//Nem fognak Moszkván a szankciók
„A szankciók ezzel éppen ellentétes hatást értek el. Az orosz gazdaság elkezdett alkalmazkodni az új gazdasági körülményekhez, a Kreml külpolitikája pedig egyre keményebbé vált, és egyáltalán nem érdekelték az amerikai és európai vélemények” #moszkvater

Nem fognak Moszkván a szankciók

MEGOSZTÁS

Oroszország 2014 óta először tért vissza a világ tíz legnagyobb gazdasága közé. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a szankciók ugyan hatnak Oroszországra, ám messze nem úgy, ahogy azt a Nyugat várta. Már most kijelenthető, hogy Moszkvát a szankciókkal nem lehet megtörni, álláspontjának megváltoztatására kényszeríteni.

„A szankciók ezzel éppen ellentétes hatást értek el. Az orosz gazdaság elkezdett alkalmazkodni az új gazdasági körülményekhez, a Kreml külpolitikája pedig egyre keményebbé vált, és egyáltalán nem érdekelték az amerikai és európai vélemények” #moszkvater
„A szankciók ezzel éppen ellentétes hatást értek el. Az orosz gazdaság elkezdett alkalmazkodni az új gazdasági körülményekhez, a Kreml külpolitikája pedig egyre keményebbé vált, és egyáltalán nem érdekelték az amerikai és európai vélemények”
Fotó:Alexander Manzyuk/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP

Oroszország 2022-ben 2,3 billió dollár értékű árut és szolgáltatást állított elő, ezzel a világ nyolcadik legnagyobb gazdasága lett. A Világbank és a nemzeti statisztikai hivatalok adatai szerint a világ legszankcionáltabb állama legutóbb 2014-ben szerepelt a top tízben, akkor 2,05 billió dolláros adattal a kilencedik volt a sorban, míg 2021-ben a tizenegyedik helyen állt. Az Egyesült Államok tavaly is a világ legnagyobb gazdasága maradt 25,46 billió dolláros nominális GDP-vel. A második helyen Kína (17,94 billió dollár), míg – mondhatni – hagyományosan a harmadik helyen Japán (4,17 billió dollár) végzett. Németország maradt a negyedik (4,07 billió dollár), India (3,4 billió dollár) pedig az ötödik helyen. Nagy-Britannia a hatodik (3,07 billió), Franciaország pedig a hetedik (2,78 billió). Kanada a kilencedik (2,14 billió dollár), Olaszország (2,01 billió dollár) pedig a nyolcadikról a tizedik helyre csúszott vissza. Dél-Korea ugyanakkor kiesett az élmezőnyből, egyszerre három pozíciót veszítve, és a 13. lett.

„Az orosz gazdaság egyértelműen érzi a nyugati szankciók hatását, de az messze nem olyan mértékű, mint azt előzetesen büntető intézkedések kiszabói várták. Ennek a többi között az az oka, hogy Oroszország a legtöbb stratégiai fontosságú energiahordozóból, ásványkincsből, és immár élelmiszerből is önellátó, ráadásul a korábbinál korlátozottabb mértékben, de az orosz gazdaság így is talál piacot a nyersanyagok értékesítésére”

Nem csak az elmúlt több mint egy évben elfogadott szankciók vannak érvényben Oroszországgal szemben, hiszen hatályosak azok az intézkedések is, amelyeket még a 2014-ben kitört konfliktus idején hozott az unió. Igaz, a gazdaság szempontjából jelentősebb az elmúlt bő egy évben hozott tíz szankciós csomag, de emellett érvényben vannak vele szemben szemben a még a 2014-ben kitört konfliktus idején hozott intézkedések is.

Mint egy nyilatkozatában a Makronóm Intézet elemzője kiemelte, az intézkedések közül talán azok a leglátványosabbak, amelyek egyes termékek kivitelét, valamint behozatalát korlátozzák. A kiviteli korlátozások olyan berendezéseket, eszközöket érintenek, amelyek magas technológiai szintet képviselnek, míg a behozatali korlátozások alapvetően olyan nyersanyagokra vonatkoznak, amelyek az orosz gazdaság fő exporttermékei közé tartoznak. A szankciókkal érintett behozatal 91, a kivitel pedig 44 milliárd eurót tett ki 2021-ben. Az energiahordozók tekintetében India és Kína jelent meg fő felvásárlóként, míg az import helyettesítésében a kínai piac jelent alternatívát, és például a volt szovjet tagköztársaságokon keresztül folyó tranzitforgalom segítségével bőven akad lehetőség a szankciók megkerülésére is.

