„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
Donald Trump amerikai elnök (jobbra) kezet fog Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a Fehér Ház Ovális Irodájában, Washingtonban, 2025. február 13-án
Fotó:EUROPRESS/Jim WATSON/AFP
Az indiai-amerikai kereskedelmi megállapodás egyre inkább geoökonómiai hatású lehet. Donald Trump 18 százalékra mérsékelné az Indiára kivetett vámokat, cserébe Narendra Modi vállalná az orosz olajimport leállítását és a szélesebb piacnyitást az amerikai termékek előtt. Bár ez egy politikailag erős bejelentés, a végrehajtás részletei nem ismertek, az ütemezésről, az ellenőrzési pontokról és a szankciókról alig tudni.
A csomag súlyát növeli, hogy az EU-India szabadkereskedelmi megállapodás január végi lezárása megerősíti azokat a vélekedéseket, hogy mindez leginkább India nyugati irányú újrakalibrálásáról szól, ami bővíti Újdelhi mozgásterét, emellett emeli a tétet Washington számára.
„Amennyiben ugyanis India tartósan a nyugati piacok felé fókuszál, akkor már a nagyhatalmi ellátási láncok újrarendezéséről beszélhetünk”
A megállapodás szűk keresztmetszetét az agrárkérdések jelentik, hiszen India társadalmi szerkezete miatt már egy korlátozott amerikai agrár hozzáférés is belpolitikai feszültséget hozhat, még akkor is, ha a vám- és nem vámjellegű korlátok lazulnak.
A mezőgazdaságból származó jövedelmek csökkenése felgyorsíthatja a városba költözést, erősítheti az ellenállást, illetve kivételek kiharcolásához, a vállalások visszafogásához vagy a végrehajtás elnyújtásához vezethet. A kialakulandó feszültségeket csak akkor lehet tompítani, ha a piacnyitást gyors beruházási hullám követi, exportképes ipari és szolgáltató munkahelyekkel – a kockázat viszont épp betartatlan időzítés.
„India emiatt ragaszkodhat több agrárvédelmi elemhez”
A politikailag érzékeny termékek (például alapélelmiszerek és tejipari termékek) körül a kivételek és a korlátozott hozzáférés lehet a megoldás, ami azt jelenti, hogy az alku kereskedelmi része akkor is teljesülhet, ha az agrárterületen a liberalizáció jóval óvatosabb és elnyújtott.
A konstrukció legfontosabb újdonsága, hogy a vámkedvezmény ellenértéke egy stratégiai energia ígéret – azaz a „vámért energia”. Ha ez működőképes modellé válik, precedenst teremthet más nagy importőröknél is, valamint összekötheti a kereskedelempolitikát a geopolitikai energiapolitikával.
„Ennek a piaci oldala sem elhanyagolható, hiszen ha India kiváltja az orosz diszkont olajat, az átalakíthatja az ázsiai vevői struktúrát és megváltoztathatja Oroszország alku erejét, különösen Kínával kapcsolatban”
Andrew Korybko értelmezésében az alku nem pusztán kereskedelmi csere, inkább egy kényszerpálya. India ugyanis gazdasági diplomáciai lépésekkel igyekszik megszilárdítani a státusát Washington első számú dél-ázsiai partnerként, emellett csökkenteni annak az esélyét, hogy az Egyesült Államok Pakisztán felértékelésével vagy más regionális országok felé nyitásokkal ellensúlyozza India felemelkedését.
„Ebben a keretben a vám a nyomásgyakorlás eszköze, az energia pedig a legnagyobb tételt jelentő alku alap”
Az olajpiac részéről már a jelzések is beszédesek. A Reuters szerint India orosz importja januárban csökkent, ugyanakkor Újdelhi hivatalosan is nyitottnak mutatkozott a venezuelai szállításokra. Utóbbi egyelőre inkább politikai üzenet, mint kész forgatókönyv, de jól mutatja az irányt, hogy az ország ellátásbiztonsági portfóliója eltolódhat amerikai és alternatív források felé, ha a megállapodás életbe lép.
„Mindezeken túl a tét a BRICS belső dinamikája és az oroszok mozgástere”
Ha India nyugati újrakalibrálása tartós lesz, az lassíthatja a dollár diverzifikációját, Oroszország egyre inkább függhet Kínától, vagy kénytelen kompromisszumokat keresni az ukrajnai háború miatt rá kivetett szankciós csomagokkal kapcsolatban. A lényeg, mint mindig, a részletekben rejlik, az agrárterületen mennyi kivétel lesz, milyen gyors az energia átállás, illetve van-e olyan végrehajtási mechanizmus, amely a politikai kommunikációt kötelezettséggé alakítja.
Az írást jegyezte: Matus Tibor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Ez fájni fog az oroszoknak. Nagyon. Nem véletlen kritizálta szokatlanul élesen az USA-t Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes azért, mert (ahogy ő mondta) nyomást gyakoroltak Oroszország egyik legfontosabb gazdasági partnerére, Indiára, hogy állítsák le az orosz olaj vásárlását.
HandaBandy says:
Kivételesen helyes a meglátás, nyomásgyakorlás és nem együttműködés. Átlátszó. Nem kicsit. Hogy is mondják? Az USA ellensége lenni roppant kellemetlen, barátjának lenni halálos. Most épp az EU is bíbelődik a válasszal, de már nem kérdezte senki. Régóta nem.
csakafidesz says:
Csak halkan. Oroszországot semmilyen szankció nem tudja térdre kényszeríteni. Ha senki semmit sem vásárol tőle akkor is hosszú ideig kibirná az izolációt.
Tuco says:
Meglehet. A kérdés inkább az: milyen áron?
csakafidesz says:
Milyen áron bírná ki az izolációt? Nos a Nagy, Testvéri, Élenjáró Szovjetunió 70 évig izolált volt. Minden más ország belegebedt volna, de az SZU óriási belső tartalékai miatt nem gebedt bele. Persze a mai technológiák gyorsabb reakciójú gazdaságot és kereskedelmet igéyelnek, de tovább bírná Oroszország, mint pl. az elcseszett Európai Unió.
Tóthégető says:
Kína kitart mellette, az pedig a népesség szempontjából a világ ötöde, gazdasági erejét tekintve negyede.
csakafidesz says:
India már egyszer be volt kötve “Nyugathoz” amikor a Brit Kelet-indiai Társaság garázdálkodott. 1600-ban mint kerekedelmi egyesülés indult, akárcsak az Európai Gazdasági Közösség amelyből az Európai Unió mint politikai terrorszervezet kinőtt. (Ma az Európai Unió tevékenysége a normális kereskedelmi kapcsolatok meggátolásában és a tagállamok megregulázásában merül ki.) Hasonlóképp a Kelet-indiai Társaság 1874-ig tartó -nem túl áldásos- tevékenysége India számára csak a kifosztást jelentette.
Minden esetre Rabindranath Tagore Nobel díjas költő is visszaadta a kitüntetéseit. Kiábrándult ő is a Nyugatból, pedig sokfelé járt, még Amerikában is. Minálunk is járt, és Balatonfüreden fát ültetett el a Tagore sétányon. Hát ennyit “A Nyugat” és India kapcsolatáról. (Akit érdekel Tagore annak a “Növekvő Hold” c. kiadott versgyűjteményét ajánlom.)