„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

„Nem kellett volna kiteregetni a szennyest!”

2021. aug. 17.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A Tokióban politikai menedékjogot kérő belarusz atléta nevét megismerte a világ. Sokan együttéreznek Krisztina Timanovszkajával a csapattársai közül is. Mások ugyanakkor úgy vélik, cserben hagyta a csapatot. A távolugró Anasztaszija Mironcsuk-Ivanova az RT-nek nyilatkozott a történtekről. Nézzük meg az érem másik oldalát!

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban” #moszkvater

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban”
Fotó:EUROPRESS/Lech Sochacki/Sputnik/AFP

„Kellemetlen egy história ez, de lassan összeáll a kép. A történtek nehéz helyzetbe hozták a belarusz atlétikát, és magát az országot is. Krisztina felelőtlenül ilyen helyzetbe hozott bennünket, és ebből a slamasztikából nekünk kell kimászni! Sokkolt bennünket ez az egész, és meg is osztotta a társaságot. Nincs azonban jogunk elítélni Krisztinát, ez az ő választása, úgy cselekedett, ahogy helyesnek látta. Egyfajta rossz érzés azonban maradt a történtek után” – fogalmazza meg többek véleményét Mironcsuk-Ivanova.

A belarusz atléta úgy látja, hogy ez a történet már korábban, az edzőkkel kirobbant vita előtt kezdődött. Timanovszkajában sok minden felgyülemlett. A csapattárs megjegyzi, hogy Timanovszkaja kezdettől ideges volt. Jellemző módon akkor is másoktól távol, a háttérben húzódott meg, amikor a küldöttség a gumiasztal döntőjét megnyerő Ivan Litvinovicsot ünnepelte. De az is meglepő volt, hogy nem jelent meg azon a csapatgyűlésen, amikor megérkezett a vezetőedző Jurij Moiszevics. „Még azok is ott voltak, akiknek aznap versenye volt!” – érzékelteti a helyzetet Mironcsuk-Ivanova, aki szerint

„nyugodtan is rendezni lehetett volna ezt a vitát már csak azért is, mert Timanovszkaja csak tartalék lett volna a váltóban”

„Megbeszélhették volna mindezt, de megjegyzem, bármelyikünk kész lett volna kisegíteni a csapatot. Krisztina azonban nem volt igazi csapatember. Nem érdekelték a többiek. Az is hidegen hagyta, hogy a 4×400-as váltó esetleg nem tud elindulni. Én úgy gondolom, ilyen esetben meg kell védeni a csapat becsületét. Igaz, azzal is tisztában vagyok, hogy az atléták, különösen a futók nagyon individualisták” – fejtegeti Mironcsuk-Ivanova.

„Mondjuk ki, Krisztinát nehéz lenne csapatembernek nevezni. Hiába közeledtünk hozzá, ő magába zárkózott. Előfordult az is, hogy a többiek nem akartak vele egy szobában aludni, ugyanis pszichés nyomást gyakorolt a szobatársra”

A távolugró csapattárs nem tartja szép dolognak a szennyes kiteregetését. Erre szerinte egyáltalán nem is volt szükség, hiszen a vezetőedzővel az ilyen dolgokat azért meg lehet beszélni. „De ha minket megkér, mi is beszéltünk volna Moiszeviccsel! Ő azonban rohant és kitett mindent a világhálóra” – dohog Mironcsuk-Ivanova, aki mindehhez még hozzáteszi, hogy Timanovszkaját ahhoz a géphez kísérték ki, nem pedig kivezették, amellyel a küldöttség már versenyüket befejező tagjai is utaztak haza. Mironcsuk-Ivanova nem érti azt sem, hogy miért kellett volna csapattársának börtöntől tartania, hiszen nem sértett törvényt. A távolugró határozottan kijelentette azt is, hogy Timanovszkaját senki nem fenyegette és sértette meg. Sőt, a csapatból történt kizárás előtt békésen akarták megoldani az ügyet. Ezek a zavaros gondolatok szerinte csapattársa fejében születtek meg. „Krisztina bekerült a történelembe, ám a sportot nem kellene a politikával keverni!” – mondja zárszóként Mironcsuk-Ivanova.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK