„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Fiát Gábor írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/AFP
Moszkva sokkoló város. Méreteivel, nyüzsgésével, tereivel, utcai zenészeivel… Zene szól ugyanis mindenütt. A tereken, a metrón s az állomásokon egyaránt. A Nyikolszkaja utcában pedig énekszó. Vamos, vamos Argentina, vamos, vamos a ganar – dalolja több ezer argentin szurkoló a Nigéria elleni győztes szentpétervári meccs után, a franciák elleni erőpróba előtt, útban Kazany felé. Az utca hangulata egyébként olyan, mintha már a Karácsonyt várná a főváros, pedig június van. Valamiért kint maradtak a téli utcadíszek.
A szerző felvétele
A szomszédos GUM áruházban, mely már korántsem a szovjet időket idézi – magasan veri a Westendet mind küllemét, mind árukínálatát tekintve – egy a világbajnokságon önkéntesként dolgozó ifjú orosz hölgytől, Irinától megtudom, hogy nem az argentinok a legfanatikusabb szurkolók. Orosz internetes forrásokra hivatkozva állítja, Peruból érkeztek olyan családok a világbajnokságra, akik otthon eladták a házukat, csak hogy itt lehessenek. Irina egyébként nem futballszurkoló, de most őt is elkapta a futball láz, ezért is dolgozik önkéntesként a világbajnokság ideje alatt, sok ezer fiatal társához hasonlóan a mérkőzéseket rendező városokban. Számtalan emberrel beszélgethet, ismerkedhet így a világ minden tájáról. A futball összeköti őket. Buli így az élet.
Pár nappal később, a Kolumbia-Anglia nyolcaddöntő napján kolumbiai és angol szurkolók szállják meg a belvárost. Különböző futballkultúrák képviselői, annyi szent. Miközben a dél-amerikaiak az utcákat járva énekelnek, az angolok zászlóikat kifüggesztve egy pubban isznak a meccs előtti órákban. Mit nekik Lenin mauzóleuma, királynőjüket éltetik. Késő estére megtudjuk, nem ittak hiába előre a latin amerikaiak bőrére. Hiába egyenlített a kolumbiai Yerry Mina parádés fejessel a találkozó végén, a hosszabbítást követő büntetőpárbajban a három oroszlánosok diadalmaskodtak, így ők várhatták a Svédország elleni július 7-ei megmérettetést. S ezt az akadályt is véve immár a döntőbe jutásért izgulhatnak. Van hát okuk az ivászat folytatására, a moszkvai kocsmárosok nagy örömére.
A szerző felvétele
Az orosz főváros persze a labdarúgó világbajnokság alatt is éli a maga megszokott, nyüzsgő életét. A Kreml múzeumainak pénztárai előtt hosszú sorok kígyóznak a Vörös téren. Olasz, francia, ázsiai turistacsoportok várakoznak bebocsátásra. Közülük sokan szemmel láthatóan nem futball turisták, más okból érkeztek orosz földre. Moszkva a labdarúgó mérkőzések mellett számtalan egyéb vonzó programot is kínál a nyár közepén ide látogatóknak. Például a méltán világhírű moszkvai színház, a Bolsoj Tyeatr, ahol akár Puccini Bohémélet című operájának július végi premierjét is megtekinthetjük, amennyiben nem sajnálunk 100 eurót kiadni egy jegyre, tovább gazdagítva ezáltal a színház előtt dolgozó jegyüzérek valamelyikét. Persze, csak ha addig a városban, illetve az országban maradnánk. De miért is ne, hiszen Oroszország nem három napos program…
A szerző újságíró
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