„A visszaesés mértéke az utolsó nyugodt évnek tekinthető 2019-hez képest több mint 30 százalékos. Közben csökkentek a költségvetés bevételei is, mégpedig 2019-hez képest 12,6 százalékkal. Ráadásul a háború és a gazdaság működtetése sokba kerül, a kiadások egy év alatt 56,6, míg négy év alatt 133,3 százalékkal ugrottak meg”

Oroszországgal szemben különböző intenzitással, de már második évtizede érvényben vannak szankciók. Ez alatt azonban ezek a büntető intézkedések semmilyen engedményekre nem kényszerítették Moszkvát. Oroszország a Nyugat egyetlen követelését sem teljesítette, és annak érdekében sem tett lépéseket, hogy a kereskedelmi-gazdasági téren enyhítsék vele szemben a korlátozásokat.

„A szankciók ezzel éppen ellentétes hatást értek el. Az orosz gazdaság elkezdett alkalmazkodni az új gazdasági körülményekhez, a Kreml külpolitikája pedig egyre keményebbé vált, és egyáltalán nem érdekelték az amerikai és európai vélemények”

A leglátványosabbá az Európai Unió szankciós politikája vált, hiszen Brüsszel önként szakította meg Oroszországgal az addig stabil kereskedelmi kapcsolatokat. Ezzel lényegében saját maga gyengítette a régió energiabiztonságát, versenyképességét.

Látni kell, hogy a világgazdaság könnyen alkalmazkodik az új körülményekhez. A szankciók azok megkerülésére, nem pedig külpolitikájának megváltoztatására inspirálják a büntetett felet. Így volt ez Irán, Venezuela, majd most Oroszország esetében is.

„Látványos példa erre a tengeren szállított kőolaj esete. Sokszorosára nőttek az Indiából, Kínából, Szaúd-Arábiából az Európai Unióba irányuló szállítások”

Más szóval, az orosz exportőrök és az európai vásárlók közé közvetítők épültek be, és hatalmas nyereséget realizáltak az exportőrök és az importőrök kárára. Az európai finomítókba így ugyanaz az Urals jutott, mint korábban, csak más dokumentációval. Ennek az árát pedig elsősorban a büntetéseket kiszabó, így a helyzetet előidéző vásárló fizeti.

„A korlátozások gátlástalan bevezetése mára kilépett a gazdasági keretek közül, és jól látható a geopolitikai kiterjedése”

Washington és Brüsszel a soros oroszellenes szankciós csomagok értelmének megkérdőjelezését, vagy egyszerűen csak a nemzeti érdekek érvényesítésének kísérletét is a blokkon belüli fegyelem megsértéseként, a lojalitás felrúgásaként értelmezi.

„Eközben maga az Egyesült Államok a maga szempontjából meglehetősen sajátosan értelmezi a szankciók alkalmazását, és amennyiben a nemzeti érdeke úgy kívánja egész szektorokat von ki az intézkedések hatálya alól”

Közben az érdekeit úgy is érvényesíti, hogy miközben a szankciók komoly károkat okoznak az európai gazdaságoknak, addig az amerikai cégek a keletkezett vákuumot kitöltve erősítik a jelenlétüket az európai piacon. Ezzel együtt az energiahordozók árának megemelkedése következtében kialakult helyzetben európai vállalatok sora teszi át a székhelyét Amerikába, ezzel is erősítve az Egyesült Államok gazdaságát.

„Miközben tehát az Európai Unió a piaci szabályok felrúgásával immár egy évtizede sorra vezeti be Oroszország ellen a szankciókat, a versenyképessége gyengül, és Moszkvát sem tudja külpolitikai irányvonalának megváltoztatására kényszeríteni”

Épp ellenkezőleg, az orosz külpolitika egyre keményedik. Jól mutatja ezt az Ukrajnában kitört háború. A megszorítások tehát Oroszországgal szemben nem működnek. A kérdés csak az, milyen messze kész elmenni Brüsszel a Moszkvával szemben nem igazán hatékony, saját magát azonban érezhetően gyengítő intézkedések meghozatalában. A globális gazdaságnak az új helyzetben felmerülő nehézségei alapvetően új ideológiai terhektől mentes gazdasági modell választására késztetik az ezekkel szembesülő nyugati országokat. Legalábbis azokat, amelyek pragmatikusan, a nemzeti érdekeikből kiindulva gondolkodnak. A jelenlegi magyar kormány lépései világosan mutatják a NATO- és EU-tagság mellett/ellenére Oroszországgal fenntartott kiegyensúlyozott, kölcsönösen előnyös alapokon nyugvó modell előnyeit.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.