„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Maga a híd 1972 óta ível át a Duna fölött, és a század építménye címet is megkapta”
Fotó:EUROPRESS/LUDOVIC MARIN/AFP
Pozsonyt nem kímélték a történelmi viharai. A sokáig magyar, igazán csodás település nem lehet ismeretlen előttünk ám mivel tényleg csak egy ugrásra van Budapesttől, érdemes visszatérni újra és újra Európa egyik legkisebb fővárosába. A vendéglátás, benne a sörrel igazán remek, mindenhol beszélnek angolul a negyven-ötven év fölöttiek is, ami itthon nem jellemző. A látnivalók között leginkább magyarok által tervezett épületeket említhetjük, de igazán egyedi az UFO-kilátó is. Induljunk hát egy kis sétára a szlovák fővárosban.
„A város – sokan csak Blava néven emlegetik – története tele van csavarokkal. Rögtön az elnevezés érdemel meg néhány szót”
Pozsony (szlovákul ma: Bratislava) város neve sokat változott az évszázadok során, tükrözve a különböző nyelvek és hatalmak hatását. A magyar Poson elnevezés valószínűleg a vár első ispánjának neve is volt, majd Posony lett, a 18-19. század fordulójának környékén Pozsony lett a hivatalos megnevezés. Szlovák nyelven Braslavespruch vagy Brezalauspruch a település neve, előbbi néven először 907-ben említik a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata kapcsán. A 11-12. században latinosan Posonium, majd a középkorban a széles körben használt Pressburg, a 18-19. században Prešporok szlovák nyelven, a Pressburg szlovákos változata, majd 1919. március 16-ától Bratislava a város neve. Ahogy olvashatták, van itt magyar, szlovák és német elnevezés is. Sőt, angol-amerikai is, hiszen 1919. január 1-én a cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, és egymás között csak Wilson-városnak nevezték az akkor még Prešporokot. Igen, jól sejti az olvasó, hogy az amerikai elnök neve inspirálta a város elnevezését (Wilsonovo mesto).
„De akkor már fejtsük meg a Toldi-rejtélyt is”
Az 1320 körül született Toldi nem csupán a költői fantáziai szüleménye, hanem a középkori magyar hadtörténet ismert alakja, akinek a neve összefonódik a korabeli magyar fegyverforgató réteg nemzetközi, mindenek előtt itáliai vállalkozásaival. S hogy keveredett Pozsonyba? Az okleveles adatokból tudjuk, hogy Toldi Miklós 1352-1354-ben Meggyesi Simon pozsonyi ispán mellett alispán és várnagy volt. Meggyesi szolgálatában egyébként feltehetően részt vett a király 1351-1352-es nápolyi hadjárataiban is.
„Pozsony – hogy maradjunk a mi megszokott elnevezésünknél – két állam határán fekszik. A szomszédos fővárosok – Budapest és Bécs – egyedülállóan közel vannak Pozsonyhoz”
Ahogy a főváros megnevezése, az ország történelme is változatos. Szlovákia, hivatalosan Szlovák Köztársaság (Slovenská republika) sokáig a magyar királyság része volt, egészen az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntéig. 1918-1939, majd 1945-1992 között Csehszlovákiához tartozott, a hiányzó időszakban emigráns kormány vezette az országot (Szlovák Köztársaság). Szlovákia független lett ebben a néhány évben. Aztán 1989-ben eljött a kommunista korszak vége (bársonyos forradalom), majd 1993. január 1-én békében, de szétvált Csehország és Szlovákia. Számos kitelepítés, országhatár-módosítás is történt, ezeket most nem érintjük.
