„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A Zenit az Európa Ligában 4-0-ra kikapott a Dinamo Minszktől, ami nem sok jót ígér
Fotó:EUROPRESS/AFP/MAXIM MALINOVSKY
Lerántotta a földre az orosz foci megújulásában bízókat a nemzetközi kupákban induló csapatok szereplése. A Szpartak a Bajnokok Ligájának nem bajnoki ágán ugyan még továbbjuthat a Szalonikiban elszenvedett 3-2-es vereség ellenére is a PAOK ellenében, ám ehhez a legutóbbi fordulóban az Anzsi ellen mutatott játéknál ehhez sokkal többre van szükség. Tegyük hozzá, lett volna, hiszen a hazai 0-0 kevés volt az üdvösséghez, s a szpartak már csak az EUrópa Ligában bízhat. Erősen botladozva indult a CSZKA is, a Zenit bemutatkozására azonban kevesen találnak szavakat. A pénzzel jól kitömött orosz klub az Európa Ligában 4-0-ra kikapott a Dinamo Minszktől, ami nem sok jót ígért.Végül a Zenit csodát tett, hiszen otthon a rendes játékidőben kiegyenlítette a hátrányát, majd a hosszabbításban még négyet vágott, s 8-1-re győzött. Az Európa nagyjából 5-7. legerősebbjének tartott orosz bajnokságba ugyan érkeztek újabb neves külföldi játékosok, a színvonal azonban nem lett annyival jobb, mint amennyivel a vb lendülete több nézőt kivitt a stadionokba. Mindez egyértelműen igazolja, hogy a reformok elkerülhetetlenek. Enélkül az orosz válogatott világbajnoki szereplése is csak reményteljes fellángolás marad.
Aligha gondolták volna sokan a „szbornaja” 2007-es menetelése, az Eb elődöntőjébe jutás vagy a CSZKA UEFA Kupa döntőjében aratott sikere után, hogy egy évtizednyi vesszőfutás vár az orosz futballra. Nem véletlen, hogy még a vb előtt néhány nappal sem várt a többség sokat a válogatottól. Mert ugyan reformtervek sora született, ennek ellenére sem nagyon mozdult azonban az állóvíz. Az évtized közepére látványosan elfordultak a nézők az orosz futballtól. Az átlagos nézőszám 2015-ben 10,5 ezres volt, s a televíziós közvetítéseket is egyre kevesebben követték. Ezért javasolt a válogatott és a CSZKA korábbi sikeredzője Valerij Gazzajev három éve mindent átfogó reformot. Az elképzelések között szerepelt a klubok működésének piaci alapokra helyezése, az első osztály, a Premjer Liga létszámának 16-ról 18-ra emelése, a légiósok szerepeltetésének további korlátozása, a mesterséges fiatalítás, a gyerekekkel foglalkozó edzők nagyobb megbecsülése mellett a stadionok hangulatának kulturáltabbá tételéig sok minden. A tervek nagy része azonban terv maradt, az infrastruktúra látványos megújulása és mindenek előtt a világbajnokság egy hónapja alatt alapvetően megváltozott közhangulat kiváló környezetet teremtett a megújulásra.
A 2017/18-as bajnokság előtt az első osztály 16 csapatából 11-et finanszírozott az állam, s a maradék ötöt is alapvetően az államhoz kötődő cégek. Sokan felvetik például, hogy a Gazprom nemcsak a Zenitet, de a Schalkét és a Bajnokok Ligáját is szponzorálja. Ebből az értesülések szerint legalább 123 millió euróból alighanem juthatna az orosz régiók csapatainak támogatására is, s akkor elkerülhető lett volna a Toszno, az Amkar vagy a Kubany csődje. S természetesen, otthon is aktívabbak lehetnének azok az oligarchák, akik fenntartják a Chelseat, az Arsenalt vagy éppen a Monacót. A magánszféra bevonásával talán elkerülhető lenne, hogy az alacsonyabb divíziók győztesei évek óta sorra mondják vissza pénzhiányra hivatkozva a felsőbb osztályba jutást. Egy Urálon túli másodosztályú csapatnak a Premjer Ligához ugyanis már komoly költségvetésre van szüksége, hiszen a moszkvai vagy szentpétervári utazások sokba kerülnek. S akkor még nem említettük, hogy hiába dől a pénz néhány elitklubba, az alacsonyabb osztályban játszó fiatalok legfeljebb 15-20 ezer rubelt (maximum 85 ezer forint) keresnek, amelynél még a hadseregben hivatásosként szolgálva is többet kapnának. Ráadásul általában egyéves szerződést kapnak, hogy legalább a két szezon közötti időszakot ne kelljen kifizetni. De az edzők helyzete sem jobb, s egy családos trénert aligha ösztönöz, ha 7-8 hónapig nem kapja meg még a szerény havi 20 ezer rubeles, ha gyerekekkel foglalkozik, 10-15 ezer rubeles bérét sem. Így aztán nem működhet hatékonyan a gyerekek kiválasztása sem, s leginkább azok kerülnek előbbre, akiknek a szülei képesek finanszírozni a sportolásukat. Mindez tehát még nagyon messze van a németek tehetségkutató programjától.
Állandó vitatéma a légiósok kérdése is. Jelenleg csapatonként egyszerre hat külföldi lehet a pályán, s miközben Vlagyimir Putyin a vb után arról beszélt, hogy legszívesebben csak oroszokat látna a klubokban, addig mások éppen a limit eltörlése mellett érvelnek. Szerintük ugyanis a komoly bajnokságokban nem igazán keresett hazai játékosok így csak azért kapnak sokszor horribilis fizetést, mert orosz állampolgárok. Ez a hozzáállás nemcsak a versenyt tompítja, de felveri az árakat is, hiszen csupán a CSZKA szabott meg 2,5 millió eurós fizetési plafont.
Mindezek mellett népszerűsíteni is kell a futballt. Ez a vb után nem lenne nehéz, ám a szinte mindent lenyúló MATCS TV-n kívül is szükség lenne ehhez további médiumokra. S persze, jó színvonalú mérkőzésekre, kulturált hangulatra. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az orosz gazdaság általános problémái, az állam mindenre kiterjedő rátelepedése is akadályozza a fejlődést. Feladat tehát van bőven, a pillanat azonban rendkívül kedvező a megoldás kereséséhez. Addig is nem eredményekben kell gondolkodni, hanem munkában. Enélkül ugyanis újabb évtized múlva sem lehet a győzelmekre gondolni!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
