„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Jády György írása a #moszkvater.com számára
„41 évesen és 2 hónaposan ő lett a legidősebb tornász, aki valaha részt vett az olimpián, és ő volt az egyetlen tornász, aki egymás után 7 olimpián is versenyzett”
Fotó:EUROPRESS/ARIS MESSINIS/AFP
Az üzbég tornásznő, 1975-ben született Buharában, 7 éves korában kezdett tornázni. A sportoló az 1980-as évek végére szovjet színekben már kiemelkedő eredményeket ért el, 1992-ben, a barcelonai olimpián a tornászcsapat tagjaként olimpiai bajnok lett. Ezen az olimpián az egykori Szovjetunió Független Államok Közössége néven vett részt. A Szovjetunió felbomlása után a Csuszovityina visszatért a hazájába, és üzbég színekben vett részt az 1996., 2000. és a 2004. évi olimpiai játékokon.
„Csuszovityina három éves kisfiát 2002-ben akut leukémiás megbetegedéssel diagnosztizálták, és a család az eredményes orvosi kezelés érdekében Németországba, Kölnbe költözött”
A tornásznőt ugyan már az 1990-es évek második felében is az idősebb tornász generáció tagjaként tartották számon, sportkarrierjét ennek ellenére tovább folytatta annak érdekében, hogy a fia gyógykezelésének költségeit finanszírozhassa. A tornaversenyeken szerzett pénzdíjakból, a kölni tornász sportklub és a nemzetközi tornász társadalom támogatása révén lehetővé vált a kisfiú kezelése. Jóllehet Csuszovityina Németországban élt és edzett, 2006-ig mégis üzbég színekben indult a versenyeken. Üzbegisztán ugyan 2003-ban kiadta Csuszovityina versenyzési jogát Németország számára, de a német állampolgárság megszerzésére vonatkozó rendelkezések miatt csak 2006-tól kezdve indulhatott német színekben.
„A versenyző 2003-ban, 28 éves korában világbajnokságot nyert ugrásban. A 2006. évi világbajnokságon már német színekben lett bronzérmes ugrásban és kilencedik helyezett összetettben”
A következő években kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a német női tornászcsapat kiharcolja a részvétel jogát a 2008. évi, pekingi olimpián. Csuszovityina remekelt ezen a világversenyen, ugrásban második, összetettben kilencedik helyezést ért el. A női tornászcsapat a vezetésével a 12. helyezést szerezte meg. Ebben az évben még egy nagyszerű, örömteli hír érkezett a számára, a végzetes betegségben szenvedő fiát gyógyultnak nyilvánították az orvosok. A tornásznő a 2012. évi, londoni olimpián is német színekben indult, ahol is kedvenc számában, az ugrásban ötödik helyezést ért el 37 évesen.
A londoni olimpia után Csuszovityina a visszavonulás gondolatával foglalkozott, de végül sportpályafutása folytatása mellett döntött. Kijelentette, hogy célja olimpiai érem megszerzése Üzbegisztán számára, mert már nyert érmet az Független Államok Közössége egyesített csapatában és Németország színeiben, de hazája számára nem még nem sikerült érmes helyezést elérnie. A 2016. évi, riói olimpián, immár üzbég versenyzőként 7. lett ugrásban.
„41 évesen és 2 hónaposan ő lett a legidősebb tornász, aki valaha részt vett az olimpián, és ő volt az egyetlen tornász, aki egymás után 7 olimpián is versenyzett”
Csuszovityina 2018-ban bejelentette, hogy folytatja a versenyzést, kvalifikálta magát a 2020. évi, tokiói olimpiára, de ezen a versenyen már nem jutott döntőbe. Ezt követően 2022-ben megnyerte az ugrás versenyszámot a dohai világkupán és 2023-ban is eredményesen szerepelt, három világkupán is érmet szerzett ebben a versenyszámban. A 2024-es szezon eleje gyengébben sikerült, májusban bejelentette, hogy egy edzésen megsérült, ezért nem tud részt venni azon az utolsó versenyen, ahol kiharcolhatná az olimpiai részvétel jogát.
„Így nem vehetett részt a párizsi olimpián. Elkeseredésében úgy döntött, hogy visszavonul a versenyzéstől. Elhatározása azonban nem volt végleges, 2025-ben az ugrás specialista tornász a bakui világkupán megnyerte a kedvenc számát”
Az ötvenedik születésnapját már betöltött Csuszovityina a taskenti világkupán ugrásban második helyezést ért el a 32 évvel fiatalabb versenyzőtársa, a 18 éves, bolgár Valentina Georgijeva mögött. Idén Cottbusban, Bakuban 7., Antalyában és Taskentben 4. helyezést ért el a kiváló tornász.
Csuszovityina hosszú, eredményes pályafutása rendkívül szokatlan és ellentmond a logikának. Az élvonalbeli női tornászok jellemzően a húszas éveik elején felhagynak a versenyzéssel. Ennek több oka lehet, például a folyamatos, magas színvonalú edzésterhelés következtében kialakuló sérülések, kopások, vagy éppen az extra terhelés mellé járó szigorú életvitel betartása, a testtömeg kordában tartása koplalással. Csuszovityina is számos sérülést szenvedett el, többször is műtötték, de szerencsés alkat, mert a többi versenyzőhöz képest kevéssé sérülékeny. Úgy tűnik, hogy az elit tornához elengedetlenül szükséges szigorúan fegyelmezett életvitelt is jól viseli.
A kiváló tornász többször nyilatkozott a hosszú pályafutásáról.
„Megállhattam volna 25, 19 vagy 30 évesen, de nem tettem. Rájöttem, hogy a koromtól nem lettem rosszabb, csak jobb lettem, mint a finom bor”
A folytatásról szólva 2023-ban azt mondta: „Most jöttem rá, hogy úgy érzem, meg tudom csinálni. Miért hagynám el a sportot, ha örömet okoz nekem?” A jövőbeli terveiről ezt nyilatkozta: „Az első számú célom az, hogy eljussak Los Angelesbe… De annyi idő van még, szóval nem gondolkodom ilyen messzire. Lépésről lépésre haladok, egyik versenyről a másikra. Ha ez megtörténik, akkor megtörténik. Ha nem, akkor nem. De megpróbálom, és mindent bele fogok adni, amim van.”
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