„De induljunk el a sétánkra. Előre bocsátom, hogy három nap állt ehhez a rendelkezésemre, de nem sikerült mindent megnézni”
A város központjában laktunk, így aztán mindenhová gyalog mentünk, illetve a városnéző busszal jutottunk el a távolabbi helyekre. A buszt egy tarifával, napijeggyel egész nap igénybe lehetett venni. A város ikonikus épülete a hófehér vár, ahol az első magyar várispánság létesült. A méltóságteljes várat példásan rendben tartott óriási zöldterület, hatalmas park veszi körül. Nyaranta a várudvaron különféle rendezvényeket tartanak, színdarabokat, orgonakoncerteket kínálnak, de kézműves vásár is szokott lenni. A vár legrégebbi építménye a Koronatorony, ahonnan belátni az egész várost.Így gyönyörködhetünk az alattunk hömpölygő Dunában, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának közepén található UFO-toronyból is látszik.
„Maga a híd 1972 óta ível át a Duna fölött, és a század építménye címet is megkapta”
Üröm az örömben, hogy miatta le kellett bontani az Óváros jónéhány épületét. Minden esetre a híd megkönnyítette az Óváros és a Pozsonyligetfalu (most lakótelep) közötti átjárást. Az UFO kilátótoronyba lift visz fel, a viszonylag borsos belépti díj kifizetése után. A lift a ferde oszlopban megy fel, kicsit döcögősen. Ha kiszálltunk, még néhány vas lépcsőfokot megmászva jutunk fel a kilátóig, amely 95 méter magasan van. A kilátás gyönyörű, az ember békésen nézhet körül, csodálhatja a naplementét. A lift szintjén panorámás étterem van. Érdekesség, hogy egyébként a mosdóból is kilátni a városra, igaz, az ablak nem mindenhol áttetsző.
„Az Óvárosban többször is megfordultunk, és mindig találtunk valami újdonságot. A főleg barokk kori épületek, sokszor keskeny, macskaköves utcácskák hamisítatlan hangulatot árasztanak, visszavisznek bennünket a múltba”
Egymás után sorjáznak a vendéglátó helyek, ahol az olasz konyhától kezdve a tradicionális szlovák ételekig minden kapható, ami szem-szájnak ingere. A sör mindig friss, hideg, és kiváló. Nappal az épületek homlokzatát nézegethetjük, este a bulizás, az evés-ivás a jellemző. Az 51 méter magas Mihály-torony, vagy Mihály-kapu – tetején Mihály arkangyal szobrával – volt a középkorban az Óváros kapuja. A négy városkapu közül csak ez maradt meg. Az eredetileg gótikus stílusban épült kapu már az 1379-es városi adólajstromban Mihály kapuként szerepelt. A földön egy kör alakú réztáblán különböző európai városok távolságát és irányát láthatjuk, így Budapestét is.
„Az óvárosi részen található, elképesztően szép Kék templom a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme, Lechner Ödön tervei alapján készült”
Hivatalos neve Szent Erzsébet templom, de a csodás kék színe miatt mindenki Kék templomnak nevezi. A külső díszítése aprólékos, kis tükördarabok teszik még fényesebbé a látványt. A népies szecesszió jegyében tervezett templom bútorzata szintén nagyrészt kék, népies motívumok láthatóak a padok szélén, de a festményeket is érdemes alaposan megnézni. Lechner Ödön neve E. Lechnerként szerepel, legnagyobb sajnálatunkra.
„A gótikus Szent Márton-dóm a magyar királyok koronázási temploma volt, ahol 11 Habsburg-házi magyar uralkodót és 8 királynét koronáztak meg”
Ez jelenleg a vár után a város második legkeresettebb látványossága. A változatos történetű dóm belülről lélegzetelállító, elég annyit említeni, hogy a mai méretét Mátyás király idejében érte el. Az épületben több kis kápolna is van. A dómban koronázott uralkodók képei egy külső falon láthatóak, a magyar nevük azonban nem szerepel a képek felett.
