„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

„Nem kellett volna kiteregetni a szennyest!”

2021. aug. 17.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A Tokióban politikai menedékjogot kérő belarusz atléta nevét megismerte a világ. Sokan együttéreznek Krisztina Timanovszkajával a csapattársai közül is. Mások ugyanakkor úgy vélik, cserben hagyta a csapatot. A távolugró Anasztaszija Mironcsuk-Ivanova az RT-nek nyilatkozott a történtekről. Nézzük meg az érem másik oldalát!

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban” #moszkvater

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban”
Fotó:EUROPRESS/Lech Sochacki/Sputnik/AFP

„Kellemetlen egy história ez, de lassan összeáll a kép. A történtek nehéz helyzetbe hozták a belarusz atlétikát, és magát az országot is. Krisztina felelőtlenül ilyen helyzetbe hozott bennünket, és ebből a slamasztikából nekünk kell kimászni! Sokkolt bennünket ez az egész, és meg is osztotta a társaságot. Nincs azonban jogunk elítélni Krisztinát, ez az ő választása, úgy cselekedett, ahogy helyesnek látta. Egyfajta rossz érzés azonban maradt a történtek után” – fogalmazza meg többek véleményét Mironcsuk-Ivanova.

A belarusz atléta úgy látja, hogy ez a történet már korábban, az edzőkkel kirobbant vita előtt kezdődött. Timanovszkajában sok minden felgyülemlett. A csapattárs megjegyzi, hogy Timanovszkaja kezdettől ideges volt. Jellemző módon akkor is másoktól távol, a háttérben húzódott meg, amikor a küldöttség a gumiasztal döntőjét megnyerő Ivan Litvinovicsot ünnepelte. De az is meglepő volt, hogy nem jelent meg azon a csapatgyűlésen, amikor megérkezett a vezetőedző Jurij Moiszevics. „Még azok is ott voltak, akiknek aznap versenye volt!” – érzékelteti a helyzetet Mironcsuk-Ivanova, aki szerint

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban”

„Megbeszélhették volna mindezt, de megjegyzem, bármelyikünk kész lett volna kisegíteni a csapatot. Krisztina azonban nem volt igazi csapatember. Nem érdekelték a többiek. Az is hidegen hagyta, hogy a 4×400-as váltó esetleg nem tud elindulni. Én úgy gondolom, ilyen esetben meg kell védeni a csapat becsületét. Igaz, azzal is tisztában vagyok, hogy az atléták, különösen a futók nagyon individualisták” – fejtegeti Mironcsuk-Ivanova.

„Mondjuk ki, Krisztinát nehéz lenne csapatembernek nevezni. Hiába közeledtünk hozzá, ő magába zárkózott. Előfordult az is, hogy a többiek nem akartak vele egy szobában aludni, ugyanis pszichés nyomást gyakorolt a szobatársra”

A távolugró csapattárs nem tartja szép dolognak a szennyes kiteregetését. Erre szerinte egyáltalán nem is volt szükség, hiszen a vezetőedzővel az ilyen dolgokat azért meg lehet beszélni. „De ha minket megkér, mi is beszéltünk volna Moiszeviccsel! Ő azonban rohant és kitett mindent a világhálóra” – dohog Mironcsuk-Ivanova, aki mindehhez még hozzáteszi, hogy Timanovszkaját ahhoz a géphez kísérték ki, nem pedig kivezették, amellyel a küldöttség már versenyüket befejező tagjai is utaztak haza. Mironcsuk-Ivanova nem érti azt sem, hogy miért kellett volna csapattársának börtöntől tartania, hiszen nem sértett törvényt. A távolugró határozottan kijelentette azt is, hogy Timanovszkaját senki nem fenyegette és sértette meg. Sőt, a csapatból történt kizárás előtt békésen akarták megoldani az ügyet. Ezek a zavaros gondolatok szerinte csapattársa fejében születtek meg. „Krisztina bekerült a történelembe, ám a sportot nem kellene a politikával keverni!” – mondja zárszóként Mironcsuk-Ivanova.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Belarusz szabadul a nyugati szorításból

    2026. febr. 2.
    A 2020 után erősen beszűkült mozgásterét ügyes manőverezéssel, Alekszandr Lukasenkónak az orosz elnökhöz fűződő hagyományosan jó kapcsolatai...

    Mit akar Trump Lukasenkától?

    2025. szept. 22.
    Miközben az Európai Unió keleti felelőseként Lengyelország továbbra is keménykedik Minszkkel – kerítést épít, a Zapad-2025 hadgyakorla...

    Pragmatikus együttműködés a háború árnyékában

    2025. szept. 26.
    Az ukrajnai háború ellenére sem romlott meg Belarusz és Magyarország kapcsolata. A józan észen alapuló együttműködést, a kétoldalú kapcsolat...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK