvezője, amely a 2021-es választásokon jónéhány egyéni körzetet is elnyert a húsz százalékos listás eredményéhez. Navalnij egyébként még halála és a 2024-es elnökválasztás előtt is azt hirdette, hogy mindig érdemes elmenni szavazni, és a hatalom embereivel szemben bárki másra voksolni, aki nem Putyin és annak a jelöltje.
„A mostani őszi választások még a szokottnál is kisebb visszhangot váltottak ki a nemzetközi médiában”
Huszonegy kormányzót, tizenegy helyi parlamentet és számos helyi tanácsot választottak meg. Önkéntes alapon és bizonyos körzetekben bevezették az elektronikus szavazást, amelyre előzetesen regisztrálnia kellett magát a voksolónak. A kormányzó választásokat egy kivétellel a kormánypárti jelölt, többnyire az eddigi kormányzó nyerte. Általában messze az Egységes Oroszország párt hagyományosan ötven százaléknyi támogatottsága felett, ami nyilván a személyiségnek szólt. A különböző helyi jellegű voksolásokat is többnyire a kormánypárt nyerte, de születtek meglepő eredmények. A Jakutföldi, Léna folyó melletti Pokrovszkban a nagyvárosi, liberális pártnak tartott Új Emberek jelöltje 54 százalékot kapott, Tambov városi tanácsát az országosan egy százalék alatti Haza párt vezetheti, egyes helyeken a független jelölt a kormánypárttal szemben is győzni tudott.
„Egészében azonban az Egységes Oroszország hozta a megbízható többséget az ellenzék megosztottsága miatt. Különösen feltűnő a kommunisták visszaesése a legtöbb körzetben”
Míg 2021-ben még a nem eleve ruszofób nyugati megfigyelők is felfigyeltek arra, hogy a kommunisták látványosan előre törtek, több olyan karizmatikus, fiatal jelöltjük volt, aki a keményebben ellenzéki mozgalmakból csatlakozott a párthoz. A párt előretörése együtt járt a valóban Kreml-függő, szélsőséges nacionalista „liberális demokraták” (Zsirinovszkij egykori pártja) visszaszorulásával. Mára ebből nem sok maradt. A párt szavazói egyharmadát elvesztette, a „libdemek” lényegében behozták őket. A pártot ma is a nyolcvanegy éves Genyadij Zjuganov vezeti és a fiatalabb reformerek visszaszorultak a vezetésben. A pártból az olyan színes egyéniségek is eltűntek, mint az amerikai születésű anarchista harcművész, Jeff Manson, aki immár a baskíriai parlament (kurultaj) kormánypárti tagjaként hirdeti a világforradalmat. Idén májusban a párt kongresszusa elég ironikus módon, visszamenőleg elítélte Hruscsov 1956-os „titkos beszédét” Sztálin bűneiről és a személyi kultuszról, egyben felszólította Putyin elnököt Sztálingrád (a mai Volgográd) nevének visszaállítására. Szegény Navalnij ha élne, ma már aligha javasolná híveinek a kommunista jelöltek támogatását.
„Háborús időkben persze nehéz többpártrendszert játszani”
Vlagyimir Putyin céljainak az egypártrendszer megteremtése helyett jobban megfelel a többpártrendszer jelentőségének fokozatos leépítése. Annyi mégis kirajzolódik, hogy az óvatos békepártiak a liberális Új Emberek körül vannak, míg a radikálisan Nyugat ellenes háborúpártiak közé a „liberális demokratákon” túl a kommunisták jó része is felsorakozott.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Nyugaton a libsi kormánypártok ugyanígy betonozzák be magukat a hatalomba, csak ott tök mindegy ki az elnök, mert a mélyállam úgyis dróton rángatja. Viszont Putyin ügyesebb, de inkább tapaszaltabb, mert a nyugati pancsereknek nem sikerül a népüket elhallgattatnia a szólásszabadságot és demokráciát felszámolva, ezért Putyin eltávolításában addig mesterkednek, míg őket rúgják ki odahaza.