Igaz, hogy nem szigorúan vett kulturális célpont a legnagyobb pozsonyi szökőkút, mégis megemlítendő. A virág alakú, a szocreál vonásokat sem nélkülöző Družba szökőkút a Szabadság téren található. A forró késő délután családok ültek az építmény peremén, a gyermekek pancsoltak, a teret körülvevő, fákban nem szűkölködő parkban pokrócon ültek-hevertek az emberek, piknikeztek, pihentek. Sok-sok pad is van a téren, nem mellesleg játszótér, és sportolásra alkalmas eszközök.
„A városban számos, magyar nemesi családokhoz köthető palota van”
A Fő téren látható Esterházy palota, jelenleg a Francia Intézet és a Francia Követség otthona. A Grassalkovich-kastélyt belülről is megnézhettük, hiszen a nemzeti ünnep alkalmából – épp ekkor jártunk ott – a csodás, késő barokk-rokokó épületet, amely jelenleg Elnöki Palotaként funkcionál, megnyitották a látogatók előtt. Amíg vártunk arra, hogy bejussunk, két őrségváltást is láthattunk. A nyári lakként használt palota Mária Terézia királynőnek és gróf Grassalkovich Antal koronaőrnek készült 1760-ban. Gyönyörű a kertje is, amely mindig látogatható.
„Pozsony sokáig Magyarország szerves részét képezte. Egyetemét Mátyás király alapította 1467-ben, innen indult az első magyar lóvontatású vasút, itt alakult meg az első magyar minisztérium és sorolhatnánk. Manapság azonban magyarul nem szerepelnek az utca- és egyéb nevek Pozsonyban, sőt, rendre elfelejtik megemlíteni a nevezetességek magyar vonatkozásait”
A magyar utcanevek, szobrok felszámolása, a magyar jelleg eltüntetése az 1940-es években kezdődött. A magyar nyelvű oktatást visszaszorították, a 2024/25-ös tanévben mindössze két iskola biztosított a városban magyar nyelvű oktatást. A lakótelepekre szlovákokat költöztettek be, ottjártunkkor magyar szót nem hallottunk. Egyetlen feliraton láttuk a Magyarország és Pozsony megnevezést, a magyar nagykövetség tábláján. Nem zárható ki persze, hogy másutt is feltüntetik a két magyar fogalmat, csak mi nem jártunk arra. Az azonban megállapítható, hogy a fiatal országban mintha tudomást sem vennének a város múltjáról, amely természetes módon erősen kötődik a jelenhez. Az épületek tulajdonosai, tervezői, a pozsonyi születésű magyar tudósok, a mára csekély számú, magát magyarnak valló polgár megérdemelné.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
“Pozsony – hogy maradjunk a mi megszokott elnevezésünknél”
Ez nem a mi megszokott elnevezésünk, hanem a mi elnevezésünk.
HandaBandy says:
Kassa belvárosában, a dóm tőszomszádságában egy régi házban levő krimót úgy reklámoztak, hogy 200 éves ősi szlovák italozó. Mi csak hangosan röhögtünk… Kreatív múltértékelés.
Álmos Andor says:
A minimum az lenne a mindenkori magyar kormányzat részéről, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a magyar hivatalos nyelv legyen az egykori Magyar Királyság területén, számarányokkal való bűvészkedés nélkül, ha már ilyen szépet kaszáltak a szomszédaink. Van erre európai példa, lehet hivatkozni rá. A másik a műemlékek magyar kezelésbe vétele. Kár, hogy nem volt bátorságunk kritikus pillanatokban ehhez kötni mindenféle puszipajtási szerződést, meg uniós/NATO-belépőt.
Álmos Andor says:
Szlovákia, hivatalosan Szlovák Köztársaság (Slovenská republika) sokáig a magyar királyság része volt, egészen az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntéig.
Nem kötözködésből, de, remélem, ez a mondat csak véletlenül sikeredett a cikkben ilyenre. Semmilyen Szlovákia nem volt semminek része 1918-ig. A mai Szlovákia területe esett Magyarország területére, ha már mindenképp el akarjuk a térképen helyezni. A fenti mondat a nagy-tót narratíva állításával esik egybe.